NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
(Alsóházi vitatkozások Irland ügyében. Vége.) Az alsoháznak febr. 24-kén tartott ülése mind a’ szónokok egyéniségénél, mind a’ vitatkozás hangulatánál fogva kitünőleg figyelmet von magára. Sir Frederik Pollock, angol országos főügyvéd, minden törvényes okfőket kimerített az irlandi attorney-général védelmére; de a’ ház kevés érdekkel látszék viseltetni a’ már ezerszer hallott ’s elhangzott eszmélkedések iránt. Most O’Connell Dániel szólalt fel, ’s hirtelen halálcsend eredt el végig a’ teremen, ’s a’ szemek minden oldalról feszült figyelemmel, ’s bizonyos nemével a’ bámuló tiszteletnek, függének Irland ősz bajnokán. „Remélem – mond a’ szónok – e’ teremben senki sem fogja rólam föltenni, hogy saját személyem, vagy az engem illető per ügyében akarok felszólalni. Én egészen más szándokkal szólalok fel. Én polgártársaim nevében tiltakozom az Irlandon ujlag elkövetett igaztalanság ellen, ’s egyszerüleg csak azt kérdezem: mikint fogjátok Irlandot ezentúl kormányozni? Jól tudom én, kinek szeretnek elsőséget adni; de nem kivánom tudni, ki által, hanem mikint fog Irland kormányoztatni? Egy tagadhatlan tényt kell mindenek előtt fontolóra venni, tényt, azt t. i., hogy a’ földnek egy tartománya sem nyomatott elannyira, mint Irland Anglia által; hogy a’ földnek egy országa sem követett el annyi ’s olly súlyos bűnöket, mint Anglia Irland ellen; ezt nem szükség rendkivüli szónoklattal mutogatni, mert ezt a’ történeteknek minden lapja bizonyita.” Az agg szónok ismert lángszineivel festi Irland virágzó állapotját az unio előtt; megmutatta, hogy az egyesülés óta Irland folyvást csak Anglia áldozatja volt. „Emlékezzetek meg – ugymond – hogy mi, Irland főigazgatói, Londonba övénk; emlékezzetek meg, hogy koldusok gyanánt térdeinken esdeklénk előttetek, hogy kegyelmül kértük tőletek, miszerint Irland állapotát figyelembe vegyétek. Akkor, ha akartátok volna, tőletek függött nekünk ótalmat nyutani. De ma hatalmatokban áll e már? De ti bennünket visszautasittátok, ’s nekünk nem maradt egyéb hátra, mint visszatérni Irlandba ’s ezt kiáltani: Örökös rabszolgák, nem tudátok e, hogy ki szabad akar lenni, magának kell a’ csapást megtennie?” Hosszas volna a’ jeles szónokot terjedelmesen kisérnünk; csak annyit jegyzünk meg, mikint beszéde főkép Irland legnagyobb sérelme, t. i. az egyházi ügy körül forog, ’s e’ részben kettő érdemel figyelmet: hogy O’Connell a’ katholicusok és protestansok közötti vallásegyenlőséget csak egy, a’ közállománytól egészen független, ellenben a’ néppel szorosan összefüggő hierarchia behozatalával véli helyreállithatónak, ugy mindazáltal, hogy a’ most élő protestáns clerus jogaiból mit se veszitsen, – és hogy a’ kath. egyházi rend a’ közállománytól semminemű dotatiót, vagy kegyelemdíjt nem fog elfogadni. A’ szónok megmutatja, hogy a’ katholicusok és papjaik ellen üldözések daczára, a’ kath. vallás ma Irlandban virágzóbb, mint valaha, ’s olly tökéletes hierarchiával bir, mint VIII. Henrik előtt. „S’ most kérdem tőletek – mond a’ szónok – kicsinyebb e a’ ti hitetek a’ protestanismushoz, mint az enyém a’ katholicismushoz? Nem hiszitek e, hogy az irás igazsága, az észokok ereje, a’ nevelés befolyása és a’ tudományokkal ápolt elmék éle, a’ katholicismussali szabad versenyzésben, eléggé képes leend a’ protestantismust védbástyákkal erősiteni? ’S ha nálatok van az igazság, nem kell e isten áldásának inkább rajtatok lenni, mint másokon? Tekintsetek ráemberi és politikai szemmel. Mondjatok le azon anomaliáról, a’ gazdagok egyháza közt, mellynek nincsen egyebe, mint a’ szegények áldása. (Zajos tetszés.) Én nem sokára visszatérek Irlandba: mit akartok tenni Irlandra nézve? Minő választ vigyek tőletek, hazámfiai közé? Félek, hogy válaszotok nem lesz kielégitő, bár ohajtanám, hogy az legyen. Elég évek folytak már el a’ két ország egyesülése óta, ’s ideje volna már, hogy a’ viszály és idegenkedés megszünjnék. Ideje volna már, hogy a’ keresztények mindnyájan testvérek gyanánt öleljék egymást, hogy az igazság szelleme diadalmaskodjék, ’s hogy az irek és brittek, katholicusok és protestansok közötti gyülöletes – a’ jámborság és becsületességbeni versenyen kivül minden más tekintetben gyülöletes – különbség örökre elenyészszen. – O’Connellnek e’ hímezetlen nyilatkozására az első minister sir Robert Peel hasonlag hímezetlenül válaszolt; ’s ámbár beszédéből a’ kiengesztelés szelleme lehellt: miután azonban tartózkodás nélkül kijelenté, hogy O’Connell értelmében vallásegyenlőségről mit sem akar tudni; az izgató csakugyan kedvező válasz nélkül leend kénytelen Irlandba visszatérni, ’s a’ folytonos megtagadás nemleges terén Irland ezután sem szűnik meg „nehézség” lenni a’ torykormányra nézve. Hogy illy körülmények közt az agitatio megszünéséről szó sem lehet, szükségtelen emlegetni, ’s ki lenne képes megmondani, hova fog ez örökös negatio vezetni? – A’ vitatkozás folyamatára visszatérve, sir R. Peel elismeri, hogy a’ parliamentnek in ultima analysi joga van alapszerződvényeket, p. o. ollyakat is, mellyeken az irlandi egyházi szerkezet alapszik, kellő időben megszüntetni, de szónok lélekismeretében kötelezve érzi magát most még az irlandi protestans egyházat teljes épségében fentartani, ’s csak olly reformokhoz adhatja megegyezését, mellyek a’ protestans egyház életerejét és gyümölcsözését biztosithatják. A’ minister hosszas apologiát tart az országos egyház mellett, ’s állitásai támogatására Burke ’s Grattan hasonértelmű nyilatkozataira hivatkozik, ámbár ezek akkoron leghatalmasb védszónokai valának Irlandnak. De Peel nemcsak az alapszerződvényeknél fogva, és az országos főhatalom kezében levő eszközök által akarja az egyházat előjogaiban megtartani és megoltalmazni, hanem ész- és meggyőződésnél fogva is. Van azonban szónoknak még más politikai oka is: és ez az idő szentesitette hagyomány, a’ historiai jog. „Nem hivatásom – mond a’szónok – elhatározni, mit kivánna jog és igazság, ha egy uj társaság alakitásáról volna szó, mellynek hét kilenczed része katholicusokból, két kilendczed része pedig protestansokból állana; nekem olly országgal van dolgozom, mellyben 250 év óta protestans egyházi szerkezet létez, ’s hol a’ földtulajdonosok protestansok. Én a’ fenálló egyházi szerkezet fentartása mellett vagyok, mert azt hiszem, hogy nélküle Irlandban még több vallási viszály és gyülölség támadna. A’ protestans egyház Irlandban törvényesen áll fen, ’s törvényes szabályok szerint van rendezve - a’ kath. egyház ellenben kijelenti, hogy a’ közállománynyal semminemű érintkezésbe nem akar jőni; minden dotatiot megvet; semminemű törvénynyel nem akarja magát megköttetni; megtagadja a’ jogot az álladalomtól az egyházi hivatalokat betölthetni; sőt, ha a’ közállomány hajlandó lenne mindezen nehézségek elháritása tekintetéből a’ pápával egyességre lépni, minden gondolható concurdatumnak is ellenszegülne. Az irlandi katholicus egyházi rendnek illy ünnepélyes kijelentései után, hol maradna majd a’ két vallásnak annyira magasztalt jogegyenlősége? Föltéve, hogy e’ vallási egyenlőség sikerittetnék, mi történnék, ha mad a’ protestans egyház is igényelné maga részére a’ katholicusok ezen előgait, ’s független akarnma lenni a’ statustól? Mit csinálnátok ti akkor az egyházatokkal?” A’ minister hosszasan folytatja elmélkedését e’ tárgyról, ’s következőleg fejezi be hosszú ’s általában mérsékelve tartott beszédét: 191„Legyen szabad végül őszinte reményemet kifejeznem, hogy ezen izgatás valahára meg fog szüntetni, ’s ekkép elhárittatni ama’ szomorú következés is, mellyre ezen izgatásnak szükségkép vezetni kell. Bármi legyen is jövő állásom – én mindig azt fogom életem legboldogabb napának tartani, mellyen szeretett királynénk, ki minden jobbágyai, ’s különösen Irland iránt meleg részvéttel ’s meleg rokonszenvvel viseltetik, jótevő nemtő gyanánt lépend ki Irland partjára a’ béke templomának alapkövét leteendő, ’s szivből jövő és ugyanazért szívig hatni kellő szavakban szólitandja föl minden osztályu, ’s minden néven nevezendő irlandi jobbágyait – protestansokat és katholicusokat, szászokat és celtákat – hogy származásuk és vallásuk különbségeit feledve, ama’ béketemplomot, mellynek alapját ő teendete le, sokkal szentebb áldozatokkal szentelék föl, mint a’ minőkkel hajdan a’ templomok fölszenteltetének – t. i. ama’ szenvedélyek feláldozásával, mellyek közös hitünket megfertőzik, ’s akadályt vetnek, hogy sziveinket ’s kezeinket közös hazánk védelmére ne egyesithessük.” – A’ minister beszédét hosszú hangos tetszés követé. A’ szavazás eredményét már megirtuk.
