LXVI. Kerületi ülés, sept. 30-kán.
LXVI. Kerületi ülés, sept. 30-kán.
Elnökök az előbbiek.
Azon vezér szónok, ki a’ mult gyülésekben az elvek eldöntését sürgeté, a’ tanácskozás kezdetén ebbeli nézeteit imígy fejtegeté. A’ városnak territorialis hatóságát gyakorolni kell mind azon telkeken, mellyek körületében vannak; azonban innen még nem következik, hogy hatósága egyszersmind mind azon telkek lakosaira is terjedjen. E’ különbséget világosan ki kell fejezni. Az országos választmány a’ territorialis hatóságot csak általában állapitá meg, és itt a’ helye annak, hogy ezen elv gyakorlatilag alkalmaztassék. Azon kérdés, mi vétessek ki a’ város territorialis hatósága alól, a’ kerületi választmány munkálatában, a’ kivételek által fejtetik meg, mik közül előfordulnak a) a’ megyei házak, b) a’ katonai laktanyák, és hadi erősségek, c) magány birtokok, mellyek vagy urbéri, vagy kiváltságos birtokok, vagy curiák. A’ megyei házak iránt szónok ugy vélekedik, hogy azokat mind rendőri, mind büntető tekintetben a’ városi hatóságnak alá kell vetni, azonban csak a’ házat, nem pedig a’ megye tisztviselőit, szolgáit, rabjait, egy szóval személyzetét, ’s igy ha például a’ megyeház udvarán valami nem e’ ház személyzetéhez tartozó egyén csinyt követ el, azt a’ városi hatóság bünteti; a’ személyzetet magát pedig már maga az országos választmány is kivette, azon tekintetből, mert ez szolgálatában is követhet el hivtelenséget, ’s ez a’ megye hatóságára tartozik, nem pedig a’ városéra. Rendőri tekintetben szónok a’ megye házát annál inkább akarja alá vetni a’ városi hatóságnak, mivel már jelenleg is sok ollyan megyeház van, melly e tekintetben tettleg alá van vetve a’ városi rendőrségnek, ’s igy a’ megyeházat innen is kivéve visszafelé lépnénk nem pedig előre. A’ katonai laktanyákra nézve a’ dolgot a’ tábla határozatához kell alkalmazni. A’ büntető-törvényben t. i. a’ RR. elhatározták, hogy a’ katona minden tekintetben a’ polgári hatóság alá tartozzék, minek következtében a’ városi hatóság is minden tekintetben ki van terjesztve a’ katonai laktanyákra. Illetőleg a’ kiváltságos magánybirtokokat, ezek vagy intravillanusok (p. o. curiák) vagy extravillanusok, az utóbbiak a’ megye hatósága alatt hagyatnak meg, de a’ curiakat mind rendőri mind criminalis tekintetben alá kell vetni a’ városi hatóságnak, különben a’ rendet alig tarthatni fen. Mondják ugyan, hogy a’ rendet eddig is tudták fentartani, de ez észrevétel semmi ellenvetés, mert a’ törvényhozás a’ jobb után törekszik, és azért áll össze, hogy a’ hol lehet, javitson. Az eddigi szokás az volt, hogy ha polgár követett el valamit a’ curia udvarán, a’ városi hatóság által itéltetett el, melly alól csak a’ curia birtokosa és cselédje volt kivéve; ha már most a’ curia törvény által a’ városi hatóság alól kivétetik, akkor visszamegyünk, mert akkor az idegen sem tartozik a’ városi hatóság alá, ha csinyt a’ curia udvarán követ el; de mi hátrálni nem akarunk, hanem inkább haladni, azért is vessük a’ városi hatóságnak alá a’ curia birtokosát is. Végre az urbéri telepek vagy ollyanok, mellyeknek a’ város ura, vagy idegenek tulajdona levén, amazokra gyakorolja a’ városi hatóság azon jogot, mellyet az urbéri törvény neki megenged, a’ többiben álljanak a’ megye hatósága alatt, azon telepek pedig, mellyek ura nem a’ város, legyenek alárendelve a’ megyének, még pedig minden tekintetben. És ezek azon elvek, mik iránt tisztába kell jőni a’ táblának, mielőtt a’ választmány szerkezetét megváltoztathatja.
Az első pont, melly ezen előadás után a’ vitatkozás tárgyává lön, volt a’ megye háznak viszonya a’ városi hatósághoz; és itt tiz megyei szónok az inditvány ellen nyilatkozott. Az első kijelentvén, mikép ő a’ megyeházat még rendőri tekintetben sem engedi alárendeltetni a’ városi hatóságnak. A’ második állitván; hogy ő nem mindent, mi a’ város határán fekszik, de csak azt, mi körületében van, engedi alárendeltetni, köz felfogás szerint a’ város csak egy nemes embert képez, hogy lehet tehát ez egynek ezreket alárendelni; végre emlékezteti az inditványozót, mikép ez az utólsó országgyülésen kijelenté: hogy a’ dolgokat kétféleképen lehet megbuktatni, vagy azokat egyenesen megtagadván, vagy nagyon sokat egyszerre kivánván, szóló pedig attól tart, hogy az utóbbi leend az eset, ha még a’ megyeházakat is alá rendeljük a’ városi hatóságnak. A’ harmadik szóló nem látja át, miért nem rendezhetné el saját rendőri viszonyait olly testület, melly száz ezrek illyféle viszonyain őrködik. Az ötödik szóló nem akar hatóságot hatóságnak alá rendelni; a’ hetedik fejtegeti, mikép a’ politikában nem mindig kétszer kettő négy, és mikép sokszor jobb a’ jobbnál a’ jó; a’ nemesség ugy is féltékeny kiváltságaira, azért ne ébreszszük fel még inkább e’ féltékenységet, ’s e’ visszatartóztatás a’ jó, a’ megye-háznak a’ városi hatóság alá rendelése a’ jobb, de maradjunk most politikából a’ jónál; a’ nyolczadik állitja, hogy a’ millyen joga rendőri tekintetben a’ városi hatóságnak van a’ megye házak felett őrködni, hogy például kéményei tiszták legyenek, és hogy a’ megyeház tüzveszélylyel az egész várost ne veszélyeztesse, ép ugyanezen joga van a’ megyének is az egész város iránt, hogy t. i. a’ város által ne veszélyeztessék. A’ kilenczedik szónok a’ százados szokást emlegeté. Ezen ellenvetéseken kivül volt szó még az ultrákról és a’ tulbuzgóságról is.
Az inditvány ellenzői ellenében felállott egy megyei követ ki az inditványt nemcsak egész kiterjedésében elfogadá, hanem még a’ megyeházak személyzetét is, kivéve a’ hivatalban elkövetett hibákat, a’ városi hatóságnak alárendelni kivánta. Ő, ugymond, bár mennyit is gondolkozott sok tárgy felett, és hogy ideje volt eszmélkedni, azt ősz feje mutatja; még sem tudott sokra nézve tisztába jőni; meglehet, hogy e’ tekintetben láthatára nem eléggé nagy tért nyerhetett, valamint teste sem tudott magasra nőni (nevetés), de egy tárgyra nézve tisztán és szilárdul állnak nézetei, e’ tárgy pedig a’ biró, ’s a’ birói hatóság és eljárás; 678valamint arról is meggyőzödött, hogy e’ tárgy nálunk még tisztában nincsen; ’s ennek tisztábahozatalát főkép azon előitélet gátolja, miszerint a’ nemes városi hatóságot, mint ollyasmit tekinti, mi őt nem illeti. A’ túlbuzgóságra nézve, mellyet emlittetni hallott, több megjegyzése van. Ő nem ismer embert, ki e’ hazát mind a’ mellett, hogy azt 9 századon át boldogitani törekszünk, valóban boldognak nevezné, és mégis e’ hazát az isten annyira boldogitá, a’ természet annyira kedvelé, hogyha az emberben nincsen a’ hiba, maga az ország lakosait arra képessé tehetné, hogy azok az első nemzetek sorában állhatnának? Hol van tehát a’ hiba? Institutioinkban. Nézzük törvénykönyvünket, mennyi javitások, mennyi változtatások fordulnak elő abban? És mi ne javitsunk, ne változtassunk! Sőt, ám tegyük azt, és ne féljünk az ultraismustól; mert az még olly távol áll tőlünk, hogy jelen körülményeink közt alig érhetjük el. – Magára a’ tárgyra nézve szónok igen természetesnek találja, hogy midőn az országos választmány által felállitott elv szerint a’ nemes embert a’ városi hatóságnak alárendeljük, ugyanazt egy puszta házzal is tegyük, rendeljük alá olly hatóságnak, melly szint olly jogos, mint a’ megyék, rendeljük azt alá rendőri tekintetben, nem azért, mivel maga a’ megyei hatóság képes nem volna a’ rendet fentartani, de az egyenlőség miatt, melly e’ rend megtartására kivántatik. Hiszen eddig is nem kevés megyeház a’ városnak, mint földes urának, adót fizetett, és ha van is olly megyeház az országban, alig van kettő vagy három, melly a’ városnál régibb donationalis levelet előmutatni képes. Ha magunkat olly erősen védjük; miért vettük el az egyházi rend és a’ katonák privilegium foriját; gondoljuk meg, hogy a’ megyei törvényhatóság csak a’ maga körében, nem pedig a’ városban. Igyekezzünk már valahára egyesülni, mert az egyesség a’ jövendő jónak és virágzásnak legbiztosabb kutfeje; adjunk és adnak nekünk is, áldozzunk, a’ hold áldozni kell, és vessük meg ez által azon szilárd alapo, mellyen a’ városok emelkedni fognak.
E’ lelkes felszólitásra egy más megyei követ kinyilatkoztatá: mikép ő nem tart attól, ha a’ megye háza a’ városi hatóságnak alávettetik; miért is az inditványt egész kiterjedésében elfogadja. Azonban egy észrevétele van, a’ túlbuzgókra nézve, kik létezhetnek most is; igy például, ha valaki egyszerre és már jelenleg is a’ nemességnek a’ néppel összeolvasztását sürgetné, mint azt egy városi követ minap a’ jövendőben létezhetőnek állitá, az illyent szónok ultrának tartani kénytelen.
Egy másik megyei követ röviden az inditvány ellen nyilatkozott.
És most az inditványozó azon nyilatkozatra felel, miszerint ő az ügyet túlzás által veszélyeztette, a’ nemességet a’ városok érdekétől elidegenitvén; ez ellenvetésre felelnie kell, mikép a’ nemesi rend nem a’ vitatott tárgyban, hanem a’ városok szavazatában lelendi a’ legnagyobb akadályt, mig más részről, ha inditványa elfogadtatik, az ügy épen ott nyerend, a’ honnan legtöbb akadályokat várhatunk, mig ez által a’ polgárság is pártolandja az ügyet, azon polgárság, mellynek felszabadulásán munkálkodunk. Tulbuzgósággal őt egyáltalában nem vádolhatni, mivel azon elvet, melly inditványában foglaltatik, már az országos választmány is felállitá, mellyet ugyan tulzásokkal vádolni senkinek eszébe nem fog jutni. És ez elv szerint az ország legelőkelőbb személyei és nagyjai szinte a’ városi hatóságnak vettetnek alá, és szónok meg van győződve, hogy ezen elv a’ vármegyékben is többséget nyerend, vagy már jelenleg meg is nyerte; de ha e’ hatóságnak az ország legelőkelőbbeit alávetjük, hogyan lehet nekünk e’ hatóság alol egy pár téglát és követ kivenni, mellyből a’ megye háza áll? De ha már kivételeket teszünk, miért nem veszszük ki az ország házait, e’ teremet, vagy a’ budai országházat? nem nagyobb tekintetü e, nem nagyobb figyelemre méltó e az egész ország, mint egyes megye tulajdona? – Szónok a’ szabadságot nem a’ kiváltságban keresi, és illy országban, hol csak kiváltságok léteznek, nincsen és nem lehet valódi szabadság: lehet ugyan képzelt szabadság, ha t. i. valaki szabadságát abban képzeli állani, hogy ez csak ő magának van, másnak nincs; az ugyan képzelt, de soha nem valódi szabadság.
Egy más megyei követ érinté, mikép előttünk nincsen tabula rasa, és mikép tehát a’ magyar törvényhozásnak ujra teremteni nem lehet, hanem a’ kéznél levő anyagot kell használni; de a’ törvényhozás maga majdnem csupa kiváltságosból áll, (egy szó „ép az a’ baj”) azért is a’ kiváltságok iránt egyezkedni, azokat, ugy szólván, kialkudni szükséges. A’ vármegyeházak viszonya egészen más, mint a’ curiáké, azok a’ városhoz képest mint hatóság hatóság ellenében állanak, még pedig mint nagyobb hatóság kisebb ellenében, mint régibb hatóság ujabb ellenében. Azt hallja szónok emlittetni, mikép alárendelés nélkül a’ jó rendet nem lehet fentartani; ezen okoskodás többet próbál, mint megmutatni akar; mert ha ez áll, akkor szűkséges, hogy a’ városok is a’ vármegyéknek alárendeltessenek, mivel ezek amazokban léteznek, mint a’ megye háza a’ városban: de ezt tenni nem lehet; mert ott a’ polgár áll elő kiváltságaival, miket szintén tisztelni kell. Szóló a’ városok elrendezését tartja épen országgyülésnek főczéljául, és épen azért az inditványt nem pártolhatja, mert ez mindjárt az első lapra ollyasmit teszen, min a’ nemesség meg fog ütközni, és a’ többitől visszariasztatik. De valamint szónok politikából az inditvány ezen pontjára rá nem állhat, ugy a’ többihez szivesen hozzájárul.
Végre a’ jegyző ámbár azon akadályoktól tart, mellyeket vagy előitéletből vagy félreértésből a’ nemesség, ha mindjárt a’ munkálat elején e’ pontot meglátandja, az egésznek elibe gördithet; ámbár azt lehet mondani, hogy a’ városok elrendezése nem egyedül czél, de egyszersmind eszköz is a’ jövendőre: mégis mivel elvben az inditványozóval tökéletesen megegyezik, mivel tagadhatlan, hogy a’ különböző érdekeket egyesiteni kell, jónak tartja más módot a’ netalán izgatott kedélyek lecsillapitására keresni, jelenleg pedig az elvet kivívni.
Ezután a’ kérdés először az inditványozó szellemében igy tétetett:
A’ megyei házakban elkövetett akár rendőri akár büntetteket, kivéve a’ megye személyzete által elkövetetteket a’ városi hatóság itélje e, vagy nem?
Azonban e’ kérdés a’ RRet nem elégité ki, ’s igy egy megyei követ a’ kérdést igy kivánta tétetni: A’ megyei házak a’ városi hatóságnak alárendeltessenek e némi tekintetben, vagy semmiben? A’ némi tekintetre szavazott Zala, Zólyom, Pest, Tolna, Szerém, Abauj, Szabolcs, Zemplén, Gömör, Borsod, Heves, Bereg, Bihar, Csongrád, Békés, Csanád, Temes, Torontál, Krassó, Hajdu ker., Fiume, Buccari (Nyitra, Szatmár nem szavazott, Arad elidálta magát, Turopolya jelen nem volt.)
A’ többség az alárendelést nem fogadta el.
Az első tárgy szavazat által eldöntve levén, az inditvány többi pontjai felkiáltással fogadtattak el, kivéve a’ curiák ügyét, melly megint szavazattal oda dőlt, hogy a’ curiák minden tekintetben a’ városi hatóságnak rendeltessenek alá.
A’ többség következő megyékből állott: Abauj, Zemplén, Szabolcs, Gömör, Borsod, Heves, Torna, Bihar, Csongrád, Békés, Csanád, Arad, Temes, Torontál, Krassó, Pozsony, Nógrád, Zala, Bars, Somogy, Zólyom, Pest, Tolna, Hont, Jász-Kun kerület (!) Hajdu ker. Fiume, Buccari. (Szatmár, Nyitra nem szavazott, Liptót, Pozsegát, Szerémet és Verőczét előadásból nem lehetett kivenni hova szavaznak.)
