Borsod.
Borsod.
Miskólcz, oct. 6. Megyei gyülésünk a’ mult hó 25-ikétől e’ hó 1-ső napjaig tartott. Rendes tanácskozási teremünk még eddig nem használható, nagyobb teremünkben pedig a’ RR. szokatlan csekély száma miatt csaknem lehetetlen lévén a’ tanácskozás, e’ czélra most a’ főispáni lakot használtuk. – Mondják, hogy a’ hely befolyást gyakorol a’ lélekre. – Jelen gyülésünk e’ tant igazolni látszaték; mert bár a’ tanácskozáshoz illő figyelmet ritkán, illy fesztelen házias conversatiót azonban gyülésünkben soha nem tapasztalánk. Olvastaték mindenek előtt követeinknek ritka lelkismeretességgel szerkezett tömérdek tudósitásuk. ’S e’ közben furcsa volt látnunk: hogy mig az alkotmányunk lényegébe vágó kérdések minden észrevétel nélkül vonultak el, a’ b.t.könyvnek az alsó tábla által már meg is állapitott azon pontja, melly a’ káromkodás büntelenségéről szól, sokaknak ösztönszerüleg ragadá meg figyelmét. És lön fölötte egy egész napos vita. Sokan még az ifjabbak közül is religionalis hévvel támadtak föl e’ pontnak erkölcstelensége ellen; azonban, nem csekély meglepetésünkre, az ellenfél soraiban tisztes öregeket is szemléltünk, ’s pedig ollyanokat, kiknek ösmert elveitől ezt legkevésbé várhatók. A’ gyanakodó előtt könnyen olly szinben tünhetett föl e’ tanácskozás, mintha a’ szőnyegen forgott kérdést kiki saját érdekében kivánná mególdatni. – Végezetül, elnöki felszólitás következtében tett rövid felszólamlások, tulajdonképen szavazás által a’ t. javaslati pont változatlanul hagyatott, vagy is a’ káromkodási szabadság szerencsésen kivivatott*. – Bevégeztetvén a’ követi tudósitások, valamint a’ b.t.könyv vizsgálatára kirendelt választmányunk jelentése, ezeknek nyomán követeinknek utasitásul fog adatni többek közt az esküttszékek pártolása, melly az orsz. választmányi külön vélemény által javaslott egész alakjában egyetlen szó ellenében általános elfogadást nyert. A’ vitatkozás e’ tárgy fölött időveszteségnek tekintetik; mert hiszen a’ kit az orsz. választmányí munkálatban jobbra és balra felfejtett okok az esküttszékek helyes vagy helytelen voltáról meg nem győznek, azt megyei szónoklatok nehezen fognák capacitálhatni. Mind e’ mellett azonban egyik t. biránk nem hagyhatá érintetlenül azon hasznot, melly az esküttszékeknek örökös változandóságában rejlik. Rendezett biróság – ugy mond – legyen az bár a’ lehető legrövidebb ideig állandósitott, a’ felsőbb hatóságok ellenében egészen független soha nem lehet. Példák erre a’ leélt szomorú idők. – A’ halálos büntetés eltörlése ellen szintén nem emelkedett szó, valamint a’ botnak megszüntetése ellen sem; törvény által kivánjuk azonban kimondatni, hogy az uj rendszerbe való átmenetel csak az épületek, költség és személyzet kiállitásával legyen megkezdendő. – A’ személyzetre vonatkozólag az orsz. választmányi munkálat III-ik r. XI-ik fej. 15. sz. alatti pontját akkint kivánjuk módosittatni, hogy a’ kijelelés a’ helyüresülés minden egyes esetében megujíttassék. – Egyébiránt mind azon különvélemények, mellyek alatt olly sok jeles nevek olvashatók, elfogadást nyertek. Ugy-ugy, de hát a’ börtönköltséggel valjon hogy állunk? Kérdi az érdemes olvasó. Fájdalom! bizony mi még sehogy sem. Midőn a’ hirlapok a’ kerületi ’s orsz. ülésben tett szavazatok sorát ’s eredményét hirdeték, a’ harag ’s szégyen pirja boritá el arczunkat; mert követeinknek kinos helyzete, ’s az ügy érzete lelkünkre hatott, ’s mert a’ compagnie, mellyben megyénk neve megjelent, nagyon uj, ’s felette inyünk ellen volt. Mind e’ mellett mi a’ bajon most nem segitettünk, hanem e’ czélból a’ jövő gyülésre meghivatni rendeltük a’ nemességet, ’s ez által kitaszitottuk e’ kérdést azon hullámos tengerre, mellyből alig van remény a’ menekvüléshez. Méltányossággal kell ugyan elismern?m, hogy a’ nem-akarásnak e’ gyülésben legcsekélyebb nyoma sem vala észrevehető; sőt voltak, kiknek az állandó adózás a’ nem régi szomorú eseémnyek szerint elvők ellen látszaték lenni, ’s most a’ nemesség felvilágositására ajánlkoztak; azonban a’ többséggel együtt e’ kérdést a’ nemesség különös meghivása nélkül alkotmányszerüen eldönthetőnek nem találták. – Itt vagyunk tehát ismét a’ nagy őrvénynél, melly a’ legközelebbi időkben annyi jó akaratot ’s nemzeti lelkesedést sodrott mélyébe. És valjon meg tudná e valaki mutatni a’ törvényt mellyen e’ gyakorlat épül, ’s valjon hivek voltunk e mindig e’ gyakorlathoz, ’s különösen mi, kik alig néhány hét előtt megyeileg róvtunk magunkra 30,000 p.ftot, e’ szentnek hirdetett alkotmányos gyakorlat nyilvános sérülésével. ’S ha mi, kik a’ büntető t.könyvet olly hőn pártolók, ’s kiknek aránylag e’ honban bizonyosan legtöbb nemes rabunk van, a’ községeket megtagadnók, nem üznénk e az országgyüléssel, ’s honunk becsületével kárhozatos játékot? – Azonban ennyire talán még sem sülyedhetünk. – – Győrnek ’s Fejérnek az országgyülés szabad munkálkodását kórlátozó inditványukat annyiban mi is magunkévá tevők: miszerint követeink által szorgalmaztatni rendeljük, hogy jövendőben az országgyülésen semmi tárgy addig, mig arra nézve a’ megyéknek legalább fele utasitással nem leend ellátva, szőnyegre ne hozathassék; részünkről pedig első alispánunkat meghatalmaztuk, hogy utasitás hiány esetében azonnal kis gyülést tartson, melly 5 vagy 8 nap alatt közgyülést hirdessen, ’s addig az érkezendő tudósitásokat állandó választmányunknak adja ki. – Köz fájdalmat szült e’ gyülésünkben Holecz András megyei mérnökünknek hivatalátóli elbucsuzása. A’ derék férfiu ritka tehetséggel párosult hivatalos buzgalmának köszönheti e’ megye nagy részben jeles szerkezetü utait, hidjait, ’s számtalan hasonnemü intézeteit; és bátran állithatjuk, hogy nála e’ megyében senki jobban nem tölté be a’ maga helyét. Általános tisztelet kiséri öt tisztes magányába, és azon remény, hogy jeles tehetségeit, mellyeket e’ megyének igen nagy rövidségével tölünk megtagadott, a’ haza közjavára kettős erővel fogja forditani. Helyébe ideiglenesen Tóth Dániel eddigi t. mérnökünk helyettesitetett. – Ennyit gyülésünkről. – Városunkat illetőleg lehetetlen örömömet nem nyilvánitanom azon eredmények fölött, mellyeket a’ jóltévőség keze itt már ez ideig is előidézett. Multkor emlitém, hogy a’ vagyonosabbak körén kivül az épitkezésnek még semmi jele nem mutatkozék. Most örömmel látjuk az elcsüggedt reményteleneket is ujra éledni, ’s lábadozólag bár, de még is a’ bizalom érzetével emelkedni. Nyilvános köszönetet érdemel e’ tekintetben derék másod alispánunk elnöksége alatt munkálkodó választmányunknak azon rendelkezése, miszerint az eddig bejött segedelmi öszvegnek mint egy fele részit, az épitkezést ön erejökkel meg sem kezdhetett, ’s már az elvándorlás küszöbén állott tehetetlenek között rendelé – kárukhoz aránylag – kiosztatni. Ezt – bár mint zugjanak is miatta némellyek – nemcsak az emberiség, de a’ város közérdeke is ekkint parancsolta.
Nem minden szabad, mit a’ törvény nem tilt; mert a’ törvény nem tilthat mindent, mit a’ vallásosság, erkölcs ’s miveltség tilt. – Szerk.
Vadnay Miksa.
