FRANKHON.
FRANKHON.
A’ külministerium pótlék költségei fölötti vitatkozás alkalmával az ellenzék ujra meg ujra megtámadta a’ ministerium állását; ’s megjegyzést érdemel, miként ezuttal Thiers ur is élénk részt vőn a’ parlamentaris harczban, melly főleg Guizot ur ministersége ellen vala intézve. A’ kérdés leginkább a’ Montevideo és Buenosayres közötti harcz körül forgott, és a’ vitatkozás Guizot ur tökéletes diadalával végződött, és a’ kamra szavazat nélkül adá meg a’ külministerium részére kért pótlékköltséget.
Laffitte Jakab temetése máj. 30-kán ment végbe. A’ követkamra, elnökének vezérlete alatt, tömegesen jelent meg; ’s minthogy az elhunyt a’ becsület legio lovagja ’s egykor ministerelnök volt, néhány katonaosztály is kiséré őt. A’ gyászkocsi után négy férfiu lépdelt: Thiers, Arago, az ősz költő Beranger és idősb Dupin Károly. Sirbeszédeket tartottak Arago, Visinet (a’ roueni választók küldöttségének nevében), Garnier Pagčs, Gouache nevű tanuuló (az ifjuság nevében), és idősb Dupin. Sokan azt hivék, hogy Thiers is nehány bucsuszót fog mondani elhunyt barátja, tanitója és jótevője sirja fölött, mi azonban nem történt. Arago ur minden politikai manifestatioktól távol maradva, az elhunyt jellemének festésére szoritkozott. Visinet ur beszédében következő emlékezetes szavak fordultak elő: „A’ mi szemeinkben Laffitte Jakab a’ juliusi revolutio legtökéletesb, legtisztább ’s legönzéstelenebb personificatioja vala. Mi ismertük rendithetlen barátságát, rokon gondolkozását a’ tisztes Duponttal; tudtuk, hogy mig mások a’ bizonytalanság és veszély pillanatában elbujkáltak vagy a’ kimenetelt lesték, ő, a’ bankár, kinek érdekei olly kiméletlenül koczkáztatva valának, tétovázás nélkül a’ mozgalom élére állott, ’s lakását annak főhadiszállásul adá; tudtuk, miként a’ politikai formák és személyek megváltozása után teljes erővel azon volt, hogy a’ revolutio valósuljon a’ nép érdekében, mellynek joga volt kivánni, hogy az ő ügyére is figyelem fordittassék, – hogy ő – nem ugy mint sok más, kinek a’ hatalom csak eszköz szerencséje ’s személyes nagysága gyarapitására – a’ ministerséget saját vagyona rovására fogadá el, ’s azt – mig a’ szabadság elveinek, a’ népemancipatio és népjólét, a’ népek függetlenségének és rokonulásának diadalát (mi nélkül a’ juliusi forradalom esztelenség lett volna ) remélheté – meg is tartá, de azt azonnal letevé, mihelyt ama’ szomoru, de megmásolhatlan meggyőződés támadott benne, hogy ezen elvek a’ legmagasb körökben nem találnak elismerést.“ Garnier Pagčs ur még ennél is erősb kifejezésekkel élt. – Az ünnepély általában jó renddel ment végbe; de temetés után mégis történt egy kis zavar. Mikor t. i. Béranger kocsijába ült, nehány ifju kifogá lovait, ’s diadalmasan akará az ősz költőt haza vinni. Ebből a’ roppant tömegben egy kis zaj támadt, mellynek azonban a’ hatósági őrsereg közbejöttével, ’s miután Béranger más kocsin csendesen elillant, csakhamar vége lőn.
