MÁSODIK VÁLASZA a’ m. főRR-ek a’ t. KK. és RR-hez,
MÁSODIK VÁLASZA a’ m. főRR-ek a’ t. KK. és RR-hez,
a’ vallásbeli súlyok és nehézségeknek a’ mult országgyülésről fentartott pontjait’ tárgyában közlött izenetükre.
Ő cs. kir. főherczegsége, és a’ m. fő-RR. azokat is, miket a’ t. KK. RR. a’ vallásbeli súlyoknak és nehézségeknek a’ mult országgyüléről fentartott pontjai iránt a’ főRR. válaszra 2-ik izenetükben előadtak, fontolóra vevén; irántuki nézetüket következőkben kivánták a’ t. KK. és RR-kel közölni, jelesen:
I. A’ mi a’ vegyesházasságokból születendő gyermekek’ vallásos nevelésére nézve kiadott reversálisokat illeti: bár a’ t. KK. és RR. továbbhat is azt nyilványitanák, hogy a’ reversálisokat az 1790/1. 26. törvényt megelőző időkben az 1781. évi october 1-ső napjától kezdve gyakorlatban volt létüket az 1792. évi december 21-én kiadott körlevélnél fogva el nem ismerhetik; – miután azonban az 1781. évi parancsolat által, mellyre a’ t. KK. és RR. által felhozott 1792. évi dec. 21-én költ körlevél hivatkozik, egyedül csak olly reversálisoknak a’ mint ezt a’ m. főRR. válaszizenetükben már kifejtették, használata szüntetett meg, mellyek az 1768. esztendő óta a’ kötendő vegyesházasságoknál valamennyi gyermekeknek catholica neveltetése iránt megkivántattak, és parancsoltattak, – a’ m. főRR. előtt tisztán áll, hogy a’ szabad akaratból kiadott reversálisok, mind az 1790/1. évi törvény előtt gyakorlatban voltak, mind pedig ezen törvény által el nem töröltetvén, sőt ezeknek használhatása emlitett törvény’ engedőleges rendelkezésében foglaltatván a’ törvény’ hozatala után is folyvást divatoztak. Nem is érthetnek a’ m. főRR. a’ t. KK. és RR-kel abban egyet, hogy az 1790/1. 26. törvény 15-ik §-a szavaiból „patris religionem sequi possint” vett magyarázata a’ m. főRR-nek erőltetett volna, mert a’ t. KK. és RR. is ezen §-st. a’ catholicus atya’ irányában kötelezőnek, az evangelicus atya’ irányában pedig engedőlegesnek elismervén, ha csak az engedőlegességnek épen semmi jelentőséget tulajdonitani nem kivánnak, el kell ismerniök azt is, hogy ezen engedőleges törvény szabadságára hagyja az evangelicus’ atyának gyermekeit, a’ maga’ vagy cath. hitvese’ vallásában nevelni. –
A’ midőn továbbá ő cs. kir. főherczegsége és a’ m. főRR. a’ t. KK. és RR-ek’ azon állitására, hogy a’ reversálisoknak eltörlését az 1790/1. 26. törvény’ általános rendeletében maga a’ fejedelem is beleértette, felelőleg azt nyilvánitották, hogy dicső emlékezetű Leopold királynak nem sokára a’ törvény’ alkotása után kiadott resolutiója, mellyben a’ reversálisokat, mint törvény által el nem töröltetteket erejükben megtartandóknak világosan kimondotta, ellenkezőt mutat, távol sem voltak olly értelemben, hogy az által a’ törvények’ magyarázatának jogát az 1790/1. 12 t. czikken tul terjesszék, hanem figyelmezve azon törvény’ sajátszerű keletkezésére, okoskodásuk egyedüli oda vala irányozva, hogy miután maga a’ fejedelem, kinek mint a’ vallás ügye’ elintézésére országgyülésileg egyértelműen megkért és feljogositott arbiternek királyi válasza szórul szóra a’ törvénybe iktattatott, és ki ekként ama’ tulajdon szavaiból alakult törvényczikk’ értelmét voltaképen tudhatta, nem sokára a’ törvény’ származása után, jelesen 1791. évi nov. 17-ki kiadott következő tartalmu resolutiójában: „In ordine ad reversales ocasione mixti matrimonii de educandis in fide catholica utriusque sexus prolibus datas SS. sua majestas benigne decrevit, talium cum illae lege abrogatae haud sint vigorem ultro conservandum esse; – a’ reversálisoknak az 1790/1. 26. törvény által el nem töröltetését kijelentette; azt állitani, hogy azoknak eltörlését maga a’ fejedelem is a’ törvény’ általános rendeletében beleértette, épen nem lehet; annyival kevesbé, mert a’ napló’ bizonysága szerint az akkori országgyülési elnök egyik vegyes ülésben azon okkal kivánta a’ clerust és a’ vele szavazott cathol. RR. az ellenmondás’ közbenvetésérei szándéktól elmozditani, hogy a’ kir. válaszban és abból készült törvényczikkben foglalt „possint” ige által fel van tartva a’ vegyes házasságokban élő catholica nőkre nézve azon mód, melly szerint valamennyi gyermekeik’ catholica nevelést biztosithassák a’ nélkül, hogy ezen előterjesztése iránt az országos RR. által valamelly észrevétel tétetett volna. Egyébiránt pedig a’ t. KK. és RR. állitván azt, hogy a’ reversálisoknak eltörlését az 1790/1. törvény rendeletében maga a’ fejedelem is beleértette, a’ fejedelem magyarázatára magok hivatkoztak, ha tehát e’ részbeni okoskodásukat a’ törvények’ magyarázata iránti jogot túl terjesztőnek és hiányosnak nem tekintették, nincs ok, miért a’ m. főRR-nek felelőleg ugyan resolutióból meritett czáfolatától a’ kell nyomatékot elvonják.
A’ t. KK. és RR. által felhozattak ellenére is tehát a’ m. főRR. meggyőződése szerint czáfolatlanul állván mind az, hogy ezen reversálisok az 1790/1. 26. törvény’ hozatala előtt divatoztak, mind az, hogy ezen törvény által el nem töröltetvén, sőt annak engedőleges rendelkezése által megengedtetvén, azután is folyvást használtattak: a’ m. főRR. az igazsággal megegyezhetőnek továbbat sem látják, hogy a’ törvény’ oltalma mellett szabadon keletkezett, és legujabb időkig a’ törvényhatóságok’ hozzájárulásával gyakorlat által foganatositott illyetén kötelezések most, miután a’ cath. fél férjhez menetele által annak eleget tett, visszaható törvény által megsemmisittessenek; ennél fogva e’ részben a’ t. KK. és RR. kivánságához ezuttal sem járúlhatnak. –
II. Az átmenetet illetőleg a’ t. KK. és RR, a’ m. főRR-nek e’ részben tett javallatában az átmenetet nem ugyan felsőbb engedelemtől, hanem az eljárás’ jóváhagyásától látván felfüggesztve lenni, ’s ezt a’ m. főRR. által kijelentett azon elvvel, hogy maga az átmenet tulajdonkép’ semmi hatalom’ akaratától ne feltételeztessék; hanem csak bizonyos ünnepélyes formákkal köttessék öszve, megegyeztetni nem tudván, az ünnepélyes formákat utóbbi izenetükben csak olly alakban vélik felállithatóknak mellyben az átmenet az eljárás’ helybenhagyásától se függesztessék fel; azonban, ha a’ t. KK. és RR., a’ m. főRR. javaslatát egész kiterjedésében figyelembe veszik, meggyőződtek volna, hogy a’ m. főRR. az átmenet iránt feljelentést egyedül a’ külső formákra szoritva határidőt fogadtak el, mellynek eltelte után a’ válasz’ megérkezése nélkül is az átmenet szabadon megtörténhete. – Miután mindazonáltal a’ t. KK. és RR. ebben legfőbb aggodalmukat helyhezik, a’ m. főRR. a’ kölcsönös egyetértés előmozditása tekintetéből az eziránti vitatkozást folytatni nem akarván, hogy a’ KK. és RR. aggodalmuk e’ részben is eloszlattassák, kinyilatkoztatják, hogy a’ t. KK. és RR. kivánságához hozzájárulva nem ellenzik, hogy az átmeneti esetek a’ megtörtént átmenet után jelentessenek fel ő felségének; – valamint attól sem idegenek, hogy az emlitett ünnepélyes formák, mellyeket a’ m. főRR. azon szempontból kiindulva, hogy átmenetelével csak az csonkithatja az általános vallás’ érdekeit, csak az sértheti hitsorsosinak gyengébb vallásos érzelmét, kinek vallásos elvével az átmenet ellenkezik, egyedül a’ catholica vallásra szoritani kivánták, az evangelica vallásokbóli átmenetre is a’ t. KK. és RR. kivánságához képest a’ viszonyosság tekintetéből kiterjesztessenek. – Ezen ünnepélyes formákban kiszabott eljárásban azonban a’ m. főRR. az illető lelkipásztorokat, mint ezek’ hivatása természeténél fogva illy ünnepélyes lépések, mellyben egyházi ügy, és vallás’ választása forog fen, mind pedig azért is, mivel a’ m. főRR. ezen ünnepélyességnek legfőbb kellékét abban keresik, hogy ezen külső formák törvénytelen befolyásra ne használtathassanak, ezt pedig az által legbiztosabban elérhetőnek vélik, ha az egyházi és világi hatalom’ feladata, kellőleg arányosittatik; – mindezek nyomán tehát ő cs. k. főherczegsége és a’ m. főRR. a’ t. KK. és RR-nek az átmenet iránti törvényjavaslatát következendőképen modositani vélnék, jelesen.
Mi a’ bevezetést illeti: minekutána a’ m. főRR. a’ kívánt egyesség’ elintézése végett az 1790/1: 26. tcz. értelmezése iránti vitatkozással felhagytak, ámbár e’ tekintetben előbbi nézeteikhez továbbá is ragaszkodnak, a’ t. KK. és RRet azon bevezetés’ kihagyására szives bizodalommal felszólitván, az 1790/1: 26 tcz. rendeletét ollyképen kivánnák módositani, hogy a’ polgári törvényhozás e’ vallások’ tanainak megtartását az egyének lelkiismeretére bizza. Mi már a’ többi pontokat illeti: az ünnepélyesség iránti javaslatukat e’ következőkben központositják:
1. §. A’ r. cath. vallásról egy más törvényesen bevett vallásra és viszont, vagy bármilly törvényesitett vallásról a’ másikra átmenni kivánó, abbeli szándokát irásba foglalva, valamint egyrészt megyékben az alispán- vagy az illető járásbeli szolgabirónak, sz. kir. városokban a’ polgármesternek, kerületekben pedig a’ kapitánynak, két önmaga által meghivand tanú jelenlétében és két példányban beadni, – másrészről pedig tulajdon lelkészének egy példányban átküldeni ’s benyujtani köteles.
2. §. Az illető világi tisztviselők a’ folyamodásnak mindkét példányaira a’ benyujtásnak napját és esztendejét följegyezni, ’s a’ folyamodásokat azonnal hátirattal ellátni tartoznak, ’s ezen hátiratban napot ’s helyet rendelnek, hogy előttök ’s a’ magokkal viendő törvényes biróság előtt, melly ez esetre nézve városokban két tanácsbeli, a’ kerületekben pedig egy táblabiró ’s egy hadnagy leend, – ujolag megjelenjen.
3. §. A’ megjelenésre a’ 2. §. rendelete szerint kitűzendő határnap 15 napnál hosszabb időre a’ folyamodás’ beadásától számitva nem terjedhet; melly határidő a’ 2. »-ban megemlitett világi tisztviselők által az illető lelkésznek is jóelőre a’ végett tudtára adandó, hogy ha annak szükségét látandja, ’a kihallgatás’ alkalmával maga is jelenlehessen.
4. §. megmaradna.
5. §. A’ kitüzött határnapon a’ folyamodó az alispán vagy szolgabiró ’s illetőleg polgármester és kapitány, és a’ maguk mellé rendelt törvényes bizonyság, továbbá ha megjelenik, az illető lelkész előtt, két tanu’ jelenlétében kihallgattatik, ’s ha átmeneti szándéka mellett megmarad, a’ jelenlevőktől aláirandott bizonyságlevelet nyer, mellynélfogva a’ kívánt átmenet végrehajtatik ’stb. – Az átmenni ’stb. marad.
6. §. Az alispán vagy szolgabiró, ’s illetőleg polgármester vagy kapitány az átmehetési bizonyságlevél’ kiadása után az átmenet’ esetét mindazon hitvallásbeli lelkésznek, melly hitvallásra átment, nem különben azon vallásbeli lelkésznek, melly hitvalláson az átmenető eddig volt, ha az a’ kihallgatás’ alkalmával meg nem jelent, azonnal tudtára adja.
7. §. Azon tisztviselők, kik az 5. §. esetében az átmenni kivánót kihallgatták, megyékben az alispán, ez pedig a’ h. tanácsnak utján az egész eljárás felett ő felségének kimeritő jelentés mellett mind az eredeti folyamodás’ visszatartott 2-ik eredeti példányát, mind pedig az átmenetről kiadott bizonyságlevélnek másolatát is, tudomás végett fölterjesztik, tulajdon hatóságoknak pedig évnegyedenkint az előkerült esetek’ lajstromát benyujtják.
III. A’ vegyes házasságokból eredő válóperekre nézve a’ t. KK. és RR. ujabb okokat föl nem hozván, a’ m. főRR. e’ részben előbbi üzenetökben kijelentett okainál fogva eddigi nézeteikhez ezuttal is ragaszkodnak. Az egyházbeli biróságok’ elmellőzésére más honbeli olly házasságokról, mellyek a’ közállomány által csupán’ polgári kötések szempontjából véve, polgári hatóság köttetnek, és a’ törvény’ esetében szinte a’ polgári hatóság által fel is bontatnak, vont következtetésekre megjegyezvén, hogy a’ külhon’ példáját honunkra, a’ hol törvényeink szerint mind a’ nem vegyes mind a’ vegyes házasságok valóságos szentségnek tekintetnek, alkalmazhatónak, ’s e’ mellett honunkban az egyházi biróságoknak a’ szóban levő válóperekbeni eljárása törvényeken kivül békekötéseken is alapulván; nem lehet, hogy azon kötés egy részben fölbontható, más részben pedig fölbonthatlan legyen.
IV. A’ mi továbbá az evangelicusoknak a’ kapcsolt részekben általánosan leendő polgárositását illeti: e’ részben előadott indokai és nézetei iránt is a’ m. főRRnek a’ t. KK. és RR. semmi ujat fel nem hozván, a’ m. főRR. is mind e’ pontra, mind a’ Posega, Verőcze és Szerém megyékre nézve válaszaikban már nyilvánitottakra hivatkozva, előbbi véleményök mellett ezennel is megmaradnak, minek folytán a’ t. KK. és RRet bizodalmasan felszólitván, 464hogy ezen tárgyat a’ kapcsolt részeknek’ bizton remélett hozzájárulásától felfüggesztvén, a’ felhozott kivánattól elállani sziveskedjenek.
V. Végre a’ t. KK. és RRnek a’ különböző vallású keresztyén felekezeten levők és egyháziak viszonyai iránti teljes egyenlőség- és tökéletes viszonosságra nézve előadott törv.javaslat’ támogatására a’ t. KK. és RR. részéről ujabban fölhozottakra a’ m. főRR. kijelentik, miszerint valamint az eddig alkotott, ugy a’ jövőre alkotandó törvények irányában is a’ m. főRRet mindenkor ama’ tiszta érzelem vezérlendi, és a’ t. KK. és RR. szives közremunkálódásukra számot tartanak – a’ törvényeket ugy szerkesztetni, hogy azok’ tartalma kétesértelmű magyarázatra ne nyujthasson alkalmat: ugy a’ külön külön vallásos elvek’ sérthetetlensége, és a’ különböző egyházak’ törvény által biztositott jogainak és létszerének fentartása mellett minden magokat előadható esetekben, mellyekben a’ külön hitfelekezetűek közötti viszonyok törvény által elintézendőnek leendnek, a’ kölcsönös viszonosság’ elvét szem elől veszteni nem fogják; annak azonban általános felállitását, és kétes magyarázatokra, ugy utóbb onnét eredhető vallásos surlódásokra, mellyeket elkerülni inkább, mint előidézni a’ törv.-hozás’ nemes feladatának vallják, alkalmat szolgáltatható törvénybeni iktatását ugy, mint azt a’ t. RR. inditványozták, jelenleg sem láthatják czélszerűnek, sem illy alakban hozandó törvény’ szükségéről avagy hasznáról meg nem győződhetnek, – ’s ezeknél, ugy az előbbi izenetükben kifejtett okoknál fogva, a’ t. KK. és RR. javaslatához továbbá sem járulhatnak.
Ezek levén azok, miket ő cs. kir. főhgsége és a’ m. főRR. a t. KK. és RR. által előterjesztettekre nézve kijelenteni kivántak, a’ t. KK. és RRet teljes bizodalommal felszólitván, hogy a’ m. főRRnek az átmeneti pontra nézve tanusitott egyesülési készségét méltányolva, e’ tárgyban részükről is a’ m. főRR. javaslatát elfogadni – a’ többi pontokra nézve pedig arról, hogy azok közül nagyobb részt elvbeni különbözés’ és nem a’ közelités hajlam’ hiánya forog fen, meggyőződvén, azoknak további szorgalmazásától elállani sziveskedjenek.
