FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
Időjárásunk változó, esőzésre látszik hajlandónak, ha csak azért nem könyez, hogy aztán hölgymodorként annál tetszősb legyen; pedig bármi vegytani rokonság legyen is idő-, ’s hölgyszemély közt, arra nézve mégis vértagadók, hogy amaz könyezve bizony nem igézőbb. Kár volna pedig azokért a’ szép kerti mulatságokért, hölgyeinket tekintve kivált, szegénykéknek, hogy kell megszokni az unalmas házi kört. No de az ősz majd csak eltelik vigadóra számitgatással, a’ vigadó szédelgéssel, a’ bőjt pedig sovárgással ’s átábrándozott félév mulva ismét kizöldül, ’s ujra irtóháborut izenhetünk a’ csirkéknek; ’s mondja aztán valaki, hogy nem vagyunk hű leányok ’s harczfiak! – Ujra szerencsétlenség! egy a’ budai bombatéren talpról horgázó gyermek egyensulyt vesztve Dunába esett ’s bár elég ember forgolódott a’ tájon, hullámokban lelé föl sirját. Mult hetivásáraink’ egyikét bizonyos falusi pór nem tudván vagy tudni nem akarván, hogy reggeli órákban a’ városi kofáknak nincs vételi joga, illyennek adá 637el holmiját; azonban, mint a’ vevő szállása felé akart haladni, utközben egy pár biztosra talál, kik mint végrehajtó hatalom’ kifolyása, vissza igyekvének őt a’ piaczra erőtetni. Szegény pórunk kért, rimánkodott: hadd szabadulna minél hamarabb terhétől! hiában! az igazság’ szolgáinak hite, mint kőszál rendületlen. Egy pár percz mulva azonban szekerünk fölvett irányában halad, biztosaink tova kullogtak – kezökben egyegy pár csibével, officium non fallit, gondolták; de mind e’ mellett egy rendőrtől neveik után tudakolóztunk, ’s nagy meglepetéssel hallók, hogy nem biztosok, hanem lehet, annak adták ki magukat. Ha igaz. – E’ napokban szállitá el tud. társaságunk egy részét az acad. kivül is annyi érdemet szerzett m. Teleki család’ gazdag könyvtárának. Az academia’ könyvtára, mellynek ereklyéje a’ honszerte tisztelt elnök’ Ferenczynk-remekelte mellszobra, főkincse pedig egy részben a’ fönemlitett család-ajándék, a’ nagy gyülések alatt fog – ha jól értesültünk – ünnepélyesen megnyittatni! mi annál kivánatosb, mert jó könyvgyüjteménynek vajmi nagy hiányát érezzük Pest–Budán is. – Minapi egy álmunk’ töredékét bátorkodunk t olvasóinkkal közleni; nem, mintha parányiságunknak nagy becset tulajdonitanánk, de, mert azt látszik igazolni, mikép’ álmaink mégis birnak némi jelentőséggel a’ közéletben. Álmunkban rendőrtiszt valánk; büszkén ringatva magunkat azon édes reményben, mint fogjuk nyakát szegni a’ kihágásoknak ’s idézünk elé kényelmet, tökéletes személy- ’s vagyonbátorságot. Legelőször két fodoritott haju mészároslegényt csipettünk be; mert fényes délben zaklattak falka-marhát a’ hidon keresztül. Félóra mulva egy testes alak nyitott ránk ajtót ’s heves boszankodással mondá: mint csalatkozott bennünk, pedig szavazatát ő is ránk adta ’s ezelőtt milly hallatlan volt efféle merény. Majd felszólitást intéztünk a’ lakosokhoz: locsoltatnák nyáron házaik’ táját kényelem ’s egészség’ tekintetéből. Ennek azon sikere lőn, hogy locsoltatás’ fejében sokan fölemelték a’ lakbért, ’s miután e’ megtörtént, azon gondolatra vetemültek, hogy e’ sommácskán sokkal jobb lesz torkukat locsolgatni. Aztán egy zsidót teteténk hűsre, mert ott keresgélt, hova mi sem tőn, még föl sem melegült helye, már egy celebritás tüstint bocsáttatását követelé, mert az, az ő pénzhajhásza ’s most igen nagy szüksége van rá. Egy biztost is elbocsátottunk szolgálatából; mert első izben a’ parancsolt nyomozás helyett serházban ült, másszor pedig ragadomány-osztalék miatt a’ tettest elbocsátá: ezt meg egy tekintély vette ótalma alá, kinél darab ideig ingyen szolgált, ’s e’ hűség’ jutalmaul kapta a’ biztosságot, ,Mit gondol ön – végzé beszédét – egy embert fosztani meg kenyerétül illy gyermekség miatt!’ Végre bizonyos csinos hölgy került volna fenyiték alá; de ekkor, boldog isten! egy sereg vén ’s fiatal arszlán rohant ránk, ’s a’ zaj miatt fölébredtünk! – ,Hova, hova, kedves orvos ur?” kérdé egy ismerős X** gyógyászt, ki lélekszakadva döczögött, hogy homlokán ökölnyi cseppek veritékeztek. „Z** nagyságához! ,Tán roszabbul van az urfi?” „Oh az áldott természetre bizzuk, hanem a’ kis Hektor sérült meg veszélyesen!” Kérdés: mellyiket szerette jobban Z** nagysága, az urfit-e, vagy Hektort (az ölebet)? – Nem ártand tán rendörségünket azon rendetlenségre figyelmeztetni, melly hetivásárok’ alkalmikor, különösen a’ szekerek állomási helyén tapasztalható: homloksort képeznek ezek igaz! ’s köztük elhajthatni vagy lovagolhatni; de e’ foglalkozásokat örömestebb teljesitik a’ járdán ’s össze kell szednünk minden vigyázati érzékünket, hogy felsőöltönyünk’ részét le nem szakitsák, oldalról ’s vagy hátul ne dongassanak ’s mégekkor is Zrinyi’ ama jelmondatának köszönhetjük épségünket: Sors bona, nihil aliud! Van ugyan egypár rendőr az utczák’ végén; de ezeknek tán szekerek közé is szabadna pillanatain! – A’ napokban egy hadapród Ferencz külváros’ Temető-utczájában kedvesét előre feltett szándékból agyon lövé; a’ tettest rögtön letartóztaták Kedden éjjel egy hajós a’ födezet’ szélén aludván, azóta nem találtatik. Nem alaptalan a’ gyanú, hogy álmában vizbe esett ’s odahalt. – Néhány nap előtt egy volt német szinész illant el; emlékül szép somma fizetetlen adósságot hagyva maga után. – Mondják; több illy vállalat van létesülő félben.
