Bács.
Bács.
Bács, junius 15. Folyó hó 10-én első alispáni elnöklet alatt megkezdett közgyülésünkben olvastatott legelőbb derék követeink Latinovics Károly másod alispán, és Zákó István főügyész, uraknak lemondási nyilatkozata, mellyben érzékenyen előterjesztik, miként a’ KK. és RR. mult mart. 18-án tartott közgyülésből kiadott, hozzájok azonban csak azon hó 30-án érkezett pótló-utasitás 1-ső pontjában tőlük haladék nélküli tudósitást kivánván arról, hová járulának szavazatukkal azon inditványra nézve, mellyet Cs– megye egyik követe az országgyülésnek évenkinti tartandása iránt inditványozott? – Váratlan meglepetés leendett vala reájuk nézve az ezen ügyre különösen szoritkozott rendkivüli intézkedés, ha az idézett utasitás világos szavaiból meg nem győződtek volna, hogy e’ részbeni feleletre vonatásuknak szülő oka a’ közhirlapok közléseiben rejlik, mellyekből a’ KK. és RR. észrevevék, hogy ők a’ fönebb érdeklett kérdésre nézve a’ KK. és RRek e’ tárgyra vonatkozó ’s idei januar 15-ről küldött szabályos utasitásukkal ellenkezőleg szavazának. Mellőzve itt a’ hirlapi tudósitás iránti fejtegetést, nyiltan megemlitik, mikép ők a’ KK. és RR. kivánatját a’ nélkül, hogy ez iránti meghagyásukról legkisebb sejtelmük is lett volna, jóval megelőzték, mert ugyan azon mart. hó 20-án és e’ szerint a’ fönidézett pótlóutasitásnak kezeikhöz jutása előtt készitett követi jelentésük szövegében, a’ hongyülési tanácskozások folyamáról a’ KK. és RRet körülményesen értesitvén, e’ jelentésük 8-ik pontjában a’ kérdésben megirták, ’s ennek kapcsában részletesen kijelenték ez érdembeni nyilatkozásukat, ’s pedig olly nyiltsággal, melly egyedül tiszta lelkek sajátja, ’s olly hüséggel, melly tiszta eljárásokban soha sem hiányozhat. És valóban itt fejlik ki a’ tudósitás főszempontja, keblük istene, az öntudat édes érzete megnyugtatá őket az iránt, hogy ők az idei januar. 15-kéni közgyülésből részükre adott inkább általános, mint szabályos pótló utasitás szellemét kellőleg felfogva, ennek 432értelmében az 1791: 13 tczikknek teljes épségébeni fentartásaért, habár sükeretlenül, de buzgó hévvel küzdöttek, ’s örömre gyuladt keblök annak meggondolására, hogy a’ jogszerüség elveiből indulva, ’s sziveikbe mélyen beoltott hazafiui érzelmeiken alapuló lelkületükhöz képest valamint mindig, ugy e’ tárgy küzdterén is polgári kötelezéseiknek szilárdul törekednének megfelelni. – Ámde a’ legközelebbi april. 29-kei közgyülésből kiadott pótló utasitásban e’ tárgyra vonatkozva foglalt határozat fölriasztá andalgásukból, mert ugyanis a’ fenidézett pótlóutasitás 3-ik pontjában az orsz.gyülés évenkinti tartandása iránti inditványra nyilvánitott szavazatuk, mellyet meggyőződésük szerint az 1791: 13 tczikk világos rendeletével tökéletes öszhangzásban lenni hittek, általános ’s valóban kemény kifejezésben roszaltatván, egyszersmind küldőik iránti tiszteletlenség miatt kiméletlenül megrovattak, ’s még egy illynemű eljárás esetében a’ bennök helyezett bizodalom végkép elenyészendésével fenyegetve lettek. – Ismervén innét egész mértékben a’ KK. és RRnek az ősi alkotmányon feneklő hatalomtettét, a’ kérdéses tárgybani kijelentésöket okok halmazával bővebben igazolni annál inkább szerénytelenségnek tartanák, minél bizonyosban hiszik, hogy az ártatlannak mentségre szüksége nincs, ’s a’ tiszta lelkek ügye magát idővel önmaga kivívja. Mivel azonban a’ részről, mi ember ’s polgár előtt legszentebb, a’ becsület oldaláról rovatának meg, figyelmöket kérik a’ RRnek azon még egy megjegyzésükhöz, hogy ők azon viszonyoknál fogva, mellyek által szülötte megyéjök egyeteméhez lánczolvák, saját egyéni becsületök koczkáztatása nélkül a’ KK. és RR. díszes koszorúja iránti tiszteletlenségi vétket soha el nem követhették; mert habár tehetségeik parányiságát tudva, nem tagadják azt, hogy politikai ügyek körüli nézeteikben könnyen hibázhattak, mindazonáltal mindig olly lelkületüek tudnak lenni, hogy a’ hon tekintélyei iránt tartozó tiszteletről soha annyira meg nem felejtkezhetnek, szem előtt tartván mindenkor az élet tapasztalásaiból meritett azon lelkesitő tanuságot, miszerint önmagát dicsőiti, ki érdemet dicsőit, ’s önmagát tiszteli meg, ki mást megtisztel. – E’ körülmények közt, miután a’ fentebbi utasitás szelleméből nem homályosan derül ki, hogy a’ drága bizodalom, mellyel követi pályájokra lett választásuk alkalmával boldogitva lettek, tőlök nagy részben elvonatott; nincs egyéb választás, mint az, hogy követi pályájokról annál inkább lelépjenek, minél fájdalmasabban érzik, mikint egyedül a’ küldők bizalmában fejlik azon erkölcsi erő, melly nélkül a’ politikai göröngyös pályájának terén hatályosan mit sem működtet. Igy a’ bústerhű pályán nem maradhatván követeink, szilárd jellemű férfiakkint lemondásuk mellett visszaléptek. – Uj Követek választására folyó hó 20-ik napja tüzetvén ki, ha kérdezné valaki, kit érend e’ nehéz szerencse? jóslani sem tudhatnánk. – (Folyt. köv.)
Sebők.
