L. Országos ülés a’ mélt. főRRnél. Sept. 26-kán regg. 10 órakor.
L. Országos ülés a’ mélt. főRRnél. Sept. 26-kán regg. 10 órakor.
A’ vegyes házasság ügye feletti tanácskozás folytattatván, egy gr. arra kéré nádor ő cs. kir. fenségét, miszerint az iránt intézkedni méltóztatnék: hogy a’ szólókra a’ felállás elsőbbsége szerint kerüljön a’ sor, mire nádor ő fensége azon észrevételt tevé: hogy mig az Andrássy Károly gr. inditványa következtében keletkezett conferentia ez iránt véleményét be nem adja, addig az előbbi szokás marad. Erre az emlitett gróf következőkép nyilatkozott: A’ brevének, és az azon alapuló primási körlevélnek sarkalatos törvényeinkbe ütközését, minthogy az a’ tekintetes Karok és Rendek felirásában napfényi világossággal kimutattatott, de egyébiránt is kézzel fogható – hosszabban tárgyalni nem akarom, és e’ helyen csak azt vagyok bátor emliteni, hogy tekintvén az e’ tárgybani eljárást, valljon nem kell e azon kérdésre fakadnunk: a’ magyar országgyülés szab e nekünk törvényt vagy a’ Curia Romana? – Ha már a’ kormány önkint nem akar segédkezet nyujtani, segiteni kell a’ törvényhozásnak, t. i. ő felségétől a’ brevének és a’ primási körlevélnek megsemmisitését, a’ placetum visszavételét, a’ nem r. kath. lelkész előtt kötött vegy. házasságból származott gyermekeknek törvényesitését, és a’ törvénysértő egyháziaknak felelet terhe alá vonatásukat eszközleni. – Már mi különösen a’ primási körlevelet erkölcsi és vallásbeli tekintetben illeti: általa a’ szeretet és igazság örök parancsolati nem kevessé rendittetnek meg, és a’ protestantismus az egész világ előtt méltatlanul alacsonyittatik le. Szabad legyen a’ mondottak igazolásaul a’ körlevél főpontjait kiemelni ’s némi észrevételekkel kisérni. – Mondatik benne hogy: „a’ sz. szék mindig igyekezett a’ házasságot tisztaságában fentartani.” Hát a’ katholikusoknak más keresztény felekezetüekkel kötött házassága tisztátalan? üdvezitőnk kötötte e a’ házasságot bizonyos hitvalláshoz, bizonyos egyházhoz? koránsem, sőt Pál apostol nagy mesterünk tanitása szellemében megengedé még a’ pogányok ’s keresztények közti házasságot is. Valóban a’ keresztény vallás, mi az igazságnak és szeretetnek hite, mit sem tud alapelveibe ütköző illyetén rendelményekről. Bátor vagyok a’ körlevél emlitett állitásának ellentéteül az emlitett apostol következő szavait előhozni: „és ha jövendőt tudnék is mondani, és minden titkokat és minden bölcseséget tudnék is, és ha egész hitem volna is, ugy annyira, hogy a’ hegyeket elvinném helyökről, ha szeretet nincsen bennem, semmi vagyok.” De főleg üdvezitőnk ezen szavait: Erről ismerik meg mindenek, hogy én tanitványim vagytok, ha egymást szeretitek.” – – Mondatik: „hogy a’ katholikusok és nem katholikusok közti házasság a’ lélek veszteségét vonja maga után.” Ha a’ kath. hittan szerint a’ vegy.házasság által a’ sirontuli üdvesség koczkáztatik, ekkor a’ kath. egyháznak hasonló házasságot semmi ürügy alatt, semmi okból nem kellett volna türnie, és sem tevőleg, sem szenvedőleg hozzájárulnia; legkevesbbé pedig iránta dispensatiot adni, minthogy általa a’ vegy. házasságra lépők örök kárhoztatásukra dispensáltatnak. – Mondatik: „hogy azon prot. férfival házasságra lépő kath. némber, ki magzatit férje hitében neveltetni engedi, természet és isten ellen bünt követ el.” Ezen állitás valóban nemcsak minden protestans, de minden elfogulatlan katholikus ember keblében botrányt gerjeszt, minthogy általa a’ vegyes házasságok a’ legundokabb néma bünök közé soroztatnak, és igy közvetve minden nem r. katholikus az eszes lények köréből kizáratik. Milly messze tér el ezen más hitüeknek kárhoztatása a’ kereszténység azon főtörvényétől, hogy: „a’ hit, reménység és szeretet között legnagyobb a’ szeretet, ’s ha főbb más parancsolat vagyon, e’ beszédben foglaltatik somma szerint t. i. szeressed felebarátodat mint tenmagadat,” és igy ne gyülöljük, ne kárhoztassuk, haenm szeressük és áldjuk meg egymást. – Valóban, ki más véleményüeket gyülölni képes, annak minden más vallása lehet, de a’ Jézus Krisztus vallása nem, ha bár Krisztus nevében kereszteltetett is. – Mondatik: „hogy a’ vegy. házasságok eddig csak azért áldattak meg, mivel remélték, hogy a’ reversalisok törvényesittetni fognak; de minthogy ez nem történt, ezentul a’ vegy. házasságoktól meg fog tagadtatni az áldás.” Erre egy bizonyos iróval felelek: „ámbár a’ protestansok nem szorulnak a’ kath. egyháziak áldásira, mert csak a’ mindenhatóé után fohászkodnak; mindazáltal az áldás olly elhatározott megtagadásának nyilvánitását, testületök méltóságánál fogva néma közönyösséggel el nem nézhetik; következőleg valamint egy részről sohajtaniok kell, hogy a’ sirnak partjain tusakodó és tolongó hangyák merészelnek a’ mindenhatónak helyébe állani, ’s embertársaikat üdveziteni és kárhoztatni: ugy más részről az istennek örök hálával tartoznak, hogy ők azon egyháznak tagjai, melly felsőbbséget más hiten levőkön nem követel, melly nemcsak a’ keresztényt, hanem minden embertársát tiszta szivéből, mint önmagát, szeretni parancsolja, tőle sem a’ földi, sem a’ mennyei boldogságot meg nem tagadván.” – Pártolom az üzenetet.
Egy gróf bejárván kedvencztudománya mezejét, ’s előhuzván a’ könyvtárak zugából nehány régi könyvet, feltámasztá halottaiból azon határozatokat, mellyek, minthogy nem élni valók, ujra meghalnak. Beszédét igy kezdé: Mult országgyülésen, és a’ mostanin is többször kihallgatták, midőn adatokat hozott fel, és reményli, hogy most is hasonlót teendnek vele. Először is kifejezvén abbeli reményét, hogy a’ főmélt. mlgos, nagys. tek. és tiszteletes protestans urak e’ teremben és a’ másikban, ezen ’s azonkivül, sőt az egész országban méltányolni fogják a’ mit az áldásmegtagadásról mond. Az áldásmegtagadásból a’ protestansoknak sérelme nincsen, mivel a’ protestansok ez előtt magok tiltották legjobban a’ vegy. házasságot. Francziaországban egy zsinat azt határozta: hogy a’ vegy. házasságra lépök először ur asztalához járuljanak; másik a’ reformatusnak katholikussali házasságát a’ zsidók és kananeusok házasságához hasonlitja; harmadik mint legnagyobb gonosztevőket a’ városból kitiltja, – továbbá a’ vegy. házasságot akkor is tiltják, ha minden gyermekek a’ ref. vallásban neveltetnek, mert a’ gyermek még a’ tejjel magában szivja a’ gonosz anyagot, ’s nagy korában hithagyó lehet; – tanitották azt is: hogy vegy. házasságra maga a’ pápa sem adhat engedelmet, mert a’ tilalom istentől származik. Ezután magyarországi példákat hozott fel: Madarasi Pál azt tanitotta: ne legyen a’ házasság egyenetlen, Samarjay János tiltotta azt, hogy a’ ref. zsidóval, pogánynyal, eretnekkel házasságra lépjen, itt az eretnek alatt a’ katholikus értetik; Szilágyi, ki magát isten együgyü szolgájának mondta, pedig igen tudós ember volt, S. Patakon kijött könyvében nemcsak a’ vegy. házasságot roszalja, hanem azt is, ha reform. más hitünél szolgál; Nógrády szerint két vallás nem fér meg együtt, vagy egyik tér a’ másikra, vagy örök veszekedésben élnek egymással. Mit mondanak ezekre most a’ protestansok? – Nem rég Hannoverában egy zsinat tartatott, mellyben elhatároztatott: hogy a’ vegy. házasságra lépő – egyházi hivatalra ne mehessen, ur vacsorájához ne bocsáttassék, vagy legalább csak a’ sekrestyében szolgáltassék ki neki. – A’ bold. porosz király erőszakkal egyesitette a’ reformatusokat, a’ lutheranusokkal; o’ mostani azonban ismét szabad tetszésökre hagyván, a’ lutheranusok közől egy rész elvált, és altlutherische Kirche név alatt külön gyülekezetet képez, ’s azt mondja: hogy csak az az üdvezítő hit; hogy a’ lutheranus öszszekelése minden más vallásuval vétkes, kárhozatos. Azt ugyan nem tagadja, hogy most a’ magyarországi protestansok más értelemben vannak, de ebből nem következik, hogy a’ katholicusok értelmöket változtassák; a’ protestansok elve a’ perfectibilitas, a’ katholicusoké pedig a’ stabilitas. Mi a’ brevét illeti, arra két adattal szolgál. Midőn Erdélyben a’ szászok elszakadtak a’ r. kath. hittől, nem tudták mi tevők legyenek a’ misével; irtak hát Luthernek, ki utasitást adott is nekik. Luther levelére sem az erdélyi fejdelem, sem a’ magyar király nem adott tetszvényt. E’ történt akkor is, midőn az unitariusok Socinustól utasitást kértek. – A’ törvényjavaslat azon pontja, hogy vegy. házasság a’ vőlegény papja előtt menjen végbe, összeütközik az 1791-el, melly azt mondja: coram parocho cath. és a’ protestansokat sem nyugtatja meg, mert a’ tasnádi zsinaton azt végezték, hogy a’ ki más paphoz folyamodik, halálos büntetésre méltó. Egyébiránt béke kedveért a’ tegnapi inditványt pártolja.
Egy báró főispáni helyettes következően nyilatkozott: „Istennek a’ mi istené, császárnak a’ mi a’ császáré” ez volt a’ hg primás jelszava, e’ kettőhöz még én azt teszem: „a’ törvénynek is a’ mi a’ törvényé.” Nézzük e’ mostani eseményekben megadatik e a’ császárnak, istennek, a’ mi a’ császáré ’s istené. Mondják, hogy e’ jelen vita nem itt kezdődött, hanem külföldön, mignem a’ rozsnyói ’s n.váradi 679pűspökök szerencsétlen körlevele által hozzánk is elérkezett. A’ körlevél mindenütt nagy ingerültséget támasztott, a’ megyék felszólaltak ellene; egy kir. leirat is érkezett, melly a’ két püspök tettét roszalta, ’s az 1791: 26 tcz. megtartására intette; de semmit nem használt. Ugyan megadatott e itt a’ császárnak a’ mi a’ császáré, az istennek a’ mi az istené. Ez volt a’ dolog első stadiuma. – A’ mult országgyülés alig oszlott el, azonnal a’ püspökök gyülést tartottak, ’s a’ primás ismeretes körlevelét kibocsátván, a’ két püspök tettét az egész papság magáévá tette, és egész Magyarországra kiterjesztette. E’ lépés által olly törvényt sértettek, melly előjogot ad a’ cath. papoknak. Hogy az 1791: 26 tcz. ugy van szerkesztve, miszerint azon sok hátulsó ajtó maradt, annak oka a’ clerus; mert II. Leopold alatt ők szerkesztették azt. A’ törvény holt betűi csak gyakorlat által elevenednek meg ’s lépnek életbe, ’s a’ ki illy hosszú gyakorlatot megváltoztat, nem magát a’ törvényt változtatja e meg? A’ coram parocho cath. nem passiva assistentiát jelent, és ezen törvényben nemcsak a’ catholicusokról van rendelkezés, hanem a’ protestansokról is, igy attól az egyh. rend a’ maga szabad tetszése szerint el nem térhet. A’ clerus, mint mondják, azért tért el az eddigi szokástól, mivel látta, hogy az országgyülés meg akarja változtatni az 1791: 26 tczikket, és ez világosan mutatja, mennyire igyekezett azon, hogy megadassék a’ császárnak vagy világi hatalomnak, a’ mi a’ világi hatalomé. Nézze meg csak valaki azon keserves föliratokat, mellyek e’ sérelem miatt tétettek: akkor meg fog győződni, hogy itt nem maga, hanem hitsorsosai nevében beszél, vagy legalább azok érzelmének tolmácsa. Itt ujra a’ vallásos üldözéseket látták mindnyájan, feltámasztatni, és a’ jövendőtől várták a’ baj elháritását. E’ reményökben is csalatkoztak, mert megérkezett a’ pápai breve. A’ hg primás ugyan azt mondja, hogy az megnyugtathatja a’ protestansokat; mert remény nyujtatik benne, miszerint az evang. pap előtt kötött vegy. házasság is érvényes lesz, ha a’ hazai törvény megengedi. Ez ollyan megnyugtatás, hogy csak várjatok, várjatok, majd egyszer megengedi a’ törvény, és e’ megnyugtatás annyival nagyobb lehet, mivel benne az evangelicusokkali házasság botrányosnak mondatik. Ez a’ második stadium. – Ezután jött a’ brevére a’ kir. tetszvény. Itt azt mondják, hogy az nem vala mindenekhez utasitva, hanem csak a’ papokhoz, és csak kivonatban közöltetett; de a’ mi ujságokban, még pedig censurált ujságokban kijön, a’ felől csak senki sem mondhatja: hogy nem mindennek volt szánva. A’ mi ellen legjobban panaszkodnak, az a’ placetum paizsa alatt történt. Ő bátorkodik felszólitani a’ mélt. főRRet, hogy egy alázatos fölirás által nyujtanának a’ felségnek módot, miszerint a’ parányi homályfoltot fényköréből egy kedvező leirat által letörölni méltóztatnék. – A’ bajt kezdetben kell orvosolni.
Egy báró, ki az irodalom mezején jó hirt nevet szerzett magának, következőkben öszpontositá nézeteit: szerinte a’ felirási javaslat négy részre oszlik. Az 1-sőben megkéretik ő felsége, hogy a’ placetumot vonja vissza, ’s a’ körlevelekre mondja ki roszalását, és semmisítse meg; a’ 2-ikban: hogy törvénysértő brevére ne adjon tetszvényt, ’s a’ mire ad, azt terjeszsze országgyülés elébe; a’ 3-ikban: hogy az 1647: 14 tcz. után kezdett pöröket küldje vissza; a’ 4-ikben: hogy az olly házasságból született vagy születendő gyermekeket, melly a’ viszálkodás közt nem a’ törvény szerint köttetett, törvényesítse.
A’ törvényhozásnak a’ vallásra nézve elvből kell kiindulnia, e’ pedig a’ vallásos szabadság és egyenlőség elve, mellyet a’ t. RR. kimondtak. A’ vallásszabadság megkivánja az egyházak függetlenségét, ’s ha ez kimondatik, jelöltessék ki azon vonal, melly az egyházi hatalmat a’ világi hatalomtól elválasztja. Hogy a’ vonal kijelölése lehetséges, arról csaknem minden civilisált ország bizonyságot tesz. Minden kérdés, melly körül összeütközés támadhat, háromféle: van ollyan, melly birtokot illet, ez a’ világi hatalomhoz tartozik; a’ dogma az egyházhoz, vannak vegyesek, itt van a’ legtöbb összeütközés, illyen a’ házasság. A’ világi hatalom szerint a’ status fenállására szükséges, hogy legitime köttessék; az egyház sacramentumnak tartja, és akarja, hogy ugy menjen végbe, mint az egyház elvei kivánják. Mig Europában csak egy vallás volt, addig az egyház sok concessiót tett a’ világi hatalomnak; azután pedig, midőn más is keletkezett, többet nem tett. A’ választó vonalt kellett volna jól kijelölni, akkor nem lett volna ennyi baj. Ha a’ clerus protestál, midőn mi itt vallásos törvényt hozunk, akkor tullép körén, akkor rosz terrenumon áll, de mi is hibás terrenumon állunk, midőn az áldást sürgetjük. E’ tekintetben mindent megszerzett, a’ mit csak lehetett, de azt cath. elvek szerint meg nem birja fogai, mint áldhatta meg a’ clerus 50 évig a’ vegy. házasságot, és ha eddig megáldotta is, kötelessége volt visszatérni a’ jó utra, de nem rögtön, hanem először figyelmeztetni kellett volna a’ törvényhozást, hogy változtatni akar a’ vallás szabályiban. De mit tett a’ clerus? a’ népet nem nyugtatta meg, mert nem tudatta vele, hogy az áldás és szertartás nélkül végbe ment vegyes házasság csak olly érvényes. – Ha a’ clerus hibázott, mi is hibát kövessünk el? Mit kérnek a’ t. RR? a’ körlevelek megsemmisitését? e’ szó nem megsemmisitést, hanem kényszeritést tesz; ha azt teszi, a’ kormánynak készen kell lennie arra, hogy ha a’ papok nem engednének, kényszeritse őket. E’ módhoz csak legelkerülhetlenebb szükségben kell nyulni. A’ clerus kényszeritése nem szükséges, nem czélszerű; mert vagy létezik vallásosság, vagy nem, ha nem létezik, akkor nincs áldásra szükség; ha pedig létezik, hogy’ lehetne a’ clerust arra kényszeritni, hogy más vallásúnak az áldást megadja. Az 1-ső pontot hát az előrebocsátottaknál fogva nem pártolja, a’ 2-ik 3-ik és 4-ik pontra nézve azonban egy értelemben van a’ t. RRel.
Ez ülés alatt nádor ő cs. kir. fensége több ízben figyelmezteté a’ szónokokat, hogy rövidebben fejezzék ki magokat, ’s másoknak is hagyjanak időt a’ szólásra.
Ezután egy gróf következően nyilatkozott: Nem ingerültség-, nem szenvedélyből szól, hanem mint polgár, kinek, mikor hazája törvényét sértve látja, kötelessége felszólalni. Sajnálja, hogy itt vallás fölött van a’ vita, itt csak törvényről kellene beszélni. – Az üzenet tárgya a’ vegy. házasság, mellyet a’ körlevél idézett elő. Abban azt olvassa, miszerint az áldásmegtagadás által igyekezzenek kivinni, hogy mind a’ két rendbeli gyermekek a’ cath. vallásban neveltessenek. Ez a’ törvénynyel nem egyezik, mert ez azt parancsolja, hogy a’ vegy. házasság ne akadályoztassék; pedig az áldásmegtagadás által physice és moraliter akadályoztatik. Hogy az áldás reversalis nélkül ellenkezik a’ cath. vallás elvével, olly állitás, mellyről a’ szentirás semmit sem tud. A’ reversalis természeténél fogva törvénytelen; a’ körlevél ellenkezik a’ katholicismus elvével, és annak nemcsak kibocsátója sérti a’ törvényt, hanem másokat is törvénysértésre szólit fel. Ő azt kárhoztatja, ha egyes polgár magát a’ törvények felieb helyzi, ’s vallásos ürügy alatt törvényt sért. Status statusban nem lehet, ’s a’ törvénynek kötelessége az egyházi személyeket mindannyiszor rendre igazitani, valahányszor a’ törvénybe ütköző lépést tesznek. Az áldás semmi egyéb, mint könyörgés ’s imádság, mellyel a’ házasságra minden jót kérnek, és midőn Kristus még a’ keresztfán is imádkozott ellenségeiért, ugyan követik e a’ papok példáját, midőn felebarátaiktól ’s keresztény társaiktól az áldást megtagadják? Adjátok meg a’ császárnak a’ mi a’ császáré, ez világosabb szavakkal azt teszi: teljesitsétek kötelességteket mint polgárok.
A’ körlevélben az mondatik, hogy a’ vegy. házasság isten és természet elleni bün. Erre ugyan azt mondta a’ hg-primás, hogy ezt csak az érti ugy, ki nem tud latinul; de mivel nem csak ő, hanem igen sokan, a’ kik olvasták, úgy értették, bizonyosan nem ő bennök van a’ hiba. Igen jól mondta Borsod érd. követe, hogy a’ házassághoz nem kell több, mint két különböző nemü személy, és ő nem ismer olly isteni parancsot, melly a’ vegy. házasságot tiltaná, igy az nem is lehet isten és természet elleni bün. – A’ placetum törvénytelenül adatva ki; az 1647: 14 tcz. nyomán inditott pöröket törvényellenes volt felkérni, – be kellett volna várni a’ biró eljárását. Minden polgár kötelessége a’ törvénynek hódolni, kivált a’ clerusnak, kit olty szép jövedelemmel látott el az alkotmány; ne éljenek hát vallás ürügye alatt sophismákkal, a’ törvény kijátszására...
Nádor ő fens. ekkor figyelmezteté, hogy a’ bántalomtól, rágalomtól tartózkodjék, különben kényszerülve lesz az ide szóló törvényt használni, ’s egyszersmind a’ hallgatóságot csendességre inté. Megjegyzé továbbá: ne hoznák azt itt fel, a’ mit a’ t. RR. táblájánál mondanak.
Erre egy érd. gróf hirtelen fölkelvén köv. nyilatkokozott: Nézete szerint annyival jobban mondhatta az előtte szóló gróf, hogy sophismával élnek, mert egy báro is azt mondta tegnap, hogy a’ t. RR. felirási javaslata merő sophisma. A’ mi szabad egyiknek, szabad a’ másiknak is; a’ mi szabad egyik pártnak, szabad a’ másiknak is; a’ másik pártnak nem lehet több szabad, mint a’ mi pártunknak.
Nádor ő fens. erre azon észrevételt tevé, ohajtandó volna, hogy e’ táblánál csak egy párt volna, ’s a’ haza addig volt boldog, mig csak egy párt volt.
Egy gróf nem akar adatokat felhordani, pedig Lamennais-t ’s másokat ő is felhozhatna, de elhagyja, mivel egy dologrul egyik iró egyet, másik mást mond. Itt magyar szempontbul kell tekinteni a’ dolgot. Minek Francziaországba menni? nálunk ha üldözés volt is, nem volt Bertalan éjszakája; ’s a’ mit hajdan vakbuzgóságbul mondottak, azt nem kell mintegy szemrehányásul felhordani. Adjátok meg a’ császárnak, istennek, törvénynek, lelkiisméretszabadságnak, a’ mi azé, ez azt is teszi: mindenkinek a’ mi őt illeti.
A’ körlevél mellett nyilatkozók következőkben jelenték ki nézeteiket: ha az egyház tekintete lerontatik, még csak egy lépés lesz a’ fejedelmek tekintete lerontására; a’ papokat szemrehányással nem illethetni, ők csak azt tették, a’ mit a’ törvény parancsolt; a’ kath. clerus nem ura a’ hitnek, hanem csak gondnoka, tehát tartozik gondot viselni az egyházra, különben hanyagsággal vádolná nyája; az áldásmegtagadás nem tette lehetetlenné a’ vegy. házasságot, hisz ott volt a’ passiva assistentia.
Ezután a’ tanácskozás folytatása másnapra halasztatott.
