Bihar.
Bihar.
V.-Olaszi, nov. 12. F. hó 6-kán rendkivüli közgyülésre nyiltak meg megyei teremünk ajtai, ’s bárha a’ körlevelekben csak országgyülési utasitások jelöltetének ki tanácskozási tárgyakul, közbejött körülmények miatt mindazáltal kötelességünk vala, más tárgyak elintézésébe is bocsátkozni. Ezt azonban csak akkor tevők, miután a’ királyi városok, megyei kicsapongások és több körlevelek felett utasitásokat adánk. Mellyeknek elsorolását jövő levelemre halasztván, ez alkalommal a’ biztossági ügyekre térek át. Királyi biztos ő mltga a’ megye RReihez irt leveléhez képest N.-Váradra érkezvén, f. hó 3-kán három rendbeli levelet küldött másod alispán urhoz, ki is kötelességeül tartá azokat e’ hó 6-kán a’ megyei közgyülésnek bemutatni. A’ bemutatott levelek elsőjében kir. biztos ur a’ vádlottak névjegyzékét küldi olly kijelentéssel, 840melly szerint ezek a’ tanúvallomásokat akármikor megtekinthetik; de minthogy az irományoknak egyiktől másikhozi hordozása felette bajos, legjobbnak látná, ha a’ vádlottak, bizonyos időben, a’ megye házánál összejönnének, ’s a’ vallomásokat nyilatkozattétel végett kijegyeznék. A’ másik levélben főpénztárnok Hrabovszky Albertnek legfelsőbb helyre tett panaszos folyamodványa, a’ nm. h.tanácsnak erre érkezett intézvénye, ’s ugyan csak a’ főpénztárnoknak királyi biztos ő mltgához beadott nyilatkozata, az illetőkkeli közlés végett olly meghagyással tétetik át másod alispán urhoz, hogy a’ vádlottak az iránt is nyilatkozzanak: miért fizetteték meg főpénztárnok urral az ezer pengő frtot, midőn Zsagovics Istvánnak főorvossá neveztetése, ő felségének saját aláirása alatt érkezett parancsa által is helybehagyatott. – A’ harmadik levélben, királyi biztos ő mltga tudatja másod alispánunkkal: mikint az előadattokon kivül ujabbi kiküldetéséhez tartozik, szigorúan megvizsgálni: kik a’ bihari események okai, kik azok, kik az orvos iránt érkezett leiratnak magokat ellene szegezték, azt nem teljesíték, az orvos fizetését ki nem adták, ’s őt mai napig sem akarják ollyannak ismerni? Köréhöz tartozik továbbá, a’ S– F–-féle vádnak bővebb kipuhatolása, ugyszinte azon feladás vizsgálata, miszerint főjegyző T– Ö– ur a’ megyének hamis jelentést tőn, ’s ennek következtében a’ megye bizonyitványt rendelt kiadatni. Melly tárgyra nézve meghagyatik alispán urnak, hogy a’ közlött jegyzékben nevezett tanúkat rendelje hozzá. Végül kijelenti királyi biztos ő mltga, hogy minapi ittlétekor tett nyilatkozata szerint, legjobbnak tartaná a’ dolognak barátságos utoni elintézését, ’s a’ barátságos kibékülést; mert ez által sokan sok kedvetlenségtől fognának megmenekülni. Ennek eszközlésére tehát másod alispán urat ujolag is felszólitván, a’ kimenetelről tudósittatni ohajt. Az előadottakra elnök másod alispán ur a’ bemutatott levéltöredék szerint királyi biztos ő mltgának azt válaszolá: mikint a’ kérdéses levelek tartalmának azon részére nézve, melly e’ megyéhez érkezett kir. parancsban is benfoglaltatik, ’s a’ melly ő mltgának minapi ittlétekor már tárgyalás alá is vétetett, a’ szükséges intézkedéseket kötelességéhez képest megteendi, de mivel a’ felhivott levelekben ujabb kiküldetés is emlittetik, ’s azon levelek olly tárgyakat is tartalmaznak, mellyek e’ megyéhez kibocsátott k. parancsban a’ királyi biztosság munkálataul kijelölve nincsenek, ezért a’ RR. tudta nélkül magát elnöki intézkedésre felhatalmazottnak nem érezheti. – A’ felolvasott levelek tartalma éber figyelemre hangolá a’ közönséget, ’s e’ figyelem főjegyző T– Ö– ur fölálltaval, egész a’ feszültségig növekedett. Ünnepélyesen mély csend következék, de e’ mély csendben valami sajátságos vala; mindenki hallgatott, mégis ugy tetszett, mintha mindenki kérdezné: mi fog történni itt? És főjegyző T– Ö– szólani kezdett, azonban csak néhány szó vala mind az, mit rebeghetett; mert elhaltak reszketeg ajkain a’ hangok. És bekövetkezék az elérzékenyülés megragadó pillanata. Mély fájdalom tükrözé magát az arczokon, és a’ szemekben részvét könnyei csillogának. Nehány percz mulva a’ szónok leküzdé keserveit, és ismét szót emelt, a’ közönség pedig áhitattal leste ajkairól a’ hangokat, mellyekbe annyi érzés és annyi fájdalom vegyült. Beszéde vázlatban itt következik: „Tekintetes RR.! A’ királyi biztos ő mltgának egyik levelében az mondatik, hogy az én hamis jelentésemre Bihar megye bizonyitványt rendelt kiadatni. Én e’ tényt magában véve nem tagadom, ’s fájdalommal kell kijelentenem, hogy magamat tökéletesen és minden tekintetben igazolni képes nem vagyok; de tagadom, hogy a’ jelentéstétel roszlelküségből, vagy hivatali tisztátalan kezelésből származott volna. És e’ tekintetben önérzettel hivatkozom a’ tek. RRre, kik legjobban tudhatják: mikint becsületemet mindenkor hiven őrizém, és hivatkozom saját ellenségeimre, kikről erősen hiszem, hogy még ők sem vádolnak roszlelküséggel. Tudom én, miért emeltetett vád ellenem? hivatali megbuktatásom van itt czélul tüzve, ’s e’ miatt kell egeket és poklokat összerázni, hogy megnémuljon az, ki meggyőződését tekinteteknek alárendelni nem tanulta; de biztositom ellenségeimet, hogy hivataltóli megválásomnak enmagam leszek eszközlője. És ha tudnám, hogy lelépésem által e’ megye fölzaklatott nyugodalma helyre álland, ’s ha tudnám, hogy azt ellenségeim, czéljok elérte után többé zavarni nem fogják, oh akkor a’ legszerencsésebb halandó volnék, ki csekély árért olly roppant kincset tudott vásárolni. – És most kötelességemnek érezem a’ kérdéses dolgot maga valóságában adni elő. Igaz, tek. RR.! én hivatalosan jelentettem, hogy táblabiró E– L– ellen nincsenek betáblázások, de ezt azért tevém; mert igy valék meggyőződve. Igy jelentette ezt ki táblabiró E– L– ur mások előtt, igy jött ez az én tudomásomra is. Én azon férfiu szavainak, kinek becsületességéhez kétség soha sem fért, hitelt adtam, ’s innen százmazott a’ gyülés utolsó napján kért ’s rögtön használni kivánt bizonyitvány. Ezekből megitélhetik a’ tek. RR.: van e tettemben hivatali vétkes visszaélés, van e rosz akarat és roszlelküség? – Engem vigasztal az öntudat és azon hit, hogy a’ tek. KK. és RR. a’ kérdéses tényből vétkes akaratot nem következtethetnek. A’ hiba azonban ’s hivatali állásommal nem egyeztethető vigyázatlanság megtörtént, ’s ezért azt, mit másban kárhoztatnom kellene, magamnak megbocsátani nem tudván, első töröm el fejem fölött a’ pálczát, ’s a’ tek. RR. bizodalmából nyert hivatalomat kezeikbe tisztelettel visszateszem, és ha ezzel hibámért elegendőleg nem bünhödtem volna, a’ tek. KK. és RR. további intézkedését is nyugott kebellel várom.” E’ szavak után a’ teremből eltávozott. Távozását könnyek kisérék, könnyüi azon közönségnek, melly őt szeretni tanulta. A’ tanácskozás megkezdetett. Első vala a’ szólók között N– J– táblabiró, ki erkölcsi kötelességeül tartá nyilvánitani, mikint a’ főjegyző ellen emelt vád ártatlan szerzője egyenesen ő vala, mert táblabiró E– L– ur nyilatkozatának, hogy ellene betáblázások nincsenek, hitelt adott, és bizonyitványt kért. Ezt pedig a’ holnapi napon megjelenendő E– L– elismerésével fogja igazolni. Egyébiránt a’ fölfedezett körülmények után nem tekinti ollyannak a’ kérdéses tényt, melly közmegrovást vonhatna maga után, és még kevésbbé ollyannak, melly miatt szilárd jelleméről ’s feddhetlen erkölcséről ismert főjegyzőnknek hivataláról le kellene mondania. Jól tudja szóló ’s a’ kezei közt forgott eredeti okiratokkal be is bizonyithatja: mikint mostani főispáni helyettes ur főjegyzősége alatt, a’ jelenhez hasonló sőt csiklandósabb eset fordult elő; mert gr. Cs–y J– urnak gr. B–ny J– részére kiadott, ’s több száz ezer forintról szóló kötelezvényét szokott módon betáblázván, bárha gr. Cs–y J– ur szalárdi uradalmára már annak előtte sok százezer forint volt betáblázva, mégis az érdeklett kötelezvényre azt irá: mikint az a’ szalárdi uradalomra első helyen tábláztatott be. E’ tény később közgyülés elibe került, ’s a’ RR. akkori főjegyző ur mentségét, miszerint a’ följegyzés irnoki hiba volt, ’s ő azt vigyázatlanul aláirta, méltányolták, ’s főjegyzőjöknek nemcsak megbocsátottak, hanem még annyira kimélték őt, hogy a’ dologról jegyzőkönyvükbe emlitést sem tettek. Szóló tehát a’ kérdésben forgó ’s a’ most érdeklettnél csekélyebb nyomadéku hibát annál inkább elnézendőnek, ’s a’ hivatalróli lemondást annál inkább el nem fogadhatónak véli, mert főjegyző ur a’ helyett, hogy tettét szinte valamellyik irnokára háritotta volna, maga kiáltván ki először is maga fölött a’ „hibás” szót, ez által tiszta jellemének ujabb bizonyságát adta. – A’ RR. előtt állott már most a’ tény ugy, mikint történt, tbiró N– J– ur véleményével egyetemben. És igy nem vala hátra más, mint szavakat kölcsönözni a’ teremben uralkodó közhangulatnak, ’s tanácskozni a’ teendőkről. És mind kettő megtörtént; de ki nem sejdíti, milly erőtlenül tolmácsolhatá a’ közhangulatot a’ szó ott, hol minden szem egy-egy közlönye volt a’ szív érzelmeinek. Bihar RRei azon férfiut hallák vádoltatni, ki szeretetöket erényre által érdemelte meg, ’s ki fölött hivatali pályája alatt nem hanyatlék le ugy csak egyszer is a’ nap, hogy becsületessége felől a’ nagy közönségben kételyt hagyott volna hátra. – Mélynek kellett e’ miatt lenni a’ fájdalomnak, melly a’ vád hallattára keletkezék, ’s e’ fájdalom kétszeresen metszővé lön azon tudat által, hogy a’ vétkes akarat nélkül elkövetett hibát az illetők megbuktatási tervök alapjául használák. Igaz, hogy tisztviselőnek mindenkor és mindenben ovatosnak kell lennie, de azért, hogy valaki ezen ovatosságot kellő szigorral azon okból nem gyakorlá, mert egy tisztes ősz férfiu állitására alapitott baráti szónak hitelt adott, ebbeli hibája vétkes ejárásnak nem mondathatik. És keble nyugtatásaul szolgálhat a’ vádlott főjegyzőnek, hogy nem vala a’ teremben egyén, ki őt vétkes szándokról vádolta volna; pedig ünnepélyes fölhivás történt: hogy álljon elő, ’s nyilatkozzék, ki hivatali tiszta kezelését kétségbe vonja. És még a’ rágalom is félt nyilvánosan rágalmazni, még az irigység is tartózkodott nyilvánosan irigykedni!! Van valami, az ellenséget is önkénytelen tiszteletre ragadó az olly férfiakban, kik a’ veszély közepett szilárd jellemet tanusitanak, kik szintolly szigorúan kimondják magok, mint mások irányában az igazságot, kik legkészebbek az áldozatra akkor, midőn a’ közért sajátukból kell áldozniok, ha mindjárt szívvérökbe kerülne is az áldozat. Hogy ez igy van, tanusitá a’ jelen esemény; de tanusitá egyszersmind azt is, mennyi elővigyázatra, mennyi ovatosságra van szükségök a’ nagyobb férfiaknak, kiknek már azon ártatlan okból is számtalan ellenségeik vannak, mert ők a’ köztiszteletben sokaknál fennebb állanak. Jól, igen jól mondá b. Eötvös József: „minden vétek elengedtetik a’ világos, csak az nem, hogy a’ tömegnél nagyobb valál, ’s üldözés az első jel, hogy megismertetél.” – E’ kitérést szükség vala tennem, hogy azok, kik gyülésünkben nem valának jelen, némileg tájékozhassák magokat azon fordulati pontok körül, mellyeken a’ kérdés alatti tény megbirálása keresztülment. És most a’ tanácskozás azon részére térek át, melly a’ teendők iránt folytattaték. Kérdés támasztatott: valljon a’ szőnyegen levő tárgyhoz – miután kir. biztos ur annak megvizsgálását saját körébe tartozónak irá – a’ közgyülés elhatározólag szólhat e? E’ kérdésre válaszoltaték: mikint a’ nm. h.tanácsnak ő felsége parancsolatából kibocsátott intézvényében, hol a’ vizsgálandó tárgyak mind előadvák, a’ jelen ügy kijelölve nincs, annak elintézését tehát a’ megyei autonomia sértése nélkül a’ törvényszerű utról elvonni nem lehet; ezen ut pedig csak akkor és csak ugy követtetik, ha a’ közgyülés, melly a’ megyei szerkezet természete, a’ fenálló törvényes szokás, ’s főispáni helytartó urtól előadott példa szerint, saját tisztviselőinek tettei fölött önhatóságilag intézkedni szokott, a’ kérdés alatt levő ’s további vizsgálatot ugy sem kivánó tény fölött kimondandja: ollyan e az, melly miatt közkeresetet kelljen rendelni, vagy nem? És ehez képest – a’ jegyzőkönyv szavai szerint – „miután az egybegyült RRnek felszólamlott igen számos tagjai közül csak egy sem vala, ki főjegyző urnak hivatali tiszta kezelését kétségbe vette volna, sőt ellenben minden ajak-, minden szájról az ő ismeretes ’s tántorithatlan szilárd jellemének, hivatalbani pontosságának, fedhetlen erkölcsének, szeplőtlen igazság- és egyenesség-szeretetének ’s fáradhatlan munkásságának elismerése hangzott le, ’s miután minden különbség nélkül közérzelem nyilvánult az iránt, hogy a’ főjegyző ur elleni vád, a’ minden emberrel közös gyarlóságnál egyébnek alig nevezhető, azt neki, az annyi érdemekkel diszeskedő férfiunak, kész szívvel megbocsáták, ’s keble tisztaságának még ragyogóbb kitüntetésére szolgáló hivatali lemondását el nem fogadván, fősz.biró Thurzó János urat főjegyző urnak jelen végzésrőli értesitésére ’s fölhivására megbizták.” – Fősz.biró ur megbizatásában eljárt, ’s néhány percz mulva főjegyző urat vele együtt látók a’ teremben megjelenni. A’ RR. örömüket „éljen!” kiáltásokkal tolmácsolták, másod alispán ur pedig széke elfoglalására szólitá fel őt, ki is a’ RR. bizodalmát elérzékenyülten megköszönvén, kijelentette, mikép lemondását megfontolva tevé, ’s miután bár csak egy esetben nem elég elővigyázattal tett lépéséből a’ hiba megtörtént, ’s az ebből keletkezett vád kir. biztos elibe terjesztetett, lemondását mind addig, mig ügye ő cs. k. felsége által el nem intéztetik, vissza nem vonhatja, ’s ezért kérte a’ RRet, hogy meggondolt tettét elfogadni, ’s őt további kedvezéseikben megtartani kegyeskedjenek. Főjegyző urnak ezen nyilatkozatára előterjesztetett: mikint az ellene támasztott vád irányában a’ RR. mint illető, ’s tisztviselőjöktől számot vevő hatóság, intézkedtek; előterjesztetett továbbá: mikint a’ RR. jogositvák megitélni, valljon a’ lemondás okai bevehetők e, vagy nem? ’s mivel azokat illyeneknek nem tartják, főjegyző ur, mint választott tisztviselő, köteles a’ RR. akaratának engedelmeskedni, ’s azon széket, mellynek dísze vala, ujolag elfoglalni. Ezen előadásra főjegyző ur ismételve kijelentette, mikint előbbi meggyőződését most is keblében hordozza, de mivel a’ KK. és RR. az ő kérelmének engedni nem akarnak, a’ közakaratnak pedig hódolni köteleztetik, ez okból főjegyzői székét a’ RR. parancsára elfoglalja. – Teljesülvén ekkint a’ RR. ohajtása, kir. biztos ur ő mlga a’ történtekről értesittetni, és megkéretni határoztatott, hogy az előadottakhoz képest elintézett ’s további vizsgálatot nem igénylő ügy tárgyalásától elállani méltóztassék. – A’ kir. biztos többi levelei felett hozott végzésről, ugyszinte még a’ főjegyző ügyét érdeklő némelly körülményekről ’s a’ főisp. helyettest érdeklő vád iránt tett ellenmondásról a’ jövő postán küldendek tudósitást.
Lukács György.
