FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
Mult szombaton szomoru látványnak voltunk résztvevő tanui. Halotti menet vonult a’ Hatvani utszán végig; szomoru karének, gyász zene, hullámzó sokaság, mit bánatos részvét fogott el, ’s nem egy szemben tört meg a’ fájdalom’ könyűje, busan pislogó szövétnekek, mintegy érezni látszók a’ bánatot, meginditák még azt is, kit hideg kiváncsivágy sodort különben a’ tömeg közé. Hubenay Ferenczné szül. Magda Ludovikát a’ tizennégy éves szinésznőt ’s csak huszonhat éves hölgyet temetünk! Mi nemcsak a’ szinésznőt fájlaljuk benne, kinek – ’s különösen neki – igénytelen szerénysége mellett, ’s tán épen ezért, ernyedetlen szorgalma’ daczára is annyit kelle szenvedni, mik ugyan a’ coulissák’ titkai közé tartoznak – nemcsak egyik legjelesb szinésznőnket fájlaljuk benne: hanem sajnáljuk a’ nőt, kinek erkölcsi jelleme, a’ sikos pályán is, mindig tiszta fényben ragyogott követésre méltó vezércsillagul ez ösvényen! Lebegjen őrszellemed talizmánul hátrahagyott pályatársaid felett kedves dicsőült! kegyelettel emlegesse az ivadék szeplőtlen neved’ ’s nyugodjanak békén szendergő hamvaid! Isten látja lelkünk’, mi sehogysem tudunk megbarátkozni azon eszmével, hogy kik hat órakor köztiszteletü pályatársukat kisérék örök nyugalmi helyére, egy óra mulva a’ közönséget nevettessék; a’ művészet, szelidebb érzelem’ romjain kinlódik illyenkor. Kiméljük ezt, emeljük amannak tekintélyét, ’s kitünőbb szinészink’ temetésekor legyen a’ szinház zárva. Mi méltányosabbnak hisszük mütisztelő közönségünket, hogysem a’ figyelem’ jelesbjeink iránt illyképeni nyilvánitását ne helyeslené! Vasárnap este ismét gyászszertartás; az angyal testvérihez költözött 17 éves gr. Szapáry Róza’ szűz porait fogadá kebelébe a’ mohos sir. – Mondják nincs pénz, ’s ez olly divatos ’s közönséges szójárássá vált közéletünkben, hogy ide ’s tova azon számvevő’ példájára, kiről a’ rege tartja, mikép’ számtétein törvény rendesen fejét, köszönőknek viszonüdvözletül kalapemelitve mindig ezzel válaszolt: hetvenöt! – egymást igy fogjuk köszönteni: Nincs pénz! minek gyakorlatba vételét annál alaposabban hihetni, mivel mindennapi tapasztalás igazolja, hogy ha imitt amott ezt vagy amazt egy kis igénytelen váltóval ’stb. üdvözlik, rendszerint ezzel fogadják a’ köszöntést: nincs pénz! ’s ha jótékony intézetekre kérnek, ujra csak az a’ válasz; mi azonban ez állitás’ valóságán kisé kétkedünk, ’s kétkedésünket következőleg támogatjuk. E’ napokban egypár egyiptusi faj, más szóval uj magyar ballagott előttünk, ujjaikon számitást tőnek, minek végeztével erősen pántolódtak, hogy az osztály sérelmes volt, mert csak azon sommácskából is, mit N. N. ur itt és itt – az erkölcs’ egy nevezetes iskoláját emliték, hol a’ nagy Kölcseyként, az élet’ legfenségesb örömeiből kikiáltott keresetet’ üznek – adott, 40 pfrt jutott volna egyre egyre. Nem akarjuk senki’ szabad rendelkezési jogait nyirbálni, csak azt fájlaljuk, hogy N. N. ur’ nevét jótékony czélokra adakozók közt sehol sem volt szerencsénk olvasni. Pedig mi volna, például az iparegylet- ’s dolgozóházra évenkint egypár ftot kiadni. – Elvégre országutunk’ muzeum előtti része’ következéséhez is majd csak hozzáfognak; ’s ha utczakövetőink’ mázsálva haladó szelleméből jósolhatni, jövő őszre alkalmasint be lesz a’ nagy munka fejezve! – Vásár alatt egy idegen’ zsebéből pénztárczáját kibűvölték; készpénz nem sok volt ugyan benne, hanem fontos irományok ’s utazási jegyzékek tevék tartalmát. Szállására tért, hol keveset időzvén, tüstént a’ rendörséghez folyamodott; mig azonban a’ kapitányi hivatal’ előszobájában elveszett holmija’ jegyzékét irogatná, tárczáját a’ zsebelőkkel együtt már hozták. Milly különbség most és hajdan közt. – A’ Kisfaludy-társaság pártfogóul fens. főhg nádorunkat kérte meg. Alig van társaság, melly kis pénzerővel annyi munkásságot fejtett volna ki, ’s reméljük, hogy eddigi tapintatáshoz hivén, minden erejéntuli terjeszkedést kerülni fog – Mult számunkban emlitett hajó’ tulajdonosa a’ hidbérlő ellen panaszt tett, ’s az eddigi nyomozásból itélve, alkalmasint kedvező eredménnyel; annyi való, hogy egy malitia is vegyült a’ játékba. – Lendvay ’s Szigligety műutazásra készülnek, megismerkedni a’ népélet’ ezer alakú ’s redőjű viszonyaival, utjok’ czélja különösen a’ székelyföld; ’s bizton hisszük, mikép’ derék Szigligetynk’ utitárczája érdekes dolgokat hozand e’ sajátságos nép’ életéből a’ közönség’ gyönyörködtetésére. – Budán néhány tolvaj egy házba tört, ’s a’ pincze épen tárt karokkal fogadta őket, minek ellenállni képesek nem voltak. Itt azonban tenyeres talpas kapások tünedeztek elő, kik merkurjaink’ szomját szőlőnedv nélkül is megenyhiték. Pár nappal ezelőtt a’ Kecskemét-házhoz kétlovas szekér hajtott be, ’s a’ felügyelő’ azon kérdésére: hát a’ gazda hol van? hisz’ ezen lovak ellopottakul hireszteltettek? a’ kocsis válaszolá, hogy az utközben leszállt, de mindjárt jő; azonban egyet-kettőt fordulva, a’ kapufélfától búcsuzott, károsodott gazdája holmiját otthagyván. Hétfőn egy gyönyörű tartalmú levelezet kaptunk aláirás nélkül, ama’ kávéházi pör’ következtében. Köszönjük szépen! Ez már az osztó igazság’ nagyon is betűszerinti értelmezésének eredménye!
