Fejér.
Fejér.
Nov. 22. Tegnapelőtt vette kezdetét évnegyedes közgyülésünk, helyettes alispáni elnöklet alatt. Ha szerénytelenség nem volna a’ P. Hirlapnak annyi teendők közt legfontosb tárgyakra is szűk hasábait ,Charivari’-ba illő jelenetek leirásával elfoglalni, jelen közgyülésünkből olly dolgokat közölhetnénk, mellyek furcsaságukra nézve, az ős naptárok minden „halálra nevettető” meséit felülmulják; de igy, helyszűke miatt, csak a’ történtekből kivont tanuságot irjuk le, melly abból áll, hogy közgyüléseinkben mindenki, még magok a’ stabilitas hősei is, practice meggyőződhetnek azon elv igazságáról: miszerint a’ politicai jogokrai képesség és értelmiség csakugyan egyáltalában nem a’ nagybirtok efluentiája. Legvelősebb argumentum, mellyet nálunk a’ tartaléksereges többség nagybirtokú fővezérei ’s egyszersmind dictatorai, az értelmiség fegyverével harczoló kis ,fractio’ legnyomosb okai ellen használni szoktak, az: „igy akarjuk, mert bölcseségünk igy akarja, mi pedig ,urak’ vagyunk”; – ezenkivül legfölebb egyik nevetgél, habár kedv nélkül is, midőn valamire felelni nem tud; a’ másik egyik nap pamlagharczot indít, ’s az etiquette szabályait országos törvény erejére akarja emeltetni, másnap pedig a’ leggyermekiesb petulantiát követi el, ’s székén az egész gyülésnek daczból hátat fordít; már hogy ennyit az Irusnál szegényebb polgár is, kinek a’ nevelésről eszméje sincs, nem volna képes értelmiségével végbevinni, ezt, reméljük, senki sem hiszi. No de a’ végvonaglásokban mindig a’ dissolutio magva rejlik; bizzunk tehát a’ jövőben, ’s most menjünk a’ dologra. – Az országgyülési választmány rövid, de száraz véleménye – és ez dicséretül mondatott egy par excellence választmányi tag által – olvastatván, annak nyomán, szegény fejünk kisebbségben maradásával, követi utasitásul adatott, hogy a’ magyar nyelv tárgyábani resolutio elfogadtassék; a’ magyar nyelv iránti törvényjavaslatba a’ főrendek által kivánt biztositási záradék a’ horvátokra nézve betétessék. Mintabörtön legyen, de épitésére pénzt nem adunk. A’ városokban (köztünk maradjon a’ szó, a’ ker. választmány munkálatát rendszeresen sohasem tárgyaltuk) örökös birók legyenek, ’s a’ váltótörvényszéki birák felelőségének mintájára, legalább papiroson a’ felelőség ellenök meglegyen, mert jury nem kell. – A’ városi képviselők száma minél kevesebbre, ’s legnagyobb városokban legfölebb 300ra szorittassék; – választhatók csak azok lehessenek, kik nagy városokban négy-, közép városban nyolcz-, kis városban tizenkétszer annyi birtokkal birnak, mint a’ mennyi a’ választási képességhez kivántatik. Az adó mennyiségének meghatározása a’ kir. városokban nem az országgyülésre, hanem a’ helyt. tanácsra bizassék, ’s ha a’ coordinatio megtörténik, a’ városoknak összesen 12 szavazat adassék. A’ bányász ügyekre nézve alakittassék a’ bányavárosokban független biróság, a’ többi városi biróságok mintájára. Az országos választmánynak tanácskozásai jövőben nyilvánosak legyenek, de csak ugy, ha a’ szólás szabadságát bármikint gátló rendzavarok megzabolázására sükeres törvények hozatnak. A’ választmányi tagok, ha időközben királyi hivatalt nyernek, azért a’ választmányban működhessenek. Országgyülés Pesten, de csak minden harmadik évben, tartassék. Honfiusitani ollyanokat, kiknél nincs valószinűség, hogy az országban lakhassanak, vagy a’ taxát elengedtetni kivánják, nem akarunk. A’ Dunát és egyéb folyóvizeinket az országos választmány javallata szerint nem szabályozhatjuk, mert az ott előszámlált pénzforrásokat biztosoknak nem tartjuk, adózni pedig nem szándékunk; hanem az áradások ellen valamit majd csak teszünk. Ezek háromnapi vitatkozásaink közérdekű eredményei. Ha még lesz valami nevezetes, majd közlendjük.
Többen.
