408. Kerületi ülés, august. 29-én;
408. Kerületi ülés, august. 29-én;
elnökök: Majláth, Horváth S.; naplóvivő: Zsoldos; jegyzők: Ghiczy, Szemere, Szentkirályi, Palóczy, Vukovics.
Napi rend: hitelesitések, főRRi izenetek a’ sérelmek, XVI szepesi városok és megyei kicsapongások iránt; végre kiszemelt inditványok’ sorozása.
Hitelesittetett a’ Részek’ visszakapcsolása iránti III-ik ’s a’ bányatörvényre vonatkozó IV-ik izenet.
Tárgyaltatott a’ főRR. II-ik izenete a’ sérelmek’ II., III. és IV-ik osztálya iránt, ’s I-ső válaszuk az V., VI. és VII-dik osztályt illetőleg. Az eldöntetlen pontokra nézve a’ RR. lényegesb kérdésben nem változtaták első izenetökben kimondott nézeteiket. A’ papi javak feletti vitákat pedig ez orsz.gyülésen bevégezetteknek tekintik.
Továbbá befejeztetett: a’ XVI szepesi városok’ rendezéséről szóló főRRi izenet. A’ főRR. kivánák, hogy a’ mostani kir. főigazgató (administrator) ezentul is a’ fejedelem által neveztessék ki, ’s mind azon jogokkal ruháztassék fel, mikkel megyékben a’ főispán bir. A’ KK. és RR. azonban (23 megye 22 ellen) a’ felső kinevezést kijelölés mellett határozták most is gyakoroltatni, ’s általában ellenzik, hogy főhivatalnok lehessen a’ hazában körülnemirott hatalommal. ’S épen az vala fő ok, miért fogadtatott nehezteléssel.
A’ megyei választó ’s tanácskozási gyülések’ szabályozását illető főRRi válasz is. – A’ felsőház e’ válaszában mindent, mi a’ kicsapongások megelőzésére, a’ választási és tanácskozási formák meghatározására, ’s az elnöki kötelességek’ ’s főkormányzói önkény’ ovatos körülirására javaltatott, – a’ megyei szerkezet’ rendszeres tárgyalására akarna halasztani, ’s e’ helyen csupán a’ vesztegetés’ és dorbézolás’ ’s egyéb kihágások’ fenyitésére alkotni visztorló törvényeket. Illy nézetben a’ főRR. a’ munkálat’ nevezetes részét tárgyalás nélkül mellőzék.
Olvastatván a’ főRR. ez iránti nézete, egy nagy megye’ követe, egy tiszai követ, ’s a’ tárgy’ utl nevezett jegyzője és többen felszólaltak. Minél nagyobb aggodalommal szemlélék szónokok az eseményeket, mellyek a’ haza’ csöndességét a’ hongyülést előző időkben fölzaklaták; annál fájdalmasabban vették a’ főRRi izenetet, miszerint a’ törvényhozásnak ama’ nemzeti közveszély’ orvoslására tett intézkedései nagy részben félrevettetnek. Mert, mit tesz valamelly tárgyat rendszeres munkálatra utasitani? mit tesz az orsz.gyülés’ végén mondani, hogy a’ RR. javaslatinak egyrésze a’ megyei rendezésre tartozik? van e erre most kedvező körülmény, van e a’ törvényhozásnak mostani elemeiben elég erő, van e csak idő is illy nagy munkára? ’S pedig, ha a’ törvényből, melly az érintett kicsapongásokra hozatik, kihagyatnának, miket a’ főRR. kihagyni javaslanak, egyoldalu fogna lenni minden intézkedés. Már magában a’ gyüléstartás’, választás’ és tanácskozások’ formáinak, ’s a’ főispán és megyei RR közötti jogviszonyok’ határozatlanságában, mennyi anyaga, mennyi tápeleme a’ viszálkodásoknak a’ küzdelmeknek? ’S mellőzve az intézkedéseket, mik e’ részben szükségesek, lehet e’ remény megszüntethetni azon kihágásokat, miknek előidézésére nem távoztatott el az alkalom? Elhiszi ama’ nagy megye’ követe, hogy a’ másik táblára nézve, hol a’ főispánok ’s főispánságra törekvő egyének ülnek, könnyü dolog lenne, egy dracói törvénynyel bevégezni, hogy illy törvény a’ főRR. előtt kivánatos lehet, nem megfoghatatlan a’ városi munkálatban tett javaslat után, hol ideálja állitaték fel a’ főkormányzói határtalan hatalomnak. A’ RR-nek azonban minden áron szükség ovakodniok az egyoldalu rendelkezéstől. Ha a’ veszélyek, miknek zivatara ez árva hon felett közelebbi időkben elvonult, ismét megnehezülnek a’ megyékben: ugy hiszi szónok, a’ képviselők’ háza tisztán fog állani, mert bevallá bűneit azoknak, kiket képvisel, ’s egész szigorral nyult büntetőszabályhoz önmaga ellen. ’S mit tesz a’ felsőház? megtagadja a’ tényeket, elháritja tagjairól a’ vádakat; sőt hallani sem akar körülirásáról a’ hatalomnak, mellynek visszaélései mindennapiak, nehogy e’ visszaélések’ korlátozásába következetesen bekelljen egyeznie. Illy körülmények között a’ RR. csak hasztalan idővesztésnek tartanák azon parányi töredéket tárgyalni, mit munkálatukból a’ főRRi tábla egyoldalulag kapott.
Egy kárpátvidéki követ azonban mind ezek’ ellenére sem foghatá meg, mi különbség van a’ visszaélések ’s a’ nem korlátozott főispáni hatalom között, ’s együtt azokkal, kik a’ kikapott töredéket is tárgyalni, de egyszersmind a’ főRR-ket a’ többi rész’ felvételére felszólitatni kivánták, ohajtá ő is a’ főRRi észrevételek’ olvastatását.
Olvastattak tehát az észrevételek. Azonban egypár §-nak rövid átpillantása elég volt meggyőzni a’ többséget a’ főRR. által elfogadott töredék’ egyoldaluságáról ’s hiányáról. Nem szabatik itt, mint mondatott, az élet’ nyilatkozásainak forma, csupán büntetés hibásan értelmezett kihágásokra; ’s örszék, csendtisztek, minden, mit e’ törvény’ helyes alkalmazhatása szükségessé tőn, kihagyva. 618Az alsóházi javaslatnak, mint mondatott, csupán hiányai szemeltettek ki. ’S ezt látva már többen kezdék sürgetni a’, hogy a’ tárgyalás hagyassék félbe, ’s a’ főRR. egész munkálat’ felvételére ’s elfogadására szólitassanak fel.
’S ekkép’ szavazat’ utján 30 megye 17 ellen kimondá, hogy mig a’ főRR. e’ munkálat’ elhagyott részét fel nem fogják, a’ RR. táblája lehetetlennek tartja a’ rendkivüli hiányos törvénytöredék fölött egyezkedésbe is bocsátkozni. Kisebbségben maradtak: Liptó, Győr, Veszprém, Baranya, Fejér, Esztergom, Mosony, Turócz, Pozsega, Verőcze, Sáros, Ung, Szathmár, Szepes, Marmaros, Szerém, Bács: 17.
Következett a’ kiszemelt inditványok’ tárgyalása.
Ezek’ folytán fölkéretik a’ fejedelem többszöri k. igéreteinek, hogy magyar ezredekben magyar tisztek alkalmaztassanak, teljesitésére.
A’ katonai kihágások iránt mult országgyülésen készült törvényjavaslat pedig ujolag revisio alá vétetik.
Sajtó-törvények’ kidolgozására választmány bizatik meg.
A’ tized iránti törvényjavaslatok is, mik mult országgyüléseken terveztettek, ismét tanácskozás alá kerültek.
Legérdekesebb inditvány volt azonban a’ birtokképesség’ kiterjesztése minden hazafira. Ezt törvény eddig sem tiltá; sőt megengedé, egyetlen főtörvényszéki döntvény zárt ki e’ természetes jogból annyi milliókat. ’S ime a’ természetellenes kiváltság átka lőn a’ nemesi jószágoknak; az eladósodott nemesség nem talál vagyonának vevőt. Illy állapotban épen az aristocratia érdeke sürgeti megszüntetni azon jogtalanságot, mellyel a’ haza’ számos fiai idegenekül tekinté. Nem találkozott a’ RR. soraiban, ki a’ birhatlanság’ elvét most már egyetlen szóval is merészlé vala védni, ’s ohajták némellyek, bár halották volna a’ küldőik az eltérő utasitások’ hideg előadását, mellyeknek betűiről, mondá egy ifju szónok, hogy azokban nincs szellem, melly elevenitene.
A’ birtokképességnek minden benszületett honfira kiterjesztése szavazás’ utján határozat lett. A’ többség’ megyéi 21 ellenében voltak: Abauj, Szabolcs, Gömör, Borsod, Heves, Bereg, Ugocsa, Bihar, Marmaros, Csongrád, Békes, Csanád, Arad, Temes, Torontál, Trencsin, Nográd, Zala, Komárom, Somogy, Hont, Győr, Baranya, Zólyom, Pest, Szerém: 26.
A’ kisebbségben maradt megyék közül többen az igaznak, hasznosnak ismert eszmét csak töredékben akarták alkalmazni a’ zálogbirhatásra. ’stb.
Kimondatván a’ határozat, némelly követek sürgeték az általában kimondott birhatás’ föltételeinek meghatározását.
Egy nagy megye’ követe a’ benszülöttekre nézve más föltételt nem tud, csupán hogy az, ki vagyont akar szerezni, egyszersmind benlakos legyen.
Más véleményben van egy balatonmenti követ. Ő midőn illy lépéssel, minőt ma tett a’ törvényhozás, nagygyá, hatalmassá akarja tenni ez országot, nem téveszti soha szem elől, hogy Magyarországot kivánja nagygyá boldoggá tenni. Ugy hiszi tehát, hogy e’ nagy jog-engedményhez, illyes ajándékhoz viszont méltán kötheti a’ státus a’ magyar nyelv’ tudása’ föltételét. ’S annyival inkább, mert nem magyarok’ kezében van a’ pénz, ’s ezek kétségtelenül rövid időn politicus jogokhoz is jutván, nemzetiségünkre káros befolyást fognak gyakorolhatni.
E’ nyilatkozat ’s annak támokai sokak által czáfoltatának. Vizsgáltattak azon föltétel’ lényege ’s eredményei. Különösnek találta tüstént Z. követe, hogy az igazságot, melly a’ nemességet föltétlen illeti, föltétel mellett akarja ’s– követe kiterjeszteni egyéb honfiakra. ’S hogyan fogna aztán e’ nyelvképességi törvény végrehajtatni? Nem lenne e szükség’ censuráló székeket is állitani, hogy annyi millio nem-nemesek’ nyelvbeli jártassága megvizsgáltassék? Egy nagy megyei követ mindenkit magyarnak tart, ki ez országnak lakosa, beszéljen bár tót, német, vagy oláh nyelven. Ki véde bennünket eddig is vérével, hogy nemesi kiváltságainkat élvezhessük? Nem azon nép e, mellynek jogokat adni fösvénykedünk, ugy hivén, hogy ezentul nem felel meg azon kötelességnek, mit eddig jogtalan állapotban teljesitse? ’S mit tőn a’ nemesség, mit tettek a’ népért a’ hatalmas aristocraták, földesurai? Ők valának eddig atyáskodó gondviselői, ők gyámjai, tőlök függe neveltetéséről, magyarositásáról gondoskodni; ’s mi történt a’ népért általok? Igazságos e minmulasztásainkért a’ népet okolni, hogy nem magyar, büntetni, hogy egészben nem magyar? ’S különös, hogy ajándéknak nevezni S– követe megadását a’ kérdéses jognak ajándéknak, ajándéknak akkor, midőn az aristocratia vagyona’ sülyedező értékét kivánja emelni. Az aristocratiát egy ifju szónok ugy ismeri, hogy az mindent csak saját hasznából tesz.
De S– követe nem téveszti soha szem elől, hogy ő – ugy mond – nagynak hatalmasnak ugy ohajtja ez országot, hogy az magyar legyen. Figyelmezteti egy ifju szónok S. követét a’ különböztetésre, mit némelly ellenségeink „Ungar” és „Magyar” között törekszenek felállitani. Illy különböztetések ártalmas zavart szülhetnek.
Jó – monda Z– követe – hogy, ha a’ nem-nemesek’ birhatásához föltétel köttetik, azt kell tenni a’ törvényhozásnak a’ nemesekre nézve is, mert a’ törvényhozásnak egyenlő mértékkel kell mérnie, mert a’ törvényhozók nem birák, kik itélnek a’ fenálló határozatok szerint. A’ nemesség’ egyrésze szinte nem ért magyarul; pedig, ha kár háramlik az országra azon jogból, mellynek itt kiterjesztéséről szó van, kétségtelenül inkább fogja azt tehetni a’ nemesség, melly jelenleg is benne van politicai jogok’ gyakorlásában. B– követe azonban ugy látja, hogy itt a’ fogalomban van zavar, mivel nem tétetik különbség a’ politicai ’s egyéb jogok között. Politicai jogokhoz köttetnek föltételek, lehet kivánni, hogy a’ tisztviselő tudjon magyarul, hogy az ügyvéd értse a’ hivatalos nyelvet. A’ birhatás egészen más természetü, élelmi jog ez, ’s következetesen vivén keresztül a’ felállitott elvet, olly eredményre jutánk, hogy p. o. kereskedő se lehessen, ki magyarul nem ért. Figyelmezteti szónok a’ RR-ket, azon ugy nevezett reactióra, mellynek majd nem áldozata lőn nemzetiségünk, noha helyesen mondatik, hogy az aristocratia e’ tekintetben annyit sem tett, mennyit jogosan tehetett volna. A’ világot nem jog, hanem eszmék, érzelmek, gondolatok igazgatják, micsoda eszméket, érzelmeket, gondolatokat fog ébreszteni, ha föltétel köttetik a’ joghoz, mit a’ hon’ bármelly szülöttétől olly kevésé lehet megtagadni, mint a’ lég ’s a’ viznek használatát. Nem fogja e a’ nép az illy ajándékot megvetve visszautasitani?
Az inditványozó S–i követ mindezek mellett ragaszkodék inditványához; az ajándék és jog közti különböztetésekre a’ hasonlattal válaszolván, miszerint a’ rabnak, ki bármi igazságtalanul van bezárva, ’s bilincseit leoldani nem képes, ajándékul adja magát a’ szabadságot is, ha lánczaiból szónok szabadon bocsátja.
De kérdés – felelé egy megyei követ – ki füzte a’ bilincseket? ’S ha azt vizsgáljuk, az aristocratia nem ajándékot ad, csak kötelességet teljesit, midőn valahára azokat oldozni kezdi. Aztán folytatá egy nagy megye’ követe, nagy a’ különbség, ha valaki a’ rabbilincseket leoldozni nem tudja és nem akarja, az aristocratiának mindenesetre érdekében áll, hogy e’ lánczok’ leoldozása mielőbb ’s legkisebb zörej nélkül történjék.
’S szóba jött azon kérdés is: ki tartá fen a’ magyar nemzetiséget? Valamint nem általában a’ nép, ugy nem is a’ nemesség általában. Kis nemességünk összeolvadt a’ sok nyelvü néppel, ’s nagyjaink szinte feledék anyanyelvöket. Mi istencsodájának köszönhetjük tehát nyelvünk’ fenmaradását? – Azon kakasnak, mondá a’ többször emlitett nagy megye’ követe, melly olly korán ébredvén, magyarul kukorékolt.
Azonban nehányan szavazást sürgettek. Kérdésül tétetett: Kivántassék e azoktól, kik a’ honban születtek, jószágbirhatáshoz föltétül a’ magyar nyelv’ értése?
’S a’ többség (28 megye 17 ellen) föltételenül terjeszté ki a’ birhatás’ természeti jógát minden honfira.
Kitörő örömzaj kiséré e’ végzéseket, mellynek hevében a’ tábla’ ősz’ jegyzője ekkép’ szóla: Épen ma 318-ik éve a’ mohácsi vésznapnak, midőn szinte elveszett hazánk; ’s ma lényeges lépést tettek a’ RR. megmentésére.
