Folytatása a’ KK. és RR. mart. 20-kai CXXVI. orsz. ülésének.
Folytatása a’ KK. és RR. mart. 20-kai CXXVI. orsz. ülésének.
Második tárgya a’ mai orsz. ülésnek a’ cs-i inditvány, t. i. az orsz.gyülések évenkinti tartása vala:
Felolvastatván Széll itélőmester által az e’ tárgybani izenet, elnök ő nmga következőkben tette meg ezen javaslatra észrevételeit: nem tagadja, hogy az évenkinti országgyülés mellett felhozott okok figyelemre méltók, ’s hogy más alkotmányos országokban e’ szokás létezik; de azt hiszi, hogy midőn illy nagy és fontos változtatást akarunk tenni, nem lehet azt különválva tenni, hanem összhangzásba kell hozni más institutiókkal. Hazánk alkotmánya szerint nem lehet az országgyülést olly hatalomnak tekinteni, melly minden más alkotmányos hatalmakat absorbeáljon; nálunk a’ törvényhatóságok municipalis működése szinte igen erős, és sok dolog végződik a’ municipiumokban, mi más országokban a’ parlaimenten szokott végeztetni. A’ municipalis életnek illy kifejlett ’s rendes mozgása, olly kincse hazánknak, mellyet más nemzetek is ohajtanak. Hol municipalis élet vagy nem létezik, vagy nem illy kifejlett; hol a’ házi szükségekre megkivántató adót is az országgyülés veti ki; hol, kivéve talán a’ vicinalis utak épitését, országgyülésen kivül semmit sem lehet tenni: természetes, hogy ott sokkal több végezni való van, ’s az évenkinti országgyülés kikerülhetlen. Nem igy ez nálunk. – Tekintetbe kell venni, hogy, noha az ember életének legnagyobb részét a’ haza igényli, vannak mégis magánydolgok is, mellyeket szinte végezni kell; hogy továbbá a’ közügyekre szánt időt szinte szükség felosztani az országgyülés és municipalis élet közt; mert ha a’ nemzet figyelme egyenesen ’s kizárólag csak az országgyülésre fordittatik, a’ municipalis élet lassankint elfog enyészni. E’ kettőt tehát össze kell egyeztetni; pedig mindent absorbeáló folytonos diaeta ’s erős municipalis élet össze nem fér. – Hazánk évrajzaiban az évenkinti diaeták szomoru időkre emlékeztetnek; Ferdinánd ’s Maximilian alatt, midőn török járom volt a’ nemzet nyakán, minden évben tartatott diaetea, mert a’ közbátorság tekintete megkivánta. – De ujabb időkben is annyi időt vesz el az országgyülés, hogy ha évenkint négy hónapig tartatnék, kevesebb idő esnék reá. Szóló ő excja önmaga példáját hozza föl: 1825 óta, tehát 19 év alatt sokkal több időt töltött országgyüléseken ’s orsz. választmányokban, mint azokon kivül. – És hogy az országgyülések illy hosszan tartók legyenek, a’ dolog természete kivánja meg; mert ha az említett szerencsétlen időkben életeért ’s fenmaradásaért küzdött a’ nemzet, most ősi alkotmánya kiterjesztése ’s a’ korszellemhez alkalmazása ügyében küzd ’s dolgozik. Ez azonban csak a’ mostani rendkivüli körülményekben szükséges, mig dolgaink jobban kifejlenek ’s rendbe jőnek. – Továbbá, az országgyülés jelen elrendezése mellett évenkinti országgyülést lehetetlen tartani a’ nélkül, hogy minden folyó viszonyok meg ne bolygattassanak, ’s fel ne bontassanak; mert ime’ a’ kir. tábla az országgyülésen jelen van, a’ követek nagy része megyei tisztviselőkből áll, a’ főrendi táblán megyei főispánok ülnek; mindent előbb el kell rendezni, különben az a’ következés lesz: hogy a’ közélet kerekei megállanak, ’s törvények hozatnak ugyan, de végrehajtatlan maradnak. – „Nem az a’ legboldogabb köztársaság, hol legtöbb törvény van,” régi elismert igazság; Ulászló király alatt legtöbb törvény hozatott, ’s az ország legroszabb állapotban volt. Idő kell a’ törvény digestiójára is, hogy azok a’ nemzetnek mintegy vérébe menjenek át; ha a’ törvényeket mindig változtatjuk, ’s mintegy egymás fölibe oltjuk, a’ társaság kifejlődni ’s czélszerűen haladni nem fog. Nem ebben helyeztetik boldogságukat a’ kifejlett, érett nemzetek; egy törvényesen, de erősen kormányzott, physice és erkölcsileg erős nemzet jobban boldogul, mint mellynek legtöbb törvénye van. – A’ mostani rendszer ’s eljárás mellett négy hónap alatt semmit sem lehetne végezni; hiszen pár hónapig alig teszünk egyebet, mint ismerkedünk ’s ceremoniázunk, ’s még csak azután jövünk a’ munkálkodás kerékvágásába. – Végre emlité ő excja az évenkinti követválasztás anomaliáit, a’ népnek onnét eredő elerkölcstelenedését, ’s azt következteti mindezekből, hogy a’ cs-i inditvány nem érdemel tárgyaltatási elsőséget mások fölött, ’s azt sok egyébnek meg kell előzni.
Ezután mindazon követek, kiknek cs-i inditványnyal ellenkező utsitásuk volt, sorban előadták megyéjök szavazatát, leginkább a’ ker. ülésben már előhozott okokat ismételve. G- kétkövete elidálta egymást. A’ hosszabb szónoklatok közül csak egy előadást fogunk közleni, mellyben ugyan egy következő szónok a’ tárgyalás alatti kérdésseli összefüggést ’s annak bebizonyitását, hogy az évenkinti országgyülés bajainknak általános panaceája, feltalálni nem tudta. Emlité szónok először is a’ tárgyalás alatti fölirást ellenző ostromló okokat, melylyet elnök ő nmga felhozott, hogy t. i. évenkinti országgyülést tartani ’s attól sikert várni lehetetlen addig, mig az országgyülés elrendezve nincs; hogy a’ dolgok mostani helyzetében a’ csak négy hónapig tartandó osz.gyülésnek semmi eredménye nem lenne; végre, mert az évenkinti választás még nagyobb izgatottságot állitna elő országszerte. Ezen okokat nem tartja szónok meggyőzőknek; abból ugyanis, hgoy az orsz.gyülés elrendezve nincs, nemcsak az következik, hogy évenkint nem, de hogy három évenkint sem lehet orsz.gyülést tartani. Hogy pedig az orsz.gyülés elrendeztessék, ’s mostani abnormis állásából kilépjen, sokkal elébb remélhetni évenkint tartandó orsz.gyülések mellett, mint most. A’ másikra nézve, hogy t. i. négy hónapra szoritott orsz.gyüléstől semmi eredményt sem lehet várni, különösnek találja szóló, hogy valahányszor az orsz.gyülés subsidiumkérő volt, valahányszor insurrectio, pénzsegély, 50–60 ezer katona kellett, a’ sikerre négy hónap sem volt szükséges, az illyen orsz.gyülés hat hét alatt is berekesztetett ’s hálás köszönet mondatott a’ nemzet bőkezüségeért. Szóló azt hiszi, hogy ha azon erős ellenszegülések, mellyek most az oscillatio időszakában mutatkoznak, csillapulni fognak; ha az orsz.gyülés tényezői, félretéve pártérdekeket, figyelmezni fognak az előttük álló kötelességek ’s teendők roppant tömegére: az évenkinti négy hónap sem megvetendő időszak lesz arra, hogy valami jó és ödvös állittassék elő. Itt egy kis kitérést engedett magának szónok a’ franczia háborúra, ’s a’ kormánynak Francziaország iránti politicájára, elmondván, hogy a’ magyarnak semmi dolga nem volt a’ francziával, ’s hogy a’ franczia nem is akart mindent feldúlni a’ világon, hanem szépen működött otthon a’ maga térén; azt pedig jól tette, hogy miután megtámadtatott, nem hagya magát sem a’ Szajnában, sem a’ Rajnába löketni. Megemlité továbbá szóló e’ helyen Lajos Fülöpöt, ki inkább törődik a’ párisi erőségekkel és saját erszénye ügyeivel, mint a’ magyar országgyüléssel, és a’ Charivari felett jót nevet. – Azon védokok egyike, mellyeket az elnök az orsz.gyülés évenkinti tartása ellen felhozott, többek közt az is levén, hogy ezáltal a’ helyhatósági élet működése szenvedne csorbát, erre nézve azt feleli szóló: hogy bármennyire szerese is a’ helyhatósági életet, de a’ kisebb tekintélynek meg kell szünni a’ nagyobb előtt; egyébiránt az orsz.gyülés sem egyéb, mint a’ helyhatósági élet működése ’s kifolyása, miután az utasitással ellátott követek csak küldőik tolmácsai; sőt mondhatni, hogy a’ helyhatósági élet működése az országgyülés által nemcsak nem szenved, hanem itt gyakorolja legszebb, legmagasztosb souverain befolyását. – Igaz, hogy most is sok időt töltönk országgyülésen, de ha megtekintjük ezen hosszu orsz.gyüléseket, ugyan van e azoknak eredményük. Az 1830-iki orsz.gyülés elég rövid volt: a’ kormány mégis végrehajtotta azon, a’ mit akart. 183 2/6ban negyedfél évig tartott az országgyülés, ’s a’ naplónak minden betűje legalább egyegy, aranyba került; a’ napi díjak pontosan kijártak ugyan, de a’ hosszu diaeta eredménye, a’ nyolcz urbéri törvényczikket kivéve, semmi sem volt, ’s jó hogy a’ napi díjakat nem a’ szegény adózó nép fizette, mert ha még a’ napi díjakat is ő fizette volna, bizton mondhatni, hogy azon csekély jótékonyságot, mellyet reá a’ nyolcz urbéri törvényczikk árasztott, olly áron vásárlotta volna meg, mellyért alig érezhetne nagy hálát. Itt ismét kitért a’ szónok arra, hogy azon nyomorult törpe törvények sincsenek mai nap is életbe léptetve, ’s kérdé: hogy ugyan mit jelent az a’ „conservativ” szó? hol csak egy törvény, melly félre magyarázva ’s értelméből kiforgatva ne lenne? ugyan mit conserválnak tehát ezen ugymondott conservativek? Szóló e’ nevet nem érti, a’ conserválásnak semmi nyomait nem látja, ’s ha akad ember, ki őt ez iránt megnyugtatja ’s meggyőzi arról, mit conserválnak, mit ápolnak, mit ölelnek, mit szoritnak olly forrón keblükhöz ezen conservativek; hamuval fogja behinteni fejét, ’s a’ folyosón mezítláb süvegelve mondani: uram, bocsáss meg, mert nem tudtam, mit beszéltem. – Képét adá ezután szóló a’ teendők roppant tömegének. Minden perczben egy év, minden évben egy század, halad el – ugymond – ha meggondoljuk hazánk állását a’ külfölddel hasonlitva. Ha a’ külföldre fordituk figyelmünket, mindenütt látjuk az ipar hatalmas működéseit, ’s hol egy pár évig nem fordultunk meg, óriási vállalatoknak leszünk tanui, mintegy semmiből előteremtő mindenhatóságnak. Ellenben, mi történik nálunk? semmi! Elkezdtünk egy kis vasutat Pozsonytól Nagyszombatig, ’s azt sem voltunk képesek kivinni. Ha Debreceznből indulunk útra, mindegy, akár csolnakon, akár szekéren megyünk; se igy, se amugy nem haladhatunk, ’s a’ milly kopárságben láttuk ezelőtt 20–30 évvel a’ vidékeket, ugyan ollyanban találjuk ma is. Dicsérettel emliti azonban szóló némelly dunamelléki megyéknek gazdasági tekintetben tett előlépéseit, mellyek önerökkel tettek, a’ mit tehettek; de egyes emberek minden jó szándéka hajótörést szenved az általános hátramaradásban; ’s ha hazánk állapotjának tükrébe, vagy panoramjába, vagy camera obscurajába, vagy caleidoscopjába nézünk: mindenkép csak Pandora szelenczéjét látjuk, és elborzadunk a’ látványtól. A’ teendők sora tehát igen nagy, ’s hogy azt legyőzzük, erre értelmességen kivül, tettre buzditó kedv, és ösztön is kivántatik; de ezen kedv és tetterő a’ túlságosan hosszú használat által, szinte tespedésnek indul és consummitur usu, mint minden a’ világon. Nincs példa Europában, hogy egy törvényhozó-test annyit fáradjon, üljön, munkálkodjék, értekezzék, tanácskozzék, beszéljen, vitázzon, mint a’ magyar törvényhozó-test; ’s nincs példa, hogy az eredmény kevesebb volna, mint itt; mert nincs olly tartós és végtelen rugósággal felruházott elmetehetség, melly képes legyen perczről perczre, óráról órára, napról napra, hónapról hónapra, sőt évről évre folyton éber figyelemmel kisérni a’ kimerithetlen tárgyak roppantságát. Nem természees e’ illy helyzetben, hogy azon ember is, ki legszivesebben ügyekszik a’ haza javát 237előmozditni, utóbb azon természetes ösztönnél fogva, mi szerint kiki szabadságot szeret élvezni, számitni kezdi az időt, unatkozik ’s mindig arról kérdezősködik: ugyan mikor lesz vége az országgyülésnek! mikor fogunk megszabadulni; – ’s valljon illy helyzetben lehet e sok eredményt várni? Tekintsük Angliát, annak parlamentje óriási hatalmával a’ világ kerekeit teszi mozgásba, ’s olly testület, mellynek tagja lenni magas vágy és szívemelő érzés, ’s mégis noha ott csak néhány hónapig tartatnak az ülések, olvassuk a’ hirlapokban hogy a’ követek csakhamar békétlenek lesznek ’s fördőbe, vadászatra ’s külföldre készülnek. A’ magyar követ naponként itt ül, neki elmaadnia nem lehet, mert ő nem országos képviselő, hanem küldőinek utasitással ellátott követe, ’s a’ magyar országgyülés nem egy összeforrott test, hanem 52 külön darabból áll. Illy helyzetben lehetetlenség kivánni, hogy a’ magyar követ mind azt teljesitse, mit teljesitni szándéka volna ’s mit kötelessége is parancsol, hanem ugy jár mint a’ rosz zenész, ki midőn legjobban akar muzsikálni, kótáinak felét is az asztal alá ejti. Ha mind azt, mire szükségünk van életbe kivánjuk léptetni, ez egyszerre nem megy, és sikeresen nem az által eszközöltetik, ha hosszas országgyüléseket tartunk, hanem ha kedvvel dolgozunk; kedvvel dolgozóknak pedig négy hónap nem olly rövid idő, hogy az alatt semmit ne lehetne előteremteni. Oda fen bizony nem bánják, akármivel bibelődik ’s akár meddig tart az orszáéggyülés, mert a’ költségeket a’ nemesség viseli, főleg ha olly eszméket fog fel az országgyülés, milylyen az országos szükségekről szóló határozat, sőt szivesen azt fogják mondani: „csak hadd tartson az országgyülés, már most neki estek a’ munkának, nincs mitől tartanunk, sőt még talán valami jót is fognak létre hozni.” – Még egy fontos tekintetet hoz fel szóló, melly az országgyülés évenkinti tartását szükségessé teszi: nálunk ugyanis a’ törvények betű szerint nem vétetnek ’s a’ curia azon gyakorlatba tette magát,hogy a’ törvényeket magyarázza, a’ mi birói zsarnokságra vezet. Tiszteli ugyan szóló a’ curia törvényes hatalmát, de törvényhozónak el nem ismerheti, mert e’ hatalom csak az országgyülést illeti. Ha évenkint volna országgyülés, ’s a’ curia valemelly törvény értelme felett nem volna tisztában: nem kellene praejudicum tabularenak keletkezni, mert a’ törvényhozás a zonnal segithetne a’ dolgon, mi által a’ biróság iránti bizodalom növekednék ’s a’ perlekedő felek megnyugtatása eszközöltetnék. – Végre azon ellenvetés, hogy az évenkinti országgyülés által nemzetünk azon jelleménél fogva, miszerint ez, hosszabb ideig tartó hatalommal senkit felruházni nem eret, és igy hihetőleg évenkint uj követeket választana. a’ törvényhozásban ingatagság okoztatnék; hogy továbbá az évenkinti választások az agitatiót még nagyobb fokra emelnék, – szinte nem áll. Mert Magyarországban is vannak példák, hogy a’ megyék meggyőződve követeik szilárd jelleméről, őket két-három ’s több országgyülésre is megválasztották, illyen példák az öreg Balog, Péchy, Vitéz, Máriássy ’stb. kik 20–30 éven keresztül foglaltak helyet a’ követ-táblánál. A’ választási nehézségeken pedig segitni fog talán már az ez orsz.gyülési törvényczikk, sőt magában az évenkinti választásokban a’ választási kicsapongásoknak legnagyobb óvószerre rejlik. Az emberi természet mindent megszokik. – E’ hosszas beszéd egyes részeire különösen a’ hátramaradás okaira, ’s a’ conservativ szó értelmezésére nézve többen válaszoltak. Az izenet és törvényjavaslat ellen nyilatkozók száma azonban kevesebb levén, mint a’ részint hallgató, részint pártolva felszólaló többségé: mind az izenet, mind a’ felirás ’s törvényavaslat változatlanul megmaradt. (Közlendjük.)
