Szepes.
Szepes.
A’ Pesti Hirlap 355. számában apr. 15-kén tartatott Szepes megyei közgyülésről megjelent tudósitás némellyek által – igen érdemetlenül – nekem tulajdonittatván, minthogy én a’ telekdíj iránti határozatunkat lényegileg másképen fogám fel, mint az érintett tudósitás közlője, és mivel továbbá semmi botrányos kifejezésnek – mellyet a’ névtelen közlő emlit – tanúja nem levén, erről nem is irhattam, reménylem, hogy t. szerkesztő ur engedend lapjaiban annyi helyet, mikép kinyilatkoztathassam: hogy az érintett tudósitást magaménak el nem ismerem. – Ezt előrebocsátván, kötelességemnek érzem e’ lapok t. olvasóti e’ nevezetes és a’ nemzet életébe vágó kérdés iránti határozatunkról – csekély felfogásom szerint – felvilágositani; mert talán nem csalatkozom, midőn azt hiszem, hogy azon érdemteljes egyén, ki a’ törvényhozás templomában jelenleg e’ megye szellemét képviseli, korántsem olly szerep nélküli, hogysem a’ P. Hirlap olvasóinak az életkérdések iránti határozataink valódi szellemét megismerhetni, egészen érdektelen dolog lehetne. Csalatkozott a’ közlő, azt hivén, hogy Szepes megye RRei „nemcsak 100 millió, de – ha kell – nagyobb mennyiségű országos kölcsönt is pártoltak.“ Hiszen épen e’ megye RRei is osztoznak azon aggodalomban, hogy illy nagy summa által a’ keringő pénz öszvege egyszerre megszaporittatván, a’ pénzláb rögtöni megváltoztatása káros következésű lehetne; ’s azért elfogadták ugyan az országos kölcsön eszméjét, de ennek mennyisége iránt – mellyet minden esetre a’ szeretett hon legsürgetőbb szükségeihez fognak mérni – valamint egyéb részletes kérdésekre nézve is, csak a’ financialis választmány tervének közlése után kivánnak elhatározó utasitást adni. A’ telekdíj a’ törvényhatóságok közti kivetés kulcsául elfogadtatott ugyan; de megint csalatkozik a’ közlő, midőn azt hiszi, hogy a’ felveendő kölcsön kamatjainak „közös fedezése“ pártolva volt; mert épen a’ közös teherviselés – e’ szellemileg erősitő kapocs, melly a’ telekdíj tervének, szerintem, leglényegesebb részét teszi – el nem fogadtatott, hanem a’ kamatoknak csak az emlitett telekdíj kulcsa szerint kivetendő „subsidiumok“ általi fedezése nyert többséget. ’S ez a’ határozatnak azon része, melly leginkább figyelmet érdemel, és melly sem a’ tervező gróf eszméjével, sem pedig azok irányával meg nem egyez, kik a’ közös teherviselés nagyszerü gondolata mellett küzdenek*. – A’ mi továbbá a’ mart. 25-én 405kelt k. leirat iránti határozatunkról közöltetett, itt is – igénytelen nézetem szerint – annyiban el volt tévesztve a’ kellő nézőpont, hogy az egész tudósitásban egy szó sincs azon sensatioról, mellyet a’ vallási k. leirat e’ megyében okozott. Kiemelést érdemel e’ részben azon körülmény, hogy a’ nagy többség, a’ jelenvolt egyházi tagokkal együtt – egyet kivéve – leginkább erkölcsi szempontból egyenesen a’ k. leirat ellen nyilatkozott, és a’ k. leirat ellen szólók közt csak az volt a’ különbség, hogy néhányan a’ mult orsz.gyülésről felterjesztett törvényjavaslatot, mások az 1791:26 tczikk további fentartását pártolták, melly utóbbi vélemény többséget nyert, pártoltatván a’ mellett a’ szabad átmenetel is, miről azonban a’ közlő ismét hallgatott. Egyébiránt ámbár tagadni nem lehet, hogy a’ vitatkozás lefolyta alatt számos előitéletek és némi kisdedszivüség gyarló jelei mutatkozának; de botrányos kifejezést – a’ mint már feljebb emlitém – én legalább nem hallottam, és azért, mit tartott annak a’ közlő, nem érthettem.
Mi lajstromos jegyzéket szoktunk vinni arról, hogy mikint áll a’ főbb kérdés pártolása a’ megyékben; Szepes megyét a’ telekdíj pártolói közé irtuk volt, de ha a’ dolog ugy áll, a’ mint e’ tudósitásban irva van, ugy biz azon megyék sorábol kitöröljük, és irjuk a’ subsidium hősei közé. Ma már sok minden dolgot ,telekdíj‘nak hivnak az emberek; de azt megvallom, még nem értem, hogy már a’ subsidium is telekdíj legyen – értvén azon telekdíjat, mellyet gr. Széchenyi tervezett – mert hiszen ha valaki a’ telekdíj alatt csak kivetési kulcsot ért, csak azt érti, hogy földbirtok után vettessék ki adó vagy subsidium a’ megyékre, ugy bizony semmi ujat nem pártol; mert hiszen ez az egyetlen kulcs, melly Mátyás király ideje óta minden kivetéseknél, subsidiumnál ugy, mint adónál alkalmaztatott, jól e vagy rosszul? az más kérdés; de alkalmaztatott minduntalan.
Szerk.
Raisz Szilárd.
