CLV. Kerületi ülés, febr. 24.
CLV. Kerületi ülés, febr. 24.
Elnökök, jegyző, naplóvivő, mint tegnap. Tárgy: a’ tegnapi tanácskozás folytatása, nevezetesen a’ cs-i inditvány következtében, azon kérdésnek eldöntése: az évenkinti országgyülés tartása mellett egy, vagy három évre választassanak e a’ követek?
A’ mai gyülés kezdetén, a’ bányászati dolgokban megbizott választmány egyik tagja, a’ g-i követ, (a’ választmányi elnök ez idő szerinti betegsége miatt jelen nem lehetvén), jelenté a’ tek. RRnek, mikép a’ bányászati munkálat egy, két műszó hozzá tételén kivül, a’ nyomtatásra készen van; – ’s a’ bányai tárgy hasznát, és fontosságát röviden fejtegetvén, azon ohajtását fejezé ki, hogy azon munkálat minél előbb az országos RR. tanácskozása alá jőjön.-
Ezután a’ napi renden levő tárgy vétetett tanácskozás alá, melly alkalommal mellőzve némelly félre értéseket, és inkább személyt, mint a’ szőnyegen levő tárgy érdemét érdeklő nyilatkozatokat, röviden a’ tárgy érdemében föl hozottakra szoritkozunk. – Tudják olvasóink, mikép az országgyülésnek évenkinti tartása jobbra, balra megvitattatván, elvben, szavazás utján nagy többséggel elfogadtatott. Ez inditvány vitatása közben több mellék kérdések fejlődtek ki, u. m. hogy hol tartassék az országgyülés? – minekutána ez iránt a’ fölirás már rég megkészült, ez köz felkiáltással mondatott ki, mint tengap, ugy ma is: hogy az országgyülés Pesten tartassék. Illyen mellékes kérdés az is: az évenkinti orsz.gyülés tartása mellett hány évre választassanak a’ követek? – és ez a’ mai tanácskozás tárgya.
Az ez érdemben nyilatkozók még egyszer röviden nutogaták az évenkinti országgyülés tartása hasznait az által, hogy ekkor a’ nemzet sérelmei, teendői nem gyülnek ugy, mint most, rakásra; mig ellenben a’ mostani rendszer mellett a’ 3 év multán tartatni szokott orsz.gyülések alkalmával epedve várva a’ nemzet az elérkezés pillanatát, mindent összehalmoz, ’s a’ sok sürgetős, és halaszthatlan teendők közül, – azt sem tudja, mihez fogjon, mi által inkább hátramaradás, mint haladás eszközöltetik; és ez a’ nemzetnek sok költségbe, időbe, és elkeseredésbe kerül! – Elmondatott, mikép e’ két kérdést, – országgyülés rendezését, ’s évenkinti országgyülés tartását nem lehet, és nem szabad összekötni; egyik a’ másik nélkül meg nem állhat. Az orsz.gy. évenkinti tartása által mintegy letisztul a’ tanácskozásokról ez a’ hab, mi egyesek tanácskozásain olly gyakran felvetődik. – Igaz! hogy a’ mostani orsz.gyülésnek nincs typusa; de azért annak, ’s a’ mi utána jőne, a’ megyei életnek rendezéséhez fogni addig, mig szabad sajtó nincs, önszabadságunk meggyilkolása lenne. Ott, hol szabad sajtó van, követvisszahivási jog fentartására nincs szükség; ott egy nemzet őrködik, és itél a’ követ lépései fölött: de ez nálunk mind máskép van! – Ha nálunk 3 évre választatnának a’ követek, a’ kormánynak háromszorta nagyobb befolyása lenne mind a’ tárgyakra, mind a’ követekre: az egy évre történendő választásoknál ez ritkábban jöhet elő. A’ zsarnokság jőjön alólról vagy felülről, mindenkép veszedelmes; de legborzasztóbb zsarnokság volna az, ha a’ törvényhozó testület megöröködnék, még ott is, hol szabad sajtó van. – Igaz! hogy a’ gyakori választásoknál gyakoribbak a’ rendetlenségek; de a’ nemzet ez által jobban megismerkedvén jogaival, ’s felfogván azok magasztosságát, pirulni fog azokat kicsapongások közt gyakorolni. Elmondatott: mikép az alsó táblának a’ főRRi táblával eddig volt viszonya valóban szomorú; mert a’ főRRi tábla vetojával a’ haladási kérdékeket csak akadályozta. De hála az égnek! a’ főRRi táblánál is kedves változás történt a’ legujabbi időkben; megértették annak lelkesbjei az idő intésit, és az ő üdvös működéseik által fölvirágzik a’ haza! Igaz! hogy ott sokszor keserű kifakadásokkal állott az ellenzék a’ más véleményűek ellen; talán ez sem fog ezután olly gyakran előfordulni. Még egyszer, és utoljára elmondatott: mikép a’követeknek, – ha bár szabad szellemüek volnának is azok, – három évre leendő választásában csak a’ kormánynak volna haszna. Hisz! nálunk az ellenzék ollyan, mint a’ vivó iskola, meg tanul benne az ember fegyvert forgatni, ’s aztán könnyü fegyverét sokszor az ellen forditja, ki megtanitotta. Vannak ugyan ez orsz.gyülésen is egyének, kik már több ízben becsülettel állottak meg több országgyülés alatt a’ küzdhelyen, és el nem tántorodtak; de az erős lélek még is csak ritka! azért is csak biztosabb, ha egy évre választatnak meg a’ követek.
Azok, kik a’ követet 3 évre kivánták választatni, az utasitást, és visszahivást is el akarák törülni; mert ha utasitás lesz – mondának – a’ követ mindörökké kénytelen lesz a’ haza érdekeit provincialis érdekeknek föl áldozni; ’s ha a’ visszahivási jog megmarad; lesznek torzzsalkodások, és erkölcsrontó gyanusitások a’ követek ellen, csak azért, hogy más lépjen helyükbe. Mutogaták otvábbá: mennyire hibás a’ mostani orsz.gy. tartásának mechanismusa; ezt kötelesség javitani; mert csak politikai formák czélszerűsége mellett felődhetik ki jó vélemény, – egy szóval – hogy a’ mult nov. 11kén e’ trágyban először, és tegnap másodszor, és sokszor előhozottakat ismételni ne kénytelenittessünk, – röviden csak azt mondjuk, hogy ők minden módon az osz.gy. rendezését akarták. De a’ szándok nem sikerült; mert miután a’ cs-i inditványozó végül ugy fejtette ki nézeteit: hogy sokkal tisztábban fog állani inditványa, ha az minél egyszerűbbé tétetik; ő annálfogva azon kérdést látná jónak a’ kissé elágazni látszó vélemények közt kitűzni: ha valljon a’ t. RR. kivánnak e’ jelenleg a’ követválasztásról intézkedni, vagy sem? Melly kérdés nagy többséggel oda döntetett el: mikép a’ t. RR. ez uttal nem kivánnak rendelkezni.
A’ mi az inditvány következtében természetesen kifejlett azon kérdést illeti: hány hónapig tartson azh évenkinti országgyülés? – Igen rövid előterjesztése után egy követnek, ki azon ondokkal élt beszédében, hogy a’ követek nagyobb részint olly egyének, kik mezei gazdálkodással foglalkodnak; a’ mezei gazdálkodástól fenmaradó időt ohajtaná tehát évenkint országgyülés tartására fordittatni, nevezetesen dec. 1. mart végeig, ez köz felkiáltással elfogadtatott. – Ezzel e’ tárgynak vége lőn, ’s a’ jegyző illy értelemben fogja föltenni a’ törvényjavaslatot.-
Most a’ Hajdu-kerület rendezése, vagy is: a’ Hajdu-kerületnek belszerkezetéről, és orsz.gy. szavazatjogáról választmányilag készült törvényczikkely került a’ tanácskozás szőnyegére, – melly munkálat megvizsgálásának a’ nevezett Hajdu-kerület érd. követe azon általános nézeteket és törvényes elveket, mellyekhez a’ Hajdu-kerület a’ maga elrendeztetését alkalmaztatni kivánja, érdekes előadással bocsátá elébe. Elmondá t. i. a’ RRnek, mintegy magukat e’ munkálat vizsgálásában leendő tájékozásaul, mikép a’ Hajduk azon fekvő javaikat, mellyeket utódaik jelenleg is birnak, a’ haza, és annak szabadságai megőrzése mellett tett katonai érdemeikért az egész ország megegyezésével, – mint adomány-levelük világosan mondja, – mint egytül egyig megnemesitett személyek, valóságos nemesi joggal nyertek, azok birtokába törvényesen igtattattak be; azokat több uj adományok, királyok megerősitő levelei, királyi hitlevelekbe igtatott királyi biztositások, és törvények mellett birják; az azokhoz kapcsolt nemesi kötelességeket az ország több nemeseivel egyformán teljesitik. Továbbá a’ Hajdu-fundusok jelenleg is a’ törvények, és hazai törvényszékek által, mint valóságos nemesi birtokok tekintetnek, és hogy csak az idők viszontagságai ejtették rajtuk azon véghetetlen sérelmet, miszerint nemesi tulajdonságuk ellenére mind személyeikire, mind birtokaikra nézve adó alá vettettek. Elismerték ezen sérelmét a’ Hajduknak az ország RR. több ízben, legközelebb az 1840-ki orsz.gyülésen, hol az a’ sérelmek sorában áll, ’s iránta a’ RR. ő fls. elibe olly szellemű igen kedvező felirást tettek, mellyben az ős Hajduk érdemeit a’ haza, és fejdelmek szolgálatában kellőleg méltányolva, azok maradékait, későbbi minden nemesi fölkelések alkalmával is kötelességük hiv teljesitésével megérdemlett nemesi kiváltságaikban megtartatni kivánták. ’S ebben a’ főRR. akkor szinte osztoztak: de e’ fölirásra kir. válasz nem érkezett. – Minekutána tehát az országos RR. elismerték, hogy a’ hajdúk mind személyeikre, mind javaik természetére nézve valóságos nemesek: azt hiszik, ’s azon meggyőződésben élnek szóló küldői, mikép a’ t. RR. törvényes jogaikat megtartani, nem megszoritani, sőt azokat – a’ mennyiben felsőbb kormányszékek rendeletei által megsértettek, visszaállitani, ’s a’ kerületet eddigi ingatag állásából kiemelvén, minden jövendőben történhető önkény ellen biztositni méltóztatnak. Egy szóval van a’ Hajdú kerületnek historiai élete, vannak fanálló gyakorlatban levő, királyi adományokon és törvényeken alapult jogai; ezeket kivánja a’ Hajdú-kerület a’ rendezés mellett fantartatni, sőt megerősittetni.
Ez előadás után a’ jegyző Shzentkirályi olvassa a’ választm. munka czimét, mit az érdemes hajú követ utasitása következtében azon t. czikkek közbeszövésével akart bővíteni, mellyeken a’ hajdúk jogai alapulnak. – De a’ melly czimjavaslat, minthogy hosszadalmas lett volna, el nem fogadtatott. A’ 4 §-nál pedig érték helyett valamint ott, ugy mindenütt birtok szót ajánlott, ’s ez elfogadtatott. A’ 12. §. némellyek kihagyatni akarták azon okból, mert a’ törvények tisztelését parancsolni valamint más hatóságnak, ugy a’ Hajdú-kerületnek is felesleges; és minthogy az ott emlitett adózás alább ugy is előjő, – melly adózáshoz az érd. hajdú követ e’ szavakat kiváná tétetni: „minden az ország törvényeiből folyóközterheket azok, kiket azon terhek illetnek, viselni tartoznak.” Azonban e’ §. ugy, a’ mint a’ szerkezet van, meghagyatott. A’ 30. §-ban a’ község szó helyett közönséget ajánl. Maradjon! lőn a’ felelet. – A’ 31. és következő §-ban a’ telepedésről levén szó, küldői észrevételét egész terjedelmében adta elő; de a’ mire harsogó, „maradjon” lőn a’ válasz. A’ 39. §-nál, hol mindennemű közterheknek egyenlőn, és aránylagosan viseléséről van szó a’ hajdúk között, azon előterjesztést tevé az érdemes hajdú követ: „mikép e’ §. által sértetnek 1-ür a’ hajdúk jogai, mellyek szerint ők fundusaiktól, mint valóságos nemesi jószágtól adót fizetni de jure nem tartoznak.” Itt még az volna a’ kérdés: „valljon a’ hajdú-fundusok lehetnek e tárgyai az adózásnak? – ez eldöntve nincs, sőt azt, hogy a’ hajdúk fundusaiktól adót fizetnek, sérelemnek ismerték az országos RR., maga az 1827-ki orsz.gyülés az országos összeirásra készült utasitásban ovást tett a’ hajdú-fundusokra nézve. Sértetnek 2-or a’ nemesek jogai, kik e’ hazában „mindennemű közterhek egyenlő viselésére nem kényszerittetnek.” – Még az urbarialis telken lakó nemesek sem fizetnek ingó vagyonaiktól adót, sőt a’ kir. városokban lakók sem. – Ennélfogva kéri a’ kir. városokról szóló 76 §. ide a’ hajdúvárosokban lakó nemesek adózására nézve is alkalmazni. – Ezen előadást több megyei követek pártolák azon nézetből indulva ki, hogy a’ hajdú városi nemesek országos nemesek; tehát ez idő szerint hadd éljenek még a’ nem adózás jogával, mint más nemesek. Azonban erre igen helyesen azt válaszoltatott: Igaz! hogy a’ hajdúk ollyan nemesek, mint mások; de ha valaki hánytorgatott privilegiumaikat megolvassa, látni fogja, mikép azok a’ katonáskodás folytonos, vagy a’ harczra minden pillanatban készenlétel nehéz föltétele alatt adattak. A’ hadviselés megváltozott. Ha a’ hajdúk akkor, mikor privilegiumaikat kapták, minden pillanatban készen tartoztak lenni, még pedig tulajdon költségeiken; most illő, hogy azon költséget, mit akkor egyenkint minden fegyverfogható hajdú magára költött, annak adja, ki helyette a’ hazát ótalmazza. De privilegiumaik olly föltétellel is erősittettek meg, hogy adót fizessenek; ’s jelenelg fizetnek is ők adót; nem is vonakodtak ők ettől még csak a’ legközelebbi 1840. országgyülésen sem, mellyen egy akkor készült rendezési tervben nyilván kimondja a’ Hajdú-kerület, „mikép több szivet és észt hisz fiaiban, sem hogy az adózástól szabadulni dicsőségnek, vagy nagy jótéteménynek tartanák; nem az a’ Hajdú-kerület panasza, hogy adózik, hanem világos törvényt akar csak, mellyben meghatároztassék, az adózás mikint történjék. – Csodálatos dolog! hogy most a’ hajdú küldők máskép éreznek. Hl a’ szív és egyetértés nem csak a’ Hajdú-kerület, de az egész magyar haza fölvirágozttására, mi a’ mult országgyülésen a’ hajdan erős hajdúk 1840-ki ivadékát annyira lelkesíté? ama’ jó szellem, fájdalom! aligha sirba nem szállt! vagy tán azt hiszik a’ hajdúk, hogy e’ jelen orsz.gyülés, a’ Hajdú-kerület rendezése által mintegy segédkezet nyujt nekik elavúlt adómentességi privilegiumaik visszaszerésére? – ha ezt hiszik, csalatkoznak; e’ kivánságuk pártolást nyerni nem fog: mert ha levétetnék a’ hajdú-fundusokról az adó, ugyan mellyik törvényhatóságnak volna kedve azt viselni? És ha e’ jelen rendezéssel nem egyebet, mint csak azt nyerhetik is meg, mi fődolog, hogy az annyi kellemetlenséget okozott kir. commisioktól megszabadulnak, nem elég nyereség e ez?! E’ kérdés végre is szavazásképen ollyformán döntetett el: hogy a’ szerkezet 39. §. a’ kir. városokban lakó nemesekről szóló 76. §-hoz idomittassék. – Ezzel az ülésnek d. u. 1 1/2 órakor vége lőn.
Febr. 25. vasárnap.
Reméljük, hogy a’ jan. végén ’s februar elején tartott ülések által szokatlanul meggyült tárgyhalmazból, a’ jövő számban kibontakozhatva: a’ történtekkel ismét lépést tarthatunk nemcsak rövid közléseinknél, hanem – a’ mennyire tudositóinktól függhet – érdekesen kimerítő részletes tudositásainknál is, gyorsaságbanis senki sem előzend meg.
