CLIV. Ker. ülés, febr. 23-kán.
CLIV. Ker. ülés, febr. 23-kán.
Elnökök: M Majláth, Karácsonyi; jegyző: Szemere; naplóvivő: Zsoldos. 9 1/2-tól 1 óráig. Tárgy: a’ cs-i inditvány, vagyis: hogy évenkint tartassanak ezentúl országgyülések.
Mielőtt a’ mai tanácskozásra kitűzött tárgy vitatás alá vétetett volna, Szemere ker. jegyző felolvasá Zombor városa polgárai azon folyamadását, mellyben a’ kir. városoknak egyenkinti szavazatot kérnek az országgyülésen, vagy ha ezt meg nem nyerhetik, legalább az összes kir. városok számának felét; továbbá városok elrendezését, ’s azokban minden 3 évben tisztujitást; – melly alkalommal keményen megróják a’ városi tisztviselőség mostani zárt körét. Végre óvást tesznek a’ magistratus által követeiknek legközelebb adott pótló utasitás ellen, ’s követeiket az anyautasitásnak visszahivás terhe alatti megtartására intik. Melly folyamodás, az azt kisérő levéllel együtt, hol Zombor városa jelen országgyülés követeiről kimélettel tétetik emlités, – fölolvastatván, köziratra bocsáttatott.
Ezután a’ kitűzött tárgyra vonatkozólag, felszólitá az elnök, a’ RR. megegyezésével, az inditványozó cs-i követet, hogy minap (1843-ik nov. 10-kén) tett inditványát még egyszer fejtse ki, hogy ez alkalommal annyival könyebben lehessen fölötte tanácskozni.
Melly felszólitás következtében az emlitett inditáványozó cs-i követ illy értelemben nyilatkozott: nem tartá szükségesnek annak üdvös hatását hosszasan fejtegetni, hogy az országgyülés minden évben összeüljön törvényt hozni, mert igy volt az ezelőtt is, melly állitás bebizonyitásaul, a’ több ide vonatkozó törvények elhallgatván, vegyes házakbóli királyaink korszakából csak Mátyás 3. decr. 1. cz. olvasá föl. – Hogy az ausztriai ház alatt is meg volt az országgyülésnek évenkinti tartását rendelő törvény, mutatja az 1563: 3 tcz. – Hogy ez később változást mikép szenvede, annak történeti fejtegetésébe most nem bocsátközik. Egyébiránt a’ későbbi 1715: 14, 1723: 7, 1790/1: 13. t.czikkek is azt mutatják; de különösen 1827ben az országos RR. a’ fejdelemmel egyetemben nyilván kimondották, hogy országgyülés minden harmadik évben tartassék ugyan; de,ha a’ szükség ugy kivánja, előbb is; pedig, ha valaha, most van ideje, hogy országgyülés minden évben tartassék, mikor e’ honnak olly roppant sok teendője van! Elmondá szónok, mennyire hátra van e’ hon Europa más országaival egybehasonlitva; nincs büntetőtörvénykönyve, nincs népnevelése, nincsenek útai, nincs kereskedése! E’ reform-kérdések kivánják sürgetőbbleg most, mint valaha, az országgyülésnek évenkinti tartását. – De nem is követel semmi ujat – azt hiszi szónok – midőn megyéje részéről azt kéri, hogy ő felsége egy fölterjesztendő felirásban, ’s törvénychzikkben kéressék meg az iránt, mikép minden évben országgyülés tartassék mindaddig, mig a’ reform-kérdéseken túl nem vagyunk. – Nem is áll azon ellenvetés, mikép ez nem történhetik meg mindaddig, mig az orsz.gyülés elrendezve nem leend. Sőt inkább ez fogja előidézni az országgyülésnek hova hamarább leendő elrendezését. Mostani állásunk orsz.gyülés tartására nézve valóban nyomorú! Most három évben történik az országgyülés; az 1825-iki 3 évig, az 183 2/6-iki 4 évig, e’ mostani már 10 hónap óta tart: és az illy folytonos hosszu országgyülések alatt mi történik? nem más, mint hogy az igazság kiszolgáltatása annyi milliók véghetetlen kárával akadályoztatik. – Valóban ninc s- még egyszer mondá szónok – mit inditványának észszerüleg ellenvetni lehetne; mert ez nemcsak a’ fnálló törvényeken alapszik, hanem a’ körülmények által is olly hangosan sürgettetik.
Az ez inditványt melegen pártoló következő szónok terjedelmes beszédét lehető legelső alkalommal közelendjük.
Az utána következő szónokok az inditványt kevés hozzáadással ’s föltétellel egybekötve, magukévá tevén, a’ tárgy érdeméhez röviden szólottak.
Az itt röviden nyilatkozók során keresztül menve, azon szónokhoz érünk, ki e’ jelen tárgynál is az ellenvéleményt hatalmasan képviseli. A’ cs-i inditvány fényoldalait – ugymond – hallották a’ t. RR.! én majd csk az árnyékoldalt mondom el. Igaz! és azt ki tagadná? az országgyülés, ha nem mutat is olly igen fényes eredményeket, és dús sikert a’ hazára, mégis üdvös, már csak azért is, mert a’ hon életkérdései ott kellőleg fölvilágosittatnak; és ez minél többször történik, annál jobb; nem is az országgyülés évenkinti eszméje ellen szólalok én jelenleg föl, mint szóltam multkor is, mikor e’ tárgy először volt szőnyegen, – nem, hanem csak azt mondom, hogy az illy körülmények közt, millyenben mi vagyunk, az vagy épen lehetetlen, vagy legalább üdvös nem lehet. – Vegyük a’ dolgot ugy, a’ mint van – mond szónok – ugyan mit lehetne tenni azon öt hónap alatt, melly az évenkinti országgyülés tartásánál tanácskozásra lenne szabva? Hiszen, ha a’ kérdéseket küldőinkkel közöljük, ’s azokra mig utasitást kapunk, itt aztán tárgyaljuk, a’ főRRhez átküldjük, ’s onnan választ nyerünk, – mondhatom, az öt honap becsülettel eltölt, ’s eredmény nélkül kell haza mennünk. Ezeket a’ szónok olly mulatságos modorban adta elő, különösen az évenkinti országgyülés tartása idejét, nov. 1-jétől mart. végeig, olly furcsán osztotta föl az országgyülési tárgyalások részeire, hogy abból ugyan még csak a’ sanctióra is alig maradt valami; – és azért mint itt, ugy egész előadása folytán mindenfelül jókedvü nevetés hallatszott. – Az 183 2/6-iki országgyülés 4 évig tartott – mond tovább – ’s mit tett? a’ néhány czikkből álló urbéri törvényt alkotta. Ha ár az ottani tanácskozások évenkinti országgyülésen tartattak volna, legalább is 8 év kivántatott volna azokra. – Azt mutogatá továbbá, mikép az országgyülés csiga-lassuságának oka egyedül az utasitás, hogy a’ követ örökös háborúban van küldőivel; hogy mig az országgyülés elrendezve nem lesz, addig évenkinti országgyülésen sincs haladás. És minekutána elszámlálta a’ főrendi tábla tagjait, t. i. azokat, kik dicasteriumoknál, vagy törvényhatóságoknál hivatalt viselnek, ebből azt a’ következést huzta, hogy országgyülés tartása alatt az igazság kiszolgáltatása megakadályoztatik; és ez milly hátramaradás mostani körülményeink közt is, a’ mikor e’ baj csak három év multán fordul elő; hát ha minden évben megujulna?! – Hát a’ főrendi táblánál ülő püspökökről mit szóljak? hogy ők országgyülésen lenni kénytelenittetnek, ez az egyház-igazgatásnak kissé elhanyagolásával történhetik. – Megkezdtük már – mond tovább – az országgyülés rendezését, kizártuk az absenseket; most már csak végeznünk kell. – De hát a’ mi táblánk kikből áll? itt van 27 alispán, 10 főjegyző, két királyi hivatalban levő – kérdem már, ki pótolja e’ sok hivatalbelit ki? surrogatus? hjah! az bizony nem sokat ér. De hát a’ főrendi táblával milly szomorú viszonyban állunk?! és ez jobbá mind nem lesz országgyülés rendezése nélkül. Ha illy rendetlenségek mellett minden évben követválasztás, és utasitás történnék, hova lenne a’ pártok örökös küzdése közt az administratio?
Az itt következő szónok, ismét egyik buzgó pártolója a’ cs-i inditványnak, imigy kezdé beszédét: Sz. érdemes követe jókedvű előadásával általános jó kedvre gerjesztett bennünket; de fölhozott okai a’ cs-i inditványt még nem döntik meg. – Elmondá szónok, mikép e’ szó „alkotmány” némi garantiát nyujt a’ kormány önkénye ellen; azért gondolták ezet ki a’ népek. De alig van Europában olly sajátságos alkotmány, mint a’ miénk; itt a’ kormány törvény által föl van szabaditva jogaink megsértésére. A’ legislatio fénypontja a’ nemzetnek; az évenkinti országgyülés egyedüli istápja, egyedüli erőssége a’ nemzeti jogoknak. – Sz. érdemes követe több évre kivánja választatni a’ követet, az utasitást pedig eltörülni; és én azt mondom, mindezt az országgyülés évenkinti tartása fejleszti ki. – Mi a’ főrendi táblávali összeköttetés illeti: minél sürűbben tartatnak az országgyülések, annál inkább tisztában lesznek a’ kérdések; a’ municipiumok pedig csak igy vetkezik le mostani kérgességüket ’s csak igy fognak mindinkább kitisztulni. Az 183 2/6-iki országgyülés, igaz, nem sok eredményű volt, mint Sz. érdemes követe mondá, de meg volt szellemi hatása; az adott irányt azon utra, mellyen az országgyülés most is jár. Az a’ 8 urbéri törvényczikk valóban nem sok; de ennek ki az oka, nem egy évig hevert e ott fen a’ resolutio iránta. Ugyan miért nem fogja föl a’ kormány e’ nemzet elpazarolt ropant erejét, és miért nem használja?! – Hogy a’ főrendi táblánál ülő főfő hivatalokban levő egyének, főispánok és püspökök nem lehetnek jelen minden évben az országgyülésen? igaz, hogy ők jeles egyének; de hogy nélkülök is megtörténhetik az országgyülés tartása azt is hiszem. A’ ki septemvir, az ne legyen fősipán; mert két hivatalt együtt viselni törvény szerint ugy sem lehet. De hogy a’ főispánok jelen legyenek, az a’ kormány érdeke, és mig itt az országgyülésen vannak, nem sokat veszt távollétük miatt a’ megye administratioja. Mit tesznek ők ugy is a’ megyében, ha jelen vannak? Hivatalos dologgal bizony nem sokat bibelődnek; hanem cotteriácskaikkal azon tanakodnak, mikép buktassák meg az életkérdéseket. Hát a’ püspökökről szóljak e? én tisztelem a’ püspök urakat. – 1810-ben holt meg – mond szónok – herczeg-primás Ambrozius; (egy szózat: 1809ben; „annál jobb+” mond szónok) azon időtől fogva addig, mikor Rudnay primásnak kineveztetett, – volt az egyház igazgatásában valami hiba? és nem tudott a’ Vicarius azon nehány év alatt csak ugy kormányozni, mint később maga az érsek? felelet: a’ vallás dolgában azért hátramaradás nem volt; a’ kincstár pedig egy kissé megtölt. – Hogy a’ kir. tábla az országgyülésen jelen van, ez törvény szerint van, de roszul van; jobb volna azon uraknak az alatt, mig itt unatkoznak, pöröket itélgetni; hiszen mi élvezet is az nekik, kik pörös irományokat studiroznak egész életükben, itt a’ tanácskozást hallgatni?! a’ többi megjegyzéseket, ’s észrevételeket elhallgatva, még csak azt az egyet emlitjük meg: mikép szónok az országgyülésnek évenkint tartását csak azért is forrón ohajtja, hogy a’ kir. városokat 16 szavazatukkal minélelőbb láthassa meg a’ haza nagy jövendőjén működni.
Ezután nem sokára egy káptalan követe szólalt meg azon, mintegy a’ cleursnak szemére lobbantott vádat, mint ha a’ clerus nem volna barátja a’ haladásnak megczáfolólag, ’s elmondá: mikép a’ haladásnak sok utja van; hogy a’ clerus a’ politicai kérdések élirre nem állott, és nem áll, azt senki tőle rosz neven nem veheti; a’ clerusnak más a’ hivatása. De azért a’ clerus a’ haladásra sokat tesz; mert a’ jó eszméket ápolja, a’ vasut kérdését is szárnyai alá vette, a’ munkás gyermekeknek pártját fogja. Hát ha tudományos szempontból veszszük a’ haladást? – a’ minap egy ausztriai káplán a’ vasutakról egy könyvet irt. – A’ clerus nem fél jószágai elvésztésétől, igy folytatá beszédét, a’ cleurs eddig is kész volt adózni az országos pénztárba. (Helyes!) ’S e’ tekintetben inkább az évenkinti országgyülést pártolja; mert ott rendesebben vehetni számot a’ bevételről és kiadásról. – Elmondá, mikép a’ magyar clerus helyzete szomorú, a’ mennyiben gúnynak van kitéve, ’s jó akaratát is félreismerik: hogy a’ clerus az ujabb időkben meggyöngült ugyan, de még nem annyira, hogy a’ józan eszmék előmozditására ne lenne hathatós befolyása.
Az ezután következett szónok Sz. követe ellenokait czáfolólag, ’s csodálkozását fejezé ki azon, hogy, ha az országgyülés tartása már csak azért is jó, mert sok tárgyat fölvilágosít, mégis némelly megyék ellene vannak. – Igaz! – mond szónok – a’ közvélemény fölvilágositására jobb volna egy kis sajtó; de ha ez nincs, okosabbat nem tehetünk, mint a’ municipalis jogokat itt concentrálni. Az utasitások nem akadályozzák az országgyülés folyamát, mutatja a’ jelen országgyülés; hogy még eddig sanctio alá föl nem terjesztethettek munkálataink, okai nem mi vagyunk, hanem a’ főRR. hosszu pauzái. Mi az 150évenkinti országgyülésnél fölhozott akadályokat illeti: azok a’ 3 évben tartatni szokottnál is épen ugy előkerülnek. De három éves országgyülés mellett minél kevesebb, és ritkább is a’ készség, a’ gyakorlat, mit pedig a’ követnek meg kellene szereznie. Hogy a’ követek 3 évre választassanak, ezzel még összefér a’ visszahivhatás. – Az országgyülési költségekre nézve pedig, hogy azok a’ gyakori országgyülés tartásánál ne bozatnának föl akadályuk, ki kellene mondani, mikép azok megszüntetteknek a’ követi napdíjat illetőleg.
Ezután szavazásra kerülvén a’ dolog, 27 megye 19 ellenében a’ cs-i inditványt, azaz: az országgyülés évenkinti tartását elvben elfogadta. Az azzal egybekötött kérdések elhatározását pedig némellyek választmányra akarták bízni; de miután Cs- követe tisztán kifejtette, mikép azon kérdések olly egyszerűk, hogy azok fölött választmánynak elmélkednie nem szükség, – azoknak megvitatása holnapra halasztatott.
A’ kisebbségben maradt megyék e’ következők: Abauj, Zemplén, Szatmár, Szepes, Borsod, Mármaros, Krassó, Pozsony, Soprony, Trencsin, Nógrád, Liptó, Győr, Veszprém, Baranya, Esztergam, Mozsony, Turócz, Pozsega.
