Hont.
Hont.
Hontból, majus 31. Mult februáriusi évnegyedes közgyülésünk óta több rendbeli közgyüléseink voltak. Martius 4-kén a’ népnevelési, aprilis 26-kán a’ kereskedelmi kerületi választmányok munkálatai tárgyaltattak, első alispánunk elnöklete alatt, saját megyei választmányunk előadása fonalán. Amott apró változtatásokon kivül, utasitásul adók az üdv- ’s kibékülésre vezető elvet: a’ minden hit-tekintet nélküli népnevelés honboldogitó eszméjét. A’ kereskedelmi ügyre nézve szinte nem maradtunk hátra: hitel-intézeteket alapittatni kivánunk, ’s mennyire ezeknek az ősiség ellenállna, ezt módosittatni kivánjuk. Az országos pénztárra 6 millio pfrtot ajánlunk, azon esetre, ha országos inditványunk, a’ telekdíj, sirját lelné a’ subsidialisták üres köpönyege alatt. Bélyeget nem kivánunk az első rendű anyagi szükségekre, valamint a’ külföldi lapok szellemi czikkjeinek korlátozására sem. Végre minden tervezett közintézeteket pártolánk. – Maj. 6-kán ismét más rendű, ugynevezett haszonbérleti közgyülésünk volt; de miután ennek régi magyar typusa: követelés, protestatio, re- és rereprotestatio, végül egy nagyszerű ebéd, az utódok által is hűn megtartatott, ’s a’ követi jelentések a’ közelgő évnegyedes közgyülésre utasittattak volna: ugy részünkről is az utolsóra, mint több tekintetből nevezetesre, ’s f. hó 20-kától 26-káig, főispáni-helyettesünk elnöklete alatt tartottra, térünk át. – Ki megyénket csak valamennyire ismeri, tudhatja, hogy ő mlga eljötte számos szóbeszédeket, némellyekben rettegéseket idéze elő; miknek aligha volt alapjok, miután mindjárt a’ gyülés elején éljenzéssel fogadott beszédében ő mlga nyilvánitá: „hogy ő csak haza jött, ’s eljöttének kitűzött czélja nincs egyéb, mint a’ közjó; teendő nyilatkozatait is egyéni meggyőződésnek és nem más emanatióknak tekintetni kéri.“ De térjünk gyüléseni tetteink mezejére, honnan legelől Pharuskint világit felénk a’ hit magasztos tárgya, melly az ismeretes k. k. leirat által ismét szőnyegre kerülve, hoszasan vitattatott. Mondva lőn egy részről, mikint a’ leiratban benfoglaltatván a’ viszonosság elve, ez kielégitő lenne a’ vallási surlódásokra, ’s e’ nézetben osztozott a’ clerus egy része is; mig a’ másik meghasonlottan az ellenzékhez csatlakozott, ’s a’ többség a’ leiratot el nem fogadta. Nevezetes volt még egy szónoknak abbeli kijelentett egyéni véleménye: mikint ő, mint törvényhozó, a’ leiratot el nem fogadná, de mint protestans, igen. A’ hoszas ’s nagyrészt tanulságos vitatásoknak tiszt. főjegyzőnk által helyesen föltett utasitás volt eredménye, mellynek azonban némelly világitóbb fénypontjai másnapi hitelesitéskor, két protestans táblabiránk ecsetének segélyével kitörültettek. – Az Erdélytől visszacsatolt Részek iránti, valamint az országgyülési munkálattól siettető k. k. leiratok tudomásul vétettek. Az utóbbira nézve némi vita keletkezett: S. J. alispán fölirni akart ő felségéhez, hogy a’ kereskedési tárgyak befejezte előtt az országgyülést el ne oszlassa; elnök ő mlga pedig a’ leiratban felhivást látott a’ hadi adó tárgyaltatására; de a’ többség ugy ezt, mit amazt szükségtelennek találta. – Nevezetesb vita támadt a’ követi jelentések közt megküldött főrendi észrevételek felett, a’ sz. kir. városok tárgyában. Az ellenzék kivívta ugyan az ,Észrevételek’-nek, szokás szerint megyei választmányhoz küldetését, de a’ csatatért csak 24 óráig tarthatta fen, mellyek lefolytával a’ választmányi többség a’ megyeiben elolvadt; a’ gyülés elfogadta az elnök által tanácskozás végett kitűzött – városi felügyelőket, képviselőket és polgárképességet illető pontokat, a’ főRR. értelmében. Harczolánk ,pro aris et focis,’ mintha belőlünk csupa főfelügyelők válandnának; ámbár Hont megye csak egy megye, ’s geographiánk 52 megyéről, 48 városról, ’s a’ jó ég tudja, mi mindenről regél. És mulatságos volt látni berzenkedni koldus-nemességünket, a’ polgári képesség felett. Mi, kiknek száz, vagy ezer garasunk alig van, pár száz, vagy ezer forintot igen nagy csekélységnek találtunk; ’s igy a’ mélt. főrendi észrevételeket elfogadtuk. – Majd hatósági körlevelek kerültek előnkbe, ’s közülök a’ turóczinak rokon kezet nyujtánk, privilegiált személyeinknek a’ városokbani megadóztatása ellen. Nem is foghatjuk meg, mikint lehetne nemesi lábainknak készitendő járdákért ’stb. eff. fizetést csak kivánni is! ’S nekünk éjjeli világitásra nem lesz szükségünk, miután mi Turóczczal jókor fogunk lefeküdni. – Aradnak katonai kihágások korlátozását, és a’ szepességi 16 városoknak elrendeztetésöket illető felszólitásaikat pártoljuk. – Szabolcsnak ’s más megyéknek felhivására Paget János ’s más külhoniak voks nélküli honfiusitását kivánjuk ollykép: ha azok magyarul tudnak ’s a’ díjat leteszik. – Több körlevél tudományul vétetett, vagy, mint a’ zsidókat illető bihari, választmányhoz utasittatott. – ’S ennyit gyülésünk országos tárgyairól, mellyek után némelly nevezetesb házi ügyeink is emlitést igénylenek, különösen megyeházunk, mellyre különböző helyeken, különböző időkben száz és százezreket költöttünk, ’s végre is egy szűk szárnyépület felépitesénél tovább nem juthattunk. A’ szükség tehát a’ munka folytatására ösztönze, minden künlevő nemesi ’s épitési pénzeket behajtottunk, de sem ez, sem főispáni helyettes ő mlgának ’s első alispánunknak ez ügybeni buzgósága nem vala képes elégséges pénzt szerezni, ’s igy ennek előteremtése e’ gyülés feladatául tűzetett ki. Illy körülmények közt L. A. táblabiránk a’ nemesi rendre teendő aránylagos – csak moralis, kötelező erővel nem birandó – kivetést inditványoza, ’s inditványának majdnem egyhangulag elfogadása volt, véleményünk szerint, jelen közgyülésünk legfényesebb pontja, mellyet a’ becsületkivánta méltányosság érzetével jegyezhetünk fel megyénk évkönyveinek lapjain. Jelen határozat folytában a’ megye ház talpköve, elnök ő mlga által, mozsár-durrogások közt, ünnepélyesen le is tétetett. Nekünk azonban, mint a’ nyilvánosság egyik, bármilly csekély őrének, még fenmarad egy teljesitendő kötelességünk, ’s ez a’ talpkő alá rejtett okirat ama’ kitételét: hogy a’ megye háza ,egyedül’ nemesi költségen épült volna – ünnepélyesen reclamálni. Mert azon esetre, ha valaha fölfedeztetnék ama’ letett okirat az utókor által, ’s e’ lapok a’ megyék historiai adatául szolgálandók, szinte fenmaradnának, tudják meg utódaink: hogy nem tekintve többféle, az adózó nép által tett költésgeket, a’ netán az ,egyedül’ szó alatt érthető minden kézi és szekeres munkát egyedül az adózó nép ada. Ennyivel tartozunk az igazságnak. – Nagy ’s minden politikai vitáinknál nagyobb ingerültséget szült bizonyos kisebb földesurnak bűnpöri kereset alá vétele, ki egyik zsellérét rösten teljesitett kötelessége miatt megvérezte. A’ tiszti vizsgálódás-, ’s a’ vádlott által készitett ellenvizsgálódásból is világosan kisül a’ vérengzés; az orvosi látlelet rémitő vér-evolutiókról, agyvelő-zúzásról, fül-hasitásról, az ügyészi vélemény fájdalomdíj megvételéről szól; ’s midőn mindezeknél fogva az ellenzék nem megitélni – mi a’ pör és törvényszék tiszte – hanem csak vád alá venni sürgette az érintett egyént, más részről hoszasan vitattatott: „hogy a’ zsellér földesura által csak rendre utasittatott; hogy az csak a’ ,szokott’ bottal nem is üttetett, csak ,ütögettetett’’stb.“ De mindezt legalább okkal-móddal előadott loyalis pártolásnak tartjuk lenni, K. A. táblabiránk ama’ visszautasittatott gyanusitó vádjához képest: hogy a’ vádlott ur ellen azért töretik, mivel az ,szálka’ (restauratiói,) volna sokak szemében! Igy ’s illyesekből ered aztán az ingerültség, ’s e’ tárgy Hont jövőjére nézve aligha rosz omen nem volt. A’ vádlott egyén, mint érintők, hoszu ’s ingerült vita után, fenyitő vád alá vétetett. Ellenben, körülmények változtával, R. P. ügyvéd az ellene inditott ügyészi kereset alól felmentetett. – Végre fenyitő törvényszékünk utolsó napok helyett az elsőkön tartatni, a’ marhahús 12–10 krra leszállittatni határoztatott. Évnegyedes közgyülésünk augustus 26-kán, törvényszékünk pedig sept. 2-kán leend.
Pongrácz Lajos*.
Minden támadható kérdések ’stb. eff. elkerülése végett, ez alkalommal kijelentem: hogy a’ Pesti Hirlap levelezője lenni megszünök. Ha pedig visszatekintek ebbeli tövises pályámra, ugy tán szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy azt, csekély erőmhez képest, híven betölteni iparkodtam. Csupán benső meggyőződésemet követve, nyilt sisakkal róttam meg mindenkiben a’ roszat, tiszteltem a’ jót, gyaláztam a’ bűnt, magasztaltam az erényt. Nem koldultam senkitől kegyelmet, nem nyertem jutalmat; ’s tűrve minden üldözést, most egyedül a’ hon ’s emberiség iránti kötelesség teljesitésének érzetében keresve a’ dijt – leteszem ezennel levelezői tollamat.
