Sáros.
Sáros.
Eperjes, sept. 9. A’ mult hó 21-kétől egy egész hétig folytonosan tartatott közgyülésünkről, egy igen érdemes tag megigéré, hogy körülállásos tudósitást fog beküldeni, mellyen annyival inkább örültünk, mivel hivatalos magas állásánál fogva folytonosan jelen levén, nem valá ’s nem lehet tárgy, melly figyelmét ’s tudomását kikerülje: – és igy hittem, hogy az én igénytelen tollu, ’s helyzetü czikkeimnél érdekesebb ’s velősebb tudósitások foglalandják el a’ jelenen – mint látjuk – igen szük hasábjait a’ hirlapnak. Azonban mind ez ideig még csak egy rövid kivonatban sem jelenvén meg egy betü is megyénkről, kénytelennek érzem magam bár röviden is néhány sorocskát irni. – Ugy hiszem: nem ment egészen feledékenységbe a’ hirlap olvasói előtt, milly határozó küzdelmeket vivtunk már két izben az ősiség, és a’ terhek közösen viselése miatt, utasitás készitésekor és a’ legközelebbi közgyülési potlóutasitás adásakor, – és ezen két csatán buktunk de férfiasan; – mert nem okok, – hanem a’ régi megszokottakhoz való makacs ragaszkodás által gyözeténk le. – Jelen közgyülésünkön – ugyan azon körülmények állván – nem is álmodánk a’ már olly erős küzdésekkel megállapitottak változtatásáról, annyival is inkább, mivel a’ haladás két tes és két ifjabb bajnokai, házi gazdasági ’s más körülményeknél fogva meg nem jelenhettek. – Azonban mindnyájunk meglepő bámulatára az utasitás-készitő választmány elismeré az ősiség változtatásának szükségét, ’s a’ multakra, ugy az örökvallások erőtlenitése végetti perekre, mint a’ régi zálogok kiváltására 32 évi határidőt ajánlott. – Két jeles ’s mondhatjuk classicus diák beszéd védé az ősiséget, e’ védelmi modor igen jól illett hozzá, ’s egy századdal ez előtt legördült időre ragadá vissza képzetünket. – A’ hazaszeretet bástyáiból tevék támadásaikat, – a’ születés-helyhezi kitörölhetetlen kedves emléket, – őseink lakaiban leélni hanyatló agg korunk alkonyát, ’s eldődeink hamvai közé elegyedhetés nemes vágyát hordák fel; – a’ szív gyenge oldalain rést törhető erősségül végre hazánk pusztulása élénk rajzát, ’s az ős törzsök-magyarok ivadékainak, sohonnaiak általi kiturását ’s üzetését – succedant novi veteres migrate coloni – sem hagyá megkisértés nélkül. És még egy t.biránk nem tudá megfogni, hogy mikép lehet olly nagyon szükséges az ősiség eltörlése; – hiszen a’ kinek van java, van hitele is, mert birtokára kap pénzt, – kinek nincs semmije, annak ezután sem adnak ’stb. – Ezek ellenébe számos alapos okok hozattak fel, nevezetesen: – Ha mi az osztozott vezérek egyenes ivadékai tanácskoznánk itten tulajdonainkban lehető megmaradásaink felett; – de hiszen mi zálogba születtünk, és ama’ valódi tulajdonos még erősebb joggal követeli, hogy ő ősi birtokába visszaléphessen, ’s eldődei hamvai közé temetkezhessék; – ’s milly kevés a’ valóságos tulajdonbirtok honunkban, – elegendően tanusitja az: hogy jelenleg a’ kir. tábla előtt 5,000 juris pör van folyamban, és igy a’ koronai és idegenithetetlen papi javakon kivül alig 1/10 része honunknak ment a’ perektől, ’s ki tudja ezek is ha nem támadtatnak e meg isten tudja mellyik századbeli donatio, vagy záloglevél következtében; – igy állván honunk, ugyan mellyik okos hitelező az, ki pénzét a’ pör alatti jószágra koczkáztassa. Továbbá, hogy a’ tulajdon szilárditása épen ellenkezőleg a’ haza boldogságát és felvirágozhatását vonja maga után, elegendően bizonyitják, a’ jólét olly magas fokán álló nemzetek; – de hazánk is 300 évig állott fen az ősiség nélkül ’s a’ bejött idegenek milly jelesen viselék a’ hon javát keblükön, hazánk gyászos történetei elég világosan tanusitják ’stb. – És most ez utóbbi okok győztek, a’ nagy többség által kimondatott, hogy az ősiség többé meg nem állhat, – a’ jövendőben kötendő örök eladások felbonthatatlanok legyenek, a’ multak erőtlenitésére határidőül 16 év rendeltetett, melly a’ régi zálogokra, és az ujakra olly formán terjesztetett ki, hogy a’ kötött évek után lefolyó 16 évek alatt, ha ki nem váltja birtokát, örökre a’ zálogba vevőé leend. – A’ birói zálogokra a’ multkor megállapitott 12 év – maradt. – Ezen tárgy befejezésével a’ tisztikar igen csekély számra olvadván, – mivel már az ebéd ideje beállott – sürgettetett egy táblabiránk által a’ mult közgyülésen első alispánunk inditványára keletkezett azon határozat foganatba vétele, hogy a’ gyülésen jelen nem lévő tisztviselőnek fizetéséből a’ kórház számára 5 p.ft vonattassék le – érdekes vita keletkezett felette, mellynek befejezése más napra tétetett át, – a’ mikor igen gyerekesnek találtatván a’ catalogus olvasása, ennél fogva ezen a’ gyülésen eltöröltetett. – Nevezetes vala még a’ vizszabályozás tárgyában munkált országos választmány véleménye a’ segéd források iránt, – megyei választmányunk ezt igen csekély módositással elfogadta; – és közgyülésünk is kevés aprolékos vita után egész a’ majoratusig. – De bezzeg ekkor hallánk óra negyedekig tartott mondókákat (mert megyénkben is van egy grófi majoratus) – a’ tulajdon szempontjából indulva ki; mellyre feleletül adatott, hogy az osztó igazság letiprásán épült a’ majoratus; mert a’ majorescot egyenes joggal nem illeti az egész p. o. ha hét testvér van, hat vándorolni kénytelen papnak, katonának, – ’s isten tudja minek – kiknek birtokaikban a’ majoresco szibaritai kényelemmel heverész; – méltó tehát, hogy miután a’ felebbi pontban a’ végrendelet nélkül öröködő oldal-rokonokat megróttuk, a’ majoresco is áldozzon valamit. – A’ majoratus védői tulságos hevökben kiejték – hogy ha szükség van fizessünk – mellyre hatalmas helyeslés keletkezett, adózzunk. – Ez ellen egy t.biró álla fel, hatalmas philippicát tarta az ujitások ellen, még pedig ujra diákul, – constitutiónk legremekebb gyöngyének tartván a’ nem-adózást – mellyhez hasonló egész Europában nincs Ezen pontot be sem fejezhettük, mert a’ vitatás közben mindig más és más tárgyra csapongánk által; és igy jövénk a’ következő pontra: hogy minden papi egyed, ki nagyobb terjedelmü fekvő javakat kap, első évi jövedelme huszad részét, e’ szent czélra adja ’stb. – Csak három pap vala jelen szerencsénkre, – ezek egyike, a’ haza boldogságának a’ magány érdekekét mindenkor nemes készséggel alávetni tudó, igazságosnak találta a’ választmányi javaslatot, mert nem kénytelen elfogadni. – De bezzeg nem igy a’ más kettő; ezek tüzesen, egész tulságos hévvel ellenzék, sőt még az országos választmányt sem átallák zsarolással és más sértő szavakkal vádolni – hogy a’ terhet csak a’ más nyakába veti, mert a’ polgári hivatalnokok nem rovatnak meg. Ezek csak egy pártolóra találtak, ki lehet ez, a’ nagy közönség eltalálhatja, hogy a’ diákul szólott t.biró. – Volt országgyülési követünk okokkal czáfolá meg, hogy eddig is fizettek a’ püspökök ’s nagyobb rendü papok a’ várak igazitása czíme alatt, – azt tehát ezután ezen szentebb czélra fogják fizetni. – Továbbá azon okból, hogy a’ polgári hivatalnokok nincsenek megróva, nem azt következteté, hogy a’ papság felmentessék, hanem hogy az osztó igazság szerint azok is rovattassanak meg; – ajánlá tehát: inditványoztassuk követeink által, hogy az ezer ezüst forint fizetést huzo hivatalnokok szinte első évi fizetésök 20-ad részét e’ közczélra adják. – Miután az országos választmány megsértéseért is emeltetett védszó, az inditvány a’ választmányi munkával együtt (a’ majoresco megrovatását talán kivéve) azon nyilvános kifejezéssel fogadtatott el, hogy az ezeken felül megkivántató költséget in forma subsidii megajánljuk. A’ büntető-törvénykönyv iránt is adánk utasitást, a’ halálos büntetést megyénk többsége sem kivánja eltöröltetni, – a’ botozást azonban hajlandók valánk megszüntetni, – de a’ vesszözést egy tisztelendő meg kiváná tartani, még a’ szolgabirák kezében is; – többire az országos választmány munkálatát fogadtuk el, itt-ott egy kis változtatással. – Főjegyzőnk a’ scontrót csakugyan elkészitve bemutatá a’ gyülésnek, de a’ többség az országos tárgyakkali foglalkozás szép és helyes oka miatt – koránt sem azért, mintha félt volna a’ tükörbe tekinteni – – addig-addig halasztgatá felolvastatását, mig valóban utólsó napokban idő sem volt rá, és igy – jövő gyülésre maradt.
