GÖMÖR.
GÖMÖR.
GÖMÖRBŐL, junius 22. Megyék RRei f. hó 10kén évnegyedes közgyülést tartottak. Egyike vala ez azon közgyüléseknek, mellyek mások fölött nagyobb nevezetességgel birnak. – Egyfelől a’ megyének kormányára nem régen lépett főispánhelyettes legelőször ült a’ tanácskozó RR. között elnöki székben; – másfelől pedig magát a’ megyét érdeklő két tárgy – millyen nem mindenkor szokott előfordulni, vonhatta magára a’ közönség’ figyelmét. – A’ főispánhelyettes’ első elnökletében sokan fürkészték a’ jövendőt, mert’ gyenge oldalai közé tartozik az embernek, hogy első benyomások- és viseletból jósolgatni szeret ’s látnoki bölcs képpel következéseket huzni; különösen megyénkben, hol összeütköző érdekekkel bajlódni szomoru alkalmaink valának, teljességgel nem számithatni csodadolgok közé, ha minden uj esettel hall az ember várakozásokat és reményeket megszólalni. – Azonban ha szabad és lehet azokból, miket látunk és hallánk biztos következéseket vonni; – a’ többszörös éljenzések és kitartó figyelem után, mellyel a’ RR. főispánhelyettesünk ő mlgának, csaknem minden nyilatkozatát kisérék, – várhatni, hogy a’ megye’ kormányzójának eljárásában mindig igazságot, a’ kormányzó pedig megyéjében maga iránt nagy bizalmat és ragaszkodást találand. – Mi ama két tárgyat illeti, az mindkettő egy eseménynek eseménye ’s mostani országgyülésre készitett életkérdések miatti harczból szállott ránk teherül. – Volt idő, mellyben azok, kiket Gömörnek ügyei közelebbről érdekelték, arpilis 12-két ugy ismerék, mint a’ franczia a’ juliusi napokat. E’ lap’ hasábjain emlitve voltak az e’ napi események, de az olvasó azon közlések után, mellyek napvilágot láttak, el nem igazodhatott, a’ dolgok’ valódi fekvésén. Mert csodálni lehetett, hogy azon nemesség, melly 1843-ban martius 15-kéről a’ háziadó’ önkéntes elvállalása miatt országszerte fölmagasztaltatott; ugyan azon nemesség már a’ másik hóban az elkövetkezett követválasztás’ idején erőszakkal ’s rendetlen utakon járt az adó’ tárgyában kelt határozat ellen. A’ nemesség felbőszitésében az izgatásnak nagy része lehetett, de a’ mi leginkább feszité a’ kedélyeket, azon ellenszenv vala, mellyet a’ magyar köznemes az adó’ kérdésénél a’ honban mindenütt kisebb nagyobb mértékben tanusita. És a’ mi e’ lapban irva volt, hogy a’ köznemesség hosszu küzdés után magába szállva a’ közteherviselést mart. 15-kén önként elvállalá, – mind nem vala ugy, ’s „az értelmiség’ diadala” nálunk az adóügyben csupán annyiból áll, hogy a’ szólók’ többsége után mondá ki akkor az elnök a’ végzést ’s a’ köznemeseket elzárá ez által a’ személyenkinti szavazástól, mi ha nem történik, ama nem szép dolgokból, mellyek ezután fölváltva jöttek, igen sok elmaradt volna. A’ mi kiskirályságunk’ nemesemberei aprilis 12-kén fölforgatták a’ tekintetes vármegyének állását, az adóban kelt határozatot, a’ nem rendetlenkedni jött választók’ lélekemelő borral telt hordóit, föl mindent, mi utjokban álla, ’s maga a’ megyeház is talán csak régi constutionalis állásának köszönheti, hogy csupán ablakjait és ajtait tördelék be szabadságaikat féltő győzelmeseink. Ezeken kivül ők követeket is választottak akkor magoknak, de e’ követeket törvényesen választottaknak elismerni nem lehetett ’s megbizó levéllel a’ megye őket később nem látta el; az ispán pedig az egész esemény’ történetét legfelsőbb helyre tüstént fel terjesztette. – Igy történt, hogy Gömör az országgyülésen meg nem jelent, az alispáni fölterjesztés’ következtében pedig királyi kiküldött jött a’ megyébe főispáni hatalommal, hogy nyomozza a’ történteket, ’s védelmezze követválasztás’ körüli jogainkat. Hallgatta az ország, mint választánk aztán az ő befolyásával más követeket. – Ez előzményeket eképen kell tudni, hogy megérthető legyen, miket mostani közgyűlésünk’ két nevezetes tárgyának mondunk. Ezeknek egyike az, hogy megyénk azon okból, mert az országgyülésre követei általkellő időben meg nem jelent, a’ törvényben meg szabott pénzbüntetésben elmarasztatott, másika pedig a’ nm. h tanácsnak egy intézménye, mellyben felsőbb rendeletből a’ kir. biztos itt járt két alispán volt) ’ s több más jobbadán főbb tisztviselőink pártoskodás’ vétkével terhelteknek mondatván ki, ezen tettök rosszalása mellett hivatalos kötelességeik’ lélekismeretesebb teljesitésére emlékeztetnek, több nemesek fenyitő pörbe fogatni rendeltetnek, a’ kir. commisio’ 2696 pftra számitott költségei’ fizetésében is elmarasztalván; emlékezetbe hozatik továbbá az 1836-ik évi tisztujitásnál történt kihágások miatt támasztott bűn pöröknek el nem itélése ’s ez elmulasztás is e’ megyének tudatik be. Mi az első illeti, a’ főokok, mellyekkel a’ kir. tábla itéletét támogatja, ezek először: a’ megyei belviszonyok a’ korona’ ügyvédének kereset-levelében fölhivott törvény’ világos és általános rendelete’ ellenére tekintetbe nem vétethetnek; másodszor: az országgyüléseni megjelenés’ határnapja bizonyos kitüzött időhöz lévén kötve, a’ megjelenés’ elhalasztása a’ meghivottak’ önkényétől nem függ, és harmadszor, hogy a’ törvény hozásban résztvevő egyes személyekre vonatkozó bár törvényes mentségeket a’ megye közönségére alkalmazni nem lehet. – Ezek ellenébeni védelmül a’ megye az itélet’ fölebb hivása mellett kifejtetni határozá, mikép lehetne olly belviszonyok, mellyek az idézett törvény rendeletének teljesitését lehetetlenné teszik, példaokáért belháború ellenségbeütése, dögvész és más előre nem látható körülmények, ’s vannak a’ haza történetében példák, hogy illyenkor a’ meghivott, de meg nem jelent megyék a’ törvényes büntetésben el nem marasztattak; áll tehát, hogy a’ törvények’ általános rendelete minden egyes esetekre nem alkalmazható, különben is honi törvényeink ’s instituioink szelleménél fogva a’ törvényeket nem mindenkor szoros betű szerént kell venni, hanem egyes esetekre biróilag alkalmazni, mert – miután mind a’ felperesi szóváltásban mind a’ hozott itéletben az előadott belviszonyok- ’s körülményekre nem az mondatik, hogy azok az idejébeni megjelenésre okot nem szolgáltattak, hanem hogy azok a’ törvények’ általános rendelete mellett tekintetbe nem vétethetnek – e’ megállapitott elv törvényeinkkel ’s törvényes szokásainkkal összeütközik; továbbá a’ törvényes időbeni megjelenést a’ megye nem önként halasztotta el, hanem mint védelmében előadá, arra kényszeritve volt ’s végtére, hogy nem egyes személyekre, hanem minden egyes tagjai által az egész megyére vonatkozik azon mentség, miszerint választási törvényes szabadságából kivetkeztetve lévén, az idejekorán szándéklott követválasztást nem eszközölhette, mit maga ő kir. felsége is elismert az által, hogy meghivó levelének törvényes módoni sikeresithetése végett királyi biztosát kiküldé. Ezeket kivánja a’ megye fölebb hivása mellett az elmarasztaló itélet’ megváltoztatására okokul felhozni, bővebben utasitván Pozsonyban levő követeit, kik által perbeli védelmét eddig is intézé, a’ birtokon belőli felhivás’ módjaira nézve; mivel azonban bizonytalan, hogy ezen módok mellett is a’ czélba vett birtokon belőli fellebbvitel meg fog e’ engedtetni vagy sem, az elmarasztás’ kétszáz nehéz értékü márkáját mielőbb beszedetni határozá, a’ kivetést nem birtok, de személy szerint tévén. – ’S most áttérünk a’ másik tárgyra t. i. az intézményre. Midőn ez felolvastatott, ’a vétkeseknek bélyegzett tisztivselők közül többen ohajták, hogy az intézménynyel leküldött irományok olvastassanak föl, ’s igy legalább megtudhassák ezekből, minő okoknál fogva kárhoztatnak, azonban a’ RR. ezt elmellőzék, ’s fölirást határoztak ő felségéhez, melly kifejezze, hogy fájdalmas érzéssel veszik közbizalom által választott tisztviselőknek a’ legérzékenyebb oldalróli érintetését a’ nélkül, hogy közülök többen ellen még csak vád is emeltetett, ’s ez velök közöltetett volna, ’s mégis kihallgatás nélkül vétkeseknek mondatnak; mert sértve találják ez által a’ kihallgatás nélküli elitélés ellen biztositó törvényeinket; az által pedig, hogy az intézménnyel leküldött iratokhoz a’ kir. biztos’ fölterjesztett jelentése ’s még lehető más vádiratok nem kapcsoltattak, az illyes esetben mindennemü iratok’ közlését meghagyó 1805. évi 5. czikkely sértetett meg; ezek fölötti fájdalmukat tehát egy alázatos fölirásban nyilvánitani elhatározták; az 1836. évről maradt bünpörökre pedig megjegyzék, hogy ezek’ elitélésébe a’ megye nem folyt be, mert az akkor királyi biztoskép’ munkált főispán nevezett ezekre nézve törvényszéket, jónak láták továbbá az intézmény’ következtében még azt is, hogy az abban fenyitő pörbe fogatni rendeltek’ javait a’ fizetendőkre zár által biztositák, nehogy kijátszások történhessenek. Ennyi tehát háramlott reánk 1843-dik év mart. 15-nek dicsőségéből. Voltak még jelen közgyülésünknek sok egyéb nevezetes tárgyai. Utasitánk követeinket a’ kir. városok ’s népnevelése iránt, meghagytuk nekik, hogy a’ váczi elmekórháznak fölépittetését sürgessék; Magyarországban sok az őrült, ’s minden megye nem viselheti a’ magáéinak gondját; j volna már egy országos intézet. Főispánhelyettes ő mlga üdves rendeléseket tétetett a’ scontro – ’s meglátogatván személyesen a’ tömlöczöket, a’ beteg rabok korházának dolgában. – Magunkra nézve leszállitók a’ hús’ árát ’s megszabtuk a’ képerészt ’s a’ tb. ’s a ’tb. Egyébiránt jelenleg csend és nyugalom van a’ megyében. Mezőinkre mindenfelé kiönté a’ természet bő nyári áldását ’s nadrágos és nem nadrágos politicusaink elvannak foglalva a’ tartományi gazdaság’ bajaival. – Ha majd ősz lesz ’s a’ kandaló’ napjai béjőnek és szóbeszéd közt előkerülend, hogy a’ tisztviselőkre a’ három év néhány hónap mulva fog lejárni; bár akkor ne változzék meg e’ nyugalom, e’ csend! De nekünk a’ jövendőben biznunk nem lehet; közöttünk jár a’ beszéd, hogy sok régi emlékezetek élnek még, és sokan uj szakadást is vélnek bekövetkezni. – Igy majd kortesek nélkül nem fogunk választhatni tiszteket; pedig hol annyi hivatalvágyó apró ur ’s parányi aristocrata van forgásban, mint nálunk, sokféle érdek állhat fel egymásnak ellenében. Sokan azt mondják tán, hogy ezek korai aggodalmak még ’s hivatkozni fognak az országgyülésre, melly a’ korteskedés ellen üdvös törvényeket hozand, még mielőtt nálunk tisztujitás lenne. – Mi nem kételkedünk, hogy a’ törvénynek bár mi szigoru elvei nálunk is lelkesedéssel ne fogadtatnának e’ tárgyban; de az alkalmazás! – A’ helyhatóságoknak, természetökből folyó hiányaik mellett tulajdon nemzeti bűneik is meg vannak napjainkban. – Lehet még alkalmunk ezekről is beszélni.
Négyen.
