LXV. Kerületi ülés, septemb. 29-kén.
LXV. Kerületi ülés, septemb. 29-kén.
Elnökök: Bezerédy, Hertelendy; jegyző: Szentkirályi Móricz; naplóvivő Majláth d. e. 9˝ órától d. u. 1Ľ óráig.
Felolvastatott a’ verificationalis választmánynak jelentése, miszerint Zala vármegyének egyik követe megbizólevelét bemutatá.
Azután folytattatott a’ tegnapi napon megkezdett tanácskozás a’ felett, valjon a’ kir. városokróli törvényczikk 3. szakaszában felvétessék e a’ tegnapi napon inditványozott „minden tekintetben” két szó, vagy maradjon a’ szerkezet, vagy tétessék „bár mi tekintetben.” E’ kérdés ugyan még mai napon sem haladt tovább, mint hogy szavazat utján 23 megye 22 ellen a’ „minden tekintetben” szókat nem fogadta el. Azonban e’ két szó a’ vitatkozásnak csak külső alakját képezte, mig a’ harcz valóban elvek körül forgott, t. i. már a’ tegnapi napon megpenditett és vitatott elv körül: valjon vettessenek e alá a’ kiváltságos curiáknak lakosai a’ városi hatóságnak criminalis tekintetben is, vagy nem. – Több szónok az első mellett nyilatkozott, nevezetesen:
Azon szónok, ki tegnap ezen elvnek előleges eldöntetését sürgette, ezt ugyan mai napon is tevé, megjegyezvén, hogy mig ez elv el nem döntetik, a’ választmány szerkezetét biztosan változtatni nem lehet; de ezen elv iránt annál könnyebben tisztába jöhetni, mivel már a’ büntetőtörvény javaslata is felállitá a’ territorialis hatóság eszméjét, és mivel, ha a’ curiák lakosai a’ városi hatóságnak alávettetnek, azért a’ curia kiváltságai legtöbb és főtekintetben még fenállhatnak, illyen levén a’ királyi haszonvételekkel élhetési jog. 2-szor polgári kérdésekben a’ megye hatóságának alárendeltetése. 3 szor az adómentesség, kivéve olly adót, melly a’ curia lakosai saját érdekében fizettetik, millyen a’ város kivilágitására, vagy a’ kövezet jókarbani tartására kivetett adó. Az elősorolt kiváltságokban leginkább helyezve levén a’ curiáknak jogai, lakosait már annál is inkább a’ város criminalis törvényhatóságának kell alá vetni; mert lakhelyei rendőri tekintetben ugyis már oda tartoznak, és mert, a’ mint szónok reményli, az országgyülés a’ büntetőtörvény kidolgozásával megbizott választmánynak azon javaslatát, miszerint a’ város határaiban elkövetett büntettek a’ városi törvényszék által lesznek elitélendők, elfogadandja; ha pedig ez történik, ha az országnak akármelly előkelő nemese a’ város határán elkövetett csinytettéért a’ városi hatóság elébe fog vonatni: nem láthatni át, miért ne állapittathatnék meg e’ hatóság azokra nézve is, kik történetesen egy a’ városban levő curiában laknak; nem láthatni át, miért képezzen itt kivételt egy utcza, sőt egy ház; és miért nem lehetne egyesek érdekeit a’ közérdekeknek alárendelni, holott a’ curiák tulajdonképi kiváltságai mind e’ mellett is fentartatnak.
Hasonló értelemben nyilatkozott egy más megyei szónok, sajnálván egyszersmind, hogy a’ nemesség a’ régi törvényeket csak ott szándékozik megtartani, hol azok a’ nemesek érdekét pártolják, a’ mi a’ jelen kérdésben az eset, de ott nem, hol azok az érdekekkel és jogokkal némi összeütközésbe jőnek, mint például a’ városok szavazata kérdésében.
E’ szónokok ellenében azon megye követe, mellynek fővárosában a’ legtöbb curiák léteznek, azt vitatá, hogy a’ curiáknak főkiváltsága épen abban áll, miszerint lakosai nem a’ városi, hanem a’ megyei hatósághoz tartoznak, miért is szükséges, hogy a’ törvényhozóságnak azokra kell legnagyobb figyelmét forditani. Azon elv, miszerint a’ magány érdeket a’ közérdeknek kell alá rendelni, néha épen olly veszedelmes elv, mint a’ salus reipublicae suprema lex esto, mert amabból szintannyi igazságtalanságot következtethetni, mint ebből; mert a’ status magában nem czél, és annak főfeladata és kötelessége a’ magány jogokat fentartani és védeni; azért is ha egy részről lemondás követeltetik, szükséges, hogy más részről e’ lemondást valami kármentesités kövesse. Egyébiránt ha azon elv, miszerint a’ magány érdeket a’ közérdeknek alá kell rendelni, mindenütt állana is, azért még egyáltalában nem követelhetni, hogy a’ magányjog megsemmisittessék más egyesek vagy magány testületek ellenében; ez pedig e’ jelen esetben előfordulna; mert itt hatóság hatóság ellenében áll, t. i. a’ városi hatóság a’ megye hatósága ellenében. A’ városok háromfélék, ollyanok, mellyekben curiák nincsenek, ollyanok, mellyekben kevés a’ curia, és ollyanok, mellyekben sok a’ curia. Az elsők tekintetbe nem jöhetnek, a’ másodrendüekben a’ kisajátitás, mint azt a’ választmány munkálata javasolja, könnyü; a’ harmadrendüekben nem magányérdek közérdek ellenében, hanem tömeg tömeg ellenében, egy testület érdeke más testület érdeke ellenében áll; az igazság tehát megkivánja, hogy a’ curiák lakosait, ha tőlök lemondást követetelünk, kármentesitsük. Állittatott, hogy a’ curiákat már azért is igazsággal lehet alávetni a’ városi hatóságnak, mert ezek a’ városok terrenumától elszakadtak; szónok ezen állitást helyben nem hagyhatja, mert nézete szerint a’ curiák nem elszakadtak, azok sokkal régebbek magoknál a’ városoknál, mellyek amazok körül csak későbben épültek. Mondatott továbbá, hogy a’ rendőri kihágásokat a’ criminalitásoktól alig különböztethetni, ’s hogy e’ szerint mind a’ két hatóságnak nehéz lesz egymás körébe bele nem vágni, valamint a’ város hatósága a’ rendet fentartani képes nem leend: nem lehet itt ellene nem vetni, mikép a’ büntetőtörvény kidolgozásával megbizott választmány a’ rendőri eseteket nagyon szépen megkülönböztette a’ criminalitásoktól, hogy tehát ezen etlenvetés semmi akadály; továbbá ellenvethetni, hogy ha a’ curiák is alárendeltetnek a’ városi hatóságnak, ugyanazon nehézség, melly a’ curiák ellenében előfordult, fenmaradt még p. o. a’ katonai laktanyákra vagy erőségekre nézve. Szónok tehát a’ curiákat törvény által a’ városi hatóságnak alávetni nem kivánja, hanem felszólitja a’ KK-at, gondolkozzanak olly módról, miszerint a’ kiváltságosak megegyezésével a’ városok a’ curiákat megszüntethetik. Nem lehetne e például olly módot használni, millyent maga a’ választmány munkálata 41 szakaszában emlit, hol a’ törvényhatóságok környékei iránti függő kérdések megfejtésére országos biztosságokat ajánl. Szónok hasonlóképen ott, hol a’ fleek egymás közt meg nem egyeznek, illy országos biztosságokat a’ curiák megszüntetésére ajánl, de ahhoz hozzá nem járulhat, hogy a’ curiák a’ városi hatóságoknak criminalis tekintetben is alávettessek.
Erre az első szónok felel, mikép a’ katonai laktanyákra nézve nem áll, hogy azok a’ városi hatóságnak nincsenek alávetve; mert ha valamelly polgár illy laktanyából valamit eloroz, mégis a’ városi hatóság által itéltetik el; nem áll továbbá, mert a’ büntető-törvény első szakasza által magok a’ katonák is a’ polgári hatóságnak vettettek alá; nem áll végre, mert rendőri tekintetben a’ katonai laktanyák jelenleg is a’ városi hatóságnak alá vannak vetve. Az országos választmány a’ territorialis hatóságnak elvét csak általában állitotta fel, a’ nélkül hogy azt a’ városokban levő curiákra alkalmazta volna, ezt tenni a’ jelen törvényczikknek föladata; azonban, ha ez itt nem történik, akkor vége amaz elvnek is. Ha a’ kiváltságos biróság csak kisajátitás utján szüntethetik meg, minek fáradunk akkor a’ városi biroság elrendezésén? Mikorára szünendik meg már azon előitélet, hogy a’ nemesség magasabban áll, mint hogy magát a’ városi hatóságnak alá vethesse? Ha a’ curia lakosai a’ városi hatóságnak criminalis tekintetben is vettetnek alá, akkor velök egyéb nem történik, mint a’ többi nemesekkel, kik, ha az országos választmány vele elfogadtatik, szintén oda fognak tartozni, ha városban laknak, vagy városban büntettet követnek el; itt tehát magány jog megfosztásáról szó nem lehet.
Ezután egy városi követ megemlité: mikint a’ curia épen azon szálka, melly mindenki szemét szurja; mert ezt nem egyébkint mint statust in statu tekinthetni, és a’ meddig a’ curiák kiváltságai fenállanak, addig jó rendet a’ városokban alig ha fentarthatni. A’ kisajátitás sokszor lehetetlen, mert van elég curia, melly talán többet nem ér mint két három ezer forintot; ha már most a’ kisajátitás a’ törvény által fog parancsoltatni, szónok meg van gyözödve, hogy illy curiának ára, a’ per költségekkel együtt huszszor és harminczszor is fel fog rugni. Véleménye szerint tehát a’ törvényhozásnak nem a’ kisajátitás, de az iránt kell tekintettel lenni, hogy a’ városi biróság ugy rendeztessék el, miszerint az ellen még a’ nemesnek se lehessen kifogása; azt pedig a’ törvényhozás soha jobban nem tehette, mint épen most, hol valamint a’ városok elrendezését ugy a’ büntető-törvényt is tanácskozásba vette.
Egy megyei szónok emlité, hogy némellyek a’ törvényhozást olly varázs körbe helyezettnek gondolják, mellyből annak szabadulni lehetetlen, midőn t. i. a’ territorialis hatóság kérdése most a’ büntető-törvénykönyvbe utasíttatik, majd onnan a’ városok elrendezésétől függesztetik fel, ideje hogy az iránt tisztába jőjünk, mondjuk tehát ki e’ helyen, hogy a’ városi curia sem képez kivételt.
Miután még több szónok ugyan e’ szellemben nyilatkozott volna, az elnökség magát arra jogositottnak hivé, hogy a’ territorialis hatóság elvét elfogadottnak nyilatkoztassa; azonban e’ végzés ellen többen óvásait kijelentvén, az elnökség kimondását inkább kifejté, hogy az elv csak egész átalánosságban fogadtatott el, és hogy annak egyes kivételeiről a’ jövő gyülésben leend szó; mire a’ gyülés eloszlott.
