Gömör.
Gömör.
Mihályfalva sept. 25-ik Kénytelen vagyok nyilvánitani, mikép a’ P. H. 283-ik számában, az alispáni lemondásokra vonatkozó kivonatban ön gyermekemre nem ismerhetek. Mert az én tudósitásomnak nem volt, legalább nem akartam hogy olly értelme legyen, mikép másod alispánunk is csupán a’ decemberi gyülésig vállalta el hivatalát. Igaz, hogy az alkalomhoz képesti kijelentéshez szilárdul ragaszkodott mind addig, mig a’ RR. – törvényes jogokhoz tartozónak hivén illy körülmények közt e’ lemondást el nem fogadni – másodalispán urat székének elfoglalására élénkebben felszóliták; minek engedvén, nem volt senki olly értelemben, hogy ezen törvényes kötelességrei viszatérést csak a’ decemberi gyülésig, vagy a’ mig főispán neveztetik, értette volna; legalább nem kivánta senki illy értelemben venni – illy közszeretetü és népszerü férfiúról, hanemha az, ki ujabb convulsióknak örülne*.
Ezen tudósitást nem tisztelt levelezőnk jelentéseből meritők; mert azt még akkor nem vettük volt, hanem egy, egyenesen a’ gömöri gyülésről jövő, ’s minket egyenesen ezen szomorú hirrőli értesités végett meglátogatott érdemes úr szóbeli, de igen határozott közléséből. Egyébiránt tisztelt levelezőnk tudósitásának egész terjedelembeni közlése a’ jövő számban következni fog. Szerk.
Bodon Ábrahám.
