CXIX. Országos ülés egyedül a’ m. főRRnél, mart. 12.
CXIX. Országos ülés egyedül a’ m. főRRnél, mart. 12.
Kezdete d.e. 10 órakor. – Tárgy: 1) Válasza a’ m. főRRnek a’ t.RRhez az ország közjavát tárgyazó költségek mi utoni beszerezhetése iránt kiküldendő országos választmány ügyében költ izenetre; köziratra bocsáttatott. 2) kir.városi ügy folytatása.
Széll nádori itélőmester olvassa D) alatt a’ város hatóságáról a) büntető tekintetben, b) magányjogi tekintetben szóló 65–74. §-t bezárólag, egy folytában könnyebb áttekintés kedvéért. – Ennek végeztével egy gróf azonnal uj szerkezetet ajánl a’ városi hatóság eszméjéről, azt, mi a’ városi követek által készitett szerkezetben 46. §. alatt foglaltatik, miszerint a’ város önterületén független törvényhatósággal birni mondatik, ’s mint törvényhatóság egyedül felsőbb kormányszékeknek van alávetve, mi is rövid vita után elfogadtatott.
Egy főispán a’ t. RR. szerkezete 65. §-nál, hol az mondatik: „a’ város büntető hatósága, és a’ büntető eljárás a’ büntető törvényekben határoztatik meg,” visszaemlékezik a’ szerkezet 6. §. c) pontjára különösen, hol a’ nemes udvartelkek rendőri, és büntető tekintetben a’ városi hatóságnak vannak alávetve; melly §. tárgyalása multkor ép ez alkalomra halasztatott el. Az emlitett főispán ez alkalommal imigy elmélkedett:
Vannak az életben tartozások, mellyeket akármikor leróni kötelesség, ’s édes öröm; illyennek tarta szóló, szavait emelni a’ m. főRR.díszes koszorújában nemes társai alkotmányos ogainak védelmére. Szóló mindenkor azt monda: legyen igazság; de midőn nemességről szól, azon értelmet ada szavainak, melly a’ I. 9-ban van, hol minden nemesek egyformán nemeseknek mondatnak. – A’ törvényhozást – mond szóló – mindenkor azon vezérelv vezette, miszerint ujabb törvények által a’ jogokat csak bővíteni, de nem gyöngiteni akarta. – Szóló szivéből ohajta, hogy a’ kir. városokban rend, jólét legyen; de ez a’ nemesi kiváltságos rendnek, és sarkalatos ogainak csorbitása nélkül történjék. A’ magyarnak, ez ázsiai népnek népnek vérébe van oltva a’ szabadság eszméje, ezt tanusitják minden intézkedései. Hajdan szabadon választá királyait, ettől azonban később sok összeütközések miatt elállott; de vannak még most is némelly díszes hivatalok, millyen a’ nádori, koronaőri, és a’ megyeiek, mellyek a’ nemesség választása által töltetnek be. Ezek szerint a’ nemes maga választotta eddig magának biráit: de ha e’ javaslott szerkezet megáll, akkor a’ városokban lakó nemesek e’ jogtól megfosztatnának; melly állitását szónok imigy támogatá: 1-ör lehetnek kir. városokban olly nemesek, kik polgári jog gyakorlására megkivántató értékkel nem birnak; 2-ort lehetnek, kik nem űznek olly mesterséget; 3-or kiknekn incs olly müveltségük, melly polgári jog gyakorlását adja. – Az illy nemesek már városi hatóság alatt levén, biróválasztásba semmi befolyással nem birhatnak. -Terveztetik, továbbá a’ városi hatóságnak, a’ város területében levő curiák lakosaira kiterjesztése, és ezen curiák birtokosai sem vehetnek részt a’ biróválasztásban. És ha az illy nemesnek polgári qualificatioja volna is, és polgári jogokban részesül is, mi hasznát veendi? hisz ő soha sem fogja azt választhatni birájának, kit ohajt; mert a’ városi polgárok irányában mindig kisebbségben fog maradni. – És ha vannak Magyarországban alkotmányos rendek, mint főpapok, mágnások, nemesek és kir. városok, – ha vannak illy külön rendek, azoknak vannak külön jogaik és kötelsségeik is. Igy a’ főpapok, és mágnások személyesen jelennek meg az országgyülésen; – a’ köznemesség is hajdan személyesen jelent meg; most képviseltetik; vannak a’ polgári rendnek is külön jogai, – mindegyik tartsa meg a’ magáét, ’s ne kivánja a’ másikét csorbítani, ’s azzal a’ magáét nevelni. – Bizony, bizony! ugy látszik, veszély fenyegeti a’ nemesek kiváltságait. Hajdan a’ nemes nem volt városi hatóság alá rendelve, ’s az által akarata ellenére nem adóztathatott: és most – ugy szólván – csak fejétől nem fizet adót, azonban szóló olly várost is ismer, hol a’ polgárok fejadót szinte nem fizetnek: és igy identificálva van a’ polgárság a’ nemességgel. De fenmaradt a’ nemesekre egy olly kötelesség, mellyel a’ városok nem tartoznak, ’s ez a’ fölkelés – insurrectio -, subsidium és országgyülési költségek fizetése, – igen, mikor a’ haza veszedelemben forog, az a’ szegény nemes ember fejenkint tartozik fölkelni, és a’ vagyonosabb nemes csak ujságból olvassa, mikép véreznek el szegény nemes társai a’ hazáért?! – Ha a’ nemesség alárendeltetik a’ városi biróságnak, megszakad azon kötelék, melly őt a’ megyéhez köti, megszakad azon viszony, mellynek egynek kell lenni a’ megyében; 202és ennek a’ municipalis életre rosz behatása lesz előbb-utóbb.
Egyébiránt, midőn szóló hazája javát előmozdítani akarja, nem tesz ugy, mint zivatarkor hullámzó tengeren a’ hajósok, kik legdrágább kincseiket szórják ki a’ hajóból; a’ hazának illy hullámzását nem látja meg,’s reméli, hogy az átalakulás békes úton történik meg: nem akarja tehát kiszórni azon drága kincset, mellyet ősei olly sok viszontagságok közt megóva, szent ereklyekint hagytak hátra; szóló mindenkor dicsőségének tartja ezt védeni. Szóló azt hiszi, hogy ősi alkotmányunk, mellynek árnyékában elődink olly bátran nyugodtak, ’s azalatt tán hősi babérokat is arattak, bár díszes és hatalmas cser, a’ jelenkor mesterséges szabadulásait mégis romlás nélkül alig fogja kiállani. Szóló polgári kötelessége szerint védni fogja azt, azonban a’ javitásokat nem ellenzi; legyenek javitások a’ kir. városokban is, de ezek elérésére több nem kivántatik, mint hogy a’ nemes, ki ott lakik, csak rendőri tekintetben álljon hatósága alatt; ez elég az ott keletkezhető zavar lecsillapitására.
Az 1832/6-ki országgyülésen még ugy voltak lelkesitve az ország rendei, mikép nem hogy a’ nemest magát, de még cselédét sem kivánták a’ városi hatóság alá vetni. Nem mondja szóló, hogy azóta nem haladtunk, bár legyen ez olly haladás, mellyet egykor a’ nemzet hálája kövessen! – Az 1825-ki országgyülésről tett fölterjesztésnek is ollyan volt tartalma, miszerint a’ nemesi jogok mindenkor megőriztessenek. A’ hozandó törvényeket mindenkor az alkotmányos alapelvhez kell idomitani; mert ha ez nem történik, kérdi szóló a’ m. főRRket, mellyek azon alaptörvények a’ magyar alkotmányban, mellyeket többé változtatni nem lehet? Ha szólónak minden országgyülés alkalmával reszketni kell, hogy ez, vagy amaz törvény változtatni fog; akkor bizony, alkotmányunkkal nincs mit kérdedni. És hol vannak azon törvényeink, mellyekre fejdelmeink esküsznek, hogy azokat megváltoztatni soha nem engedik? Ne mystificáljuk egymást – mond szóló – csináljunk egy tabula rasa-t: de ha ősi alkotmányunkat menten tartani akarjuk, hol vannak azon „noli me tangere” alapok, mellyeket olly szivesen védenénk? – Végül kijelenté szónok, mikép minden illy alkotmányos jogot sértő törvény alkotásánál ellenvéleményét kielenteni kötelességének ismeri.
Egy más főispán nincs az előtte szólottal egy értelemben, ’s azon szempontból indul ki, miszerint az igazság kiszolgáltatása minden személy- és vagyonkülönbség nélkül egy legyen. – Vannak – mond szóló – kik az ősi alkotmányt fen akarják tartani; de a’ közfalnak, mi olly sokáig elkülönözte a’ nemest és nem-nemest, le kell roskadoznia, ezt a’ körülmények hangosan sürgetik. – És szóló itt két szempontból indul ki: közszükség és nyereség szempontjából. – A’ városok rendezése közszükség, – és ha azok fölvirágoznak, abból az egész hazára kiárad a’ nyereség. – De vallon kik a’ nemesek büntető kiváltságát őrzik, kinek őrzik azt olly féltékenyen? felelet: a’ roszaknak; mert becsületes, ó nemes embernek nincs szüksége büntető-kiváltságra; – és valljon egynehány rendbontó nemes megérdemli e, hogy olly sok millio ellenében nekik illy kiváltságot tartogassanak?” ’S itt szóló egyszerűen szép, a’ józan ész, és örök igazság elmagyarázhatlan tiszta forrásából merített előadása után a’ következő szerkezetet ajánlá: „a’ város területében elkövetett minden bűntetteket és rendőri kihágásokat a’ városi biróság itéli minden birtok- és személykülönbség nélkül, egyedül a’ még zászló alatt álló katonákat kivéve.”
A’ mai, olly érdekes vitatkozásoknak e’ két inditvány volt tárgya, ’s ez utóbbi inditványnak mindkét, jobb és baloldalon olly meleg pártolói támadtak, millyeneket csak az ügy szentsége idézhetett sorompóba; vívtak lelkesen, és a’ diadal dicsőségükre övék lőn. Legelőször is egy ifju báró kezdé meg a’ csatát következő előadásával:
Az előttem szólott B-megyei igen érdemes főispán mondá: hogy valahányszor a’ m. főRR. körében nemes társai jogainak védelmélre szólal fel, különös lelkesedést érez keblében, és kötelességének érzi ezen nemes társai jogait védelmezni. Mélt. főRR! hasonló lelkesedést, hasonló kötelességet érzek én akkor, midőn nem tisztán nemes társaimnak jogairól, hanem midőn az egész nemzetnek jogairól van szó, – midőn nem tisztán nemes társaink kiváltságai, hanem egész nemzetünk jóléte forog fen. A’ m. ur azt mondá: hogy a’ magyar nemzetnek vérében van a’ szabadságnak érzete, és épen a’ m. urnak ezen állitása azon reménységet gerjesztei bennem, hogy miután isten a’ magyarnak vérébe adta a’ szabadság utáni vágyat, bizonyosan vérébe teremtette azt is, mi nélkül szabadság nem lehet, t. i. a’ rend utáni vágyat. A’ kérdés tisztán historicus alapra alapittatott, tisztán a’ magyar nemesség jogai védettek eddig tekintetbe, és tisztán ezen térre fogok szoritkozni én is, miután az, mit az általam igen tisztlt t-i gróf ő mlga inditványozott, olly annyira világos előttem, mikép arra poisitv argumentumokat felhozni hamarjában nem is tudnék, és igy szokásom ellen czáfolatokba fogok bocsátkozni. B- megye főispánja azt állitá, hogy a’ magyar nemesség már igen igen sok jogától megfosztatott; de hogy némellyek még ezen jogok közül megmaradtak, és hogy azok között talán legfőbb joga a’ nemességnek azon jog, melly szerint biráját önmaga választja, miután tehát a’ törvényhozás feladása inkább a’ jogokat kiterjeszteni, mint megszoritani, ha a’ nemességet ezen jognak gyakorlatától megfosztani akarná a’ törvényhozás, egészen túl lépne a’ maga körén. Mi a’ m. ur okoskodásának alapját illeti: tökéletesen igaza van, csak egyben hibázott, abban t. i., hogy itt egyáltalában nins szó megfosztásról; mert nem az inditványoztatott, hogy a’ városban lakó nemes a’ városi biróválasztásban részt ne vegyen, hanem hogy azon jogot minden esetre csak olly korlátok közé akarja a’ m. főRR. többsége szorítani, melly korlátok között ezen jog nemcsak a’ nemességnek, hanem az egész hazának hasznára lesz. A’ m. ur azt mondja, hogy a’ városi lakosok közt lehetnek ollyanok, kik nem birnak qualificatióhoz mért elegendő birtokkal; és lehetnek ollyanok, kik semmi mestrséget nem gyakorolnak; lehetnek ollyanok, kik azért, mert elég müveltséggel nem birnak, a’ választásban részt venni nem fognak; de midőn a’ m. ur azt állitja, akkor a’ m. urnak tovább kell menni; akkor mlgodnak, ha majd a’ városok választásairól lesz szó, hogy következetes maradjon, ki kell mondani, miszerint egyáltalában a’ városokban semmi qualificatiót felállitani nem kell, mikép igazságtalan az, hogy olly ember ki valamit bir, joggal birjon; az pedig, ki illyen joggal bir, fosztassék meg attól. Ezen okoskodása tehát mlgodnak tovább megy, mint maga kivánná; és ha tovább követem előadását, és azon állitását veszem a’ m. urnak, hogy a’ nemesek azon esetre is, ha qualificatióba jönnének, mégis ezen joggal élni nem foghatnának azért, mert a’ városban hihetőkép kisebbségben lesznek a’ városi polgárok irányában: ez ismét azt bizonyitja, hogy Magyarországban csak a’ nemességnek van választási joga, és hogy a’ mágnások és egyházi rend választási joggal nem bir; mert ezen okoskodás szerint, miután a’ mágnások és egyházi rend mindig kisebbségben van a’ választásoknál, sem mágnások, sem egyházi rend-férfiak a’ biróválasztásban részt nem vesznek; a’ m. ur pedig alig fogja inditványozni, hogy a’ mágnások és papok annyi joggal birjanak, és különösen a’ mágnások és papok külön birákat válaszszanak, ’s a’ nemesi többség által választott biráknak alávetve ne legyenek; ez tehát többet bizonyit, mint a’ m. ur bizonyitni akar. A’ m. ur azt mondá, hogy a’ magyar nemességnek vannak jogai és vannak különös kötelességei. Mi a’ ogokat illeti: minden kérdésen kivül azt nem fogja senki tagadni, hogy a’ magyar nemességnek jogai vannak, – vannak, és pedig felfogásom szerint felette sok ogai; de ha mlgod azt mondotta, hogy a’ nemességnek vannak különös kötelességei, ezt tagadom: mert mi kötelessége van a’ magyar nemességnek? subsidium? de hasonlitsuk ezt össze azon tömérdek adóval, mellyet a’ nemtelenek fizetnek, és hasonlitsuk össze a’ fölkelést, azon nemes vért, melly a’ csatamazőkön elfolyt, azon nemnemesek vérével, melly a’ hazáért szinte ott ömlött el. A’ magyar nemességnek vannak ogai, de kötelességei egyáltalában nincsenek mérve azon jogokhoz; és épen azért vagy emelni kell a’ kötelességet, vagy leszállitani a’ jogokat; mert jog és kötelesség közt aránytalanság nem lehet, és a’ mi volt olly sokáig, annak meg kell szűnni minden esetre; vagy devalválni kell tehát a’ jogot, vagy felemelni a’ kötelességet. Én jogaimból engedni nem akarok, hanem részesülni akarok kötelességben! És ugyan kérdem; melly alkalommal hozattak fel ezen okok a’ magyar nemesség mellett? mit akar a’ temesi gróf? jelen pillanatban a’ nemességtől mit kivánunk? azt, hogy büntető tekintetben kiváltsággel ne birjon, hogy ő, ki a’ törvényeket maga alkotta, álljon azon törvények alatt, mellyeket alkotott, hogy nemesi kiváltsága ne legyen egyszersmind kiváltság arra, hogy gonosz tettekeet követhessen el, hogy a’ büntetés vagy épen nem, vagy későn érje. Midőn ezt kivánjuk, akkor a’ magyar nemesség jogának megszüntetése emlittetik? mondom, m. főRR! ha a’ megyék és nemes birák eddig kötelességöket teljesitették az által, hogy a’ városi biráknak vetették alá a’ nemeseket, a’ nemességnek alapja nem változott*; ha pedig a’ megyei birák eddig kötelességöket nem teljesitették: akkor jó és kivánatos, hogy a’ nemesek, ha városban laknak, olly biráknak vettessenek alá, kik ezen kötelességet teljesítik; a’ m. ur sem akara állitani azt, hogy a’ mostani állapot a’ nemességre nézve megmaradjon, és ugy önmaga elhagyja a’ historiának basisát, és azt mondja, hogy a’ nemességnek kiváltsága csak rendőri tekintetben szüntessék meg, és hogy a’ nemesség rendőri tekintetben vettessék alá a’ városi biróságnak; én felszólitom a’ mélt. urakat, adják elő ezen inditványuknak practicabilitását, jelölék ki tisztán és világosan azon hatrávonalt, melly a’ rendőri és büntető kérdéseket egymástól elválasztja, egy rövid §-ban azt jelöljék ki, mit eddig semmi criminalista kijelölni nem tudott; mert a’ rendőri és büntető tekintetek között olly vékony és csekély a’ határvonal, hogy azt sok casuisticával is alig lehet tenni. Miután tehát meg vagyok győződve, hogy rend nélkül szabadság sem lehet; miután meg vagyok győződve, hogy rend a’ városokban mostani állásuknál fogva nem lehet; ’s a’ helyett, hogy ott minden bűntett biráját találja, minden bűntett után conflictusok támadnak a’ törvényhatóságok között; – miután végre meg vagyok győződve, hogy a’ magyar nemesség azon kiváltságaitól, mellyeket megtartani érdemes, bizonyosan nem fosztatik meg az által, hogy a’ nemesek a’ város törvényhatóságának alávettetnek: egész kiterjedésében pártolom az általam tisztelt t-i gróf ő mltgának inditványát. Egyébiránt még egyre vagyok kénytelen B-megye főispánjának felelni; nem ugyan arra, mit ő mlga az 1832-ki törvényhozásról mondott; nem is arra, mit az 1825-ki orsz.gyülésről felhozott: mert a’ m. ur maga sem foga tagadni, hogy változott körülmények mellett az 1844-ki törv.hozásnak bizonyosan joga van más elveket állitani fel, mint a’ melylyeket az 1832-ki törvényhozás követett, főkép miután ugy látom, hogy maga a’ m. ur is, ki az 1832-ki orsz.gyülés haladását felhozta, egészen valami mást inditványozott, mint a’ t. KK. és RR. 1832-ben inditványoztak; és igy csak arra akarok felelni mlgodnak, miszerint azt mondá: mik tehát azon törvények, mellyekre a’ fejedelem esküszik? mik azon „noli me tangere” a’ magyar nemzetnek, mellyekhez nyulni nem szabad, és mellyeknek megtartására nézve magának biztositást kér? Felfogásom szerint illy, „noli me tangere”, illy törvény, mellyre ő felsége esküszik, ’s mellyet ő felsége fen akar és fen fog tartani, – szabadságunk, alkotmányos jogunk; ez a’ „noli me tangere”, miszerint a’ mi megegyezésünkkel hozatnak a’ törvények, mellyeknek engedelmeskedünk, és hogy nem zsarnok hatalom, hanem önakaratunk és meggyőződésünk kifolyásai ezen törvények, mellyeknek magunkat alávetjük; azonban azon egyedüli „noli me tangere” alkotmányunk, mellyért őseink véreztek, mellyért vérezni fognánk mi is, ha szükség volna; de ezt senki nem bántja, senk meg nem támadja, de olly egyes törvényes provisio, mellyet megváltoztatni nem lehet, felfogásom szerint az egész Corpus-jurisunkban nincsen; és valamint őseink, midőn törvényeket alkottak, csak önkörülményeiket tekintették, és nem gondoltak sem multra, sem jövőre: ugy kötelességünk nem visszatekintve alkotni törvényeket, hanem alkotni törvényeket a’ jelen pillanatra; mert csak az, mi a’ törvényhozás jelen pillanatának kifolyása, mi a’ jelen pillanathoz alkalmas, élhet; minden más törvény holt betű, mellyet megalkotni akarhatunk, de mellyet fentartani képesek semmi esetre nem vagyunk. Ez véleményem.
Itt a' leiró valamiben tévedett; nem tudjuk kivenni jól az értelmet. – Szerk.
Egy báró főispáni-helyettes hasonló szellemben nyilatkozott:
Nem hiszen – ugymond – hogy hibás legyen fogalmam, ha azt állitom, hogy az általunk elrendezni kivánt k. városokban a’ kellő jó rend, személy- és vagyonbeli bátorság csak a’ territorialis jurisdictio behozatala által fog tökéletesen elérethetni; ’s pedig olly territorialis jurisdictio által, melly mind rendőri, mind büntető tekintetben át fog azoknak adatni. Mert ha nem áll is az egészen, hogy a’ rendőri ’s büntetőtörvények, ’s azoknál létező eljárás közt határvonalat húzni nem lehet, ’s hogy ez nem áll, maga a’ büntetőtörvényt kidolgozott orsz. választmány megmutatta; mindkettőnek mégis, véleményem szerint, csak egy kéz által lehet czélszerűen kezeltetnie, ’s e’ kéz pedig nem lehet másé, mint a’ városi hatóságé. – Ha azt tűztük ki magunknak, hogy olly helyzetbe tétessenek k. városaink, miszerint önmagukat önállólag kormányozzák, szükség, hogy a’ módokat is adjukkezükbe, mellyek szerint e’ czélt utólérhessék. Hogy fog felelhetni a’ város jó rendért, személy- ’s vagyonbátorságért? ha a’ lakosok egy része olly kiváltságos állásban fog létezni területén, hogy az tőle, hatóságától semmi föggésben nem leend; és igy a’ város nemes és nem-nemes lakosainak egyiránt az fekszik érdekükben, hogy ezen czélba vett elrendezés alkalmával a’ territorialis jurisdictio behozatalán működjünk. Mert hiszen egyiknek, mint másoknak azt hozza érdeke magával, hogy azon városban, mellyben lakik, a’ jó rendnek, ’s teljes bátorságnak élvezhessék gyümölcseit; mit pedig – miről én legalább ugy vagyok meggyőződve – a’ territorialis jurisdicto behozatala nélkül soha elérni nem fogunk; ’s bármint szeressem is a’ b-i főispán előadása alapjául választott 1: 9-t, de ha ez magamra, ’s polgártársaimra nézve a’ jó renddel, ’s a’ társas élet egyéb kellékeivel jő összeütközésbe, nem leszen nehéz a’ kettő közti választás. Midőn azonban e’ tekintetben igy nyilatkozom, fölteszem és tételezem azt is, hogy azon biróság, melly alá a’ magyar nemességet – ’s ezt igen is a’ I: 9 czíme értelmében veszem, ’s alatta nemcsak a’ curialis telken lakó szegény nemességet, hanem honom minden kiváltságos polgárait értem – vetni kivánom, minden kellékekkel el lesz látva, mellyek e’ tekintetben elég garantiát lesznek nyujtani képesek. – Nem áll tehát az, mit gróf A. K. mondott, hogy: ,ért, nem ért bár a’ városi biróság az igazság kiszolgáltatásához, szándokunk a’ nemességet annak alá vetni,’ hanem az kivánságunk: hogy, miután most kezünkben van az egész dolog, alkossuk magokat a’ városi biróságokat is olly módon, hogy azokban kiki közülünk teljes megnyugvást lelve, azoknak önmagát is bizton alávethesse. És nemde csak akkor lehet e az ujonnan alkotandó biróságban, annak egybeszerkesztési módjában, magának a’ polgárságnek is teles bizalma, ha azt látandja, hogy annak a’ kiváltságos osztály is, minden kivétel nélkül, alárendezte magát. Törvény előtt minden embernek egyenlőnek kell lenni, ’s e’ tekintetben a’ I: 9 sem tehet senkire nézve különbséget; a’ honnan e’ tárgyra nézve ime’ ez rövid hitvallásom: Ha nem ugy lesz a’ városi biróság szerkesztve, miszerint bizton vethessem annak a’ nemességet ’s önmagamat is alá: alkalmatlannak fogom azt arra is itélni, hogy nemcsak a’ polgárság, de sőt az utolsó czigány fölött is itéljen. Ha pedig azt kimondom egyszer, hogy a’ városi biróság itélend a’ polgárok fölött, egy pillanatig sem fogok késni, azt magam birájának is elismerni. De mennyi anomalia is jőne abból ki, hogy ey városban kélt – sőt lehetne eset – még több biróság is léteznék; nem emlitem a’ complicitásoknak eseteit, nem szólok a’ támadható collisiókról sem; csak azon egyet emlitem meg, hogy nem minden k. városban van, gróf A. K. állitása szerint, a’ megye háza három lépésre a’ városétól; a’ hol pedig ez igy van, e’ collisiok esetei csak az igazság 203kiszolgáltatásának elhanyagolásával lennének, vagy még akkor sem lennének elhárithatók. De nem lenne e az visszás dolog, ha p. o. a’ nemes, ki polgár is egyszersmind, befolyna a’ birák választásába; de tudatnék választás közben róla, hogy azon egyénnek, kire választás közben veti golyóját, őmaga személyére nézve nem fog soha is birói széke előtt állani? – Avvgy lehet e választó-rendszer, bármelly jól elrendezett társaságban is, hol birót csak másnak választ, ugyanazon egy társaság tagja? De más részről még kivánatos volna e magára a’ nemességre nézve is, hogy e’ birák választásában részt ne vegyen? ’s valljon továbbá egy, a’ város terén lakó, ’s magát illy kivételi állásban érző nemesség nem fogná e mindig lenézni a’ városi hatóságot, ’s nemfogná e magát a’ kihágásokra is fölhivatva érezni, ha azt látandja, mikép őt az igazság kiszolgáltatása sokkal nehezebben éri utól, mint ugyanazon egy városbeli többi lakosokat. – ’S valljon javalja e mindezekt az assimiliatiónak azon eszméje, melly különben az egész munkán végig vonul? – Még azt sem akarom tagadni, hogy mielőtt ez assimilatio megtörténhetik, vissza fogna talán itt ott a’ városi biróság élni ezen most kiterjesztetni czélzott hatalmával, ’s éreztetni azt, kelletinél is jobban talán, a’ hatósága alá került nemesekkel; de meg vagyok arról is győződve, hogy az illyes esetek gyakoriak nem lesznek, ’s ez állás tartós nem fog lehetni. Azonban az illy esetek leginkább rendőri kihágások alkalmával fognak előfordulhatni; a’ melly esetekben pedig az eddig felszólaltak közül még senki sem kivánta a’ nemességet a’ városi hatóság alól kivenni: criminalitások esetében pedig fel fog a’ nemesség részére is maradni az itéletek feljebbvihetési joga. De a’ mellett sem vagyok részemről, hogy e’ kérdések eldöntése a’ büntetőtörvénykönyvnek vizsgálat alá veendése alkalmára halasztassék; nem tudhatom ugyanis az e’ tárgyban történtek után, ’s miután országgyülésünk már ennyire haladt, reá fog e még a’ sor arra kerülni? de ha lenne is még ez országgyülésen abból valami, és most keresztül fogunk a’ kérdséen szerencsésen esni, nem lesz azzal ott többé bajunk. E’ helyen pedig, hol a’ k. városoknak tökéletes elrendezése forog kérdésben, a’ tárgy elintézetlenül nem maradhat; ’s mi, ha minden várakozásom ellenére, megtörténnék, nemcsak az egész munkát vallanám tökéletlennek, – de bátran merném állitani, hogy rend tekintetében az egész város állását ingatag állapotban hagyók.
Nem tagadom ugyan azt, hogy kivánatos lett volna, magát a’ büntető eljárást is biztosabb alapra állitani előbb, hogy sem a’ nemességet a’ városi hatóságok alá rendezzük; de m eg más oldalról ez meggyőződésem, hogy e’ lépésnek megtétele, ’s a’ dolognak kivitele könnyebben fog most menni, midőn a’ városok egészen ujból rendeztetnek el, mint menne a’ dolog akkor, mintha most mélg kivétetnék a’ nemesség a’ városi biróság alul, ’s majd csak akkor igyekeznénk azt alá adni, midőn a’ büntetőtörvénykönyv egyszer – isten tudja, mikor! – létre jövend. Azért részemről én pártolom a’ t-si gróf inditványát.
Egy gróf ellenben a’ nemesi kiváltságok támogatására a’ természettől vőn példát, mikint ott lépcsőzet van, – mondá, ugy a’ polgári társaságban is annak kell lenni; az ősi kiváltságokhoz ragaszkodik tehát, sok szegény nemes embernek ugy is alig van egyebe, miért ez egyetlen kincstől őt megfosztani? az emberek jogait ő planirozni nem szereti.
A’ többek közt ismét egy hatalmas bajnoka kelt föl a’ jó ügynek az előbbiek szellemében, igy nyilatkozván:
Részemről tökéletesen meg vagyok győződve, hogy a’ városokban jó rendet, becsületes igazságkiszolgáltatást, személy- és vagyonbeli bátorságot, territorialis törvényhatóság megállapitás anélkül, elérni nem lehet; ki ezt át nem láta, tekintsen azon városra, hol kettős törvényhatóság gyakoroltatik, és azon kellemetlenségekre, mellyek ezen kettős törvényhatóság gyakorlása által idéztetnek elő; és kérdem: nem húzza e e’ kettős törvényhatóság maga után egy harmadiknak kárát, vagy a’ bűnösnek büntetlenségét, vagy épen nagyon szigorú büntetéseket? Az okok már bőven kifejtettek; és igy röviden a’ t. KK. és RR. szerkezetét pártolom; én azt annyival inkább tehetem, mivel nem tűztem ki magamnak azon elvet, hogy a’ nemesi kiváltságok mellett szólalak fel, és hogy azon alkotmányos cserfát ápoljam, melly csak a’ nemzet egy részére, t. i. a’ nemességre, veti jótékony árnyékát, mellynek fentartására és öntözésére mások használtatnak; hanem csak azt tűztem ki magamnak, hogy minden nemesi kiváltságokat, mellyek a’ közállományra nézve, a’ jelen körülmények között, nem hasznosak, és a’ többi osztályzatokra nyomasztók, és a’ nemzet kifejlődését gátolják, mondom, egyáltaljában minden nemesi kiváltságoknak egybeolvadását ohajtván, azon czélt tűztem ki magamnak, hogy ezeknek megszüntetése mellett szólaljak fel. Nincsen itt demarcationalis lineáról szó, hanem planirozásról, és én planirozni akarok addig, mig a’ törvényelőtti egyenlőség a’ jogokra és terhekre nézve kivíva nincsen; azonban nem erről levén most szó, hanem arról: valljon akarjuk e azon állapotot továbbá is tűrni, hogy a’ k. városokban a’ nemes ember lopjon, gyilkoljon, kövessen el bár minő gonosz tettet a’ nélkül, hogy tüstint vizsgálat alá vétessék, sőt, ha bűntettet követ el, fenyiték nélkül hagyassék? Az mondatik: hogy „ott a’ megye háza, ott a’ szolgabiró, ahhoz lehet küldeni a’ kicsapongó nemest;” de némelly városban megye háza nincsen, és vannak ollyan városok, hol szolgabiró sincs; és tudjuk, hogy ha város olly nemest a’ megyei biróság, vagyis a’ szolgabiró elibe idéztet, kit szokott a’ sz. biró, a’ csata érdekeinél fogva, pártolni? Mondatott azon ellenvetés, hogy nemesnek a’ város nem lehet birája, mert annak birósága hiányos; de kérdem: ki fogja jobban megbirálni Pest és Buda városában, ki az igazságosabb biró, az ottani polgárság e, vagy a’ megyében 4000 cortes?
Egy gróf főispáni-helyettes a’ bal oldalon élénken mutogatá: mi szomorú dolog volna az, ha nemes ember csak nemesre merné bízni magát, ’s ez valóban nem volna egyéb kórállapotnál. Ha polgárnak qualificatio kell, legyen az a’ nemesnek is; vagy neki tán elég előmutatni pergamentjét? – Elmondá szóló, mikép hogy ha a’ város, mint az ellenvéleményüek által terveztetik, elfogata a’ nemest, ’s aztán a’ megyének átadni tartozik; ez által mintegy a’ jury van megállapitva.
Elhallgatva itt némelly ismétléseket, ’s a’ dolog érdemére nem olly igen tartozó észrevételeket, egy báró főispáni-helyettes nehány pontban előadott, dolog mélyébe ható czáfolatát emlitük meg:
A’ territorialis jurisdictio kérdését itt kell a’ kir. városi hatóság tárgyalásánál eldönteni, és nem a’ büntető-törvénykönyv fölvételéhez utasítni, mint némelly m. urak akarják; mert a’ büntető-törvénykönyvben nem jurisdictioról, hanem a’ biróság elrendezéséről lesz szó.
Rendőri tekintetben vetni alá a’ nemest a’ városi biróságnak, ha a’ biróság bűnvádi esetekre is ki nem terjesztetik, tökéletesen és impracticabilis rendelkezés; és ha az első tekintetben a’ biróság átruháztatik, miért ne teresztessék ki büntető tekintetben is; hisz a’ politialis kihágások még sokszor nagyobbak a’ criminaleknál.
„A’ nemesség biráit maga választa,” ezt némellyek olly dicső dolognak tarták, szóló ha valaha olly szerencsétlen körülmények közé jutna, mik közt biró elibe kellene állania, nem azt kivánná, hogy birája nemes, de azt, hogy értelmes és igazságos legyen. – A’ fölebbvitel ugy is megmarad a’ városi birótól, ’s itt megvan a’ garantia. – Sympathiát nemes és nem-nemes közt csak egybeolvadás, nem pedig illy kivételes állás okoz. – „Hogy a’ kir. városi biróság nem jól van szerkesztve,” ebből szóló szerint nem az következik, hogy a’ nemest ne vessük alá; hanem az, hogy tehát a’ polgárt is vegyük ki alula, ’s ne hagyuk őt szenvednin. – Külföldön a’ birák értelmesek a’ városokban, mert fejdelem által neveztetnek, ’s ezeknek alávetik magukat, mint mondák némelly m. urak. – Különös! hisz eddig abban volt a’ garantia, ha a’ nemes maga választotta biráit. – „A’ pergamentet tisztelni kell a’ nemesnél” ugy mondatott. – De itt a’ kir.városokra is kellene figyelmezni, ’s irántuk is igazságosnak lenni; nekik is vannak pergamentjeik.
Ha kir. városok alá rendeltetnének a’ nemesek, igazságtalan volna a’ törvényhozás, ha a’ nagyobb szabad városokra, mint Kőrös, Kecskemét, Nyiregyháza, ki nem terjesztené a’ tereritorialis biróságot, hisz ezekben még több intelligentia van, mint némelly apró kir. városokban. – Igaz, de ha a’ miveltebb polgárt alá vetjük a’ városi biróságnak; miért nem a’ tudatlanabb ’s miveletlenebb nemest is?!
Egy gróf a’ bal oldalon hasonlóan nyilatkozott: ha – ugy mond – a’ nemes kir. városi hatóság alá vettetik, ekkor tagadhatlanul egy nagy jogáról mond le; de ezt a’ jó rend érdekében tenni kötelessége, habár áldozat is. Mert ugyan igazság volna e az, hogy a’ város az ott lakó nemest polgárai ellen védni, óvni tartozik; ellenben ő a’ nemestől nem védheti polgárait, nem torolhatja meg azok kicsapongásait, hanem megyéhez kell folyamodnia.
Ezek után egy m. püspök kinyilatkoztatá, mikép a’ territorialis biróságot azért nem pártolja, mert ha az megalapittatnék, ugy majd ők is, a’ püspökök, ha valami gyarlóságba esnének, az alá fognának tartozni.
Most egy gróf emelé szép szavait:
A’ mit gr. A. GY. ő mlga mondott, hogy ez áldozat, mellyet a’ nemesség most hoz, valódi nagy áldozat, – e’ részben tökéletesen kezet fogok ő mlgával; hanem én még más szempontból is nézem e’ kérdést, én ezt a’ legnagyobb és – lehet mondani – a’ legéletbevágóbb kérdések közé tartozónak mondom. Itt egyenesen arról van szó, hogy mi a’ progressiónak milly határokat akarunk engedni? vagy pedig némi tekintetben meg akarunk e csontmerevedtségben maradni a’ réginél? vagy pedig – a’ mi szintén oda üt – ha azon eszmék által, mellyeknek nagy részét itt elősorolni hallottam, nem fogunk e mind azon tulságokra adni okot, mellyek szivemnek annyi keserűt okoztak, ’s mellyeket én tehetségem szerint, mondhatom, eléggé keserűen is birálgattam. Én itt az egész okoskodás folytában, ha magasabb szempontból veszem fel a’ dolgot, olly nézeteket hallottam elősoroltatni, mintha a’ magyar alkotmány valami megcsontosodott, minden elasticitás nélküli, már egészen megállapodott és semmi tekintetben nem bővithető valami volna. – B. megyének igen igen tisztelt főispánja a’ többek között az 1741: 8 tczikket idézte. Az igaz, ha ezen törvényt veszszük szórul szóra, az azt mondja: „nullatenus extendenda.” De méltóztassék megengedni, épen ha azt szórul szóra vesszük, és nem azon magasabb philosophiai felfogásban, akkor természet szerint törik, szakad, mint minden emberi eseményeknek ez a’ természetes következménye, ’s épen a’ mire hivatkozni méltóztatott tiszt. főispán ur, lehet e azt mondani, és lehet e az igazság megtartása mellett mondani, hogy ezen sarkalatos törvény már többször nem változott: 1741 óta igen igen sokban, de legtöbbekben némi változások, és – hála istennek! – némi bóvitések is történtek. Már kérem, ha valaki azt mondja, hogy itt ezek olly intézmények, mellyeket per tangentem nem lehet javítani, hanem azokat ex asse kell felvenni, akkor azt vélem, hogy épen azok természet szerint tulzásokat akarnak, mellyek igy hangzanak: „hogy nekünk nem kell ez uttal garantia, ha illyeneket nekünk gratiákkal akarnak adni, hanem jogot kivánunk, jogot követelünk.” Ez természetes processusa minden innenségnek, hogy t. i. tulságokat szül. – Igen sokat szeretnék mondani, de az idő messzire terjedett, épen azon veszélyről, mikép a’ legtöbb tulságok nemcsak itt, de mindenütt azért keletkeztek, mert mikor bizonyos dolgoknak történni kelletett, a’ helyes pillanat elmulasztatott és az mondatott: „ex ase kell tárgyalni”; de hála az égnek, hogy a’ progressio megvan az emberi nemben, és ekkor természet szerint mindenütt a’ mi igen szűk, akár törvény legyen az, akár más, a’ mi azt körülfogja és körülbilincseli zsarnok hatalmával, törik és szakad; – és épen ez a’ feladása az orsz.gyülésnek, hogy ezt kerüle ki, és más nemzetek tapasztalásait használja. Kérem, mi nem vagyunk ő felségéhez chartával kötve, ő felségéhezi viszonyaink egyáltalában charta által nincsenek kimutatva szórul szóra, de az egész szabadságunk és jelen létünk a’ historia mindig magától bővithető aggregatumának eddigi eredménye; és ha ezt m. gr. D. az igen jó alkotmányok közé sorozza, legalább azok közé, melylyek némileg megmutatták meglehetős zománczukat az által, hogy olly sok és zivaratos időkben absolut szomszédoktól körülvéve is megálltak, – annak legfőbb okát abban fogjuk találni, hogy ime ennyire vastagodott törvénykönyvünk, és némi fődolgokban megalkudott a’ nemzet a’ körülményekkel és idővel. Én azon egyetlenegy practicus kérdést teszem magamnak: ha én mint polgárember városban lakom, valljon azon provisio alá vetem e magamat? erre azt felelem, hogy a’ szabadságot talán más ember is annyira szereti, mint én, azt megengedem; hanem hogy azt valaki, mint istennek legfőbb adományát, nagyobbra becsülje, nemcsak magára, hanem minden embertársaira nézve is, azt tagadom. Én rendet szerető ember vagyok, és ha csupán azt látom benne, hogy a’ rendbontók fognak sujtani, ám én aláirom szivesen, és bensőmben sanctionalom; ha pedig – mint azt m. k-i püspök ur felhozta – bajba keveredem, midőn azt kivánom, hogy a’ törvénytől mindenki egyenlő távolságra legyen, bizony azt is aláirom, hogy ha elfelejteném magamat, büntettessem ugy, mint akárki más. Azt hallám itt, hogy hisz a’ városi rendőrség becsípi az embert, és az ő foruma előtt majd lakolni is fog. Mondhatom, pirulás nélkül nem merném ezt mondani, és ha kényszerittetném, néhány férfiut fognék elősorolni minden cerimonia nélkül, ki a’ lehető legnagyobb büntetés alá került volna, ha a’ pergament mögé bujt volna, mellyet B. megye tiszt. főispánja olly magasra helyez. A’ pergamentek és pacta conventák szentek előttem is, de szentek csak akkor, ha látom, hogy az alkotmány, melly ezen pergamenthez köttetik, olly directiókat nem vesz, hogy t. i. sok ember a’ pergamentek mellett, mellyeknek olly nagy hatást és súlyt adnak, némi tekintetben hitelét is veszti, és decadentiába esik; mert jaj a’ nemzetnek, ha más garantiája nincs, mint a’ pergamentek! ’S azért vegyük gyakorlatilag e’ dolgot. Ha mi Magyarországnak fölvirágzását kivánjuk, ha azt mondjuk: fizetünk szivesen, de legyen egy kis kereskedés, manufactura, akkor ha egy külföldi egyik másik városban le akar telepedni, és azt kérdi: „van e személyes és vagyonbeli tökéletes bátorság, de nem szó szerinti gratiából – ha valaki épen jó humorában van – hanem hogy minden rendbontó ellen a’ városi hatóság jót állhat e, hogy személyemnek semmi baja, és családomon semmi sértés nem fog történni”? mit fogunk erre felelhetni? azt fogjuk mondani: meglehet, ha nem lakik a’ városban; – ott sok hat lovon jár, négy elő van fogva, kettő hátul, és gázolja rendre az embereket, tudnék száz példát; – azután megcsípi valamikép a’ rendőrség, t. i. akkor, ha az olly ember nem valami kedvencz embere a’ publicumnak; – mondom, hogy néha meg is csípi, mert elbizottságunk messze megy, ha a’ publicumnál hatalmas emberek vagyunk; – hogy kivánhatjuk már azon külföldi fabricanstól, hogy nálunk mégis letelepedjék?! mert az illyes szavak: „Mein lieber Herr, Sie werden sehen” etc. egyáltalában nem elégségesek. Szóval: mindaddig, mig felfogásunkban Verbőczinél magasabb szempontra nem tudunk vergődni; mindaddig, mig azt mondjuk, hogy valami más van, mire kötelezzük magunkat, mint: „sine nobis nibil de nobis”, akárhogy csürjük csavarjuk, mindaddig az igazi szabadságot és azzal szoros összeköttetésben levő ország felvirágzását nem eszközöljük; – nem tudom azt a’ darabot hogy hivják, de ugy hiszem, Ludas Matyiban igen jól előadatnak a’ kényuracskodási gavalleri protectiók. Addig, mig a’ 10 millióról lesz szó, mit a’ főispán ur mondott, még a’ városoknak több jogot adni nem akarunk? – megvallom, én a’ gyanusitásnak vagyok barátja, és látni fogjuk, midőn a’ 10 milliórul lesz szó, hogy hanyadán vagyunk? ha azok, kik most a’ városoknak jogot nem akarnak adni, valljon ott is fukarkodni fognak e a’ jogok kiosztásában? tudjuk, hogy az, a’ ki vivit sperando, mikép szokott meghalni! Lehetnek localis érdekek, hol bizonyos körülményeket fen kell tartani; de ha az egész hazát tekintjük – mint gr. A’ Gy. helyesen mondotta – a’ félig meddig tapasztalt ember látja, milly bonyolodottak körülményeink, és milly összeköttetésben vannak a’ tárgyak, ha azokat exasse akarjuk tárgyalni, higyjük el, végét nem érük a’ dolognak, és az élet kineveti ezen igen igen szövevényes munkát, 204részletesen ex asse kimeriteni akaró viszketeget. Mert 4–500 ezer ember és annyi municipium között nem arról van szó: „én átalúszom a’ vizet, és azon pontra jőjjek ki”; mert ennyi divergentiák között elég, ha az üdv. partjára jövünk, és abba valahára kikötünk; és igy ha a’ város elrendezéséből ezen sarkfordulat kimarad, megvallom, felfogásom szerint ezen munkálat a’ többivel együtt nem egyébnek, mint fidibusnak jó. Ne felejtsük el, hogy alkotmányunk historiai műtétel, és valami elasticus, ’s hogy ne törjék, bővitsük itt-ott, a’ többi maga magát fogja értelmezni, ha honunkban a’ kereskedésnek és gyároknak fölvirágzását ohajtuk, ha azt akarjuk, hogy egyesek capitálisaikkal itt üssék föl sátoraikat, hogy olly biztosság legyen, miszerint azt lehessen mondani: noha alacsony állásu ember vagyok, de véres verítékkel és tenyeremmel dolgozó ember levén, nekem akár a’ legmagasabb, akár a’ legutólsótól gratia nem kell, – én süvegemet alázattal leveszem minden ember előtt, de bennem is él azon öntudat, hogy én is meg vagyok híva a’ szabadsághoz, és hogy olly polgár vagyok, mint bárki más.
Nádor ő fensége kijelentvén, mikép e’ fontos tárgyhoz még többen is kivánnak szólani, az idő pedig messze haladt, e’ tárgy holnap folytattatni fog, ’s az ülés 2 3/4-kor eloszlott.
