UNG.
UNG.
UNGBÓL, aug. 19. Ma követválasztásunk volt, vagy is inkább követkiáltásunk, mert nem volt, kik közül választani, lárma, kiabálás pedig soknál is több. – Csudálkozni fog tán egynémellyik, hogy mi most, midőn országgyülésünk’ vége olly közel, midőn a’ törvényhozó testület’ tagjai már-már hazafelé készülnek, mi követet küldünk, pedig ez nagyon természetes: folyó hó’ 5-kén évnegyedes közgyülésünk vala, H. S. követünk’ jelentései olvastatván, azok’ egyikében kéré a’ megyét, méltóztatnék szerencsétlenűl kimult O. E. helyébe társat küldeni, mert – ugymond – egyedül nem birja e’ terhet, ’s fél, hogy megbetegülése esetében megyéje voks nélkül maradhatna; – vitatás alá került: valljon a’ hihetőleg (akkor még nem érkezett meg a’ kir. leirat) rövid időre küldjünk e követet? ’s miután találkozék a’ megyében egyed, ki minden áron követté lenni magában elhatárzá, ’s azon egyednek akadt pártja, melly cum gentibus jelent meg e’ kérdés’ bölcs megoldására, a’ megvendégeltek’ hangos „kell küldeni!” kiáltásai annyira meggyőzék az ellenvéleményűeket, mikép’ ennyi hathatós ok ellen – az inditványozót ’s még egyet kivéve – szótemelni nem látták czélszerűnek; ’s igy mivelhogy az országgyülés’ befejezése még bizonytalan lenne, követválasztás mai napra határoztatott. – Időközben megérkezék az országgyülés’ bevégzését october’ 15re rendelő kegy. k. leirat, ’s hivők, mikép’ ez változtatand a’ dolgon, – csalatkozánk; – az emlitett párt folytatá in partibus munkálatát: szóval, tettel ’s igéretekkel. – Azt gondolhatná valaki, hogy tán a’ haza’ vagy legalább a’ megye’ közjavának előmozditása, vagy valamelly publico-politicai életkérdés függ e’ választástól, annyira folyt – a’ bor; – pedig mint majd mindennek, ennek is voltak valóságos ’s köpönyegokai: némellyek törvényre hivatkoztak, melly két követnek felküldését rendeli: azonban erős meggyőződésem, mikép’ t. Ung vmegyét törvénytelenséggel azért, ha most pár hétre – miután egy követ által képviseltetik – mást nem küld, ki sem vádolta volna; – mások álliták, mikép’ H. S. követünk maga nem győzi a’ munkát két egész hó óta van egyedül, ’s ha eddig, ezentul is – pár hétig – megfelelhet kötelességének; – ismét mások nem akartak – legalább szinleg – elegendő garantiát látni abban, hogy a’ megye egy követ által képviseltetik: uraim! garantiát nem a’ számban kell keresni, de a’ kebelben! – ’s ismét mások féltek, hogy az egy követ’ megbetegülése’ esetében a’ megye voks nélkül maradhatna: mi már némi ok, – mind ezek fölött állott az: hogy egy megye követ’ megbetegülése’ esetében a’ megye voks nélkül maradhatna: mi már némi ok, – mind ezek fölött állott az: hogy azon egyed, ki mult követválasztásunkkor pártnépe’: „Mi adót nem fizetünk, T. P. a’ követünk!” lelkes dallása ellenére is átesett, ki akará vivni magának e’ pályát. – Az intelligentia’ nagyobb része hiven kimondott elvéhez: miszerint most már követet küldeni szükségtelen – hallgatá a’ történteket. – Bekövetkezék a’ nagy nap, ’s reggel, daczára az esőnek, kivül belől leázva, bévezetteték a’ tömeg. – Sajátszerű látvány volt nézni, mint tolul e’ nép a’ megyeház’ udvarába ’s terembe, egyre kiáltva a’ „Tabódy!” nevet, mellynek ellenébe más nevet kitiltani kinek sem juta eszébe; ’s látni lehete, mikép’ ez boszantá is őket, mert gyakran kiálták mintegy kihivólag: ez is akarna lenni követ, amaz is!’” hogy legalább képzelt ellennel harczolhassanak; – kinek nem jutott volna eszébe harczra hivása a’ manchai szélmalomhősnek. – De sietek, mert látom már hosszú kezdek lenni. – A’ kitüzött óra ütött, a’ terem tümve: – meg kell itt jegyeznem, miszerint az intelligentia’ nagyobb része, mondhatni szine a’ megyének, azok t. i. kik a’ követ’ küldését nem látták szükségesnek, a’ teremben sem jelenve meg, a’ választásban legkisebb részt sem vőnek. – Köztiszteletü első alispánunk megnyitá a’ gyülést azon kijelentéssel: hogy mielőtt a’ választáshoz fognánk, az ujon érkezett követjelentés vétetik föl, – ez fölolvastatván, csatolmányai között val az országgyülés’ bevégzésére határnapot rendelő k. kir. leirat. ’S egy szó emelkedék a’ tömeg’ ellenében, az aug. 5-kei közgyülés’ határozatát – azon okból, mert most már tudva az országgyülés’ közel vége – megváltoztatni inditványozó; nem kelle több ’s lőn lárma ’s haragos kifakadások, – szóló többé szóhoz nem juthatott; elnök alispánunk’ hathatós felszólitására nagysokára csend lőn, ’s ő elmondá: „miszerint a’ szóló, kit a’ k. TT. és RR. kihallgatni nem akarnak, azt kivánta mondani – röviden: hogy most már követet küldeni véleménye szerint nem kellene.” Erre a’ tömeg harsány „kell követ!” kiáltással felelve, elnök alispánunk kimondá: „elhatároztatván, hogy kell követet küldeni, most csak az van hátra, találkozik e valaki, ki az olly rövid időre elvállalná?” – ekkor olvashatni lehete némellyek’ szemeiben, mintha büszkélkedve akarnák mondani, hogy nekik van emberök, ki illy rövid követségtől sem ijed meg, ’s harsogott a’ terem „Tabódy Pál” névtől, kit is az elnök választottnak, kijelentvén, vége lőn az egyoldalu ellennélküli harcznak, ’s Ungh vmegyének ezentúl két követe van – Az ujon választott követ Tabódy Pál, nem az idősb érdemdús főjegyzőnk, hanem az ifjabb, főméltóságu özvegy herczeg Grasalkovichné, ugy nem különben méltóságos gróf Károlyi család, valamint szinte a’ három Eszterházy gróf testvérek ő mltságok’ jogigazgatójuk, röviden megköszöné a’ ttes KK. és RR. irántai bizalmát, az adott ’s adandó utasitásokhozi ragaszkodását igéré – ’s folytattaték a’ gyülés, mellyben a’ választásban részt nem vevők is megjelentek – tárgya: pár cancellariai intézmény ’s folyamodások.
