Szabadka, oct. 10.
Szabadka, oct. 10.
Mióta a’ sz. kir. városok belrendezését ’s orsz.gyülési szavazatát tárgyazó munkálat, ’s utána nyomban Pest városának körlevele hozzánk elérkezett, nyilvános életünk szélcsendje élénk hullámzásba jött, melly f. hó 6-kán tartott követutasitó gyülésünkben terjedelemre nem nagy, de beltartalomra szokatlanul mérges viharrá emelkedett. – A’ felizgatott kedélyek ez alkalomra szánt kitörését előre gyanítva, nem kevéssé lepettünk meg, midőn legelőbb is orsz.gyülési követeink utólsó jelentését, utána pedig a’ kerületi választmánynak emlitett munkálatát fölvétetni láttuk. Ez okból ’s azért is, mert az választmányilag tárgyalva nem levén, bevett szokás ellenére véleményes jelentés nélkül került elő, a’ megkezdett felolvasást komoly szándéknak nem vehettük. – Mégis aggodalmunk már-már oszolni kezdett, mert pronavenit cupidisinsusa vota fides, midőn csakhamar a’ belső tanács némelly egyéneinek kivánatára helyette az érkezett körlevelek, köztök Pest városáé is fölvétettek. – Lehetetlen az ekkor keletkezett, már kezdetben ingerlékeny, további lefolyás alatt pedig szokatlanul zajossá vált ’s rohanva lehaladt vitatkozásoknak részletes leirását adnom. A’ beltanács egyértelmüséggel állott föl a’ pesti körlevél tartalmának ’s az általa javaslott eljárásnak védelmére*, melly elnöki megjegyzés következtében oda lőn tágitva vagy inkább magyarázva, hogy a’ körlevél iránya tulajdon anya- ’s pótló utasitásunkkal mindenben egyező levén*, követeink oda utasitandók lennének, miszerint ha nemcsak a’ szándéklott rendezés, de egyéb minden előfordulandó kérdéseknél a’ városok külön egyenkinti ’s törvényben alapuló teljes mértékű szavazata megtagadtatnék, minden, a’ RR. tábláján imigy hozandó határzatnak ünnepélyesen ellenmondjanak, ’s a’ belrendezés kérdésébe semmi szín alatt ne ereszkedjenek, sőt fölvételének is minden módon ellenszegüljenek* – Más részről a’ választott község ’s képviselők sorából szózatok emelkedtek, részint a’ körlevél tartalmát élesen taglalók, ’s különösen annak a’ beltanács által pártolt pontját kárhoztatók, részint pedig annak választmányhozi utasitását szorgalmazók. – Fölhozatott: mikint anyautasitásunk követeinknek meghagyja ugyan a’ városok egyenkinti voksának sürgetését olly hozzáadással, hogy ezen követeléshez mind addig ragaszkodjanak, mig a’ lehetőség ’s remény legkisebb sugára fenmarad; de a’ rendezésnek mindenek fölötti szükségességét is elismerve, ennek fölvételét semmi feltételhez sem köti, sőt annak szorgalmazását egyenesen meghagyja; – hogy a’ szavazat sürgetése és minden alsótáblai határozat ellen intézendő ünnepélyes tiltakozás közt nagy a’ különbség; – hogy a’ javaslott föllépés ’s rendezés ügyének jelen elválasztó perczében inditványozva nem annyira a’ városok országgyülési voksa mellett, mint inkább azoknak belrendezése ellen látszik irányozva*; – hogy vagy semmi sükere nem leend – mi leghihetőbb – vagy ha igen, ugy nem az orsz.gyülési voksot fogja megszerezni, hanem a’ belrendezést megakasztani; – hogy az ország javát eszközlendő jó határzatnak ellenmondani gonosz föladat, – hogy ezen örökös ellenmondás, más levén a’ követek feladása, tekinte annak előre látható sükertelenségét, gúnyt ’s megvetést szerezhet; mennyiben pedig ellenséges indulat jelensége, botránkoztató is. – Ezek hozattak föl körül belől az inditványozott föllépés ellen, mellynek pártolására a’ polgárság köréből – mennyire a’ nagy zajban kivehetők – határozottan legalább senki sem nyilatkozott, kivevén az ugyanazon körlevélben ajánlott ő felsége kegyes színe elébe küldendő számos követség eszméjét, mellyet – és pedig olly módositással, hogy az közköltségen eszközöltessék – tiszti főügyészünkön kivül a’ választott község egyik igen érdemes tagja is pártolt. A’ zaj tetőpontjára hágott, midőn a’ határzat a’ pesti körlevél emlitett magyarázatú tartalma mellett elnökileg kimondva, a’ törvényes szokásban levő titkos voksolás, mellyet mindig ’s pár nappal előbb tartott követutasitó gyülésünkben is két ízben használtunk, megtagadtatott*; noha azt többen, köztök egy-két tiszteletre kisztő ősz fő is, határozottan követelték, sőt midőn a’ titkos voksolásnak ezen elmellőzése ellen óvás jelentetnék, annak a’ jegyzőkönyvbe leendő fölvétele is megtagadtatott. – És most, ha valaki ezen gyülés menetét ’s a’ nyert eredménynek kiállitási módját figyelemre veszi, lehetetlen meg nem győződnie a’ rendezés szükséges voltáról, föltéve, hogy vannak, kik annak nélkülözhetését hiszik. Ezek sorába látszik Pest városának nagy érdemű tanácsa tartozni; mert körlevelében panaszkodva említi, mikint a’ harmadik rend monarchico-aristocraticus rendszeren alapuló eredeti szerkezetünkből kivetkeztetni készül, minek következtében a’ negyedik rend elenyésztétől félhetni. Mi előrebocsátva, hogy ezen kivetkeztetést, mellyből nem enyészetünk, hanem fölvirágzásunk fog serkedni, sajnos eseménynek épen nem tekintenők, a’ baj főokát abban keressük, hogy semmi rendszeres és törvények által szabályozott szerkezetünk nincsen, mellynek helyét hely, idő, alkalom ’s akarat szerint minden szabály nélkül mindig változott ’s változó határozatok pótolják. Pedig tudhatnók, mikint absolutus országokban még az önkény is önalkotta bizonyos és meghatárzott formákban mozog; mennyivel inkább van nekünk a’ legapróbb részletekig körülirt rendre szükségünk, melly nélkül municipalis zavar igen, de municipalis szerkezet nem is képzelhető. Aztán hol van szerkezetünkben a’ monarchicus elem. Tán a’ polgárlevelet a’ király osztja, mint a’ nemesét? vagy a’ tisztviselőket ő nevezi ki? vagy tán a’ polgári javakban is ben van a’ jus regium latens? – Továbbá szerkezetünket, ha volna, aristocraticusnak sem lehet nevezni. Mi, mennyire e’ részbeni önismereteink szűk köre terjed, mióta a’ középkori ököljog letüntével a’ nyers erőszak aristocratiája elenyészett, három neműt, leginkább divatozót, ismerünk, t. i. születés, pénz és ész aristocratiáját, mellyekhez még némelly ritkábbakat, p. o. a’ vénekét, hozzá lehet csatolni. Hogy a’ mi ugynevezett aristocratiánk egyikhez sem tartozik, azt kiki átláthatja, ha akarja, sok bizonyitás nélkül is; hacsak ahoz nem számitaná valaki, mellyet fenebb elenyészettnek mondottunk. – Mi ezen szerkezet semmiféle rendszerbe illőnek nem tartva, miután isten bennünket ezen hazának fiaivá teremtett (miért legyen áldott szent neve) hol a’ centralisált kormányrendszernek nemcsak jótéteményeit, de nevét is alig ismerik; hol igen jó központi kormány mellett a’ közügyek rendetlenül – hogy ne mondjam roszul – kezeltethetnek, mit különösen napjainkban tapasztalni keserédes gyönyörüségünkre elég alkalmunk lehet; – hol helyhatósági belrendezés által nemcsak a’ közügyek jó kormányzása, mit más uton is lehetne elérni, hanem létünk veszélyeztetése nélkűl el sem utasitható, ’s békes uton eszközöltetni kivánt reformok létrehozása is szándékoltatik: – szeretnénk velőket rázó szónoki tehetséggel birni, hogy világosan megmutassuk polgártársainknak, mennyire lennénk magunk is, hazánk is veszélyeztetve, ha a’ rendezés ügyének, melly centralisált országokban másod rendű kérdés lehet, szerencsés megoldását akár a’ javaslott tiltakozás, akár a’ vitatkozásoktóli visszavonulás által dugába döntenők! – Azonban ne higyje senki, hogy – ámbár a’ közlött határozat ellenkezőt tanusít – hatóságunk a’ rendezés eszméjét egész terjedelmében ellenzené. Mit előre is gyanitánk, ’s mit azóta nyert magányos közlemények után bizton állithatunk, a’ restauratio elvének a’ közhatalom administrationalis ágára is minden megszoritás nélkül ’s visszahatólag is javaslott kiterjesztése azon botránykő, mellyen a’ rendezés kérdése nálunk hajotörést szenvedett. Mi ezen körülményt annál sajnálatosabbnak tartjuk; mert habár a’ stabilitás elvének részünkrőli védelme önzés szinében jelennék is meg, azt mégis nyomos okokkal védeni lehetett volna, ’s tán nagyobb sükerrel, mint a’ rendezés eszméjének egészbeni kitagadása által. Hiszen csak ez uton lehetne alkalmunk e’ részbeni nézeteinket nemcsak tanácskozási szerény teremünkben, hanem küldötteink által a’ képviselők táblájánál is kifejteni, hol a’ fenálló érdekek kiméletét emlegettetni többször hallottuk. – Mi ’s velünk többen hatóságunk némelly kitünőbb tagjainak azon nézetében osztozunk, miszerint a’ nyilvános hatalmak elkülönzése nélkül jó rendezést eszközölni nem lehet; az igy elkülönzött ’s mind fontosságukra, mind természetökre lényegesen különböző ágak pedig nem ugyanazon, hanem különféle szabályokat ’s rendelkezéseket kivánnak. Nálunk is köz az ohajtás, hogy a’ törvényhozási ágban – kivéve a’ polgári jogokkal fölruházandó népet, melly az egésznek alapja, ’s a’ királyt, melly annak dicsőséges koronája – minden, mi e’ két legalsóbb és legfelsőbb végpont között létezik, restauratio alá jusson; a’ választók időszakonkint, a’ választott pedig akármikor ’s akárhányszor. Mert itt a’ pálya végetlen fontosságú egy részről, más részről pedig a’ meggyőződésnek gyakran szél után forgó köpönyegével vajmi sokat lehet eltakarni; miért a’ feleletre vonás vagy igen nehéz, vagy épen lehetetlen. – Az esküttszékek behozatalát is hatóságunk sept. 27-kén tartott ülésében egyértelmüleg pártolá; mi uton a’ birák nemcsak évenkint ujra választatnának, hanem még a’ perlekedő felek is minden alkalommal azoknak egy részét elmellőzhetnék, mi nem egyéb, mint a’ restauratio elvének legszigorúbb alkalmazása. – Az administrationalis ágnál azonban, kivevén a’ főnököket, kik egy vagy más uton másutt is, nálunk is változni szoktak, – ezen rendszabály nemcsak nem kivánatos, sőt talán a’ közügyekre nézve káros is; (?) mindenesetre pedig nem ollyan, hogy nyilvánosság és szoros feleletteher mellett nélküle a’ municipalis szerkezet meg nem állhatna.
Más szóval: annak védelmére, hogy a’ városok rendezéséből semmi se legyen, vagy ismét más szóval annak védelmére, hogy a’ szabadkai érdemes tanács akkint maradjon, a’ mint most van. Szerk.
Oh! oh!
És ezt Szabadka tevé? Szabadka, melly a’ sopronyi körlevél ellenében föltüzé a’ civismus zászlaját! – Szerk.
Nemcsak látszik, hanem van; mert a’ ki voksot akar, annak rendezést kell akarnia; e nélkül amaz lehetetlen. – E’ részben már alig van ember e’ honban, kit mystificálni lehessen. Hiszen Pest városa körlevele nyiltan kimondá, hogy féltik monarchico-aristocratiai hatalmukat. – Szerk.
Egy valaki azon felvilágositást adá, hogy titkos voksolással nálunk csak akkor szoktak élni, midőn azt mindegyik követeli és senki sem ellenzi!! – Köz
Z. V.
