CLXIII. Ker. ülés részletei, mart. 5.
CLXIII. Ker. ülés részletei, mart. 5.
A’ ker. jegyző felolvasá már közlött javaslatát, ’s kifejté, hogy a’ b-i inditványnak nem czélja bármit is praeoccupálni, hanem miután elismert dolog, hogy a’ hazának tömérdek közszükségeire az eddigieknél bővebb források kivántatnak, ’s a’ nemzetben megvan az áldozatkészség, melly azonban a’ módokra nézve egymástól nagyon eltérő utasitásokban nyilatkozott, szükséges egy orsz. választmány, melly ezen különböző véleményeket központositsa, ’s a’ nemzetet fölvilágositsa. Ráállhatnak erre mind az adófizető, mind az adóellenző megyék követei; mert mindenkinek fenmarad a’ mód ’s szabadság azon esetre, ha a’ választmány adót tervezne, a’ mellett vagy az ellen nyilatkozni; ’s a’ választmányi munkálat csak egyszerű vélemény lesz, mellyet, mielőtt törévnynyé válnék, a’ küldők látni fognak. – Erre S. követe, kinek semmi rendes és állandó adót felvállalni nem szabad, elismeré, hogy a’ b-i inditvány igen édesgető, ’s kárt legalább nem okozhat; ’s a’ választmányban szinte megegyezett, de csak ugy, ha annak feladása nem egyéb lesz, mint a’ szegénység okait kimutatni, ’s forrásokat ajánlani azok megszüntetésére; ’s miután becsületes politica a’ legjobb politika, és minél gyökeresb ’s életbe vágóbb a’ szóban levő reform, annál kevesbbé kell mystificálni a’ nemzetet, szorosan megkivánta az orsz. választmány előtt határoztatni a’ vonalat, és az izenetet olly általánosságban szerkesztetni, hogy abban valamikép, erlrejtve, a’ közteherviselés elve ne foglaltassék. – Egy más megye követe, kinek utasitása bár a’ hirlapokból már tudva van, hivatalosan még sem érkezett meg, örömest rááll a’ választmányra, de küldői általános utasitása szerint kerületire. – Két következő megye S. követével egyértelműleg nyilatkozott; a’ harmadik pedig nagy zaj és zugás közt tartván a’ közteherviselés elleni szónoklatát, melly zajt az ellenzéki vezérszónokok erös felszólalásai is alig tudtak lecsillapitani, adó elleni okoskodásait, mellyeket pedig a’ „contraria juxta se posita ’stb.” szerint is örömest közölnénk, sajnálkozásunkra nem közölhetjük. – K. követe előadván utasitását, abból kitetszik, miképen küldői elismerik ugyan az elvet, hogy e’ hazából, fiainak áldozatkészsége nélkül semmi sem lesz, de azt vélik, hogy e’ kötelességet teljesithetik a’ házi adónak jelenlegi elvállalása nélkül is. A’ házi adó ugyanis más országos adónemektől nemkülönbözik; az is egy neme a’ státus költségeinek, ’s valóbanmás országokban a’ házi adó rovatainak egy része országos pénztárból fizettetik; csak az adó kezelése tesz különbséget. Őseink a’ közkiadások külön nemeire külön forrásokat rendeltek; igy p. o. a’ kir. ház fentartására, istentiszteletre külön jószágokat, katonatartásra az adót, rendkivüli szükségekre pedig a’ nemesség összes értékét. ’S mig a’ közigazgatás nem volt bonyolodott, ez nem volt olly igen rosz rendszer; de most uj szükségek támadtak, mellyek fedezésére uj forrásokat kell feltalálni,ha enyészni nem akarunk. – A’ különbség ő közte ’s B. követe közt abban áll, hogy B. követe azt akarja, hogy az eddig a’ jobbágyok által viselt közigazgatási költségeket a’ nemesség is viselje, és ismét, az eddig nemesek által viselt terhekben a’ jobbágyság is osztozzék; ő pedig küldői parancsa szerint azt kivánja, hogy mind a’ nemesség, mind a’ jobbágyság viselje a’ magáéit, a’ mi utóljára csaknem egyre megy ki, ’s a’ teherre nézve nagy különbség nem lesz. Ez ugyan nem felel meg annak, mit a’ politica igényel, de azért K. megyét ’s a’ vele egy véleményűeket igazságtalanoknaknevezni nem lehet, mert K. megye országos pénztárt akar, mellyben a’ nemesek is részesüljenek, ’s csak állandó teher elvállalásától vonakodik. Orsz. választmányban megegyezik, de S. értelmében, hogy t. i. az, állandó adóra ne iráényoztassék, az izenetben megszoritó elvek fel ne állittassanak, ’s a’ választmány jelentése a’ küldőkkel előlegesen közöltessék.
Egy tiszai követ azok közül, kiknek utsitása tiltja a’ házi adó elvállalását, igy nyilatkozott: Minthogy azok közül, kiknekutasitásuk a’ rendes adó ellen szól, többen azt jelentették ki, hogy az illyen utasitással nem férne össze orsz. választmánynak kiküldsée, azt vélem, rendén 175van legalább igazolásunkképen is kimutatni,miképen azok, kik hasonló utasitásokkal birván, az országos választmányra szavazunk, utasitásunk ellen nem cselekszünk. – Én valóban gyönyörködve hallgattam az adó mellett szóló követek beszédeit; mert bár ez okok és hangok nem lesznek is most győződelmesek, de előhangjai a’ nem sokára bekövetkező diadalnak; és azt hiszem, gyönyörködve hallgattuk mindazok, kik a’ rendes adó elnem vállalására utasitás, ennek pedig megtartására eskü által köteleztetvén, bennek a’ jót elismerhetjük, de azt követnünk nem szabad, miután a’ megbizó és megbizott között az a’ nagy különbség van, hogy amazt mindenek előtt az igazsághoz, emez mindenek előtt a’ kötelességhez tartozik hű lenni. A’ közadó, mint pénz, mi teremtő erővel, mint elv, mi érdekegyesitő erővel, mint eszköz, mi szabadságvédő erővel bir, azt én nem fejtegetem, részint mert mások bőven beleereszkedtek, részint mert nem egészen illeték azon térre, mellyen én utasitásommal állok. Hiszem a’ mi engem illet, én hála istennek saját szemeimmel csudálhatám azon nagyságos fényt, hatalmat, mire emelkednek azon nenzetek, mellyeknél az adó mindeneknek közterhe; láttam az angol földeinek virágzását, roppant gyárait, óriás vállalatait ’s intézeteit, ’s világhóditó tengeri hatalmát; láttam a’ francziáknak sebes előhaladásait ’s nagyszerű műveit ugy a’ szellemi, mint az anyagi világban; ott fekszik előttünk Hollandia a’ maga ezer csatornáival, mint egy kies kert, – és az ifju Belgium, melly maholnap egészen behálózza területét vaspályákkal; és csak az illyen nemzetek tehetik aztán azt is, hogy meghalt jeles embereiknek emléket állittanak, az élőket gazdagon jutalmazzák, ’s a’ hazát nemcsak boldoggá tszik, de széppé is varázsolják; igy fordithatott a’ franczia nemzet egy diadalkapura 7–8 millió frankot, az angol igy jutalmazza Marlboroughjait és Wellingtonait milliókkal, ’s egy város, mint például Edinburg, igy költhete 120,000 pftot kilencz darab oszlopra, melly a’ város fölötti halomnak regényes tekintetet adjon; mert ezek gazdag népeknek szintugy természetes kedvtelések, mint a’ millyenekkel az életben gazdag embereknél találkozunk. És én ez alkalommal őszinte vallomást teszek, hogy mint a’ magyar nemzet tagja, a’ külföld némelly nemzetére néha irigyen tekinték, sőt néha megszállt ama’ vétkes vágy és bánkódás, miért nem születtem ama’ nemzetek fiává, és még most is, ha azok nagyságára ’s világintéző hatalmára pillantok, emlékeztetgetni kell magamat, hogy én más nemzetanyát tartozom szeretni. – Virágzó népek tekintete illy hatást gyakorol az elmaradottakra, ’s ha akarjuk, hogy a’ haza ellen ne forduljon saját gyermekeinek szerelme ’s tisztelete, kell, hogy e’ hon virágozni induljon, kell, hogy nemzetünk ne csak szabad legyen, de hatalmas is, és mint illyen, helyet foglalhasson Europa első nemzeteinek sorában. És ha már most azt kérdik a’ KK. és RR: valljon küldőim mind erre megemlékeztek e, midőn utasitásaikat irták? én koránsem felelek nem-mel, mind a’ mellett is, hogy a’ rendes adót el nem vállalták; mert ők a’ fizetéstől nem annyira maga a’ fizetés miatt vonakodtak, mint azon rendezetlen állapot maitt, mellyben nálunk vannak a’ pénzügy mindenféle viszonyai. Hogy a’ vonatkodásnak okanem maga a’ fizetés volt, bizonysága az, hogy a’ legközelebbi tűz által megrongált megyei épületek kijavitására a’ nemesség 30,000 pftot vállalt el; bizonyság az, hogy az orsz.gyülés és az uj börtönök költségein felül a’ műegyetem költségeit is megaánlák; hogy megegyeztek abban, mikép a’ fiumei rév, a’ fiume-pesti, a’ pest-debreczeni vasutak országos segedelemmel épittessenek fel, ’s a’ Fiume felé készen levő utak, ha szükségesek, országos pénzzel váltassanak meg; ’s mindezek nem haladák e négyszersen azon 5 milliónyi házi adót, melly más megyék által elvállaltaték? pedig népnevelés ’s más e’ félék még mind olly tárgyak, mellyekre küldőink kétségen kivül szinte örömmel áldoznak. Mi volt tehát az oka, hogy a’ rendes és folytonos adót nem vállalták el? Felelet reá: nemmentségeket hordok fel, a’ tényeket magokat nevezem meg, mellyek az országban mindenütt ugyanazok, ’s mellyeket nem lehet elfelejtenünk, ha a’ kérdést meg akarjuk oldani; feleletem ez: különbséget teszek az utasitás adók közt; azok közt, kik a’ möüveltség alacsonyabb, és kik annak magasabb fokán állanak. Amazok nem vállalták el, mert eben helyezik a’ nemesi szabadságot, ’s hol ez meggyőződés – pedig hogy tiszta meggyőződés lehet, arra bizonyság M- ősz kovetének tegnapi nyilatkozata – ott nem használ semmi ékesszóláés; ezek pedig nem vállalták el, mert az adóügy kérdésének eddigi megoldásában nem láttak semmi bizonyos határt, sem elég biztositékot. Ezek azt kérdik: valljon be van e már bizonyitva, hogy a’ házi és nem a’ hadi adó együttviselése szül érdekegységet, ’s nem inkább ez fog enyhiteni a’ népen? valljon ismerve van e az alap melly szerint a’ törvényhatóságok illetéke közli arány meghatároztatik? és ha ez meg van határozva, mik lesznek a’ megrovás tárgyai? és ezek ismét mi arányban fognak egymáshoz állani? továbbá a’ czél kitüzésében ’s a’ kérdés vitelében fognak e az eddigieknek több biztositékok szereztetni? Mivel mindezek s ezeknek százféle ágai bizonytalanok, adózni azért nem valának hajlandók sokan a’ müveltebbek közül is, mert látják, hogy a’ jobbágyság századon túl és folyton a’ legigazságtalanabb aránytalanságban viseli a’ közterheket; mert attól tartanak, hogy az adó elvállalása mindennek, szabályozása pedig semminek sem tekintetvén, ez évtizedekre fogna kihaladni, pedig nincs olly könnyű adó, melly aránytalan felosztással egy vagy más néposztályt pusztulásra nem juttatna. ’S én kijelenetem egyenesen, hogy ha az igazság kivánja is a’ nemesség részvételét a’ közterhekben, viszont midőn a’ nemesség azt előző szabályozás föltételéhez köti, cselekszik nemcsak saját, de a’ nép és a’ rend érdekében is.
E’ kétféle elemből alakult nálunk az a’ többség,melly a’ rendes adót elnem vállalta, és azt hiszem, a’ többség országszerte e’ két elemből állt össze. De ép azért, mivel e’ többségnek utóbbi alkotó része az adót nem elve miatt, hanem az adóügy mostani rendezetlen volta miatt nem fogadta el; én azt tartom, ohgy a’ követ akkor, midőn ezek aggodalmának megszüntetésén munkálkodik, a’ nélkül, hogyakaratjok ellen az elvet elfogadná, senki ellen nem vét, sőt kötelességét teljesiti küldőinek egy része iránt.
Hogy a’ házi adóra nincs többség a’ KK. és RR. közt, jól tudjuk. Azt is tudjuk, hogy két akadálya van; az alsóbb rendüek ellene vannak, mivel a’ szabadsággal egynek vélik, ’s a’ szegény, mig a’ világ fenáll, soha nem fog sem örömest, sem önkényt fizetni; a’ felsőbb rendüek pedig ellenei, mivel az adóügyet sokkal sikamlósb térnek hiszik, sem hogy előleges biztositék ’s rendezés nélkül reá kilépni mernének. Már most azoknak, kik a’ haza fölvirágzását a’ rendes adó közösségétől remélik, ’s kiknek utasitásaik is igy szólanak, az a’ föladata: elháritani e’ két akadályt. Az első el fog hárittatni azon uj és fris elemek által, mellyeket, a’ mint remélnük, ez országgyülés a’ jövő törvényhozásba fölveend, természetes, hogy uj és különböző tenyézők, uj ’s az eddigieknél különbözőbb eredményeket állitanak elő. A’ másik, melly véleményem szerint az elsőnél fontosabb, el fog hárittatni amaz aggodalmaknak megszüntetése által, mellyeket, ha némelylyek ürügyképen használnak is, de sokan valósággal, és nem alap nélkül táplálnak. Ide czélzott mindárt a’ diaeta elején tett azon javaslatom, hogy az inditványokról, legalább azoknak fontosabbjairól egy választmány véleményes jelentést tett volna, mellyet küldőinkkel közlendők leendettünk; most már kevés az idő arra, hogy ez adóügy akár kerületi, akár elegyválasztmány által kidolgoztassék ’s még inkább kevés arra, hogy országosan megvizsgáltassék, ugy, hogy alkalmasint mindazt, mit e’ diaetán tehetünk, egy részről adni, régi szokás szerint, segedelmet a’ legsürgetősb vállalatokra, más részről az összes adó- és pénzügyet bizni egy országos választmányra; és pedig én olly országos választmányt szerettem volna az inditványozott alatt érteni, melly csak országgyülés után dolgozzék; de hiszen, ha mindjárt megkezdi munkálkodásait, abban is megnyugszom, ámbár ugy gondolkodom, hogy teljesen bevégzett munkát e’ daeta alatt – hacsak ez ügy kedvéért az meghoszabbittatni nem fog – adó és financzrendszerről nem készithet, a’ mi pedig valami országos pénztárféle tervet illet, e’ tekintetben arra figyelmeztetem a’ KKat, hogy az országos választmány kiküldésében czélunk pusztán ez nem lehet, már csak azért sem, mert következetlenségbe esnénk, ha a’ kereskedési választmány munkája illető részének fölvétele előtt ugyanazon ügygyel más választmányt biznánk meg. Sőt az igazságos felosztás ’s kulcs kidolgozása is ez orsz.választmány kötelességei közé fog tartozni, következőleg e’ végből már régebben kiküldött ker. választmányunkat meg kell szüntetni. Mindezt pedig nem dolgozhatja ki tökéletesen más, mint orsz. választmány, melly diaeta után is munkálkodik; mert itt adatok kellenek, miknek összeszerése hivatalos utakon is időbe telik, mert föladata nagy, t. i. a’ magyar finaczrendszer, költségrendszer kidolgozása, mellyre a’ külföld olly sokféle móddal ajánlkozik, mellynek megválasztásától függ a’ nemzet jövendője, és véleményem szerint mindazon ujabb hirlapi tervek, millyenek a’ két garas, jegybank ’stb., mint az egésznek csak egyes oldalai, csak azon orsz. választmány áltla, ’s csak egy bizonyos financzrendszer alapján megitélhetők ’s megoldhatók. Mert ha valahol veszedelmes a’ szakadozott intézkedés, veszedelmes a’ financz- ’s adómunkálatokban, hol a’ sorsra semmit nem szabad, hanem mindent az összefüggő számitásra kell bizni, ’s ép azért, mivelmi eddigelé megkimélt egész tehetségünkkel e’ pályára csak most lépünk fel, nem akarnám, hogy a’ törvényhozás ugy dolgozzék, mint ama’ könnyelmű gazda, ki szobát szobáéhoz, részt részhez ragasztva épit, hanem ugy, mint egy mélyen átgondoló épitőmester, ki elébb megkésziti az egész rajzot, ’s igy, bár egy más után épit, de épit nemcsak a’ mai napnak, hanem a’ jövendőnek is. – Én tehát utasitásomnál fogva a’ házi adóhoz nem járulhatok, de az országos választmányt pártolhatom, mert ez megérleli és nem sietteti el a’ tárgyat, mert az állodalmakban a’ legnehezebb ’s legnagyobb föladat, jó financz- ’s adórendszert kidolgozni; mert látjuk, hogy mivel a’ házi adó keresztül nemment, naponkint uj tervek, uj formák keletkeznek, ’s kik a’ lényegben, a’ fizetésben megegyeztek, most megszakadoznak a’ módokban; tehát itt van az ideje a’ kérdést kiemelni a’ pártok köréből, ’s bizni egy országos választmányra, melly nem párt nevében dolgozik, hanem a’ haza megbizásából. Tehát épen azoknak, kiknek utasitásuk az adó ellen van, miért kell orsz. választmányra szavazniok? azért, mert a’ pénzügy igy nem fog párt- hanem köz hazai kérdéskint kellőkörültekintéssel ’s méltánylással tárgyaltatni; azért, mert csak igy leszünk biztositva, hogy ha az elvnek el kell fogadtatni, mi haladhat, de soká nem gátoltathatik, az minden szükséges rendszerezéssel ’s biztositékkal fog elfogadtatni; azért, mert fölteszem, hogy küldőink, legalább a’ mieink, nem tartják magokat kizárólag bölcseknek, és birnak hazaszeretettel, következőleg sohasem rettegnek egy orsz. választmány munkáját megvizsgálni, melly nem törvényt hoz, hanem a’ haza szükségeiről ’s ebbeli fedezéseinek módjáról csak véleményt ad, mellyet, ha ők nem javallhatnak, maradni fognak előbbi végzeteik mellett: ha igen, örülni fognak, teljesithetni a’ belátott hazaifui kötelességet; de mostani utasitásom szerint kijelentem, hogy a’ választmány munkáját tárgyalás előtt küldőimmel okvetlenül közleni fogom, ’s ezt annyival inkább kijelentem, mert ha elvben az utasitások barátja nem vagyok is, azt hiszem, hogy az adóügy, pénzügy az, mellyre nézve azoknak legkésőbb kell megszüntetniök.
Egy követk.kárpátaljai szónok érdemileg nem szól a’ tárgyhoz, mert az a’ b-i inditvány által más térre van víve. Az izenet iránt pedig tisztában kell lenni, ’s őszinte, igaz, nem pedig kimesterkélt többségre van szükség, ha a’ tábla valami maradandót akar végezni, ’s megczáfolni azon szállongó gyanút, mintha ezen izenetben valami szemfényvesztés ’s manoeuvre foglaltatnék. – Előadá küldői utasitását, kik örökös, folytonos adót nem vállalnak ugyan fel, de subsidium formában három milliót ajánlanak akképen, hogy abból egy millió az adózó nép könnyitésére fordittassék. Minthogy tehát az állandó adóra nézve a’ nemadózókkal egy téren áll, ezen elvet az izenet által veszélyeztetni nem engedheti. Hogy ahoz a’ nemadózók hozzájárulhassanak, ki kell benne mondani, hogy örökös adót ne tervezhessen, hanem ideiglenes fizetésen épülő tervről gondoskodjék; ha ez benne ki nem mondatik, ugy nem a’ többség kifolyása lesz azon izenet, ’s ha a’ ker. ülésben keresztülmegy is,országos ülésben bizonyosan megbukik. Ha azon kiküldendő választmány a’ házi adóról is tanácskozhatik, a’ megyékben uj szenvedélyek fognak ébredni, a’ régi dühösség ’s dacz ujra felelevenül. Illy feltéttel szóló isjárul a’ választmányhoz, melly a’ küldők felvilágositására czélszerű mód lesz. De csak vigyázva és óvatosan. Hogy az értelmiség működésének az utsitások adásánál eredménye nem volt, főoka: mert a’ nemességet nem édesgettük, hanem mintegy ráriasztva követeltük, hogy az adót vállalja el, ’s eltértünk az 1836-iki országgyülés példájától, melly, midőn az urbéri nemesekre adót nyomott, pótlákot adott azoknak azáltal, hogy birtokukat a’ status ótalma alá ’s a’ földesuri önkény ellenében biztositottá tette; igy a’ hid ügyénél a’ fizetés mellett meg volt azon édesgető remény, hogy annak kényelmét maga a’ fizető is élvezhetni fogja. E’ nyomon kellett volna most is járni; de ezt elmulasztották azon érdemes egyének, kiknek bugzó törekvéseit egyébiránt szóló teljesen méltányolja. Most azonban, miután a’ megyékben annyi bőszültség mutatkozott, nem lehet olly rövid uton, egy választmány által, egyszerre segiteni ’s szenvedélyeket okoskodással győzni le.
Ezen ’s némelly hasonló nyilatkozások sokakban aggodalmakat kötöttek. Mindinkább nevekedett azok száma, kik választmányt vagy épen nem akartak, vagy csak olly föltétel alatt akartak, mint S.- és Sz.- Nem kell sietni – ugymondának – a’ jó ugy is ki fogja magát vívni, ’s az illyen eröltetés (már t. i. választmány kiküldése) rosz gyümölcsöket, ellenhatást szül. Előbb elvileg kell határozni, mert ha a’ többség az elvet ellenzi, annak módjai felett is megszünik minden tanácskozás. Igy p. o. midőn a’ városok ’s ősiség ügyében küldöttség neveztetett, előbb az elv, hogy t. i. a’ városokat rendezni kell, az ősiséget módositni kell, a’ többség által ki volt mondva. – B. követe, az inditványozónak társa pedig, ismételve is magyarázá, hogy az inditvány a’ legnagyobb általánosságban tétetett; hogy az semmi elvet praeoccupálni nem akar; ’s minthogy czélja felvilágositás, épen oda vág, hogy senki se mystificáltassék; házi adóra nincs többség, de azon megyék, mellyek egy vagy más módon a’ haza közszükségeit fedezni akarják, nagy többségben vannak, ’s ha bármelly úton, módon valamelly somma ajánlattik, előbb csakugyan választmányra kellene bizni a’ részletesb intézkedést; az egyes divargentiák közt egyiknek sincs absolut többsége, ’s épen ezen divergentiák összesitése lenne a’ választmány feladása.
A’ másik rész ellenben, melly a’ közös teherviselés elvét feláldozni nem akará, a’ sz-i és s-i inditványok ellentéteül, ugy magyarázá a’ b-i inditványt, hogy a’ kiküldendő választmány a’ közteherviselés elvéből indulva ki, intézkedjék az adó-rendszerről. Ezen véleménynek egyik szónoka örült rajta, hogy az inditvány ellen csak utasitások, nem pedig igazság és okok fegyverével lehet harczolni. Ha a’ választmány Sz. értelmében küldetnék ki, ’s positive kimondatnék, hogy a’ kiváltságos osztályok a’ közteherviselésben ne részesüljenek, ezen értelmezés az adó barátit hátravetné ’s roszabb állapotba tenné, mintha az adóügy egyenes szavazás utján döntetnék meg. De a’ b-i inditvány fődicsősége az, hogy házi ’s hadi adó neveihez nem ragaszkodva, a’ teheregyenlőség szent elvét állitá fel. Most méltán dicsértetik a’ magyar aristocratia, hogy ön jó szántából megismerte az igazságot; jövő országgyülésen már későn lesz, mert akkor a’ városi szavazatok is itt levén, ezeknek fog tulajdonittatni az elv kivivásának dicsősége; most kell tehát tettleges lépést tenni.
Nem hallgathatjuk el e’ helyen egy káptalani követ ur jeles nyilatkozását, ki, mint tegnap is két társa, a’ közteherviselés elvét pártolá. Csodálkozik – ugy mond – hogy a’ külföld egyéb intézeteit olly örömest elfogadjuk, ’s a’ közadó rendszert, melly a’ külföld minden müvelt országaiban életben van, elvállalni vonatkodunk, holott a’ subsidiumoktól, ha az adónál többre mennek is, nem 176irtózunk. Okát ennek abban találja, mert a’ subsidiumnál az „akarunk” határoz, az adónál pedig a’ „kell.”-é változik, ha akarjuk a’ haza virágzását.-
Illy különböző magyarázatok adatván a’ b-i inditványnak, egy követ felszólitá B- követét, az inditványozót, hogy rectificálja inditványát, maga levén saját szavainak legjobb magyarázója. Mire Békes követe felállván, ’s előre bocsátván, hogy törvényhozói állása méltóságát sokkal jobban fel tudja fogni, mintsem manoeuvrekhez, ’s mellékes czélzatokhoz nyuljon, még egyszer tisztán ’s értelmesen előadá, hogy nem szándéka bármi elvet anticipálni ’s ő csak előkészitő, felvilágositó, a’ divergens eszméket öszpontositó választmányt akar. Eszméjét vevé az esküttszékre nézve történt határozattól, hol szinte nem mondatott ki elv, hanem a’ felvilágositott küldőkre bizatott az elhatározás. Szereté hinni a’ követek egyéniségéről, hogy ez üdvös kérdéstől nem tagadják meg a’ gondos ápolást. Ő nem képzel olly utasitást, melly a’ követet meggátolja, hogy ne ügyekezzék küldőit bizonyos tárgy iránt felvilágositani. – Inditványát sem Sz., sem T. nem jól fogta fel. Amannak inditványa, hogy t. i. a’ választmány működési tére megszorittassék, az ő inditványának legnagyobb ellensége, mert ő haladni akar, nem visszalépni; – emennek szinte nincs helyes fogalma, mert ő nem akará a’ teheregyenlőséget kimondatni, küldjön ki a’ tábla választmányt. Hogy azonban ennek köre ugy megszoritassék, miszerint az adó kérdés kifejtése feladása se lehessen, ebben meg nem egyezik.-
Most azon követ, ki az inditványozót felszólitá, hogy inditványát rectificálja, ezen igy kifejtett inditványt elfogadván, kiköté, hogy a’ választmány kezei semmi részben meg ne szoritassanak, mert ugy ő arra reá nem áll, ’s becsületes csata nélkül nem akarja az ügyet elveszteni, melly inkább bukjék el nyilt harcz utján, mint igy feladassék. A’ b-i inditvány, mint azt a’ követ ur előadá,. megfelel a’ méltányosság igényeinek, mert, minthogy az ország majdnem általános nézete az, mikint a’ közszükségek fedezésére uj források nyitása szükséges, ’s egyedül a’ módra nézve ágaznak szét a’ vélemények, a’ b-i inditvány czélja nem más, mint az abstract eszmének valamelly concrét alakot adni; erre nézve azonban a’ választmány kezeit megkötni nem lehet, mert egyébkint ügy veszne el csata nélkül, ’s előre kimondatnék a’ roszalás azon elvekre nézve,mellyek ha talán abstact minőségökben nem nyernek is többséget, alkalmazásukban kedvezőbb fogadást nyernének. – Az adó pártolók részéről viszont biztositandók azok, kik most utasitás által eltiltattak az ügy pártolásától; miszerint a’ választmány minden megszoritás nélkül küldetvén ki, annak véleménye, mielőtt tárgyalás alá vétetnék, a’ küldőkkel közöltetni ’s ez érdembeni akaratuk nyilatkozása beváratni fog.
Közben egy kis mulatságos szóváltás is történt. Egy megye követe ugyanis, hosszas beszéde közben, mellyet az adó ellen tartott, ’s mellynek fővonalait szivesen közölnők, ha a’ zaj miatt, melly keményebb dorgáló felszólalásokra is adott alkalmat, azokat hallhattuk volna, B- követét azzal vádolá, hogy ez szokott modorából kiesett; – T- követe pedig párvonalat huzott azon kétféle szeretet közt, mellyet B. és U. követei az aristocratia iránt bizonyitanak. – Erre B- fiatal követe igy válaszolt: „U. követe által azzal bádoltatám, mikint elhagyva eddigi modoromat egy kissé vakmerőn állitám azt, hogy a’ nemzet általános értelmiségének határozatává vált a’ tehermentességrőli lemondás; én mindenek előtt ezt nem állitám, hanem azon meggyőződésemet jelentém ki, mikint a’ teher elvállalás szüksége a’ nemzet értelmi többségének általános határozatává vált; de ha az elsőt állitottam volna is, ugy hiszem, nem csalódtam vala, mert mutasson az érd. követ egy intelligentiát, melly vagy hirlapok utján, vagy a’ megyei gyüléseken a’ tehermentesség mellett szólalt volna fel; egyedül a’ teherelvállalás módja, ideje ’stb. körül forogván nagy részt a’ vita; egyébkint abban sem volt egyátalján semmi megbántó, mert midőn azt mondám, hogy a’ nemzet értelmi többsége nyilatkozik az adó elvállalás mellett, az érd. követ urat kétségen tul az értelmi minoritáshoz soroltam; ha még is ebben hibáztam, akkor bocsánatot kérek. – T. követe, bár érdemileg velem kezet fogva, azt mondá mégis, mikint én ugy szeretem az aristocratiát, mint az apa, ki gyermekét, a’ kit szeret, megfenyiti.” Én azt hiszem, hogy nem büntetés az, midőn egy hont mutatnak az aristocratiának, melly most még parlagon fekszik, de czélszerű investitiók által édenné varázsoltathatik,melly édennek legszebb ’s legédesb gyümölcseit élvezendenék ők; nem büntetés az, midőn egyenvonalt huzunk a’ mult és jelen között, azon mult közt, midőn a’ számra kicsiny, de karra hatalmas magyar nemzet hóditóként szállta meg a’ hont, és a’ jelen 19-ik század békés dereka között; nem büntetés az, midőn figyelmeztetőleg szólalnak fel azon kiáltó ellentétre nézve, mellyre a’ jelen állapot olly könnyen fajulhat, azon kiáltó ellentétre, melly egy részt a’ pazar fényüzés és semmi vagy illusorius kötelesség, más részt nyomor, inség és semmi vagy illusorius jog között létezik, melly ellentét sohasem volt a’ stabilitás biztositéka.
A’ ker. jegyző sajnálja, mit Sz. követe mondott, ’s vigyázatlannak nevezi annak előadását; mert igy az adó baráti kénytelenek lesznek szavazás által döntetni el az ügyet, ’s ennek lehető következéseiért Sz. követe magára vállalja e a’ felelet terhet? – E’ kérdés nem ollyan, mellyel tréfálni lehessen, ’s igen kicsinyszerű szót használ Sz. követe, midőn manoeuvreneknevezi azt; mert itt az a’ kérdés: lehessen e’ hazánkban békes uton haladni?! szóló nem kér semmit az ellenféltől, mert ő minoritásban maradva is győztes lesz; de figelmezteti az ellenfelet, ohgy minél élesebben ’s keserűbben vitetik e’ küzdelem, annál veszélyesbek lehetnek annak következményei, mert olly viszhangot fognak felkölteni a’ honban, mellynek lecsillapitásanem e’ ház hatalmában áll. Ő inkább bukik, mint transigál; de nem tartja jónak e’ kérdést élére állitani, mert nem csak committensek vannak ez országban, hanem más élők is, kiket ha nem is ugy, mint szavazókat, de mint gondolkodókat, tekintetbe szükség venni.
Egy másik vezérszónok még keményebben kikelt Sz. követe ellen. – Kik a’ b-i inditványt jól fogták fel, nem látnak abban semmi veszélyt adó elleni utsitásaikra nézve. Micsoda manoeuvre ’s mystificatio lehet itt? kinek volt csak esze ágában is, hogy ezáltal kimondassa a’ házi adó elfogadásának elvét? – De az utasitások jelen állásában közvetitő elvről kelle gondoskodni, hogy az adó kérdése szavazásra ne jőjőn; mert a’ törvényhozáshoz nem illett volna igazságtalan végzést hozni, mellynek kimondása szégyenbe süllyesztené Europa előtt a’ m. törvényhozó testet. Ide akarta e dolgainkat vezetni Sz. követe? – ’stb. – Ezután az érdeklett követ, szavait szeliditve magyarázván, egyébiránt nézeteit ismételé, ’s fejtegeté, hogy a’ házi adó nem egyedüli panaceája bajainknak.
Erre az adó ügynek egy meleg barátja, fölemelt szóval, igy válaszolt: én pedig határozottan nomdom Sz. követének, hogy közös adózás mulhatlan föltétele jóllétünknek ’s bajaink orvoslásának. (Sz. követe közbe szól: „a’ házi adót mondtam!”) – Igenis! a’ házi adó, a’ mint Magyarországban a’ megyei szerkezet létezik, és különösen azon helyeztet tekintve, mellyben Magyarország a’ központi kormány és az örökös tartományok irányában áll, épen a’ törvényhatósági házi adó közös viselése Magyarországban mulhatlanul szükséges. Kell e ezt magyarázni? – Annak, hogy közös legyen az adózás, nem csak elméleti, de igenis, történeti alapja van minálunk, mellytől épen azok, kik conservativeknek mondják magokat, az elismerést megvonni nem fogják, azon alapszerződés t. i. mellyet atyáink Ázsiából kijöttükkor kötöttek vala: hogy a’ mit közös erővel szerzendenek, abból bár ki közülök ki ne rekesztessék. Akkor kardok- ’s nyilakban volt a’ közös erő, akkor vérrel szereztek, és mégis közösség volt föltéve ’s kikötve az erőben; most, midőn csak pénz kivántatik, lehet e az ezer ével ezelőtt már elismert igazságot megtagadnunk? – Egyébiránt hogyan lehetett fel is tenni, hogy az országos választmány épen a’ megyei házi adó kizárása mellett lehetne kiküldendő! Ha az adó egyik nemét előbb szavazással eldöntöttük volna, miért ne tettük volna azt a’ többi pontokra nézve is, és igy végre mi maradt volna az országos választmány teendőjeül? és hogyan lehetett azt akárkinek föltenni azokról, kik a’ közös adó mellett állnak, hogy szent ügyöket illy módon fognák elhagyni? – Illy módon e’ dolog sem mellőztethetik; az adó kérdésében levő igazság és erő nem olly könnyen legyőzhető. Nem csak, mint valamelly közönséges feladat, általános okoskodásokkal tárgyalandő az; követelnünk kell e’ részben, sajátságos körülményeikhez képest igazságot még különösen azon nemestársak nevében is, kik urbéri telkeken laknak, és adó alá vannak vetve. Meg kell mondanunk, hogy az 1836-iki törvény következményei azon czikkely szük korlátai közt meg nem férnek. – Az urbéri nemesség már sosrsosa és természetes szövetségese e’ részben az adó fizetőnek; ébred is már és nem lesz sokáig olly állapotban tartható, hogy érdekét és arra nézve törvényes uton ’s formákban gyakorolható erejét meg ne ismerje. Ne is kételkedjünk, bár minő distinctiók daczára követelni fogja ő azon egyszerű és igenis érthető igazságot, miszerint ha ő, a’ legszegényebb osztálya a’ magyar nemességnek, szegénységétől adózik, adózzék a’ gazdagabb is, és a’ nemesi egységet, az „una eademque nobilitas” következését a’ fizetésben meg ne tagadja. Igenis! különösen az urbéri nemesség nevében kellett vala követelnem, ha reá kerül a’ dolog, hogy közösen adózzunk; és ne kételkedjék senki, hogy itt az idő, mellyben az urbéri nemesség olly hangos szóval fogja vitatni igaz követelését, mellyet olly könnyen ledorongolni nem lehet. – És fogtam volna követelni a’ k. városok nevében is a’ közös adózást; hiszen azok is tagjai a’ sz. koronának és az aristocratiához tartoznak, az ugy mondott nemesi terheket viselik, itt ülnek velünk és mégis adóznak. Mit felelünk az ő szavokra, ha hasonló igazságot kérnek önmagukra nézve is tőlünk? És fogtam volna követelni a’ közös adózást a’ 12 millió nevében. – A’ közös adózás kérdése, a’ mint fel van egyszer téve, valódilag minoritásban többé nem maradhat, és azon végzés, melly azt elvetné, nem csak Verbőczy prologusának szabályába ütköznék, hanem azon felelősséggel sem egyeznék meg, mellyel azok, kik a’ népek sorsáról intézkednek, isten iránt tartoznak.” – Ezeket előre bocsátva a’ szóló követ átment a’ b-i inditványra. – Az országos választmányt részletesen utasitani semmikép nem lehet, ’s az adó baráti csak azon feltétel alatt állhatnak arra, – mint ez tegnap majd nem közértelen is volt – ha ezáltal a’ közös adózás elve, és ezen elvnek életbe léptetése ki nem záratik, ’s elnem vettetik, hanem mindkét részre szabadon hagyatván a’ tér szólani az országos választmány javaslatához, a’ választmány most csak általános utasitással küldetik ki: Igy volt téve, igy volt felfogva a’ tegnapi b-i inditvány, igy lőn ma is magyarázva ’s illy értelemben van szerkesztve az üzenet-javaslat, mellyhez szóló ragaszkodván, annak értelmében kivánja, a’ közös adózási elv megtagadása nélkül, a’ végzést kimondatni. Ha pedig a’ másik rész ellenkező értelmet kivánna a’ kiküldésnek adni, akkor szóló országos választmányt inkább nem akar, és azonnal lényegében ’s egész terjedelmében kivánja felvétetni az adó tárgyát. Lássák akkor az ellenkező részen álló követek, mi lesz a’ vitatások eredménye, és lássák ők, ha nem lett volna e jobb elfogadniok azon módot, mellyet B. követe inditványozott ’s melly, sajátságos helyzetünkben, épen az ő irántoki tekintetnél fogva, az adó baráti előtt is kivánatosnak tetszett.
Végre, ennyi érdekes vita után, mellyekből ugy hisszük, eléggé kiderült, hogy a’ b-i inditványt elfogadó, egyébiránt adó elleni utasitással korlátolt követek kötelességök szentségét az inditványhoz járulás által de csak egy hajszálnyira sem sértették, – határozattá lett, hogy a’ b-i inditvány, ’s azon elvek, mellyek a’ jegyző üzenet-javaslatában kimondatvák, elfogadtatnak.
