SPANYOLHON.
SPANYOLHON.
A’ congressusnak (e’ nevezet alatt mindig a’ követkamra értetik) oct. 30-kán tartott ülésében, olvastatott fel a’ királyné nagykorusága körüli ministeri javaslatot biráló választmány véleménye. Olozaga ur, kit jelenleg a’ parlamentaris párt fejének tekinthetni, Parisból e’ napokban történt visszatérte után, először jelent meg az ülésben, ’s szokott helyét foglalta el – a’ szélső baloldalon, hihetőleg jeléül annak, hogy régen vallott haladási elveit még nem tagadta meg. Narvaez, Valencia követe, kijelentvén, hogy Cadixban a’ senatus tagjává lett választatását elfogadja, követségéről lemondott. Most az emlitett választmányi vélemény kerülvén szőnyegre, Martinez de la Rosa ur által felolvastaték; tartalma lényegesen következő: „Igen méltó figyelemre, hogy a’ nép az első percztől fogva, mellyben az őt kormányzó ideiglenes hatalom ellen fölkelt, minthogy sem a’ királyi tekintélyt biztos kezekben, sem saját jogait eléggé tisztelve nem látta – fönséges királynénk nevét hivá föl szilárd véderőül azon ideiglenes hatalom ellen, melly természeténél fogva csak gyanut és félelmet vala képes gerjeszteni. A’ nemzeti akarat olly világosan és olly öszhangzatosan nyilvánult, hogy az e’ szerencsétlen körülmények közepette állitott ideiglenes kormány, a’ viharban egyetlen horgonyát a’ menekülésnek azon ünnepélyes cselekvényben látta, melly aug. 8-kán a’ palotában végbe ment. Az akkori nyilatkozat, a’ kormány részéről bizonyos tekintetben kezdemény vala; a’ kormány nem akart tovább menni, mert a’ cortesgyülés előjogait lélekismeretesen fentartatni óhajtá; ’s alig gyülekezett össze a’ törvényhozó testület, azonnal sietett a’ kormány a’ fontos kérdést elhatározás végett elibe terjeszteni. A’ követek és senatorok tisztje, most a’ nemzet akaratját ünnepélyesen kijelenteni – mert e’ nyilatkozat a’ partokat lefegyverkeztetendi, ’s minden ürügyet elveend a’ békétlenektől uj zavarokra és uj szerencsétlenségre. A’ választmány ugy vélekedik, hogy a’ királyné nagykoruságának kijelentése, egyetlen módja a’ megoldásnak, mellyet az ország mostani helyzete megenged. Ettől ismét eltérni annyit tenne, mint az állodalmát uj visszahatásoknak ’s tömérdek veszélyeknek kitenni, ’s talán uj polgárháborút előidézni. A’ nagy koruság kinyilatkoztatása gyöngéden oldja meg a’ megoldhatatlannak látszott csomót, meghiusitja alaptalan igényeit egy fejedelmi személynek, ki a’ királyi pálcza után meré kezeit kinyujtani; gyökereiben metszi el ama’ reményeket, mellyeket a’ főhatalomnak egykori ideiglenes gyakorlója – ki sem bölcs magaviseletét kifejteni, sem magát becsülettel védeni képes nem vala – talán még külföldön is táplálgat; elfojtja végre törvénytelen pártok ujongatásait, kiragadja az elámitottak kezeből a’ fegyvert; és a’ trón oltalmazó árnyékában halad elő az alkotmány által kijelölt ösvényen. Az eszköz sem nem uj, sem nem szokatlan. Minden időben és minden nemzeteknél elővétetett az, miszerint a’ fejedelmek kiskoruságával járó veszélyek kikerültessenek. Kevés évek előtt két monarchiában használtatott ezen eszköz hasonló esetben, még pedig legjobb sikerrel. Spanyolhonban is vannak példák, hogy az ország kormányát olly fejedelmek vevék kezeikbe, kik a’ törvény szabta kort még nem értek el; mert ez a’ cortesgyülés megegyeztével, és a’ nemzetnek félre magyarázhatlan örömkiáltása közt történt. Ám kövesse a’ jelenleg összegyült cortesgyülés e’ példát, ’s legyen meggyőződve, hogy a’ nemzetnek egyhangu áldásai üdvözlendik tetteit. E’ nép soha sem érezte a’ nyugalom szükségét annyira mint most: tiz év halad már el az utólsó fejedelem halála óta, ’s azóta Spanyolhon alig élvezé csak egy napját is a’ békének és boldogságnak. Egy engesztelhetlen és vérszomjas dynasticus háború, egy aligmult országos forradalom, számos fölkelések és felforgatások – mindezek a’ trónra forditák a’ nemzet szemeit, ’s forró vágyat ébreszte benne ama’ boldog percz után, mellyben a’ fejedelmi széket dicső királyaink leánya foglalandja el. Siettessük e’ drága perczet, minthogy az ország alaptörvénye által kijelölt határidő különben is olly közel van: igy nem fogunk ama’ szövevényes ösvényre jutni, mellyből kimenetelt találni fölötte nehéz lenne, ha nem igyekeznénk erős kormányt alkotni. Igy kikerülendjük ama’ veszélyeket, mellyek egy ideiglenes ’s csak néhány napokig tartó ingatag létű hatalommal össze lennének kötve. Ekkép remélhetjük, hogy a’ vérontás, melly némelly városokban legnagyebb szerencsétlenségre még folytattatik, meg fog szünni, és hogy a’ nemzetnek hangosan kifejezett kivánságát teljesitjük, ha az uj kormánynyal a’ jólét és dicsőség korszakát virasztjuk a’ hazára. Ezekhez képest a’ választmányakkép vélekedik, hogy a’ congressus következő, a’ kormányjavaslattal egyértelmű határozatot hozzon: „A’ cortesek II. Izabella királyné ő fölségét nagykorunak nyilatkoztatják.” (A’ választmány tagjainak aláirása.)
Madridi hirek szerint, Martinez de la Rosa ur követül van kijelölve Frankhonba Olozaga ur helyébe, ’s ezentul marques de la Alianza czímet viselend. Lopez ur, ministerelnök, a’ törlesztő udvar, – Isturiz ur pedig a’ congressus elnökévé fog kineveztetni. Az uj kormány, mellyről már rég sokat rebesgetnek, következő tagokból fog állani: Olozaga külminister és elnök, Olivan vagy Cortina belminister, Mazarredo vagy Serrano hadminister, Cantero financzminister, Luzuringa (ki régebben a’ barcelonai kir. törvényszék elnöke volt) igazságügyi minister, Frias tengerészeti minister. – Geronában és Barcelonában véresen foly a’ halálos harcz, a’ nélkül hogy akár Sanz, akár Prim legkevesbbé is boldogulhatna a’ zendülők ellen. A’ barcelonai juntának eltökélt szándéka védelmét, ha kell, egy egész évig is folytatni. Eleségben, ugy látszik, nem lát szükséget, mert a’ nők életveszélylyel sem vonakodnak e’ részben a’ szabadsághősök szükségét fedezni.
