Verőcze.
Verőcze.
Oct. 2-dikán kezdett közgyülésünk jobbára országgyülési utasitásokkal foglalkodott. Már jókor reggel észre lehetett venni a’ szokatlan számmal besereglett vallásembereket, még pedig mind a’ három püspöki megyéből; ’s nem tudhattuk, mit czéloz a’ rendkivüli tömeg, ha valjon a’ hon jóléte, vagy egyéb érdek-e rugójuk? Elkezdénk tanácskodni, ’s szönyegre jött a’ magyar nyelv iránti törvényjavaslat. Ez ügyben először is egy diakovári kanonok szólalt föl ’s elősorolá, hogy kivánna ugyan magyarosodni, de a’ municipális rendszer ellen nem lehet; azonban, hogy ez ilirismusi tendentia, vagy az északi óriáshozi szitás lenne, rágalom: mert illyesmit magyar nemesről föltenni nem lehet, hogy t. i. ő szabadságát, ’s kiváltságait kényurasággal fölcserélni kivánná. ’sa’t. Azon kifejezés „Illyricum” sem olly szemet szúró, mint némelly rágalmazók gondolják, hiszen Bél ’s törvénykönyvünk is több helytt mutatják a’ Prorex Illyrii-t ’s te’f. emlékezzünk vissza, mit irt az ország Jósef császárnak a’ német nyelv behozatala ellen a’ latinért ’s te’f. maradjunk hát municipalításunk ’s a’ latin mellett. Egy uradalmi képviselő is sokat szólt; a’ világ minden nemzete szereti anyai nyelvét, ’s ezért Verőczében mindenki fön akarja tartani a’ – latint; kérdé: hozzá járulhatunk-e a’ törvényjavaslathoz önként vagy tán épen erőtetve is? nem! lön a’ felelet, sem e’ nevezetet „inferior Slavonia” ki nem hagyhatjuk, – mit tegyünk tehát? kérjük ő felségét, ne szentesitse a’ törvényjavaslatot, ’s küldjünk Bécsbe deputatiót. Egy falusi lelkész ezt mondá: itt az idő, hogy minden jó honfi (slavonita) egész erejéböl ellenszegűljön a’ magyar nyelv behozatalának e’ tartományokba; egy nyelv megtanulása egész ember életébe kerül, ki tudna egy nyelvet 6. év alatt betanulni? minő méltatlanság volna érdemes egyedeket kenyeröktől megfosztani? ki ezt ohajtaná, ön maga ’s hona ellen igazságtalan lenne. Lám mig a’ latin nyelv által kaptunk alkalmazást, semmi zavar nem volt, most minden restauratiók telvék zavarokkal. Jogtalan lenne továbbá e’ hon minden polgárira nézve még azért is, mert a’ perlekedő felek ügyviselőkért meszsze vidékre lennének kényszeritve vándorolni; és még ott sem tudnák anyanyelvükön szivük redőit kitárni, ’s igy számos igaz ügy vesztve lenne ’ stb; maradjunk a’ municipális latin mellett ’s kérjük alispánunkat, mozditsa elő az ügyet. – Egy gróf előadá, mikép municipalitásunkat törvények védik, egy nyelv egy nemzetiség (?) sok nyelvü országban ki nem vihető, legyenek olly közintézetek, mellyekhez nyelvkülönbség nélkül minden jó honfi járulhat, ’s ezek által mozdittassék elő a’ nemzeti jólét, maradjunk municipalitásunk mellett. Egy másik uradalmi képviselő előadá: hogy a’ horvát-slavon nemzet mindig szabad nemzet volt, még mielőtt a’ magyarokhoz állott volna is; e’ társ országok soha legyőzve nem voltak, szabad ’s nem elnyomott nemzet kiváltságait szokta ő fölsége megerősiteni, miért is maradjon a’ latin, maradjon alsó Slavonia, a’ municipalitás semmi ürügy alatt ne veszélyeztessék. Az országgyülési végzet, nem végzet, mert egyik rész kirekesztésével hozatott, a’ horvát követek belőle kizárvák. – Irjunk föl; és a’ banalis Conferentiából deputatió küldessék ’stef. Ezen fölszólalások mindegyikét hangos vivat követte! – Fölszólalt tovább egy táblabiró ’s előterjeszté: hogy biz azt a’ latin nyelvet sem anyatejjel szoptuk-be, hanem inkább iskoláinkban ugy szólván belénk vesszőzték – ha már tehát a’ törvény javaslatba előadott 6 év köre szüknek tetszik a’ magyar nyelv behozatalára, nehogy a’ törvényhozás köréből egészen kizárassunk, kérjünk hoszabb időszakot, teszem 24 évet. Mire egy zajos „soha! soha!” követkekezett. – Ez ’s ehez hasonló vitatások közt azt is mondották, hogy mivel követeinknek a’ magyarúl szóllás iránt egyenes utasitásuk nincsen, türessék-el hogy magyarul szóljanak, hanem ha ő felsége legfelsőbb helybenhagyását a’ törvény javaslatra nézve megtagadandja; akkor a’ latin nyelven szólhatási jogot ők is a’ horvátok példájára visszaköveteljék. Igy a’ municipalis latin nyelv gyözött, ’s ő felségéhez és a’ horvát bánhoz ’s a’ föispánhoz fölirások küldettek. – A’ tanodákra nézve azonban a’ magyar nyelvnek mint rendes tanulmánynak behozatala megengedtetett ’stb. – A’ megyei tisztujitó-székek iránt a’ kerületi választmány hivatal-képesség alapján készült munkálata, a’ minap adott utasitás ellenére, igen kevés, épen nem lényeges, módositással el lön fogadva. – A’ büntető rendszer ’s törvény-könyv iránt tett kevés módositások e’ következők. A’ papi rend privilegium forija L–s különvéleménye szerint, de több czégéres bünre kiterjesztve elfogadtatott. A’ szolgálatban levő katonaság cselédje a’ polgári hatóság alá vettessék. A’ királyi tábla semmi féle ügyben se legyen első hatóságu biró, annál inkább ne ollyanokban, mellyek a’ felséget érdeklik, kinek kinevezésétől függ. A’ káromkodás legalább mint politialis kihágás birsággal vagy börtönnel fenyittessék. A’ pörbe fogó szék tagjainak harmada, az itélőnek fele törvénytudósokból álljon, a’ törvénytudomány tágosabb értelemben vétessék. A’ már hosszabb idő óta gyakorlatban lévő közvádlók a’ visgálat alól mentessenek föl; ha pedig ezt el nem érhetnők, legalább az szorgalmaztassék, hogy a’ visgálatot hon is kiállhassák, t. i. az itélő törvényszék előtt, egyebekre nézve a’ báni tábla visgálatképessége is a’ törvények értelmében fönmaradjon. Fölebbvitel minden büntető pörben mindenkinek engedtessék. Javitórendszer alá csak olly bünösök essenek, kik évnél több börtönre lönek elitélve. Az épületeket a’ királyi kincstár hozza létre, a’ jó karban tartás, személyzeti bér ’s dijak és rabtartási költségeket az illető hatóságok arány szerint viseljék, ’s ugy nemesek – mint nem nemesek járuljanak hozzá aránylag. – A’ folyó-szabályozási ’s katonai élelmezési munkálatok tökéletes pártolást nyertek. – A’ szabad kir. városokra nézve a’ kerületi választmány munkálata el fogadtatott. Kevés módositásai ezek: a’ statutumok iránt a’ helyt.tanács fél év mulva nyilatkozhassék. A’ monopoliumokra nézve a’ kir kisebb haszonvételek kivétessenek (pedig épen ezek legtöbb gonosznak kutfejei). A’ zsidók polgárok még ne lehessenek; az evangelikusok, ha a’ fönálló törvény el törültetnék. Minden polgár beíratásakor a’ szokott 1 pftnyi dijon kivül, tartozzék még 1 pfort. a’ fundus publicusra fizetni. Köz (de csak városi) hivatalt viselők képviselőknek ne választassanak. Az esküformába bemenjen: hogy a’ választott képviselő a’ gyüléseket szorgalmatosan látogatni köteles legyen. A’ kapitány és tanácsbeliek a’ 24 éves koruakon kivűl, legalább irni ’s olvasni (?) is tudjanak. Eszéknek. Pécsnek, Aradnak, ’s Felső-bányáinak még 3˝ szavazat adassék, vagy ha ez kivihető nem lenne, ők is beiktatva a’ 32 votum közé soroztassanak. Apróbb városok ne mindig egyhelytt, hanem fölváltva tartsák gyüléseiket. – Az urbéri tárgyakra nézve olly módositás javasoltatott, miszerint az urbér behozatala óta itten divatban volt favágás ismét régi lábra állittassék. – Az érdekesebb tárgyak eldöntése után szokatlanul lepettünk meg egy, két alesperes által aláirt nyilatkozattal: miszerint egésségök ingatag állapotja miatt a’ közgyülésre meg nem jelenhetvén, szavazatukkal ők is oda járulnak, hogy e’ megyébe a’ magyar nyelv egyáltaljában be ne hozassék. Honnan e’ szerfeletti szorgalom? e’ szokatlan modor? átaljuk kutatni; valamint azt is, hogy képviselőik ellen némi kifogás kezde fel-fel tünedezni, melly azonban a’ józanabb érzelem felszólalása közt végre csakugyan elhangzott. Pozsegai atyánkfiai pedig egy levelünkhöz csatolt magyar mellékletet visszaküldvén, annak latinra forditását szorgalmazák!
V. A.
