Határozata a’ KK. és RRnek
Határozata a’ KK. és RRnek
az országgyülési ifjuság által Szatmár megyei követ Uray Bálint ellen elkövetettnek jelentett kihágás iránt folyó évi febr. 6-káról érkezett k. k. leirat tárgyában.
A’ KK. és RR. kinyilatkoztatják, hogy általánosan részükről is helyeslik, hogy az orzsággyülési szabad oltalom sérthetetlenségéről a’ kormány gondoskodik, ’s abbeli gondoskodásat az iránt nyujtott biztositásnak veszik, hogy az 1790, 1807, 1811 és 1839-ik évi események többé részéről ismételtetni nem fognak; továbbá a’ k. k. leiratban azon elvet látván tettleg is elismerve rejleni, hogy a’ felhivott törvények megsértésének esetei az országgyülésnek bejelentendők, ezen elvet a’ KK. és RR. is magokévá teszik, és minden lehető további esetekre nézve is teljesittetni ohajtják; ennek nyomán mi a’ k. k. leiratban foglalt esetet illeti: mivel erről hivatalosan csak a’ kir. leiratból értresültek, a’ megrendelt vizsgálat eredményét magokkal egész kiterjedésében közöltetni kivánják; egyébiránt
Jelenleg, midőn épen az összes büntető törvények felett tanácskoznak, egyes kihágásokra uj törvények alkottatásának szükségét nem látják; fentartják azonban magoknak, a’ köztanácskozások alatti rendnek biztositása tekintetéből, önkörükhöz tartozó ollyatén háziszabályoknak annak idejébeni hozatalát, mellyeket a’ törvényes szólásszabadság és nyilvánosság alapján czélszerűknek és szükségeseknek találandnak.
Elnök ő nmlga neheztelését jelentvén ki a’ történtek fölött, szükségesnek tartá az eddigieknél sükeresb törvény alkotását, ’s minthogy hasonló kihágások csupán házi rendszabályok által meg nem gátoltatnak, a’ k. leiratban is kivánt uj törvény hozatalát ajánlá a’ RRnek. – Azután U- B- követtársa adá elő megyéjének a’ fenforgó tárgyban kiadott utasitását, miszerint azt, a’ mi követükkel történt, nemcsak S-vmegye, hanem egész ország sérelmének ismerik, ’s a’ kihágás megvizsgálására és büntetésére legszigorúbb rendszabályokat kivánnak. Mire egy megye követe, egyébiránt a’ határozat elfogadására nyilatkozván, hosszasabban érkezett a’ fenforgó tárgyról, hogy annak az országos naplóban nyoma maradjon, ’s tudja a’ jövendőség, mit tartson e’ dologról, és tudja, hogy a’ mi történt, a’ sujtó közvéleménynek ollyan kijelentése volt, millyenre más alkotmányos országokban is elég példa van. Eleven képét adá szónok a’ történteknek, különösen azon előbbi utczai eseményeknek, mikre a’ k. leiratban szinte hivatkozás van: t. i. a’ másik sz-i követ ablakai alatt tartott macskazenének ’s mindazon rendőri és lovászmesteri rendszabályoknak, mellyek azt követék, ’s mik által, mintha alkotmányos országban sem élnénk, hol szabad vélemény-nyilatkozást tiltani nem lehet, utczai összecsoportozások ’s éjjeli zenék eltiltattak. Pedig a’ macskazene épen ugy a’ közvélemény nyilatkozása, mint a’ fáklyás zene, ’s kettő közt csak az a’ különbség, hogy az első egy kis disharmoniával jár, mig a’ második harmoniával; – fáklyás zenével nem egyszer az elnökök, a’ kormányférfiak is megtiszteltettek, ’s akkor senkinek sem jutott eszébe ahzokat eltiltani. Nálunk főképen, hol sajtó utján nem eszközöltethetik a’ szabad véleménynyilatkozás, igen természetes, hogy illy rendkivüli uton történnek demonstratiók azon emberek ellen, kiket a’ közvélemény megbélyegzett, hogy példájokon mások is tanuljanak ovakodni, ’s ne daczolanak vakmerően a’ közvélemény hatalmával, mellyet olly örömest tennének nevetségessé. Ha azon alkalommal semmi egyéb nem történt volna, mint macskazene, ’s ha az ablakok épen hagyattak volna: ugy alig lenne méltó e’ minden alkotmányos országban szokásos apró demonstratióról szót váltani; hogy azonban ablakok törettek, ezt szóló is méltán roszalja. Azon macskazenénél azonban nemcsak a’ gyanusitott, ’s vádlott ifjuság vala jelen, hanem mások is nagy számmal, ’s azon egész dolog még Pesten vette kezdetét, ’s a’ pozsonyi macskazenét csak a’ pesti folytatásának lehet tekinteni. Hogy azonban kis dologból olly nagyokat csinálnak, az ifjuságot gyanusitják, ’s e’ miatt hazánkról ollyan képet rajzolnak, mintha itt az utczán sem lehetne biztosságban járni: ez valóban nevetséges, sőt alacsony tett. – Illy körülmények közt érkezett meg a’ nem várt vendég. Azon alkalommal a’ főispáni esküforma tárgyaltatván ker. ülésben, ennek folytán szóló is szükségesnek látta, hogy a’ főispánok önkénye meggátlására ’s azoknak erkölcsi kényszeritésére az esküforma elfogadtassék. Ekkor felszólalt Sz- egyik követe, a’ vádat a’ főispánokről eltolólag. Az indignatio kitört, ’s az ki főoka volt, hogy b. W- pörbe fogatott, hogy a’ kormány ’s nemhzet közti bizodalom láncza megszakadt, hogy a’ birák ’s törvényszék iránti tisztelet és közbizodalom is veszélyeztetve lőn, „sine contradictione statuáltaték” e’ házban, ’s elnémulva ült Kölcsey székén. – Nem az ifjuság, nem a’ hallgatóság, nem a’ közönség, hanem az alsó tábla nyilatkozata volt ez, melly felér a’ legmagasb törvényszék itéletével, ’s ezt tenni erkölcsi kötelessége volt a’ táblának; szükséges leczke volt ez bizonyos embereknek. – Az ugyanezen alkalommal történt utczai eseményt nem akarja vizsgálni szóló, mig a’ törvényes vizsgálat végre nem jár, ’s nem helyeselheti, hogy addig az ifjuság, egyesek feladására, a’ k. leiratban megrovatott. Reményli, hogy a’ kir. tábla igazságosan fog a’ vizsgálatban eljárni ’s itélni. – Azon üldözésnek, melly ujabb időkben az ifjuság ellen tapasztaltatik, abban keresi okát szóló, mert az ifjuság ezelőtt 20–30 évvel betyár és kicsapongó volt ugyan, de a’ politicával nem sokat gondolt, most pedig a’ közügyekben meleg részt vesz. – Ezen beszédre megjegyzé az elnök, miképen a’ történt eseményeket ő olly szomorúak ’s alacsonyaknak tartja, hogy azokat kár is volt átadni a’ jövendőségnek, ’s jobb lett volna elhallgatni. Nincs olly eset, mellyben az ifjuságnak ’s hallgató közönségnek a’ rendet ’s csendet felzavarni, ’s a’ t. RR. salvus conductusát sérteni szabad legyen, ’s illy tetteket mindenkor büntetni és kárhoztatni kell, – ’s ezért ő felségének minden e’ tárgy körüli rendelete törvényes, és egyenesen a’ csend, rend, béke ’s biztosság érdekében történt. – A’ vélemények, noha nagy részben egyesültek a’ határozat fentartása körül, erősen megoszlottak arra nézve, valljon azon nyilatkozatot ’s demonstratiót, melly Urayra nézve az emlitett kerületi ülésben történt, csak egyes emberek vagy az egész tábla nyilatkozatának kelljen e tekinteni? – Számosb követ, megyéje nevében ovást tett az ellen, mintha azon nyilatkozat egész tábláé lett volna. F. egyik követe, noha a’ közvéleménynek szinte tisztelője, de nem ismer el közvéleménynek olly botrányos alakban mutatkozó jeleneteket, mint az emlitettek, és sokkal magasztosbnak tartja a’ valódi közvéleményt is, ha csak illedelem ’s törvényesség korláti közt jelentkezik. Ugyanazon megye másik követe pedig N. követe ellenében ugy nyilatkozott, miszerint a’ mondottak után nem tudja, mit itéljen a’ követtábláról, törvényhozó e az? vagy biró? vagy épen végreható is? – valakit jelen nem létében a’ legundokabb vádakkal terhelni, valaki felett, mielőtt kihallgattatnék, a’ pálczát eltörni, legalább is nem lovagias tett; illyet az inquisitio, illyet a’ Vehmgericht sem követett el. Bűnös felett elnem törheti más a’ pálczát, mint a’ törvényes biróság, illyennek pedig szóló e’ táblát soha el nem ismeri, ’s illyenné az u büntető codex sem tette ezt. Ő a’ sz-i követre néze más véleményben van, ’s azt, mielőtt ki nem hallgattatott, az egész haza előtt bűnösnek mondani nem merné; azonban hogy magát a’ kerületi megtámadás ellenében gyáván viselte, azt elismeri. A’ k. leiratot, mint törvényest, üdvözli.
Voltak más részről, kik a’ határozatban ellenkező szempontból nem nyugodtak meg, és a’ történteket épen nem látták olly roppant veszélylyel fenyegetőknek, hogy azok miatt uj törvényt kellene hozni. – Egy szónok szerint ha az ifjuság fel nem lelkesülne, midőn olly embert lát Kölcsey székén ülni, ki azon tetteit, mik által a’ nemzet antipathiáját méltán voná magára, még azzal is tetézte, hogy megsértetvén, nem ott panaszkodott, hol alkotmányos polgárnak panaszkodni kellett volna: – ugy e’ nemzetnek nem lenne jövendője. Szóló a’ kir. leiratot épen nem tuladonithatja a’ kormány érzékeny gondoskodásának, mert ha olly őszinte gonddal viseltetnék a’ salvus conductus iránt, ugy nem gátolta volna mult orsz.-gyülésen Pest követének megjelenését, ’s a’ jelen diaetán nem volnának üresek a’ partiumi követek székei; – sőt ha U- nem tartozott volna bizonyos felekezethez, alig jött volna ügyében olly szokatlan hamar, k. leirat, mig a’ legfontosb tárgyakban annyira késni szokott. – Ez utóbbira megjegyzé az elnök, hogy ő felsége vele született atyai kegyelme ’s igazságszeretete felekezeteket nem ismer, ’s mindenkire egyformán kiterjed; és ismétlé, hogy a’ történt dolgok menthetlenek, és ha valakit a’ törvényhozás teremében ’s követi állásában illyes contumeliákkal lehet illetni, ugy jobb lesz csak szétmenni. – N. és T. követével hasonló értelemben nyilatkozott P.követe is, hivatkozva saját esetére; ’s megjegyzé, hogy az előtte szóló midőn felekezettességet emlitett, nem ő felsége személyét, hanem a’ kormányt érté, e’ kettő közt pedig nagy a’ különbség; a’ történt botrányokat senki nem helyesli, hanem hogy azok okának is legyen valami nyoma 229a’ naplóban, szükséges volt elmondani, mnit itél Sz- követe fölött a’ táblának ha nem is összessége, de többsége. A’ szabad, bár keményebb nyilatkozatokban nem kell azonnal forradalmi anyagot keresni,mert azok egy alkotmányos országnak természetes és szükséges érverései. – Azon érd. követ, ki a’ ker. ülésben kikelése által a’ másik félnek némi vádjait voná magára, annak tulajdonitá az egész bajt, hogy sajtószabadságunk nincs; ez, a’ mit ő ’s a’ vele egyvéleményüek tettek, jól elrendezett országban, hol nem félnek annyira a’ betütől, mint nálunk, a’ sajtó feladása volna; ’s ha a’ sajtó teljes szabadságban működhetnék, a’ nemzet rég kimondta volna verdictjét, ’s rég elhatározá, ki felett kell eltörni a’ pálczát. Ha N. követének és a’ szólónak előadásai, vádjai hibásak ’s alaptalanok voltak, ez a’ hirlapoknak tulajdonitandó, mellyek egyhangulag irák le a’ sz-i eseményeket, ’s hogy e’ rajzok nagyitva nem valának: ezért jót áll e’ sajtó felett őrködő censura. – Sz-ban a’ szóló igazságtalan vádakkal illetteték, ’s mondásai rágalmaknak kereszteltettek; azonban mikor ő nem mást mondott, mint mi a’ hirlapokban évek óta olvasható volt, könnyű mondani, de nehéz bebizonyitani, hogy ez rágalom. Szóló nem mondá U-t b. W- pere szerzőjének, hanem előmozditójának, ezt pedig méltán mondhatá, mert U- volt, ki W-re a’ sz-i gyülésen rákiáltott: „báró ur, vigyázzon szavaira, ez felségsértés!” ’s U- volt, ki tanúskodott W- ellen. E’ pör következtében fejlett pedig ki a’ többi szerencsétlenség hosszú sora, a’ hazának azon gyászos időszaka, midőn a’ kormány és nemzet közti bizodalom nemcsak megtágult, hanem csaknem egészen elszakadt. A’ későbbi sz-i események, a’ bunkocratia hőstettei szinte a’ hirlapokból ismeretesek, ’s ha azok rágalmak, akkor rágalmazó a’ közlő, ki azokat beküldé, a’ censor, a’ ki kibocsátá; és ha ezen rágalmi vád a’ szólóra kiterjed, akkor vele együtt rágalmazó az egész olvasó közönség, ’s igy reá az egészből igen kevés jut. – Sajnálja azonban szóló, hogy olly elemek keverednek a’ dologba, mellyekre az egyenesen nem tartozott; a’ táblának illy beavatkozás nélkül is lett volna elég erkölcsi ereje kijelenteni, hogy a’ szóbeli urral együtt ülni nem fog. Emlékeztetett szóló az 1833-ki eseményre, mikor két követ magáról megfeledkezvén, a’ tábla kénytelen volt hasonló módhoz nyulni; akkor conferentiák tartattak a’ kir. személynök elnöklete alatt, ’s az eredmény az lett, hogy azon követek a’ táblánál nem maradhattak; sőt még 1839-ben, midőn közülök az egyik ujra megjelent, privát társaságban történt kijelentés következtében kénytelen volt az orsz.gyülést elhagyni. – Ezután a’ hallgatósághoz, különösen az ifjusághoz fordult szóló, mellyet ő szeret – ugymond – mert e’ helyeket, hol most ő ’s társai ülnek, egykor az fogja elfoglalni; de annak éljenezését vagy zugását közvéleménynek tartani, ’s általa magát megtántorittatni soha nem fogja. Az ifjuság tanuljon, készüljön egykori nemes pályára, ’s ne avatkozzék ollyakba, mi reá nem tartozik. Nincs senki a’ teremben, ki ama’ kitöréseket helyeslené. – A’ k. leirat nem törvénytelen ugyan, de azért nem egészen helyeselhető; mert az ügy biró előtt van, ’s ez még nem mondta ki itéletét. Ez egy pótlólagos propositio, ’s miután a’ RR. a’ k. előadásokat sorban tárgyalás alá vették, és jelenleg is e’ törvényes kötelességben járnak el, természetes, hogy ez uj propositio tárgyalását halasztani kell, mig a’ sor reá jön. Ha a’ biráskodási eljárásból kiviláglik majd, hogy a’ fenálló törvények nem elegendők, akkor lesz idő uj törvényekről gondoskodni. A’ ház rendezése sem olly könnyű tárgy, mellyhez egyszerre, minden előkészület nélkül hozzá lehessen fogni; ez más parlamenteknél is nehezen ment és sok időt kivánt.
Egy más szónok ellenkezést lát N. és T. megyék nyilatkozatai és a’ határozatra tett szavazatai közt. Ők egy részről menteni akarják a’ tetteket, más részről elfogadják a’ ker. határozatot, és igy osztoznak a’ neheztelésben, mellyet ő felsége ’s a’ tábla egyezőleg kijelent ama’ tettek felett. – Mi a’ teremben történt, az a’ k. k. leiratnak nem is tartalma, mert az egyenesen a’ tanácskozások szabadságához tartozik. Azt egyébiránt Sz. követe el nem fogadja, mintha B. követével a’ ker.ülésben egész tábla szólott volna. B. követe egész általánosságban szólott, senkit nem nevezett, ’s szavait U-B- ur talán nem is vette magára, azért nem felelt azokra. Itt bármelly követ felett ítéletet mondani nincs a’ maga helyén; U. B. pedig Sz- megyének törvényesen ’s mindkét párt egyezésével választott követe volt.
Elnök ő excja több ízben felszólítá a’ RRet, hogy szorosan a’ tárgynál maradjanak, melly a’ k. leirat, ’s ne keverjenek a’ tanácskozásba oda nem tartozó tárgyakat. – Azonban szó szavat vont maga után, ’s a’ nyilatkozások egymást érték. Egy ősz követ, az ifjak tettét nem menti, ’s ám érje azt a’ törvény büntetése; de ha igaz mindaz, mit a’ szóban forgó egyénről a’ hirlapok hirdettek, ugy elmondhatni, hogy maga példáján tanulhatá, mikint az erőszak rosz kétélű fegyver, melly egyszer használhat, de máskor árthat is mestereinek. A’ történtekből nagy tanuságot lehet kivonni, ’s tanuljon azokból minden ember e’ hazában, hogy t. i. egy alkotmányos országban képviselővé lehetni legfőbb polgári méltóság ’s legnagyobb fény és jutalom; ’s ha valaki közjó előmozditása czéljából követségre vágy, ez igen szép indulat; ellenben kit nem azon nemes indulat, hanem szennyes önzés és hiuság buzdít, annak babér helyett szalmából fon koszorút a’ Nemesis, ’s öncselszövényei romjai alá temetkezik, honnét korteseinek vasvillái ’s bunkói meg nem menthetik. – Egy másik követ a’ kir. leiratot alkotmányszerűnek hiszi, ’s e’ miatt a’ kormány régi tetteit, mik által a’ salvus conductust sérté, elfelejti; U-B-t birálni nem akarja. Átmenvén a’ teendőkre, azonnali rendszabályokat akar, mert a’ hallgatóság kiállhatlan lesz, ’s veszélyezteti a’ szólásszabadságot; illyenre nincs példa egész alkotmányos világban. – Egy harmadik követ ismétli a’ salvus conductusnak azon értelmezését, mellyet már ker. ülésben előhozott, miszerint az nem abban áll, hogy a’ követ, mint magános egyén, magánosok által ne sértethessék, hanem hogy a’ kormány és más törvényhatóságok által szólásszabadságában ne gátoltathassék. Egyébiránt czáfolatait F. követe ellen intézé, ki mig egy részről kárhoztatá azokat, kik U-B- felett itéletet hoztak, maga is gyávának nevezte azt, ’s igy azon hibába esett, mellyete másokban korholt.
Más részről előadatott, hogy a’ követ feletti itélet csak a’ küldő megyét illeti; hogy a’ salvus conductus a’ teremen kivül is paizsa alá veszi a’ követet, mert a’ törvény szigorúbb büntetést szab a’ követ mint bárki más megsértőjére; hogy a’ fenálló törvényeket változtatni kell, mert azok, éppen szigoruságuk által, az alkalmazást lehetetlenné teszik; hogy itt nem U – személyéről, hanem a’ követi állás méltósága megőrzéséről van szó, mellyet bármi nemű ellenszenvnek ’s politicai véleménykülönbségnek feláldozni nem szabad.
Sz- jelenlevő követe szót emelt követtársa védelmére. A’ hirlapi tudósitások semmi diplomatikai hitelességgelnem birnak; a’ megyei tudósitók szinte pártok emberei, ’s bizonyos politicai színt viselnek. – U- magát teljesen kitisztitotta. Sz- vármegye előtt, ’s a’ megye itélete legfőbb tekintetet követel. B. W- ügyében ha U- bűnös, ugy fél Sz- bűnös; mert compulsoriumok mellett sokan vallottak, ’s bizony U- tanúsága nem legerősebb a’ többi között. A’ közvélemény ingatag dolog, ’s ez esetben szenvedélyre fajult ’stb. – F. követe B- követe salvus conductusát azon medve-ketreczhez hasonlitá, melly az olasz medvéjét bizonyos helyen ’s korlátok közt tartja csak biztosan. A’ hirlapok tudósitásai egészen költöttek ’s hamisak is lehetnek, mire szóló példát hoz fel F- megyéből. – Nagy különbséget lát a’ közt: valakit gyávának mondani, ’s törvény súlya alá eső bűnnel vádolni ’stb.
Elnök ő nmlga ismételt felszólitásai után végre megszünt a’ mármár szenvedélyessé fajulni kezdő conversatio, ’s végzés lőn, hogy a’ kerületi határozat megmarad.
Második tárgya a’ mai orsz. ülésnek a’ cs-i inditvány, azaz: az országgyülések évenkinti tartása vala, mellyről vitatásokat a’ jövő számban közlendjük.
