CXXIII. Kerületi ülés, decemb. 19-én.
CXXIII. Kerületi ülés, decemb. 19-én.
Elnökök, naplóvivő, mint tegnap. Palóczy ker. jegyző felolvasá az igazolási választmány jelentését Verőcze uj követének közelebb bemutatott megbizó-levele iránt. – A’ december 1-sői ’s 5-iki országos napló még most sem jelenvén meg, a’ már két izben előhozott sürgetés annak minél előbbi kinyomatása iránt ujolag ismételtetett, ’s a’ RR. ebbeli kivánságának személynök ő excjánál leendő előterjesztése a’ ker. elnökségre bizatott. – Esztergam követe jelenté, hogy báró Luzsénszky Mihály, kinek meghivását megyéje sürgeté, már meghivatott az országgyülésre.
Ezután a’ napi renden levő tárgy, a’ megyei kihágások érdemében kiküldött ker. választmány jelentése folytattatott. Jegyző: Vukovics, ki a’ következő 23. §-t felolvasá. – Ennek tartalma: „Minden megyei lakos vagy birtokos nemes férfi, ha 20 évet betöltött, bír szavazási joggal. Kivétetnek azok, kik itélet által letartóztatni rendeltettek, ha bár kezességre kibocsáttattak is; kik a’ szavazási jog gyakorlatában voltak ugyan, de nemességvitatási rendes perben végső itélet által mondattak ki nem-nemeseknek, ’s kik a’ szavazhatástól némelly késöbbi §§. értelmében eltiltattak.” – Ezen §-ust illetőleg három inditvány történt: 1) hogy az iskolai fenyiték alatt levő tanuló ifjak választáshoz ne bocsátassanak, 2) hogy a’ nemes özvegyek is szavazati joggal birjanak ’s azt személyesen gyakorolhassák, 3) hogy a’ választmány által szükségesnek tartott 20 éves életkor 18-ra szállitassék. Voltak, kik 24 éves teljeskoruságot kivántak, de ezek nagy kevesebbségben érezték magokat. Az első inditvány mellett felhozatott, hogy a’ politicai tusákbani részvét gátolja az ifjak tanulását, hogy a’ köz administratio különféle ágai közt szükséges öszhangzás kivánja ezeknek minden ollyan ügyektőli eltartóztatását, mik az iskolai rendszerrel össze nem férnek, hogy ezt kir. resolutiók is roszalják ’stb. De ez ellen felhozatott, hogy a’ jogok osztásánál épen az vala a’ RR. vezérelve, hogy az értelmiség legyen azokban részeltetve; illy okatlan kizárás a’ jogok élvezetéből elidegenítne a’ tanulástól; rosz volna azoknak jogát, kik tanulnak, jobban korlátozni, mint azokét, kik nem tanulnak, és ez ellenkezésben volna a’ tábla ekkorig bizonyitott szellemével, miszerint a’ szavazóktól bizonyos határidö mulva irás és olvasás ismeretét kivánja. Az iskolákban ugyis első tanulmány a’ régi literatus, telve római és görög szabadság lelkesitő példáival; illő, hogy az iskolás ifjak gyakorlatilag is tanulják a’ szabadságot ’s ha annak édes eszméjével jó idején megismerkednek, ’s gyakorlatába korán bele szoknak, sokkal okosabban tudják majd azt használni, ha a’ világ piaczára kilépnek. Ezen okokból az inditvány elmellőztetett.
A’ második, inditvány mellett felhozattak mind azon okok, mik általában az asszonyok jogai mellett felhozatni szoktak. Alkotmányos életünk ’s törvényeink olly jogokkal ruházzák fel a’ nőket, millyenekkel Europa egy népénél sem dicsekedhetnek; nemzetünk lovagias szelleme megkivánja, hogy a’ gyengébb nem jogait ne csorbitsuk, annyival inkább, minthogy e’ jognak jelenleg is több helyütt gyakorlatában vannak; az özvegyek is nagy terjedelmű javakat birnak, mellyeket képviselniök kell; ’s a’ közjó iránt érdekelve vannak; viselik a’ meghalt férj nevét ’s a’ család diszét. Az asszonyokat bevonni nemzeti közérdekeinkbe önjavunk ’s haladásunk szent ügye kivánja; mert a’ tapasztalás bizonyitja, hogy minden cselekvéseink hiú törekvések maradnak, mig azok iránt a’ nőnem melegebben nem érdekeltetik, mert az asszony neveli, ápolja gyermekeinket, ’s csepegteti azok gyengéd kebleikbe az első benyomásokat, ’s ha az anya hő kebellel nem öleli szabadsági érdekeinket, nem fog a’ hazának jó polgárokat nevelni. A’ nő szinte biróra szorul, sok esetben köteles az elébe állani; illő tehát, hogy válaszsza is. Példákra történt hivatkozás, hogy némelly esetben egyenesen az özvegyasszonyok szavazata vívott ki érdemes országgy. követek részére többséget. – Különösen egy érdemes követ, buzgó hévvel pártolá az inditványt, ’s felszólitá a’ RRket, hogy azon nemes kötelességet, melly épen az erősbeket várja a’ gyengébbek ellenében, ezuttal is gyakorolni el nem mulaszszák ’s a’ jogokat terjeszszék ki azon gyönge nemre, melly Napoleonkint saját kezével nem tűzheti önhomlokára a’ jogok vaskoronáját; – ’s abban keresé egyik okát, hogy az emberi nemzet nem volt ekkorig elég szerencsés jogai kivívásában, mert azokat saját egyik felétől megtagadta, ’s vétkezett az „aliena non appetens” igazság ellen, nem ismervén el az asszonyokban, kik szinte emberek, a’ személyesség eltulajdonithatlan jogait. Olly egyszerűnek ’s tisztának látá ez igazságot, mellyet könnyű ugyan nevetségessé tenni, de megczáfolni nehéz, ’s okokkal támogatni csaknem fölösleges. Sokkal könnyebben fog a’ nemzeti jóllét és szabadság sajkája révpartra vergődni, ha minden erőt központositunk annak vezetésére ’s hajtására. És ismét megemlité a’ m. nemzetnek e’ részbeni lovagiságát, melly e’ nemzet dicsősége, hogy t. i. a’ nőnem iránt sokkal igazságosb volt, mint egyéb nemzetek, ’s azt tevé már azon sötét századokban, midőn a’ jog eszméi legnagyobb zavarban voltak. – De mások a’ nőnem gyengeségével ’s természeti rendeltetésével nem láták megegyezőnek, hogy az a’ választásokban személyesen részt vegyen; féltek, hogy a’ most is divatos cselszövények és furfangoskodások még inkább szaporodnak, ’s hogy ennek mind a’ köz- mind a’ magányéletre rosz befolyása lesz; hivatkoztak a’ városok rendezése közben hozott végzésre, miszerint az asszonyoknak választási jog nem adatott, ’s egész világ példájára, mert széles e’ világon sehol sincs az asszonyoknak illyen joga. Egy ősz követ sok szépet tesz ugyan föl a’ tisztelt nőnemről; de miután most ollyan szép, csöndes jámbor tisztujitást akarunk lekótázni, fél hogy majd nem megy olly csendesen, mint ohajtanók, ha a’ nőnem is részt veend. Sokat beszélnek az asszonyok emancipatiójáról, de még a’ szabadságáról hires Albionban is siker nélkül; a’ franczia forradalom után némi jogokat nyertek, de nem is volt benne köszönet. Nyugodjanak meg tehát abban, mit nekik a’ magyar törvény ugyis elég bőkezűen adott, ’s érjék be egyidőre a’ most birt jogokkal. – A’ gyöngédséget emlegetők okaira megjegyzé egy már előbb szólott bajnoka a’ szépnemnek, hogy sokszor épen azáltal ártunk valaki jogának, ha nagyon is akarjuk védeni. Midőn a’ nők bitófára, vérpadra állittatnak, gyárokban dolgoznak, ’s a’ feketék szolgai munkáira szorittatnak, senki sem veszi tekintetbe a’ gyöngédséget, melly csak akkor idéztetik, ha jogok közléséről van szól Azon gyöngédség sértő jeleneteket a’ karzatról is láthatják, épen ugy, mintha ők magok részt vesznek. Egyébiránt azért, ha nekik jogok adatnak ’s azokkal élniök szabad lesz, kényszeritve nem lesznek azokat gyakorolni, ha nem akarják, ’s igy gyöngédségök nem sértetik. Emlittetett még, hogy a’ trónon ült asszonyok kormányai dicsőségesek és boldogitók valának, mire szavazás közben azt válaszolá egy követ ur, hogy erre már Voltaire megfelelt az által, hogy midőn asszonyok ülnek trónuson, férfiak uralkodnak ’s megforditva. – Szavazásra tűzetvén a’ kérdés, csak 17 megye volt a’ b– inditvány mellett (Arad, Árva, Baranya, Bihar, Csongrád, Esztergam, Hont, Krassó, Pozsony, Szerém, Temes, Tolna, Torontál, Zemplén, Zólyom, Ugocsa, Verőcze); a’ többség megtartá a’ szerkezetet.
Másik szavazás történt a’ választási szavazásjogra megkivántató évekre nézve. A’ szerkezet szerinti 20 évet némellyek 18-ra, mások 24-re akarták változtatni. A’ többség 18 megye ellenében, megtartá a’ szerkezetet, azaz: 20 esztendőt.
Inditványok tétettek még az iránt, hogy általában a’ vádalatti egyének szavazással ne birjanak; és ismét, hogy a’ kezességre kibocsátott rabok, ha reájok a’ „vétkes” még biróilag kimondva nincs, a’ szavazásból ki ne rekesztessenek. De ebben is, mint mindenben, maradt a’ szerkezet.
A’ választási szavazattal felruházott egyéneket ’s azoknak kivántatóságait előszámláló 24-ik §-us előbb egészen, azután pontonkint felolvastatván, legtöbb pontjaira nézve minden vita nélkül megmaradt. Azok, kik szavazási jogot csupán a’ nemeseknek akartak adni ’s minden honoratiort kizárni, azt sürgeték mindenek előtt szavazás által eldöntetni, valljon a’ nem-nemesek is birjanak e’ választási joggal. De a’ többség, melly ezen a’ népképviselet eszméjét magában foglaló általános kérdés által a’ honoratiorok egész ügyét veszélyeztetni vélé, pontonkinti szavazást kivánt. Igy tehát megmaradtak az a–p pontok, – mik szerint választási szavazattal birandnak: a) azon megyei minden táblabirák, ha a’ tisztujitó megyében lakosok vagy birtokosok; b) megyei vagy királyi hivatalban levő köztisztviselők, ’s állandó szolgálatbeli urasági tisztek, kik bölcselkedési vagy gazdasági iskolákat végeztek. Voltak, kik az urasági tisztek függő állapotjától tartván, ’s az olygarchia kezébe eszközöket adni nem akarván, csak a’ főtiszteket akarták részeltetni; mások csak az ollyanokat, kiknek legalább 300 forint fizetésök van, mert találni urasági tiszteket, kik hajdúkból neveztetnek ispánokká és választásjogra épen semmi tulajdonnal nem birnak; előhozatott, hogy némelly megyékben annyi az urasági tiszt, hogy ezek befolyása a’ nemesek és honoratiorok közti kellő arányt megzavarná, ’s amazok hatását egészen elölné Szavazásra tűzetvén, valljon az urasági tiszteket illető szerkezet módosittassék e vagy maradjon? 27 megye többsége 21 ellen megtartá a’ szerkezetet; c) minden nyilvános rendes oktatók és olly iskolatanitók, kik tanitóképző intézetben tanitói oklevelet nyertek. Ezen szerkezet vége ellen azon nehézség gördítetett, hogy e’ szerint, mivel legalább jelenleg tanitóképző intézetek még nem léteznek, a’ tanitók nagyobb része ki lenne zárva; ’s inditványoztatott, hogy a’ tanitóképző-intézeti oklevél helyett szinte bölcselkedési iskola végzése kivántassék, mint a’ gazdatiszteknél. Azonban sokan ebben is nagy megszoritást látván, azon vélemény pedig közönséges levén hogy a’ szerkezet a’ mint áll, nem maradhat: végre abban lön szavazás nélkül a’ megállapodás, hogy szavazási joggal birjanak minden nyilvános rendes tanitók és olly segédtanitók, kik egész éven át rendesen foglalkodnak és szabályos fizetéssel vannak ellátva; d) magyar tudós társaság tagjai. Néhány megye egyszerűen ellene nyilatkozott; e) ügyvédek. Marad; f) bölcsészet-törvény- és orvosi tudományok tanárai és egyetemtől oklevelet nyert sebészek. Marad; g) hites mérnökök. Marad; h) a’ megyei (javasolt) perbefogó szék minden biráskodó tagja; i) okleveles gyógyszerészek; k) academiai művészek; l) polytechnicai intézetben pályát végzettek; m) selmeczi academiai oklevéllel ellátott bányásztisztek; n) közszolgálaton kivül levő és becsülettel, czimmegtartás nélkül végkép kilépett katonatisztek; o) kormányszékek tagjai, fogalmazóktól kezdve fölfelé. Mind ez megmaradt; p) azon gyárok és bányák tulajdonosai és igazgatói, hol állandóul 50 munkás rendesen foglalkodik. E’ számot némellyek 25-re akarák szállitatni, de a’ szavazás által nyilatkozó többség megtartá a’ szerkezetet.
