183. Országos ülés a’ Rrnél, jul. 27-kén.
183. Országos ülés a’ Rrnél, jul. 27-kén.
Napirend: a’ II-ik osztályú sérelmek’ és kivánatok’ tárgyalása.
Olvastatván a’ 11. pont, mellyben Temes megyének a’ katonai kihágások iránti panasza foglaltatik, az illető követ ekkép’ szólt:
A’ felolvasott pont, ugymond, megyém’ legvérzőbb sérelmét tevén, kötelesnek érzem magamat szót emelni már csak azért is, hogy a’ RR. egyetemes pártolásaért küldőim’ hálás érzelemit kifejezzem. Igen, nem egyes megyének baja, a’ közügy, a’ személyes bátorság’ megtámadásának ügye ez, ’s emberi jogok’ kigúnyolása idegen jövevények által. Hajdan, midőn Karaffa országunkba jött gyilkoló kezekkel, illy esemény nem ébresztett volna olly figyelmet, nem tartaték vala rendkivülinek: mert azon boldogtalan idők’ történetei évkönyveinkben véres betűkkel vannak irva; mert akkor, kik törvénytelen hatalmat gyakoroltak e’ hazában, minél inkább voltak kegyetlenek ’s igazságtalanok a’ lakosok iránt, annál biztosabban számithatának kedvezésre a’ hatalomnál. Most azonban, mikor bizalom’ és szeretet’ kapcsa hosszú veszélyes időkön keresztül összeforrasztá a’ nemzetet és fejedelmet, e’ szelidebb korban illyes embertelen kegyetlenkedés olly kebellázitó, mint többé nem közönséges dolog.
A’ felolvasott föliratban röviden el van sorolva az egész dolog, szükség mindazáltal némelly egyes körülményekre is emlékeztetnem a’ RRet.
Az eset következő: 1841. évi oct. 11-én megyém’ nevezett lakosai, az Árvai család’ tagjai ’s Márton András Lugoson egy vendéglőben az ott tanáyzott császár-huszár ezred’ néhány közlegényei által megtámadtatván, e’ közlegényeket, noha nagyobb számmal valának, kiűzék a’ csárdából. Verekedés közben azonban egyetlen katona sem sebesittetett meg, mig ellenben a’ nemesi lakosok közül kettő volt súlyosan megvérengezve. Mindez csak mindennapi verekedés’ szinét viselte, ’s ha lakosainknak tulajdonittaték vala is, a’ megyétől kellett volna sürgetni az elégtételt. Azonban máskép’ történt; az ezred’ tisztei vagy nem ismerék a’ közállomány’ azon föltételét, hogy hazai polgárt bármi tettért csak törvényes polgári hatósága itélhet el, vagy, mi sajnosabb, ismerék, de készek valának szándékosan tapodni a’ törvény’ rendeletét. N–i herczeg M. és báró S. E. ugyanis – az fő – ’s ez alhadnagy – négy közlegényt véve magok mellé, lóháton Temes megyében utólérvén, iszonyú káromlások közt fegyverrel támadták meg a’ hazamenő Árvaikat. A’ megtámadottak hasztalan hivatkozván akár Krassó, akár Temes megye’ polgári hatóságára, hol megjelenni készeknek nyilatkozának, midőn mind e’mellett fegyverrel kegyetlenül üttettek, kénytelenek voltak az önvédelem’ természetes jogához nyulni, ’s magokat lőcseikkel védelmezék. A’ katonák ekkor cselhez folyamodván, igérték, hogy többé bántani nem fogják; azonban alig rakák le ótalomeszközeiket, a’ szegény embereket ujolag karddal rohanák meg. Árvai Mihály és György összetett kezekkel esedeztek irgalomért a’ herczeghez, ’s miként a’ földjeiken dolgozó jobbágytanúk mondják, a’ szép magos termetű tiszt maga vágott karddal a’ kezét feléje nyujtó emberhez; ’s igy Árvai Mihály halálra vagdaltatott, több társai pedig tetemesen megsebesitettek. Az eset milly benyomást tőn Temes’ Rrire, képzelhető.
Azonban szerencsétlenség történik mindenhol és minden időben; az emberek hibáznak roszaságból és gyarlóság miatt, szemünk’ láttára ez országgyülés alatt is milly borzasztó est adta elő magát; az emberi keblet megnyugtatja mindazáltal azon tudat, hogy a’ gonosz tettet érni fogja az igazság’ mérlegének súlya. Temes megyében ez nem történt, e’ megye’ aggodalmát nevelte a’ keserű fájdalom, mit azon borzasztó bűntettre nézve az igazság’ ki nem szolgáltatása okozott. ’S e’ megyében pedig csak a’ mult évtizedben több más borzasztó esetek is vitettek véghez a’ katonaság által. Lippa és Szent-András mezővárosokban szinte tisztek vezeték vérengezésre a’ katonaságot, mig Uj-Aradon példátlan hatalmaskodás történt. Mindenütt történt vegyes vizsgálat, a’ polgárok’ ártatlansága ’s a’ katonák’ erőszakossága mindenütt kiviláglott, ’s elégtétel mindezek mellett egyetlen esetben sem adatott.
Illy esetek büntetlenül maradván, természetes volt a’ megye’ sejtelme, hogy a’ fentebbi esetet sem fogja kisérni elégtétel. Sok felirásra azonban elérkezett végre a’ h.tanács’ intézménye, mellyben tudtul adatik, hogy a’ két katonatiszt a’ tömlöcztartónál kiállandó négy heti fogságra itéltetett, a’ legények pedig szabadon bocsáttattak, mivel az intézmény szerint, a’ kihágásra tisztjeik által indittattak. Világos tehát, hogy a’ merény a’ n–i herczeg ’s báró S. által követteték el, ’s illy bűntettnek négy héti fogsággali büntetése nem gúnyja e az igazságnak? Azt hiszem, hazánk’ törvényei fenállanak, mig világos törvény által el nem törültetnek: az 1723: 11. tcz. pedig, hivatkozván az 1655: 7 tczikkre, azt rendeli, hogy a’ katonai rend’ egyénei, kik bűntettett polgárok ellen követnek el, az ország’ törvényei szerint itéltessenek el. Minden polgári társaságban ugy nyújt a’ törvény biztositást egyéneinek, ha meg van győződve, hogy mi egyre nézve bűn, mindenkire bűn, és ha mindenki egyformán büntettetik. És e’ négy heti fogsággal sincs a’ büntetés’ szégyenitő következménye összekötve; a’ tisztek illy büntetés után is derült homlokkal jelennek meg a’ legmagasabb fényű salonokban. Nem volt e tehát gúny ez esetben az adott elégtétel? ’s nem kegyetlenség e magától a’ hatalomtól is ezt elnézni? Ki ezen meg nem indul, ki a’ természet’ sugalma szerint a’ vétekre nem kiván büntetést, maga is kegyetlenkedik. Annál vétkesebb valaki, minél inkább vét kötelessége ellen is, ’s ha a’ biró, kire bizatott az igazságszolgáltatás, maga sérti az igazságot, kétszeresen bűnös; nem érdemel e a’ katona is kétszeres büntetést, midőn maga támadja meg a’ közbátorságot, mellynek őreül rendeltetik ’stb.
Ezen után szónok a’ korm.szék’ eljárására térvén, mutogatá, mikép’ eredetétől a’ mai időkig, mindenkor ellenkező irányban járt ösvényén. Nem foghatom meg, –ugymond – hogyan elégedett meg e’ kormányszék a’ négy héti fogságbüntetéssel, hogy volt hidegvére azt megyémmel tudatni. Hogy illyesek elnézetnek, szónok nagy részben annak tulajdonitja a’ katonaság’ ellenséges helyzetét; hiszi azonban szónok, hogy annak idejében e’ szerencsétlen esetnek jótékony eredménye lesz, reá támaszkodva a’ nemzet követelni fogja, miszerint a’ katonaság más lábra állittassék, ’s legyen törvény alatt, ’stb.
Igen is, folytatá másik szónok ezen előadást, eljő valahára az idő, mellyben cselekvéshez kell nyulni. Szónok addig jó válaszoktól biztatásoktól keveset vár. Hányszor nem nyert már e’ nemzet igéreteket? emliti szónok csak az 1830-ki időszakot, midőn többek között kivántatott, hogy a’ magyar ezredekbe magyar tisztek alkalmaztassanak, és egy kis véletlen meglepetés, elég varázszsal birt megigézni a’ generosa natiót.
Mi magát jelen esetet illeti: szóló követ itt is igazolva látja a’ közmundást, hogy a’ kis gonosztevő vérpadra vitetik, mig a’ nagyok felemelt fővel járnak. ’S mintha látná, mikép’ intézményeztetett el egész dolog kölcsönös deferentiával, valamelly estélyen. ’S ez eljárás ellenében szónok megyéje’ állapotát tünteté elő. E’ megye’ követei jelentéseiket nem az administratorhoz, mert ez önmagát felfüggeszté hivatalából, hanem az alispánhoz czímezik; e’ miatt előbb a’ nagyfontosságú ügyben dorgáló intézvény érkezett, ’s midőn a’ megye ezt tisztelettel féretevé, a’ kormányszék fölterjesztést tőn; hogy B. megyét többé kormányozni nem lehet.
Végre kijelenté szóló követ: hogy addig, mig e’ felterjesztett sérelem nem orvosoltatik: katonai adót nem fog adni küldői’ részéről.
Hasonló értelemben többen is nyilatkoztak.
– Birt némi érdekkel a’ 24 pont feletti tanácskozás is, mellyben a’ káptalanok szavazat nélküli országgyülési állása sérelemképen panaszoltatik.
A’ rendek nem foghaták meg, mikép’ iktattaték e’ panasz azon munkálatba, melly a’ sérelmek’ és kivánatok’ gyüjteménye vólna. Sérelem ugyanis olly törvény és alkotmány elleni tett, mi a’ kormány általkövettetik el, ’s általa orvosoltatik; ’s kivánat a’ nemzetnek olly akarata, mellynek teljesitése nem törvény’ tárgya, mit maga a’ kormány teljesithet. Hogyan illenek – mondák a’ RR. – ez értelmezések jelen tárgyra? kormány e oka a’ káptalan-követek’ jelen állásának? tőle függ e szavazatuk’ kérdésének megoldása? Ezek ’s hasonló okok valának, miknélfogva az egyházi rend képzelt sérelmének maga helyén, az inditványok között leendő előadására utasittaték a’ kerületi határozat által.
E’ határozat’ felolvasását a’ RR.’ „maradjon”-a kiséré, annyival is inkább, mivel a’ szőnyegen forgó inditvány közelebb kerületi ülésben a’ több inditványok közt csakugyan elő is kerülvén, az országgyülés’ rendezésével egybefüggőnek találtatott.
Emlékeznek olvasóink, mikép’ egy káptalankövet az utóbbi határozat’ keletkezésekor fentartá magának az ellenvetésekre, habár zsákkal hordatnak is fel, mind megfelelni ez alkalommal; ’s az érdeklett követ urak valóban törekvének ez igéretöket beváltani. Három megyei követ’ rövid megjegyzéseire hét vagy nyolcz egyházi szónok válaszolt, 524nem emlitvén a’ rokon érzelmű ’s utasitású megyék’ követeit.
Ezen egyházi szónokok tömérdek historiai adatokkal mutogaták, mikép’ volt hajdan, ’s azokból következteték, miként legyen most; hivatkozának különösen az 1608: 1 és több régi törvényekre, mik régebben a’ városi követek által már mind elősoroltattak, ’s mikre az alkalommal mondatott vala, hogy alig egyebek immár homályos historiai adatoknál; szólottak továbbá állásuk’ gúnyos voltáról ’s jogtalanságáról, noha e’ részben elnök ő nmlga, ki mindenki’ jogait egyiránt fentartani igérte, sem osztozék.
Egy megyei követ ezekre nézve csak röviden mondá el a’ tárgyalás alatti ügynek, midőn érdemileg tárgyaltatni fog, jövendőjét; ugy hivén, hogy akkor a’ törvényhozás nem fogja feledni, hogy az egyházi rend tagjai a’ megyék által már képviselve vannak; ’s ovakodó lesz a’ reform’ utján ollyaknak engedni befolyást a’ világi dolgok’ intézésébe, kik épen azon reform’ ellenei, kik ügyeikbe beavatkozni.
Egy másik megye’ ősz követe pedig ugy hiszi, hogy kár az egyházi uraknak az 1608: 1 tczikkre hivatkozni; midőn az alkottaték, számos mai káptalanok nem is léteztek, részint a’ török birtok alatt elszéledve lézengtek, mellyek tehát még előbb a’ szavazatért productionalis pörre lennének utasitandók. De azon törvény még más testületeknek is ad ülést és szavazatot. Ime itt ül a’ tek. kir. tábla, mellynek hazafiui modestiája, miszerint azon nevezett törvényt nem emlegeti, becsülést érdemel: pedig szónok, ha már közötte ’s az egyházi rend között választania kellene, inkább a’ kir. táblát választaná, mellynek tagjai gyermekeik által szorosabban köttetnek a’ haza’ jövendőjéhez. – Mi az illeti, hogyan szünt meg a’ káptalanok’ szavazatjoga? elég a’ dologhoz annyi, hogy megszünt biz’ az istennek hála! mert az anyaszentegyház’ örök törvénye is azt hozza magával, hogy a’ hosszu farsang után bekövetkezzenek a’ böjt’ napjai. – ’S nem is tartja szóló követ a’ jelen tárgy iránti intézkedést olly sürgösnek, miután olly testület’ érdekei forognak fen, melly a’ nemzetiség’ kérdésében sem igen simul a’ RR.’ kivánatihoz. Említi az octoberi leiratot a’ horvátügyben; ekkor szónok, mint jegyző, a’ RR. által szolgálatra fel volt parancsolva a’ tisztelendő urak mellé, ’s tudja, mikép’ viselék magokat; említi továbbá szónok a’ meghalt pécsi püspöknek vallás’ tárgyában tett nyilatkozatát: „etiamsi lex lata fuerit, tamen non obtemperabimus”; mellynek azon testület’ részéről, a’ mellynek nevében mondva volt, senki ellent nem monda. – De ő felsége sem tartá – ugymond szónok – e’ tárgyat olly sietve elintézendőnek, hogy stafetaliter kellene vele sietnünk, különben az egyházi rend’ kérésére beletevé vala a’ királyi előadások közé. Szónok ragaszkodik a’ kerületi ujabb határzathoz, miszerint ez ügy’ elintézése az országgyülés’ rendezésére halasztatott.
E’ két előadásra legkitünőbb vala egy káptalan követ’ felelete, ki már mult orsz. gyülésen is jelenvolt. Ugy hiszi, maga az előbb szólott megyei követ sem mondhatja, hogy ő a’ catholicismus’ érdekeit képviseli; ’s ha a’ megyék már képviselik az egyházi rendet, nem foghatja meg, hogyan van, hogy kérelme ime most sem talál pártolásukra. Mutogatá továbbá az egyházi szónok sorsosai’ függetlenségét a’ vallás’ tárgyában; állitá, mikép a’ nemesség a’ clerus nélkül sehol nem képes megőrizni a’ szabadságot, mindenütt a’ despotia’ satrapája lőn: vigyázzon tehát a’ lovagrend, nehogy itt is régi társait mind elutasitván magától, egyedül maradjon, miután a’ nép sincs képviselve. – Az idvezitő’ mondását: „regnum meum non est de hoc mundo” ugy módositá az egyházi szónok: ,sed in hoc mundo’. Hogy uj káptalanok vannak, hogy a’ török alatt lézengő állapotban voltak: megjegyzi szónok, mikép’ e’ lézengő állapotban voltak: megjegyzi szónok, mikép’ e’ lézengő állapot áll a’ megyékre nézve is, mellyeknek akkor még papkövete is volt; ’s ellenben léteztek akkor más káptalanok is, mint p. o. a’ budai, mellyek ma nincsenek. Végre felvilágositást nyujta e’ részben is, miszerint az egyházi rend szavazatjoga iránt már a’ kir. előadások’ kiadatása után folyamodott.
Másik káptalani követ a’ „regnum meum” alatt az anyaszentegyházat érti, mellyben a’ világiak is benfoglaltatnak, ’s különbséget tesz az egyházi rend, mint illyen, ’s a’ kir. tábla között, melly nem országos rend.
Személynök ő nmlga azonban e’ különbséget, miután a’ kir. tábla is ugyanazon törvénynél fogva ül e’ teremben, helytelennek találta.
Az egyházi szónokok’ előadásaira végre egy harmadik megyei követ tőn még egypár észrevételt. Kérdezé – ugy mond – egyik egyházi tag, valljon képviselik e a’ megyék a’ catholicusmus’ érdekeit? Nem, mert e’ teremben mindenki a’ hon’ érdekeit tartozik képviselni, ’s épen mivel a’ papság nem ezeket, hanem a’ catholicusmus’ érdekeit képviseli, tartaná szónok szükségtelennek, sőt veszélyesnek is a’ clerusnak szavazatjogot adni. Ez érdekek’ képviselete eléggé megczáfolja a’ függetlenséggeli dicsekedést is, de megczáfolja ezt a’ pápai breve’ története is, a’ midőn ennek következtében a’ hon’ tömérdek polgáritól megtagadtaték az áldás, megtetszik ebből, menyire közös az egyház által ekkép’ magyarázott regnum is.
Eredmény lőn: hogy miként ezen, ugy a’ több pontokra nézve is változatlanul meghagyaték a’ kerületi határozat.
A’ tárgyalás a’ III-ik osztályig haladván, a’ sérelmek’ és kivánatok’ II-ik osztálya a’ főRRhez azonnal átküldetett.
