Bihar.
Bihar.
V.-Olaszi, sept. 22. F. hó 20-án kezdett évnegyedes közgyülésünk, elnök másod-alispán urnak a’ megye állapotáról szóló igen érdekes jelentésével nyittaték meg. E’ jelentés végpontjában olly esemény fedeztetett föl, mellynek következtében a’ főispáni helyettes iránti bizodalom kérdése ujolag szőnyegre hozatott. Elnök másod-alispán ur ugyan is jelentést tön: mikint a’ megyei pénztárakat több egyénből álló küldöttség vizsgálat alá vevén, a’ házi pénztárban ezer három forint ’s néhány krnyi hiány találtatott. Ezen hiányt házi főpénztárnok H–y A–, tiszteletbeli főorvos Zs– I–nak ezer forintról szóló nyugtatványaival kivánta elenyésztetni, előmutatván az 1842-ik évi mart. 24-ről kelt főispánhelyettesi rendeletet, mellyben az orvos fizetése kiadatni parancsoltatik. Mivel azonban az 1841-ik esztendei maj. 11-én tartott közgyülésnek 626 szám alatti végzése igy szól: „a’ RR. azon kellemetlen eszközhöz kénytelenek nyulni, mi szerint orvos Zs– I– urat, kit eddig is csak ideiglenes orvosnak tekintettek, fizetése további huzásától elmozditsák. Mihez képest főpénztárnok H–y A– ur, jelen végzés kiadásával orvos Zs– I– részére mai napon tul a’ RR. utalványa nélkül teendő bármelly fizetéstől ezennel eltiltatik” e’ világos határozat következtében tiszteletbeli főorvos ur nyugtatói a’ vizsgáló küldöttség által el nem fogadtattak, hanem házi főpénztárnok H– A– a’ pénztárhiány kipótlására 15 napi szünidő engedtetett. Tizenöt nap multával a’ bizottmány uj vizsgálatot tartott ’s a’ hiány ismét megvala, és mivel főpénztárnok ur az érdeklett pénzöszletet visszapótolni nem akará, házi pénztárunk biztositásául a’ törvény és ovatlevél értelmében törvényszerü lépések tétetni rendeltettek, melly rendelet eredménye lön, hogy főpénztárnok ur a’ birói foglalás végrehajtását be nem várván, az ezer pengő forintot lefizette. Ez az alispáni jelentés végpontjának rövid vázlata, mit igazolt a’ vizsgáló bizottmány jelentése is. Mi előtt a’ kérdés alatti tárgy felett határozat hozatott volna, fölolvastaték a’ nm. h. tanács egyik intézménye, melly akkor érkezett a’ megye RReihez, midőn a’ pénztári hiány már kipótolva volt. E’ kegyes intézményben meghagyatik a’ megyének, hogy az orvos bére kifizetését hátráltatás nélkül eszközölni mellőzhetlen kötelességeül tekintse. Felolvastatott továbbá Dobozy Mihály főügyész jelentése is, mellyből kitünt: mikép évnegyedes fizetését, házi főpénztárnok ur a’ főispáni helyettes rendeletére támaszkodva, kifizetni vonakodik. – És már most előadvák a’ tárgyak, mellyek gyülésünk első napján tanácskozási szőnyegen valának. Mi a’ tanácskozás menetét érdekli, ha nem irom is, alig lehet kétely a’ felett, mikint megyei jogok sértése kedélyt nem csilapit, hanem ingerel, ’s hol a’ kedélyek ingerülvék, ott bizony a’ tanácskozási teremben néma ajkokkal nem fognak ülni azok, kik a’ helyhatósági jogok felett őrködni szent kötelességökül tekintik; nem fognak kivált akkor, midőn szomorúan kell tapasztalniok, hogy már tisztviselőjük is felemelkedik azon közakarat ellen, mellynek saját állását köszönheti. Felhozatott ugyan a’ főpénztárnok védelmeül, hogy a’ kifizetést rendelő főispán-helyettesi levél királyi parancson alapszik; de erre megjegyezteték: mikint kir. parancsok csak a’ megye végzése utján jöhetnek a’ megyei tisztviselők tudtára; különben is az érdeklett királyi parancs óta az orvos-választási kérdés más fordulatot vőn, a’ RR. ugyan is ő felsége leirata következtében olly orvos választási jogot, melly minden főispáni befolyást kizárjon, többé nem követelnek, hanem csak azt kivánják, hogy e’ jog közösen gyakoroltassék, ’s eziránt ő felségéhez fel is irtak, melly fölirásra választ még nem kaptanak, mi előtt tehát a’ válasz leérkeznék, a’ felirási jog világos sértése nélkül, sem Zs– I–t rendes főorvosnak tekinteni, sem a’ fizetést kiadatni nem lehet, nem szabad. Fő pénztárnok urnak a’ megyei végzések iránti tiszteletlenségét tanusitja az is, hogy Dobozy Mihály főügyész fizetését – bárha az ő hivataloskodása iránt még eddig semmi felsőbb rendelet nem érkezett, sőt jelenleg még be nem végzett királyi biztossági munkálat tárgyakint tekintendő, főispáni helytartó ur parancsára támaszkodva kiadni vonakodik. Az előadattak után világosan állott mindenki előtt a’ pénztárnok által elkövetett törvény- és kötelesség-szegés, melly bizonyosan a’ hivatalátóli elmozditást vonta volna maga után, ha hogy a’ megyének jelen helyzete ellenkezőre nem vezérli vala a’ megye RReit, mi az alkotott határozat következő szavaiból világos „nem lehet semmi természetesb, mint hogy a’ RRnek főpénztárnok urba helyezett bizodalmuk, a’ fenforgó ’s világos végzésökkel ellenkező tény által megcsökkent, ’s miután a’ megyei hivatalok egyedül bizodalmon alapszanak, ennek jelen esetbeni enyésztével főpénztárnok ur hivataloskodásának is, és pedig méltán enyészni kellene. Hozzá is nyulnának a’ RR. e’ kedvetlen kötelesség teljesitéséhez, jogositva levén erre az 1723: 63 t.cz. a’ gyakorlat és megyei szerkezet természete által; azonban figyelmezve főpénztárnok urnak több idő ótai bélyegtelen hivatalviselésére, figyelmezve továbbá arra, hogy a’ kezelése alatti pénztár a’ felolvasott jelentésben foglalt ’s közönségesen helyeslett eljárás utján a’ szinte felolvasott k. intézmény leérkezte előtt már helyre pótoltatott, különösen pedig tekintve azon körülményt, mi szerint a’ RR. és főispánihelyettes ur között létező feszült állás, főpénztárnok urnak hivatalátóli felfüggesztése esetében, a’ helyettesitést, miután a’ Rendek mindig távul voltak ’s vagynak most is attól, hogy főispáni jogokat magokhoz ragadjanak, lehetlenné tenné: ezeknél fogva törvényes, de belsejök hangulatából is folyó kötelességüket teljesiteni ez uttal nem kivánván, főpénztárnok urat, kérdésben forgó szintolly törvénytelen, mint e’ megyei végzés iránt tiszteletlen cselekedetének szigorú megrovása és rosszalása mellett eddigi hivatalában meghagyják, ’s egyszersmind szoros kötelességébe teszik: mikint tiszteletbeli orvos Zs– I– urnak mindaddig, mig ujabb közgyülési határozat által fel nem hatalmaztatik, a’ házi pénztárból fizetést adni ne merészeljen, más részről pedig Dobozy Mihály főügyész ur fizetését évnegyedenkint kiadni el ne mulaszsza.”
Az eddig előadattak a’ főpénztárnokot érdekelték; mi már most azon rendeletet illeti, mellyre a’ főpénztárnok mentségül hivatkozott: sajnosan tapasztalák a’ RR., mikint az által az 1723: 63-ik törvényczikk nyilvános rendelete, melly a’ fő- és alispánokat a’ megyei közvégzések ellen teendő minden pénztári utalványozástól eltiltja, sérteték, – és sajnosan tapasztalák azt is, hogy az 1723: 58-ik törvény, melly szerint a’ közgyülési határozatok fő- és alispánok által meg nem változtathatnak, fölforgattatott, ’s a’ fájdalmat, melly ezen törvénytelenségek miatt keblökben támadott, sokszorosan növelte az, hogy ezen sérelmes cselekvénynek a’ megyei municipium fölirási jogát veté áldozatul. Egy joguk van a’ magyarországi megyéknek, mellyel az ellentállást ököljogot cserélték ki, és ez a’ felirási jog, nyilvános jeleül annak: mikint a’ magyar szent korona tagjai némaságra nem kárhoztatvák. Nincs addig forradalom, mig szabad polgárok szabadon szót emelhetnek; ninsc addig elkeseredés, mig a’ szabad szó feljuthat a’ trónhoz, mellyben a’ törvények felett őrködő fejedelem ül, szent kegyelettel viseltessék tehát mindenki azon felséges jog iránt, mellynek nagy részt tulajdonitható, hogy hazánk a’ forradalom vérjeleneteit nem ismeri, és ne előzze meg tettével senki a’ magyarországi trónon ülő fejedelem kegyes szavait, mellyek a’ megyei felirásokra hiányozni bizonyosan nem fognak. És ime mi történik Biharral? a’ megyei RR. az orvos-választás ügyében felirnak ő felségéhez, ’s mielőtt erre válasz érkeznék a’ megye körében, parancs adatik ki, melly törvényeink ellenére, a’ pénztárnokot olly kiadásra utasitja, mit végzés tilalmaz? – Mit használ igy a’ felirási legszebb jog, ha egy harmadiknak beavatkozása által erejében gyöngittetik? Fájdalommal érezék a’ RR., hogy illy beavatkozásnak hozatik áldozatul a’ helyhatósági jogok gyöngye, melly a’ megyei önhatóság egyik ékszereül tekinthető. ’S midőn ebbeli fájdalmukat érzékenyül tolmácsolák, nem lehete vissza nem emlékezniök azon fölirásra, mellyben, a’ mint e’ lapokban is közölve volt, főispáni helytartó ur iráti bizalmatlanságukat ő felsége előtt kijelenték; átfuták emlékezetökkel az érdeklett fölirás óta történteket is, ’s összevetvén a’ szőnyegen forgó tényekkel, ugy találták: mikép a’ bizodalmatlanság mérlege ismét olly sulylyal növekedék, miszerint ujolag szólaniok kell. ’S midőn majd-majd határozatot monda az elnök alispán, egy bárótsági nemes tisztviselő 3 rendbeli iratot nyujtott be, mellyből azon szomorú tudományt meritők, hogy a’ házi adó ügye, érdemes követ ’s első alispán Beöthy Ödön és mások személye ellen az emlitett sérelmes tényekkel összeköttetésben bujtogatások is jöttek közbe. És ennyi tények után bizalom helyett ujabb bizalmatlanság költözött a’ szívekbe, illy körülmények közt a’ végzés szavai szerint, fájdalmasan ugyan de teljes elhatározottsággal kivánják a’ RR. kijelenteni: hogy miután a’ bizalmatlanság, melly legfelsőbb helyre már följelentetett, az idő óta nemcsak nem enyhült, sőt az elősorolt tények által növekedett, annál fogva hivatkozva az 1841-ik évi november 4-én tett felirásra, a’ szőnyegen levő tárgyat, a’ benyujtott iratok másolatai oda melléklésével az 1536: 36, 1647: 76 törvényczikkekre támaszkodva szerkezendő alázatos felirásukban ő cs. kir. felségének olly buzgó kérelemmel rendelik tudomására juttatni, miszerint a’ béke és nyugalom helyre állitása tekintetéből a’ megyét más főkormányzó kinevezésével megvigasztalni kegyeskedjék.”
Lukács.
