SZERBIA.
SZERBIA.
A’ belgrádi szerb lapnak Zágrábban levelezője van, ki koronkint megirja, mik történnek az illir nemzetiség ügyében ezen országokban. Ezen közlemények Ω jegy alatt küldetnek, ’s figyelmünekt annál inkább igénylik, minél szembetünőbb: hogy bennök mind rólunk, mind rólok ad amicas aures a’ bizodalmasság olly nemével szól a’ levelező, mellynek egyebütt nem leljük nyomát. Legközelebbi oct. 15-ki közleményének themája, a’ magyar országgyülés azon határozata, miszerint a’ horvát követeknek latinul beszélniök a’ gyülésben tiltatik. E’ czikkben például az mondatik: mikint a’ magyar országgyülés „titkon azon szándékot ápolja, hogy még ezen gyülés alatt Slavonia Horvátországtól szakíttassék el, hogy később Croatia is annál könnyebben essék el.” Ezen merény alkalmat szolgáltat azután neki, meleg szót emelni a’ tót nemzetiség ügyében, mellyből a’ következőket kiemelni nem ártand: „Csudálkozom – ugymond – hogy a’ szerbek, nevezetesen a’ klastromok, mellyek mint földesurak Szerémben, mint hallom, 14 szóval birnak, a’ nemzeti ügygyel semmit sem törődnek. Vagy a’ szerémi szerbek nem szlávok e, és pedig nem par préférence szlávok e, a’ mint dicsekednek; vagy az ő nemzetiségök és szerb hitöknek nincsen e a’ municipalitásokban semmi oszlopa? Mit tesznek tehát? mért nem moczczannak, mért vem sürgölődnek? Most érkezett el az idő, hogy merészen rázzuk le az előitéletek azon lánczait, mellyeket nemzeti létünk gyermeki korában az idegenek vetettek reánk, hogy egymásra boszankodnánk és egymást gúnyolnók. Mutassuk meg most a’ világnak, hogy a’ szlavonoknak is vannak szemeik; mutassuk meg, hogy mi is élünk, hogy mi is ismerjük Jézus legtisztább ’s legnagyobb parancsát, ’s legközelebbvalóinknak: fajunkat és ugyanazon baju testvéreinket tartjuk és szeretjük ’stb. Tegyük, hogy az idegenek ne mondhassák ezentúl: hogy a’ szlavonok egyetemes jelleme: fondorság, tunyaság, tisztátlanság és részegség ’stb. Okos főnek egy szem is elég.” Végre kifejezé reményét: hogy Szerémben is nem sokára máskép lesz a’ dolog, ’s a’ jeleket előszámlálja; kifejezi kifejezhetlen örömét Verőcze legutolsó határzatai felett, ’s felkiáltó jegyes szavakkal végzi beszédét. – Minthogy itt Jézus, az emberíség megváltója, mint amott Bosniában a’ püspök ur által, emberi szennyes dolgokba kevertetik, – egyebekről hallgatva, csak azt jegyezzük meg, hogy nem Jézus, hanem Pál apostol szól igy: ,Tegyünk jót mindenekkel, leginkább pedig hitünk sorsosaival.’ (π.ος τους οιχειος τ ι. ς ουις. τεως.) Tehát itt sem nemzetiségről, sem fajról, – hanem hitünk sorsosairól van szó – mi azonnal nevetségessé lesz, mihelyt meggondoljuk, milly confessiók uralkodnak horvát- és tótországban, ’s hogyan szokott Croatia bánni a’ parancsolat első felével, ha azt ollyanokra kell alkalmazni, kik nem az ő confessiójához tartoznak. Az óhitű szerbek meggondolhatnák, valjon a’ magyar országgyülés fogná e hitöket inkább védeni, vagy Croatia, melly száműzi a’ protestansokat, minthogy ezek nem hitesorsosai. Tehát okos főnek egy szem is elég. – Szerbiában most nagy a’ politikai pangás. Annál feszültebb figyelemmel kisértetnek a’ görög események, és a’ Boszniában ’s Bolgárországban lappangó bonyolódások.
A’ legujabb szerb országos rendelkezések nagyobb részint Szerbia belső ügyeit tárgyazzák. A’ belgrádi lap utólsó számában egy illy rendelkezés által a’ posták hozatnak be, mellyek Belgrádból indulólag ki, 36 főstatión, négy irányban futandják be az országot.
