FRANKHON.
FRANKHON.
Az oppositio a’ kormányt egyik térről a’ másikra szoritja. Alig hangzott el a’ Taiti miatti zaj – melly fölött az ellenzéki sajtó, mellesleg mondva, olly jajveszékelést visz végbe, mintha Frankhont valóban országos vagy nemzeti csapás érte volna – már is uj fergeteg van készülőben a’ ministerium ellen Páris megerősitése tárgyában. Allard ur elentése az e’ részben beadott kérelmek iránt előkelő megvetéssel czáfolgata a’ vádakat, részint a’ megerősités elve, részint a’ megerősitést rendelő törvény igen tágértelmű alkalmazása ellen. A’ tárgy megvitatása mart. 2-kán volt napi renden. A’ követkamrai ellenzékben is, mint a’ kérelmekben, két főpanasz emelkedik a’ kormány ellen: egyik az erősités, másik a’ törvény értelmének önkényes alkalmazása miatt. E’ nézetkülönbség megértése végett szükség megemlékezni, hogy yThiers ur 1840-ben, mint a’ pillanat embere – olly időben, midőn Europát a’ keleti ügy miatt általános conflagratio fenyegeté, ’s midőn a’ franczia kakas olly sovár szemeket vetett a’ Rajnára – a’ baloldal, ’s jelesül O Dilot-Barrot ur haladának segitségével vítta ki Páris megerősítését; ’s azóta az ellenzéknek elég alkalma volt már megbánni hebehurgya engedékenységét. Az egész épitésről elmondhatni: hogy nem létezett még Frankhonban vállalat, melly a’ nemzetben olly határozott ellenszenvet ébresztett volna, mint e’ rémületes bastilleépités. Ezek a’ tárgy körülményei, ’s az emlitett kamraülésben élénk ellenszegülés támadt e’ részben a’ ministerium ellen. Lherbette ur, ki egyébiránt elvileg is a’ megerősités ellen nyilatkozott, különösen kifakadt az aubervillei fellegvár épitése és a’ vincennesi fellegvár nagyobbitása miatt. Ez utóbbi volt ujabb időkben legnagyobb szálka az ellenzék szemében, minthogy azt rebesgeték, hogy ott tömérdek hadi szer halmaztatik össze, ’s a’ szónok is főleg ennél állapodott meg. Ez épitménynek szónok nézete szerint, nem lehet más czélja, mint hogy az egész hadi szer a’ fellegvárakban halmoztassék össze, mi által a’ körfal egészen hasztalanná lesz, a’ város pedig függővé tétetik a’ fellegváraktól, mi sok tekintetben veszélyes lehet, mert egy katonai zendület a’ zendülők kezébe juttathatná a’ várost, egy utczai lázadás alkalmával pedig szuronyok helyett ágyúk és bombák alkalmaztatnának, mert szónok Antwerpia, Pamplona, Barcelona példájával bizonyitja, hogy a’ politicai ágyúzás lehetősége nem épen képtelenség, ’s Frankhonban a’ lehetőséget is meg kell előzni; mert illy politicai ágyúzás mulhatlanul a’ kormány bukását vonná maga után. – Tocqueville ur nem tart a’ fellegvárak ágyúitól, de veszélyt lát ama’ szuronyokban, mellyek a’ városon kivül egy körülsánczolt táborban összegyűjtethetnek. – Paixhans tábornok mind e’ félelémeket agyrémeknek nevezi. – Lamartine ur azonban kérdezi: agyrémek e olly katonai készülékek és épitmények, mellyekben a’ városban és városon kivül 50,000 katonát és 2,500 ágyút lehet összevonni? Szerinte e’ nemzet ép értelme szólal föl e’ vármüvek ellen. Csak két eset képzelhető: Frankhon vagy valamelly külhatalommal elegyedik háborúba, ’s ekkor ezen egész erőfeszitést a’ széleken, Olaszországban, a’ Ranán ’stb. kell kifejteni; – vagy egész Europa ragad fegyvert Frankhon ellen, mit fognak e’ vármüvek használni másfél millio ellenség ellen. Lamartine ur egyetlen tagja a’ kamrának, ki 1840-ben ugy mint 1844-ben leplezetlenül merte föltárni ez óriási müvek czélját. Ő – ugy mond őszintén megvallja, hogy ő azon percz óta, midőn a’ megerősités kéretett és megadatott a’ nélkül azonban, hogy a’ szabadságnak hasonértékű kezesség adatott volna, bizodalmatlan kezdett lenni a’ kormány iránt, ’s ha látja az ember, mennyi gyanút és nyugtalanságot árul el e’ kormány, csakugyan joga van az országnak kérdezni, ha nem leselkedik e a’ háttéren egy fenyegető gondolat? Véleménye szerint a’ törvényhozó és végrehajtó hatalom közötti súlyegyen, mikint azt az 1830-ki charta megállapitá, e’ várműépités által fel van bontva. Tagadhatja e valaki, hogy ha e’ vármüvek 1830-ban már léteznek, a’ revolutio első dolga lett volna azokat lerontani? – Soult marsal csillapitgatá az aggodalmakat. A’ vitatkozás Arago ur inditványára mart. 9-kén meguittatni határoztatott. – Mart. 4-kén a’ patenstörvény fölötti vitatkozás folytattatott. A’ kormány az ismételt ostromok daczára is – ugy látszik – erősnek tarta állását, mert a’ titkos költségek iránti törvényavaslatot, melly mindig bizalomszavazattal jár, előterjesztette. Az öszveg egy millio frankra megy. A’ vitatkozások, mellyekben hihetőleg Lamartine ur is részt veend, sok érdeket igérnek, annyival inkább, mert Thiers ur ministersége terveivel mindinkább az előtrre nyomúl, ’s hihető, hogy az oppositio minden erejét megfeszítendi, Guizot urat egy halálos csapással lesújtani. – Taiti ügye a’ pairkamrában is szőnyegre került. Mackau admiral tengerészeti minister megigérte, hogy az e’ részbeni kérdésekre teljes készséggel felelni fog, ’s ez iránt napokat kért határoztatni. A’ moszkvai herczeg (Ney marsal fia), Boissy és Dubonchage urak, kik t. i. az érintett tárgyban felszólaltak, úgy vélekednének, hogy a’ titkos költségek fölötti tanácskozás erre legkedvezőbb alkalmat nyujtand.
A’ válaszfölirati „megbélyegzés” következtében kilépett legitimista-követek közül Blinde Bourdon Doullensban, Valmy hg Toulouseban, Larcy Getteben és Berryer Marseilleben ura követekké választanak. Még Laroche-jacquelin ur van hátra.
