LXXIX. Országos ülés a’ KK. és RRnél,
LXXIX. Országos ülés a’ KK. és RRnél,
dec. 5-ikén, reggel 10 órától d. u. 1˝ig. Tárgya: azon határozat, melly dec. 2-án hozatott a’ dec. elsei országos ülésben történtekre nézve, ’s az oct. 12-ki k. k. leiratra készitett felirat; végre a’ magyar nyelv ’s nemzetiség tárgyában készült ötödik üzenet.
A’ kerületi elnökség bemutatván a’ dec. 2-kai határozatot, ’s az itélőmester felolvasván azt, elnök ő nlmga következő értelemben nyilatkozott: Minthogy az előmutatott határozat kerületi javallatában leginkább az elnöki eljárásról van szó, kötelességének tartja arra észrevételeit megtenni. Ő egy nyilt levél, mellybe mindenki bátran tekinthet, ’s igen könnyünek tartja számot adni tetteiről azon közönséges helyen, hol egész eljárasa történt. Ha csak a’ KK. és RRkel állana viszonyban, ugy helyzetét igen könnyünek lehetne mondani; de ő a’ státusnak ’s fejedelmének is szolgál, mind két részről bizodalomra van szüksége, miért is kénytelen előterjeszteni ellenokait azokra nézve, mik a’ felolvasott végzésben foglaltatnak. – Elmondá ezután a’ tárgyalás alatti dolog eredetét ’s kifejlését: mikint t. i. május 24-ikén volt először szó arról, hogy a’ horvát követek e’ teremben magyarul beszéljenek; akkor ő előadta ellenokait, ’s a’ KK. és RR. is ugy vélték, hogy a’ horvátokat kényszeritni nem lehet, hanem törvényt szükség hozni, melly őket magyarul szólásra kötelezze. Jun. 20-ikán, miután kérés nem használt ’s a’ horvát követek folyvást diákul beszéltek, kétféle vélemény támadt: egyik azt javaslá, hogy a’ horvátok beszéde figyelembe ne vétessék ’s hitelességgel ne birjon, másik, hogy általában e’ teremben magyaron kivül más nyelven szólni ne lehessen. Ez utóbbi vélemény lett a’ többség határozata. Ő (az elnök) mindent elkövetett, hogy a’ RRet más gondolatra birja, ’s a’ végzést sem törvényesnek sem czélszerűnek nem tartotta; azonban a’ többségnek engedve kimondá, hogy ha az első vélemény pártolói is átmennek a’ második javallathoz, a’ végzést kimondja, mint többség akaratját, bár ellenokait kivonatban akkor is előadta. Jun. 28-ikán a’ horvát követek e’ végzés ellen óvást tettek, mire ismét kétféle vélemény keletkezett, egyik nem akará azt felolvastatni, mert diákul volt; másik felakará ugyan olvastatni, de erő nélkülinek tekinteni, mert a’ tobbség határozata ellen óvást tenni általában nem lehet. Ő (az elnök) ez utóbbi véleményben volt, ’s az óvást el nem fogadta. – Ő tehát magához, a’ dolog minden stádiumain következetes volt, ’s épen azért szólal fel, mert a’ felolvasott határozatból az tetszik ki, mintha a’ jul. 20-ki végzést néha helyeslette volna, néha nem, – holott ő mindenek felett gyülőli a’ duplicitást. – Továbbá, mind a’ k. leirat érkezése előtt, mind az után mindent elkövetett, mit a’ dolog tisztába hozatalára ’s a’ kedélyek lecsendesitésére, mint elnöknek, tennie lehetett. Eljővén dec. első napja, midőn a’ horvátországi követek kedvet éreztek vagy talán kötelességöknek is tartották deák nyelven felszólamlani, ’s a’ rendek többsége őket felkiáltás által gátolta és rendre utasitotta, – ő mint elnök azt mondá, hogy a’ szólás sora rajtok van, ’s midőn némellyek a’ végzés fentartására felszólitották, mindent megtett, mi tehetségében állott, de tovább nem mehetett, mert kényszeritési mód kezében nem volt, nem lévén törvény, melly a’ horvátokat magyarul szólásra kötelezze. Később a’ rendek kerületi ülést kivántak, mibe ő szivesen megegyezett. – Átláthatni ezekből, hogy dec. 1-őjén a’ jun. 20-iki végzés törvényességéről szó sem volt, hanem csupán arról, valljon lehet e a’ horvátországi követeket erővel kényszeriteni, ha a’ végzésnek ellenszegülnek? ’s erre nézve ugy vélte, hogy nem lehet, mert nincs törvény. – Ezek igy lévén, most mégis a’ KK. és RR. előadják határozatukat, melly egyik részében az elnököt vádolja, mondván, hogy a’ határozat törvényességét is kérdésbe vette, holott ő azt nem tevé, hanem csak mellesleg mondott affélét, egyenesen pedig csak azt mondá, hogy a’ végzést gyakorlatba nem veheti, minthogy sanctio kezében nincs. A’ rendek is kimondják e’ végzésben, hogy tettleges erőszakhoz nyulni a’ törvényhozás méltósága nem engedi; ezt a’ méltóságot, melly a’ tábláé, ő is követeli magának mint annak elnöke, de őt még e’ felett a’ törvényhiánynak tudata is tiltá a’ tovább menéstől, és ez a’ dolog velejére nézve, ezen óvás, ’s határozat ellen, mennyiben őt illeti, felelete és mentsége; azonban ha a’ rendek azt gondolják, hogy csak ez uton szabadulhatnak azon bonyolt állapotból, mellyben 844vannak, ám legyen! vannak idők, midőn jól érző ’s épkeblü embernek fejdelme sőt nemzete tetszésével sem kell gondolni, ha azt hiszi, hogy a’ tett, melly nem tetsző, hazájának hasznos. Ő tart tőle, hogyha ez esetben – mit egyébiránt olly örömest tett volna – a’ RR. kivánságát teljesité, hazája iránti kötelességét alig teljesitette volna. – Végre tagadá, hogy december 1-sőjén szoros értelemben botrány történt volna, hogy ő magát a’ RR. táblája fölibe emelte, hogy a’ junius 20-iki végzést egyenesen törvénytelennek mondotta, végre, hogy a’ horvátoknak tettleges ellenszegülésre módot ’s alkalmat nyujtott volna; mert az természetes, hogy a’ jun. 20-iki végzést zaj és lárma nélkül fentartani nem lehetett; mert ő, ki természete szerint elannyira nem szeret másokon felül emelkedni, nem hogy fölül emelte volna magát, sőt a’ törvény alá rendelte; mert csak azt mondá, hogy törvényes kényszeritésnek helye nem lehet, mert végre biztosithatja a’ RRet, hogy összesen se tettek annyit nyilvánosan és kéz alatt a’ jun. 20-iki végzés fentartására mint ő, de sikeretlenül, mert a’ horvátok utasitása ’s meggyőződése ellene szegült. – Ő tehát, ekkint számot adván, tiszta lélekkel ül le helyére, ’s mind a’ vádat, mind mentségét az igazságosan itélő utóvilágra bizza; egyébiránt elnöki székének minden jogait fentartja.
Felszólalt ezután egy ősz követ, ’s mivel már a’ horvátok annyira szeretik a’ deák nyelvet, deákul kivánta kezdeni beszédét az ismerős verssel: „omnia jam fient, fieri quae posse negabam.” – Előadá megyéje utasitását a’ jun. 20-ikai végzés fentartása mellett, mellyet azon, az ország szélén fekvő, idegen népektől körülvett megye adott, mellynek kebelében annyi ezer idegen ajkú ember lakik, hol még nem régen a’ vándor napokig járhatott a’ nélkül, hogy magyar szót hallott volna. – Emlité több országgyülés példáját, mellyeken a’ nemzeti nyelvre nézve, törvény nélkül, csupán táblai végzések által, előlépések tétettek, mint p. o. a’ csupán magyar izenetek, naplók ’stb. – Van egyébiránt törvény is, melly a’ horvátokat e’ táblán magyarul szólani kötelezi, ’s ez a’ keresztény vallás nagymesterének azon törvénye, miszerint mindenkinek, császárnak ugy mint nemzetnek meg kell adni a’ magáét, a’ nyelv pedig a’ nemzetnek olly igaz tulajdona, hogy a’ nélkül ez csak gyülevész embertömeg. Másik törvényt, melly a’ horvátokat erre kötelezi, t. i. a’ társasági illedelem törvényét, Kniggéből megtanulhaták vala, miszerint: „si fueris Romae” ’stb. – Még magános házi körben is rút illedelemsértés azon nyelven beszélni, mellyet ott nem értenek; itt pedig, a’ nemzet szivében, 200 magyar követ ellenében, az ezekétől különböző nyelven szólani valódi botrány. – Végre óvást tesz a’ főrendi naplóban előforduló azon kijelentése ellen a’ horvát követnek, mintha Mármarosban a’ gyülésen valaha oláhul tanácskoztak volna; ezen nyelven legfelebb megmagyaráztatott valamelly végzés a’ jelenlévő oláh köznemességnek.
A’ következő szónok a’ jun. 20-ikai végzésre nézve illy értelemben nyilatkozott: vannak a’ nemzetek életében pillanatok, miket nemes lelkesedés, lángra gyúlt honszeretet szokott előidézni, ’s az olly nemzet, melly még illy lelkesedésre fogékony, nem tekinthető elveszettnek, annak nemzetisége, bár egy időre homályba borúlhat, örökre el nem enyészik. A’ jun. 20-ikai határozatért e’ követtábla soha elpirulni nem fog, mert e’ lépése, bár parancsoló törvény nem létezik is, nem volt sem igazságtalan, sem méltatlan; nem fosztott meg azáltal senkit jogaitól; ellenben a’ jó rend ’s tábla méltósága egy nyelvet kivánt, ’s arról rendelkezni a’ tábla házi köréhez tartozott. A’ k. leiratra készült felirásban kifejtett okok bővebben bizonyitják ezt. De szükséges volt azon lépés azért is, mert általa lerántatott bizonyos sereg álarcza, azon seregé, melly nemzetiségünknek titkos, alattomos ellensége, ’s melly miatt nőtt olly búján nyakunkra az ilirismus. – Hogy a’ táblának amaz említett nyilt lelkesedése furfangos politikát, ’s cabinetszerű finom számitásokat nem ismert, az természetes. – Tagadhatlan, hogy köztünk ingerültség volt, de a’ hazafinak azon nemes ingerültsége, melly dicsőségére válik; ’s ez ingerültséget az ilir pártoskodás, bureaucratiai hanyagság, ’s a’ felirást hátráltató főrendi többség okozák. – Átmenvén szónok a’ dec. 1-sői történtekre, botrányosoknak nevezé azokat, mert Horvátország ’s annak követei megfelejtkeztek kötelességökről, ’s méltatlanul bántak a’ magyar nemzettel; kijelenté az elnök személye iránti tiszteletét, melylyel főleg magyar nyiltszivűségének adózik, de elnöki tettét hibáztatá. Illy eljárás által megsértetett a’ felirási jog, gátoltatott a’ felirásnak a’ főRRhez átmehetése, és alkalom nyujtatott arra, hogy akármellyik követ, kinek valamelly végzés nem tetszik, felállhasson ’s utasitására hivatkozva, hátráltathassa azt. Elnök ő excja, szóló követ szerint, menedéket találhatott volna a’ törvényben is, azon törvényben t. i., melly a’ széksértésről szól, ’s ennél fogva megactiózhatta volna a’ makacs horvátokat. Kettő közt választhatott ő, t. i. hogy vagy azt tegye, a’ mit tett, vagy pedig hogy a’ rendekkel kezet fogva, tökéletesen ’s minden időkre kivivja magának a’ nemzet bizodalmát, ’s olly emléket emeljen magának, mellyet le nem rombolt volna soha semmi kor. – A’ királyi személynök a’ status és fejedelem szolgája ugyan, ’s erre meg is esküdt, de ezen eskü kötelező erővel bir a’ nemzet irányában is. – Illy kétes állás természetes következése lesz, hogy a’ nemzet annak idejében önválasztott táblai elnökről fog gondoskodni. – Szóló a’ felolvasott végzést teljes épségében akarja fentartani. – Elnök ő excja e’ nyilatkozások némelly pontjaira válaszolván; mi a’ kormány elleni kifejezéseket illeti, reményét fejezte ki, hogy a’ következés ellenkezőt fog bizonyítani; mi az ő személyét illeti: ő a’ felirást nem akadályozta, ’s nemis fogja ezt tenni, sőt épen a’ RR. által hivatott fel, hogy kerületi ülésbe vitessék vissza a’ tárgy; végre kijelenti, hogyha volna illy eskü, melly falat húzna közte ’s hazája közt, ő lenne utolsó ember e’ hazában, ki azt letenné. A’ k. leirat az ő eljárásán mit sem váltóztatott, ő a’ nélkül is azt tette volna, mit törvényes helyzete ’s meggyőződése parancsolt.
A’ sorban levő szónok, kinek beszéde ma legélénkebb figyelmet gerjesztett, illyformán fűzte szeszélyes külszinű, de nagyon is komoly tartalmú beszédét: Minden tárgy iránt lehetnek különböző vélekedések, ’s egyik vélekedés emberei azt hiszik a’ többiről, hogy ezek hibáznak, és viszont; és illy különböző vélekedés ’s kölcsönös hibáztatás legkönnyebben fordul elő a’ politicában. Meglehet, a’ tábla többsége hibázott, ezt a’ következés fogja majd tisztába hozni; de ha hibázott, ne keressen húsvéti bárányt, melly bűneit átvegye ’s azokért lakoljon. És ez az első ok, miért ingerült discussiót kerülni ohajt. Másik ok, mert a’ napokban olly események történtek, mellyek után, ha a’ tábla hangja változnék, ez olly magyarázatra adna alkalmat, mintha a’ tábla ez események által le volna sodortatva, ezen szint viselni pedig nem szabad. – Harmadik ok, miért elnök ő excja személyét megtámadni nem akarja, mert cselszövények eszközeül szolgálni nem szeretne; pedig noha nagy urakkal társalkodni nem szokott (és ezt nem cynismusból ’s affectatióból teszi, hanem mert élete szokásai ’s modora nem egyezők), annyit mégis tud, hogy vannak emberek, kik az országgyülést saját személyes érdekeik javára kizsákmányolni szándékoznak. ’S ha ha még ezen feltolakadó személyességek az elvnek jobb jövendőt igérnének, szívesen nyújtana kezet, mert midőn elvről van szó, személyesség előtte semmi; – de ellenkezőt leeht várni! – Szóló ő excját jó és becsületes hazafinak tiszteli; kimondja azonban, hogy talán ezuttal kissé engedékeny volt, hogy a’ végzést fen nem tudta tartani. Szólónak a’ személylyel semmi baja, de igen a’ hivatallal. Lehet a’ dec. 2-ikai végzésnek mostani szelidített alakjában is azon következése, hogy a’ személynöki széken változás történik; ő ezt sajnálni fogja, de akkor ideje lesz tettel bebizonyítani, hogy e’ táblának szabadon választott elnök kell. – A’ dec. 2-ikai végzésről azt tartja szóló, hogy az kiegészitő része a’ jun. 20-ikai végzésnek, ’s azzal nem ellenkezik, sőt annak olly módoni fentartására szolgál, millyen a’ rendeknek kezében ’s hatalmában van. A’ jun. 20-ikai végzés illy módositása körül nem az volt a’ kérdés: el fogják e oszlatni az országgyülést, vagy nem? mert hiszen egy országgyülés sem tarthat mindig ’s végezhet mindent, hanem, hogy miután a’ jun. 20-ikai végzésnek a’ horvátok ellenszegülvén, ezáltal a’ tanácskozás lehetlenné tétetett, nem származott volna e abból a’ kormánynyal keményebb összeütközés, ’s ez összeütközést megbirta volna e a’ nemzet ereje? – A’ dolog jelenleg sem áll roszabbul; mert a’ junius 20-ikai végzés következtében kézzel lábbal ’s tüdővel kellett egész táblának dolgozni, hogy a’ horvátok deák felszólalását gátolja; most a’ deák nyilatkozásnak physicai lehetség engedtetik, de szellemi jelentősége el van véve, ’s most a’ horvátoknak kell erősben kiáltani, mint a’ nem figyelő tábla zaja, ha deákul akarnak nyilatkozni. – A’ k. leiratban benfekszik azon elv, minél fogva a’ tábla ez utóbbi végzését meghiúsítni nem lehet, és szóló kinyilatkoztatja, hogyha az elnök, vagy kormány ezen végzés sikeritését gátolná, ő visszatér a’ jun. 20-ikai végzéshez, ’s egymaga gátolni fogja a’ horvátok deákul szólását, mert ha a’ horvát követek utasitásának, a’ többség végzése ellenében, a’ kir. leirat határozó erőt tulajdonít, hasonló erővel kell a’ megyék utasitásainak is birni; az ő utasitása pedig azt parancsolja, hogy a’ tábla autonomiája fentartassék. – Szükség volt e’ változtatás azért is, mert a’ hazában e’ tárgyra nézve különféle nézetek vannak, ’s kifejlett közvélemény nincs; az országgyülési naplót kevesen olvassák, a’ sajtó szabadon nem mozog, ’s főleg e’ kérdésben nem mozoghat; hogyan lehetett hát az eljárást igazolni? – de most, ha a’ magyar nyelvre nézve rosolutio jön, az vagy megnyugtató lesz, ’s ugy jól van; vagy nem lesz kedvező, ’s akkor a’ nemzet tudni fogja, hogy nincs mit remélni. – Ezért szóló a’ dec. 2-ikai végzést pártolja.
Végre még a’ horvátországi követekhez fordult szóló. Ők most triumphálnak – ugymond – ’s örülnek, hogy kivívták a’ horvát nemzetiséget; mert talán tótul, szerbül, horvátul beszélhetnek? nem! csupán latinul! ez valóban olly fényes győzelem, hogy, kik ezt kivívták, megérdemlik, hogy azon nép ,zsivió’ közt végig vigye őket az utczákon, mellyet illy szépen mystificálnak; mert nem mystificatio e, hogy a’ horvát nemzetiség ürügye alatt deákul beszélnek? – Ezután egy történetecskét mond el szónok, mellyet valamelly régi kronikából olvasott: „volt egyszer egy dáma, derék müvelt asszonyság, ’s ennek egy szomszédja, szinte derék becsületes ember, de kinek az a’ rosz szokása volt, hogy bagaria csizmában járt, ’s valahányszor az asszonyságot meglátogatá, mindig ezen bagaria csizmát húzta fel Az asszonyság ezt nem szerette, ’s ez természetes, mert a’ bagaria, kivált ha tisztán nem tartatik, ’s gyakran kenetik, igen rosz szagú – azonban csak eltűrte. De a’ szomszéd, felbátorítva a’ mivelt viseletű ’s őt nem bántó asszonyság jósága által, kinek pedig gazdasága felkészitését is köszönheté, tovább ment ’s gúnyolni kezdé az asszonyt. Ez tőle szép nem volt, az igaz, sőt hálátlan, csúnya jellemre mntatott. Az asszony egykor szüreti mulatságot adván, arra a’ szomszédot is meghivatá, ’s ez ismét szokott szennyes bagariájában jelent meg a’ társaságban, hol magyart tánczoltak. Előbb az egész társaság haragudott, de ezután látván, hogy ezen ember phantasta, kinevették és fel sem vették.” – Áttérvén most szőló még egyszer a’ horvátokra, nem mondá őket hálátlanoknak, sőt elismeré, hogy hősök, kik a’ horvát nemzetiség érdekében kivívták a’ deák nyelvet; nem akárá szemökre hányni, hogy az illendőséget megsértették, a’ harag ideje már elmúlt; ám tessék megerőltetni azon nemes orgánt, mellynek neve tüdő, kiáltsanak torkuk szakadtából, ezt megtehetik, de senki rájok figyelni nem fog.
Következő szónok komolyabb modorban szólott. Szerinte: valamint egyesek ugy nemzetek életében is vannak leverő korszakok, ’s kinos pillanatok; ’s szóló meg van győződve, hogy noha a’ praesidialisok következtében keletkezett utasitások itt ott máskép hangozzanak is, az egész teremben senki sincs, kivévén Horvátország követeit, ki a’ dec. 1-ői eseményt illy szomorú ’s leverő percznek ne tartaná. Azon esemény egész nemzet ’s egész törvényhozó test méltóságát olly mélyen sérté, mint talán soha semmi még. – De e’ lázas fájdalmat ki kell kebleinkből szoritani – ugy mond – ’s vizsgálni inkább a’ kór-állapot okait, mert csak ugy segithetünk azokon, ha előbb ismerjük. – Az emlitett kór-állapot első okát e’ hűséges magyar nép iránt 300 év során mind anyagi mind szellemi tekintetben követett ferde politikában keresi. Csak az ujabb időket említi. Második József, kinek genialis lelke nem türte a’ lassú németes működést, hanem rendelkezéseinek még életében látni akará eredményeit, mint Diána Actaeont egy pillantással szarvassá, ugy e’ nemzetet 3 év alatt németté akarta tenni, de épen e’ tulhajtás okozá hogy szándékának eredményét nem látta. Kiütvén Francziaországban a’ nagy forradalom, nálunk is a’ szabadságnak bizonyos fokú vágya fejlett ki, melly először is a’ nemzetiséget fogta el, ’s az 1790-iki országgyülésen hozatott egy a’ mostanihoz hasonló végzés, hogy t. i. a’ magyar orsz.gyülésen mindenkinek magyarul kelljen szólani, kivévén azokat, kik magyarul nem tudnak, de a’ horvátokat, mint illyeket különösen ki nem vévén. E’ végzés 1790 óta áll. Azóta mindenkor mozgott a’ nemzetiség érzelme, de a’ kormány azt folytonosan akadályozá. E’ ferde politika ellen nincs más mód, mint kitürőknek lenni ’s bebizonyitni, hogy e’ tekintetben a’ nemzet soha hátrálni nem fog. – Másik okát e’ szomorú helyzetnek az aristocratia minden erő nélküli állásában találja a’ szóló; hajdan az alkotmány védje, ’s annak egyszersmind kizárólagos élvezője az aristocratia volt, de miután az aristocratiát nem tartók elegendőnek arra, hogy az alkotmányt a’ dolgok mostani kifejlésében fentarthassa, ’s helyébe népelemet akarunk állitni, erre pedig szükséges volt előbb a’ régi aristocratiai elemet meggyengitni: most azon helyzetben vagyunk, hogy az aristocratia elporlott, uj erős elem pedig, melly helyét pótolná, ekkorig nem létezik, ’s e’ helyzet gyengébb, mint millyenben Magyarország valaha volt. Ez ellen nincs más segély, mint a’ városokat, honorátiorokat ’s lassankint a’ népet bevinni az alkotmányba, melly egy élőfához hasonlít; főgyökere az aristocratia, kisebb gyökér-elágazásai a’ többi néposztályok; ha tehát a’ főgyökér elporlott, nevelni ’s erősitni kell a’ kisebb mellék gyökereket. – Harmadik oka azon eseménynek a’ horvátok azon balhiedelme, hogy Magyarország az ő nemzetiségökre ’s belviszonyaikra elnyomólag kiván hatni, melly hiedelem visszahatást idézett elő. Ez ellen nincs más óvszer, mintha Magyarország folyvást hiven követi azon politikát, mellyet jelen országgyülésen nyiltan kimondott, hogy t. i. Horvátország belviszonyaira hatni nem akar, de más részről megkivánja, ha azon alkotmány áldásaiban részesül, mellyet tőlünk vett ’s velünk közösen bir, az anyaországgali minden érintkezésben használja a’ magyar nyelvet. – Végre negyedik okát e’ szomorú fejleménynek abban látja, hogy elnök ő excja a’ végzést elnöki hatalmával ki nem mondá ’s fen nem tartá, mit egyébiránt köszön ő excjának, mert ezáltal felrázta a’ nemzetet, hogy mind addig ne nyugodjék, mig a’ követtáblának önválasztott elnöke nem lesz. Ha tekinti Európa egyéb alkotmányos országait, mindenütt szabadon választott elnököt lát, mert az alsóházban tiszta képviseleti rendszernek kell lenni, melly a’ nemzet érdekeit képviselje, ’s mihelyt ott idegen elem ül, a’ ház autonomiája koczkáztatva ’s korlátolva van. Szóló tehát dec. 1-jét históriai nagy napnak hiszi a’ magyar törvényhozás történetében, mellyre egykor, ha majd két három országgyülés után el fog éretni az emlitett czél, örömmel fog az utókor visszanézni. – Szóló pártolja a’ dec. 1-ői végzést, mint szükséges roszat, mert egyetlen módnak látja azt a’ jun. 20-ikinak legalább egy részbeni fentartására, miután ezenkivül nem volna más mód, hacsak őseinknek jelen szelídebb századhoz nem illő példáját nem akartuk volna követni. (Részletes folytatás következik.)
A’ dec. 2-iki végzés, valamint az oct. 12-iki kir. leiratra készült felirás változás nélkül megtartattak, ’s a’ magyar nyelv tárgyábani 5-ik üzenet szinte.
Felirás a’ f. évi oct. 12-ről érkezett k. k. leirat tárgyában.
Izenete a’ KK. és RRnek a’ f. évi oct. 12-éről érkezett k. k. leirat tárgyában a’ m. főRRhez.
