Martius 4-ki CLXII. Kerületi ülés folytatása (adóügy.)
Martius 4-ki CLXII. Kerületi ülés folytatása (adóügy.)
Még néhány nyilatkozást fogunk közleni e’ napról, mellyek a’ szőnyegen forgó életkérdésre uj oldalakról vetnek világot.
Egy dunai követ, noha inkább democratai irányhoz tartozónak vallá magát, az előtte szólottnak aristocratai védokaival szivesen kezet fog. – Bentham a’ haszon motivumát tűzte ki társas szerkezete alapjául; szóló ez eszmét olly kétesnek és subtitisnek tartja, melly csak igen felvilágosodott egyének kezében nem fajúl el erkölcstelenségre; azonban, minthogy az adó kérdése általános emberiség szémpontjából eléggé ki van már fejtve, ő a’ haszon szempontjából kivánja azt részletesbben taglalni. Magyarország azt képzeli, hogy nem adózik, pedig adó alatt görnyedez, roppant indirect adó alatt, mellyet főkép a’ termesztő nemesség visel. A’ statusok önfentartásuk érdekében kötelesek gondoskodni olly kútforrásokról, melylyekből a’ szükséges eszközöket előteremtsék; illyen forrás főkép kettő van, u. m. az egyenes és közvetett adó, mellynek főneme a’ határon szedett vámadó. A’ status, bár milliárdnyi adót fizessen, el nem szegényül ’s tönrek nem jut, ha azon adó ismét a’ nép kezeibe szivárog vissza; példa erre Francziaország, melly egy milliárd adót fizet. Magyarország, ha nem épen a’ részrehajló Wildner számitását vesszük is, bármelly statistica szherint legfeljebb 16–17 milliót fizet; mi ez Francziaország milliárdjához képest? ’s mégis igen sok, igen nyomasztó, mert igen csekély része fordittatik az ország javára, évenkint sok millio kimegy a’ honból. ’S ezen érzet birja az aristocratiát arra, hogy az indirect adóztatáshoz is hozzá szóljon; de hogyan emelhet sikeres szót azon aristocratia, melly maga a’ terhekhez nem járul? Hogy az adóróli rendelkezést a’ nemzet kezeibe szerezze, erre nemzeti egység kell, melly nem képzelhető a’ néposztályok közti különbségek fentartása mellett. A’ nemesség iránya eddig nem volt egyéb, mint hatalmaskodás; ő tőle fügött az adó kulcsának meghatározása, a’ dicák összeirása; ’s képzelhetni, milly önkényesen történt mind ez, mert a’ nemesség maga nem fizetett. Erre példákat hoz elő szóló a’ megyékből. Továbbá, ha tekintjük az adónak alimentationalis részét, a’ közmunkákat ’stb. ezek többre mennek, mint a’ házi adó összesen. Ez igazságtalanságnak csak az vethet véget, ha a’ nemesség, melly most mintegy fejedelmi hatalommal intézkedik az adóról a’ nélkül, hogy abban részesülne, ebbeli kiváltságát megszünteti. – Szegénységünk egyik kútforrása közlekedési eszközök, gyárak, polytechnicum ’stb. hiánya, ebből következik, hogy a’ külföld, mellyre szorulunk, lebilincsel ’s elnyom; hazánk roppant deficitje évenkint, ha nem 40 millio is talán, de Tengoborszky statisticája szerint, legalább 9 millio. Olly intézeteket kell tehát előállitani, mellyek hazánkban munkásságot ’s értelmességet terjesztenek, millyek: nevelési intézetek, nemzeti bank, jó utak, csatornák, polytechnikum. De ezeket nem lehet máskép eszközölni, mint országos adózás utján, ’s majdnem a’ lehetetlenséggel kell küzdeni, ha a’ nemesség a’ terhekben részesülni vonakodik. Ezt vagy ugy lehet eszközölni, ha a’ nemesség külön castakint járul a’ közterhekhez, vagy: ha a’ néppel együtt ’s összesen részesül. Az első módot az assimilatio baráti el nem fogadhatják, mert az a’ legszentebb elv megölése volna. Deák Ferencz, ki ez elvet méltányolni tudá, elmaradt az országgyülésről azért, mert az országos nemesi pénztár őt ki nem elégité. – De ha az országos pénztár az egész nemzetet érő indirect adó utján állittatnék is fel: szabad e az aristocratiának, melly a’ törvényhozást kizárólag gyakorolja, másra adót kivetni? szabad e a’ kormánynak, mellynek egész nép javát szivén kell hordozni, illy törvényt sanctionálni? – míg a’ közteherviselés elve el nem fogadtatik, addig szóló az országos pénztár felállitását Utopiának tartja, addig csak a’ subsidiumok silány rendszere marad meg. – A’ b-i inditványt pártolja szóló, ’s szükségesnek tart egy választmányt, melly a’ nemzetnek irányt adjon, nehogy az önmaga iránt elveszejtse bizodalmát ’s a’ tétovázás vészes utjára lépjen, melly soha czélra nem vezet, mellyet ugy jáérhat, mint a’ Dunát átúszni akaró ember, ki fáradságot érezve akkor tért vissza, midőn a’ tulsó partot már megközelité, ’s csakugyan a’ vízbe fúlt. – Kibocsátkozik ezután szóló némelly e’ kérdéssel összefüggő szempontokra. – Tagadja, mi egy szónok által állittatott, hogy már olly igen tisztában lennének nemzetiségünk ügyével; hogy az ellenkezőről meggyőződjünk, csak körül kell nézni a’ hazában, csak itt Pozsonyban is látni kell a’ sóházakat, német felirásokat ’stb. Mainapig nincs teljes biztosság, minden perczben veszély érheti a’ hazát, ’s akkor mire támaszkodik a’ gyonge aristocratia, midőn a’ néptömeg sziveiben régi gyülölség lakik ellene? – Sokan azt hiszik a’ táblánál, hogy hiában itt minden beszéd, mert utóbb is az utasitások döntenek; de szóló azt véli, hogy gondoskodni kell, mikint illy utasitások ne jőjenek, melylyek isten ’s természet parancsaival ellenkeznek. A’ követ nem csak mandatarius, de törvényhozó is, ki az egész népnek hoz törvényt, ’s kinek szinte ugy vannak kötelességei a’ 12 millio irányában, mint a’ kevés 200 ezer irányában.
A’ ker. jegyző, előre bocsátván, hogy annyi lelkes és kebelrázó előadás után, ő egyéni tehetségénél fogva nem az érzésnek, hanem a’ gondolatnak tud csak szavakat adni, még két tekintetet említ meg. – Megtörtént már, hogy az adó elvállalása ledorongoltatott; ő csodálja először, hogy még ekkorig az adómentesség nemdorongoltatott le, de figyelmeztet, hogy nem jó a’ dolgot túlfeszíteni, mert a’ beszorult gőz a’ katlant szétveti; a’ discussiók által várakozások vannak gerjesztve, mellyeket nem elégítni ki veszedelmes kisérlet. Vannak eszmék, mellyeket vagy nem is kell említeni, vagy ha egyszer megpendittetettek, életbe is kell léptetni. Emlékeztet az urbéri discussiókra ’s azok következményeire. – Csodálkozik másodszor, hogy midőn más országokban a’ kormány a’ néptömeggel egyesülve lerontotta az aristocratiai kiváltságokat kormányunknak még ez ekkorig eszébe nem jutott. Ha annyit nézünk hátra, nézzünk már előre is, ’s előzzük meg mind a’ két lehető esetet. Ha az aristocratia e’ nemzet jövendője felett tovább is intézkedni akar, keresse a’ nép sympathiáját ’s erősítse magát azáltal. – Azonban e’ sejtések után vigasztaló képet is tüntet elő a’ szónok, ’s időszakonkint kimutatja az eszme és elv haladásait. – 1740-ben állapittatott meg azon elv, hogy az adó nem a’ birtokon, hanem a’ személyen fekszik. Azután olly történetek következtek, mellyek a’ nemzetet hosszasb ideig nem engedék eszmélni 1836-ban már kimondatott, hogy az adó a’ birtokon fekszik, ’s az urbéri telken lakó nemesek adó alá vettettek. Azóta már arról van szó, hogy a’ többi nemesek is adó alá vettessenek; a’ mult országgyülésen még csak 5 megyének volt erre utasitása azóta három év mult, ’s ime már 17 megye adott utsitást háézi adóra. (felkiáltás: 25!) annál jobb! – Szóló csak illyen előhaladást kiván a’ jövő országgyülésig, mint volt a’ multról mostanig, ’s a’ nagy kérdés meg lesz oldva minden kényszerités nélkül, mint megoldatnia kell. Épen azért tehát, mert a’ jövendőtől minden jót vár, a’ b-i inditványt, t. i. orsz. választmány kiküldetését, elfogadja. – Miután egy ősz követ, ki az adó ellen akart szót emelni, szavától elállott volna: még egy vezérszónok tartott kimeritőbb beszédet, mellyet mint a’ mainap vitatásaiból utolsót, ezennel közlünk;
Ha a’ nemzet könnyelműen elmulsztja – ugy mond – a’ rövid hátra levő időt, melly alatt békés úton hajthatja végre reformját rosz jövendő várhat reá. – A’ sorozat ugy kivánja, hogy a’ nemesség mindenek előtt osztozzék a’ házi adó terhében, mert ez legvilágosabb ’s legközelebb áll. – Egyébiránt, czáfolólag némelly előadásokra, azt állitja, hogy Europa népei közt alig van fogékonyabb a’ magyarnál arra, hogy a’ haladás kiváénatait felfogja, ’s a’ elfogott eszmének életet és sikert szerezzen; szép például említi különösen, hogy Magyarországban épen azon osztály közd a’ teheregyenlőség mellett, melly eddig a’ tehertől ment vala. HOgy a’ kiváltságos eregben támadtak olly egyének, kik mellékes czélokból vagy korlátolt felfogás miatt a’ szent czél ellen törekedtek ’s a’ tiszta törekvéseket leverék, ez nem bizonyit ellenkezőt ’s a’ tiszta törekvéseket leverék, ez nem bizonyit ellenkezőt ’s a’ dolgok természetében fekszik, mert minden ember nem emelkedhetik önzéstuli magasságra, ’s mindenütt van jó és rosz szándékú ember. Szóló főkép az önzésnek tulajdonitja az ügy bukását, melly ha felhagyott volna vétkes izgatásaival, most czélnál volnánk. Ebben azonban minden osztálynak volt keze; papok, mágnások ’s nemesek közt találkoztak, kik vétkes kezekkel nyultak az üdvös eszméhez. Ők lássák, mit tettek! – szóló meg van győződve, hogy lelkismeretök az élet végperczeiben azért fogja őket legkínosabban megtámadni, mert egy egész nemzet életét nyomták vissza három ’s talán több évvel; azonban az igazságos közvélemény már is bünteti őket – megvetéssel. – Csodálkozik rajta, hogy a’ kormány, kezében levő törvényes eszközökkel, maga nem vezette az aristocratiát a’ köz teherviselés elfogadására, ’s látván, hogy a’ nemesség e’ szomorú ábrándban él, nem ügyekezett azt felvilágosítani; ezen hanyagságot ferde felfogás szülheté csak; mert hibásan azt hiszi, hogy az alkotmány ellenére ’s kárára van az uralkodó háznak. Most, minden a’ kormányon ülő férfiak egy részének élesb esze átlátta végre, hogy a’ kormány alatti egyik nemzet elszegényedése a’ többinek is romlását vonja maga után, elhatározta magát a’ kormány e’ nemzet reformjait nem hátráltatni többé; de a’ kormány férfiai más részénél maig is küzd még a’ régi rendszer az ujabb eszmékkel; ’s innét annak semleges viselete az adó kérdésében. – Soká halasztani e’ kérdést már lehetetlen; nem azért, mintha attól tartana szóló, hgoy az adóviselő nép elveszti régi béketürését, hanem mert ez csak elsőlépés, mellyet meg kell tenni, hogy utána jöhessen a’ második, harmadik ’s a’ többi következő. Sietni kell, hogy addig alapithassuk meg jövendőnket, míg még alkotmányos nemzet vagyunk, mert ez elszegényedés leörli a’ legtisztább jellemet is, ’s a’ mint ez terjed, olly mértékben terjeszkedik fölibénk az elerkölcstelenedés fekete szárnya is. Kormánynak tehát és aristocratiának egyaránt érdekében van mindent elkövetni a’ végromlás megelőzésére. Szólót jó remény táplálja e’ részben, mert ime alig mult tiz éve, hogy azon jeles hazafi, kinek tiszta érzelmeiről szóló mélyen meg van győződve, megpengeté ez eszméket, alig másfél éve, hogy az agitatio nagyobb hatással megkezdetett, ’s a’ gondolat már is megtermé eredményét; a’ közvélemény utálva fordult el az októl, kik tisztátalan kézzel dolgoztak az adó ellen, ’s minden szinű organum életkérdésnek tekinté azt. – Azon megyéken kivül, mellyek az adót elfogadák, vannak ollyanok is, mellyek legalább országos pénztár alapitására jogositák követeiket. Az eszmék különböznek e’ tárgy körül, ’s épen azért szükséges orsz. választmány, noha szóló in thesi nem barátja az orsz. választmányoknak. Legyen a’ nemzetnek azon vigasztalás, hogy nem eldöntő szavazás ölte el csirájában az életkérdést, hanem közlelkesedés engedé meg, hogy orsz. választmány legyen, melly az eszmét ápoló karjaira vegye. Adjon az tervet rövid idő alatt a’ közszükségek mikép fedezése iránt, mig a’ kérdés talán jövő országgyülésre kivíva lehet. Már az első felirásban is ki volt mondva, hogy a’ nép az adó terhét többé nem viselheti; ha ezt minden követ megirja köldőinek, nem lesz megye, melly meg ne nyugodjék. Az orsz. választmányhoz minden követ hozzájárulhat, kinek bár minő úton ’s módoni fizetésre van utasitása.
Még többen szóltak a’ b-i inditvány mellett, többek közt két káptalani követ is. Az adó ellen egy ősz követ mondá el beszédét; egyetlen, ki ma illy értelemben szót emelt. – Végzésre nem jött nég ma a’ tábla, noha két órán túl tanácskozott.
