ANGLIA.
ANGLIA.
Sept. 1-ől–3-ig. Hétfőre september’ másodikára levén határozva az idő, midőn a’ felsőháznak mint felebbviteli széknek ismét egybe kellett ülnie, hogy a’ „királynő’ ügyében O’Connell ’stb. ellen.” itéletet hozzon, a’ gyülés-hely előtti utczát már korán számos kiváncsi nép foglalá el. A’ birák közül a’ teremben valának Tindal, Patteson, Gurney, Williams, Coltman, Wightman, Maule, Alderson, Parke; a’ lordok közül a’ lord cancellár Lyndhurst, Denman, Brougham, Campbell, Cottenham, Cambridge (kir.) herczeg, Beaumont, Rodesdale, Dalhousie, Strangford, Boston, Taukerville. Az O’Connell’ ügye előtt egy gyilkolási ügy forgott szőnyegen. Ezután; élénk figyelemmel hallgatva, a’ birák előadák véleményeiket a’ fenforgó ügy iránt, ’s ekkor a’ lord canczellár megemlitvén, hogy a’ szőnyegen levő tárgy a’ legnagyobb fontosságu, inditványozta, hogy az ülés szerdáig halasztassék el, melly inditvány, Broughamnak azon jobbitványával, hogy a’ birák’ előadott véleményei nyomassanak ki, elfogadtatott. Eddig az eredmény ennyiből áll az angol lapok’ előadása szerint „némelly technicai (ez az általok használt szó) hibák léteznek ugyan, de azért az eljárás nem fog megsemmisitetni.”
Az angol lapok a’ franczia lapoknak onnan eredett ellenvetésére, hogy a’ marokkóiaknál angol fegyvereket találtak, azt felelik, hogy ő tőlök nem csak a’ marokkóiak, hanem mások is, sőt a’ francziák is vásároltak fegyvereket. Egyébiránt, mond a’ Sun, a’ francziák a’ marokkói császár’ fiának elfoglalt podgyászai között birtokába jutottak a’ vezéri jelnek, a’ napernyőnek is, melly pedig Párisban készült; ennélfogva tehát mi felkiáltunk: quittek vagyunk!
Az Angliában utazó Vilmos porosz királyi herczeg Bristoltól Sloughig, száz angol mértföldet két óra hét percz alatt haladott át gőzkocsival.
Egész Francziaország, mond egy angol lap, fegyverben áll Anglia ellen. És miért? ezt egyetlen angol sem képes még csak legtávolabbról sem felfogni. Ezen uj szenvedély szintolly vad, mint alaptalanok, egy holdkorosnak álmai. Harmicz éve, semmi megtámadást sem inditánk a’ francziák ellen, és semmi más érzelmet nem mutatánk irántok, mint barátságot és béke-készséget. Midőn a’ magokat tulélt Bourbonok megbuktak, Anglia épen ugy örült, mint Francziaország, ’s azon időben (1830-an) mindenik franczia lap a’ legnagyobb bókok’ kiséretében emlitette azon ország’ nevét, mellyet most „a’ hitetlen Albionnak” neveznek. Ez szinte őrültségre mutat; Anglia semmit sem tett, a’ mivel ezt megérdemlette volna. A’ hosszu béke alatt Anglia Francziaországnak csak egyszer állott akadályozólag utjában, midőn a’ török birodalom’ megcsonkitása ellen nyilatkozott, ugyan azon török birodalomnak, mellyről korábban Francziaország is azt nyilvánitá, miszerint sorsát szivén hordja. De mit nem csinált ezen harmincz év alatt Francziaország Angliának? A’ csendes tengeren szigeteket foglalt el. (Taiti.) A’ középtenger’ mentében szinte az egész afrikai határt elfoglalta. Tunist fenyegeti. Tangert, Mogadort lődözteti, ’s befolyását Egyptusig Marokkónak legszélső részeig kiterjeszti. Politicája folytán Spanyolországban Kristina királynő ismét jelen van, miután előbb Espartero elüzetett, ’s az egész félsziget, maga Portugallia is a’ mi régi szövetségesünk, franczia uraság alatt van.
