VÁLASZA a’ m. FőRRnek a’ t. KK. és RRhez
VÁLASZA a’ m. FőRRnek a’ t. KK. és RRhez
a’ vallás’ tárgyában f. 1844-ik évi mart. 25-ben kőlt k. királyi válasz iránt.
Ő cs. kir. főhgsége és a’ m. főRR. tanácskozás alá vevén a’ t. KK. és RRnek f. évi maj. 24-kén kelt leirat’ tárgyábani izenetét ’s fölirási javaslatát, nem titkolhatják el, hogy midőn a’ jelen orsz.gyülés alatt már másodszor nyílik nekik alkalom e’ kérdésben tanácskozni, kötelességüknek ismerték ujabban megvizsgálni: a’ t. KK. és RR. által felállitott elvek a’ k. k. válaszban nem feltalálhatók e? nem érettethetik e el a’ kívánt süker azoknak alkalmazása által, hogy ő felségének hozzájárulásával a’ t. KK. és RRtől is megemlitett közmegegyezés’ utján törvény alkakittatván, a’ vallásos viszálkodások végképen megszüntettessenek.
Nem tagadhatjuk ugyanis a’ m főRR., hogy a’ lelkiismeret’ szabadságának, sőt a’ kellőleg felfogott viszonosságnak igényeit a’ k. k. válasz által inkább biztositva látják, mint az orsz. RR. részéről fölterjesztett parancsoló törv.javaslat mellett; mert ha igaz is, hogy azok, kik egy illy törvény mellett; mert ha igaz is, hogy azok, kik egy illy törvény mellett házasságra lépnek ebbeli szabadságokról önként mondanak le, szintolly tagadhatatlan, hogy azokra nézve, kik vegyes házasságokra lépnének, ha illy törvény nem léteznék, annak rendelete az egyéni szabadságnak nem csekély megszoritása lenne. – Annyival kevésbé láthatnak pedig a’ m. főRR. következetességet abban, hogy a’ szülőknek gyermekeik’ nevelése iránti intézkedési joguk nem egyiránt minden házasságokra terjesztetik ki, minekutána itt csak a’ vegyes házasságokból szűletett gyermekek’ neveléséről lenne szó, ezen kérdésnek eldöntése nem e’ helyre való, a’ lélekismereti szabadság a’ vegyes házasságokat illetőleg főleg azt igényli, hogy az egyik félnek vallásos meggyőződése a’ másikénak alá ne rendeltessék, és a’ házasulandó felek’ egyéni szabadsága csak annyiban szorittassék meg, a’ mennyiben azt magának a’ vegyes házasságoknak természete igényli.
Nem is tartanak a’ m. főRR. a’ csendnek és egyetértésnek a’ t. KK. és RR. által emlitett háborgatásától, mert mi a’ családi békét és nyugalmat illeti: annak biztositékát leginkább az illető felek’ egyéniségében keresvén, ugy vannak meggyőződve, hogy az engedőleges törvény által épen olly kevéssé veszélyeztetik, mint a’ parancsoló törvény által biztosittatik, – a’ közcsendet pedig sokkal inkább biztositandónak vélik az által, ha a’ polgári törvényhozás feladása’ határait kellőleg felfogva, azon gyöngéd viszonyok’ elintézését a’ családi élet’ körébe utasitja, mintha olly parancsoló törvényt hozna, mellynek közigazgatási utoni végrehajtása a’ kedélyeknek szomoru ingerültségeivel párosulni szokott. –
Mi már a’ t. KK. és RR. abbeli aggodalmát illeti, hogy a’ k. k. válasz nem kielégitő, nem kételkednek a’ m. főRR., hogy elveinek alkalmazása által annak alapján egy kielégitő törvény’ szerkesztése lehetséges.
Nem tagadhatják ugyan a’ m. főRR., hogy azon esetre, ha a’ szülék magok közt meg nem egyezhetnének, kielégitő rendelkezést felállitani némi nehézséggel járna, de ennek szükségét annál kevésbé látják, mert illy nem-egyezési eseteket csak kivételeseknek tekinthetnek, és ugy vannak meggyőződve, hogy ezen esetek’ fontossága egy részről arányban nem áll a’ polgári törv.-hozás’ tényleges föllépésének számos komoly következéseivel; másrészről pedig sokkal ritkábbak lesznek, ha az illető felek eleve meggyőzetvék, hogy minden köztük támadható viszálkodásoknak megszüntetése egyedül egyéniségöktől feltételeztetik. – Annyival kevesbé járulhatnak pedig a’ m. főRR. ezen tekintetben egy törvényes rendelkezésnek felállitásához, mert a’ szabad egyezkedések’ fenhagyása mellett annak meghatározására, mikor leend a’ törvény’ intézkedésének helye, kötelező szerződések’ felállitása szükséges, hogy azoknak nem léte a’ meg nem egyezés’ bizonyságaul szolgáljon; ezeket pedig az orsz. RR. a’ m. évi jul. 5-kén érkezett k. k. válasz iránti felirásban leginkább ostromolván, azoknak behozatala és törvény általi megállaitása kivánatosoknak nem látszanék.
Mi már a’ második esetet illeti: t. i. mi a’ szülőknek halálát tárgyazza, semmit sem kételkednek a’ m. főRR., hogy a’ k. k. válasz’ azon elvének alkalmazása által, mellyet a’ törvény’ általános parancsoló intézkedése’ helyébe lépő egyéni intézkedésben vélnek feltalálhatónak, minden nehézségek megszüntethetnének; – ha ugyanis a’ szülék’ egyike halál által mulnék ki, a’ gyermekek’ vallásos nevelése iránti intézkedés a’ szüléknek a’ végrendelet, vagy a’ már kezdett vallásos nevelés iránti akaratja szolgálna sinórmértékül; ha pedig a’ vallásos nevelés még nem kezdődött volna meg, ’s az elhunyt szülék’ akaratját kitudni többé lehetséges nem lenne, a’ gyermekek’ vallásos nevelése iránti intézkedés azokat illetné, kik az atyai hatalom’ gyakorlatát pótolják.
Ő cs. kir. főhgsége és a’ m. főRR. meg vannak győződve, hogy a’ legutóbbi kegy. kir. válasz által a’ vallásos ügyeknek eldöntése egy egészen uj térre van állitva, mellyen a’ fenforgó kérdések’ czélszerű elintézése a’ legbiztosabban várható; teljes bizodalommal szólítják fel tehát t. KK. és RRet, hogy a’ k. k. válaszban foglalt elveket figyelembe venni, azokat az egyes esetekre a’ fentebb érintett módon, és a’ kérdéses törv javaslat’ többi §§-ra alkalmazni sziveskedjenek.
