195. Országos ülés a’ főRR-nél, aug. 10-én d. e. 11 órakor.
195. Országos ülés a’ főRR-nél, aug. 10-én d. e. 11 órakor.
Elnök: az országbiró; tárgy: a’ büntetőtörvénykönyv; tagok mind két oldalról gyéren; élénkebb vitatkozás csak ülés’ vége felé.
Először: a’ tegnap megszakított börtönrendszeri üzenet tárgyaltaték tovább, ’s az átmeneti rendszer némelly módositásokkal rövid felszólalások közben elfogadtatott.
Érdekesebb módositások a’ következők:
A’ 395. §. szerint egy szobába csak annyi ember zárandó, hogy öszves belüréből minden személyre 300 koczkalábnyi lég jusson. Ezt egy jobboldali ifjú báró kevésnek találván, mivel a’ külföldi műértők közül némellyek 600, mások 730 koczkalábot tartanak szükségesnek: inditványára a’ RR. felszólitatnak, hogy ez iránt műértőkkel értekezzenek.
A’ 400. §ban, a’ RR. minden 100 elzárt betegre tiz külön kórtermet kivánnak épittetni. E’ mennyiség egy baloldali inditvány’ következtében tizről ötre szállittatott.
A’ 408. §. a’ börtönigazgatónak a’ törv.hatóság általi szabadválasztását javalja, mi ellen egy gróf a’ baloldalról azt jegyzé meg, hogy a’ megyei választó-tömeg kellő tulajdonokkal biró börtönigazgató’ választására nem képes; – szükség pedig, hogy most már olly egyének választassanak, kik későbben a’ magányrendszer alatt is szolgálatot tehessenek, nehogy az egyszer megválasztottak kenyér nélkül maradjanak: ez okból inditványozá, hogy a’ megye által ajánlott három egyén közül a’ főispán nevezzen börtönigazgatót. Ezen inditvány’ következtében a’ kinevezés elfogadtatott ugyan; de egy ifju báró’ javallatára a’ főispán helyett – ki e’ tekintetben a’ választótömegnél nem mindig jártasabb, – a’ középponti biztosságra bizatott.
A’ tanitók’ szabad választása helyett egy gróf inditványára elfogadtatott, hogy azok az igazgató által a’ lelkésszel egyetértőleg neveztessenek.
A’ 434. §. szerint a’ rabnők’ szobáiba az igazgatón kivül más hivatalos személy magában nem mehet. E’ tilalom alól azonban egy főapát’ kivánatára, a’ lelkész kivétetett.
A’ 442. §. azon rendeltét – miszerint a’ vádlottak, ha saját szükségeiket önköltségükön nem fedezhetik, dologra kényszerithetők – egy ifju báró mind a’ kor’ szellemével, mind az igazsággal ellenkezőnek találván: kihagyását kivánta, nehogy a’ vádlott elitéltetése előtt az igazgató’ rabszolgájává váljék. E’ kivánat pártoltatott.
Az átmeneti rendszer után a’ büntetés’ nemei kerültek szőnyegre, mik közül csak a’ halál- és botbüntetés’ eltörlése adott néhány szóváltásra alkalmat. Mind kettőre nézve elébb az országos választmány’ jegyzőkönyvének illető pontjai olvastattak fel.
Felolvasás után egy baloldali gróf kijelenté, mikép’ most a’ halálbüntetés’ eltörlését érdemileg tárgyalni nem lehet; mert az átmeneti rendszer mellett egészen máskép’ áll a’ dolog, mint a’ magányrendszer mellett. A’ halálbüntetés – ugy mond – csak akkor lenne eltörölhető, ha helyébe a’ törvényhozás más büntetésnemet állitana. Elismerék ezt a’ RR. is, midőn a’ halálbüntetés helyett a’ magényrendszert fogadák el. Mivel pedig a’ magányrendszer most még általánosan be nem hozatik, kivánta e’ kérdésnek érdemleges tárgyalását elhalasztani.
Erre egy jobboldali ifju báró – hivatkozván a’ halálbüntetés ellen az orsz. választmány’ jegyzőkönyvében kifejtett okokra – felelé: hogy a’ felállitandó négy kerületi ’s törvényhatósági börtönökben több ezer rabra nézve leend a’ halálbüntetésnek helyettese; ’s ha ezekre el lehet törleni a’ halálbüntetést: a’ kérdés’ érdemleges tárgyalása nem mellőzhető. Különben is, ki e’ büntetést szükségesnek tartja: az magát helyettesitéssel nem védelmezheti.
További vita nélkül elfogadtatott a’ baloldali inditvány, kijelentvén, hogy a’ főRR. a’ halálbüntetés’ eseteit a’ lehetőségig megkivánják szoritani.
A’ botbüntetést ugyanazon baloldali inditványozó kivánta a’ büntetések’ nemei közül kitörölni; de csak a’ büntetőtörvénykönyvből; mert az életben a’ rendőri kihágások’ esetére továbbra is fen akará tartani. Mivel – ugymond – gyakran követtetik el rendőri kihágás valamelly helységben 20–30 egyén által is, – ’s ezekre nézve: csakhogy öt-, hat-hétre el ne zárassanak, még jótékonyság a’ testi büntetés.
Ellenkező véleményen volt egy jobboldali gróf, ki nem foghatá meg, mikép’ alkalmazható a’ büntetőtörvénykönyvből kitörlött testi büntetés rendőri kihágásokra. Azt csak meg lehet fogni – mond a’ gróf – ha valaki a’ veretést nagyobb bünösökre megkivánja tartani; de miután a’ büntetésnek e’ gyalázatos neme a’ nagy bünösökre nézve 566eltöröltetik: meg nem fogható, mikép’ lehessen azt a’ legcsekélyebb vétségekre fenhagyni. A’ felhozott esetre szóló megjegyzé: hogy a’ botbüntetést jótékonyságnak mondani semmi esetben sem lehet, ez ellenkezik a’ büntetés’ általános fogalmazával, de ha jótékonyság is: mint hatásnélküli, mindenesetre czélszerűtlen. És ha megtartatik a’ bot egy néposztályra nézve, ’s ez által kióltatik belőle mindennemesb érzet: mikép’ lehet mondani, hogy a’ bűnök’ nagyobb fokán egyenlően büntettetik azon osztálylyal, melly nem veretik. Hol a’ büntetést bottal kezdik: ott pallos és bitófa kell; ott a’ magányrendszer nem elég.
Általánosan elismerték ugyan, hogy a’ pálczabüntetés bélyegző, ’s elméletileg pártoltatott annak eltörlése; de a’ baloldaliak hazánk’ jelen körülményei közt, a’ rendőri kihágások’ eseteiben kivánák még fentartani azok’ számára, kik – mint mondatik – gyöngéden elmivelve nincsenek. Sőt egy gróf meg sem foghatá, mit tevő lenne a’ szolgabiró bot, a’ nevelő vessző nélkül, ’s példával bizonyitá, hogy e’ büntetés nem épen olly becstelenitő, mint a’ minőnek tartatik; mert – ugy mond – „megbotozott katonából ezredes is lett már, pedig a’ katona ambitiosusabb a’ parasztnál.”
A’ jobboldali ifju báró czáfolván a’ baloldal’ okoskodásait, előadá, mikép’ a’ fentebbi inditvány nemcsak azon elvvel ellenkezik, miszerint mindenkit egyenlő szigorúsággal kell büntetni; de épen azokra nézvehagyja fen a’ pálczabüntetést, kiknél az erkölcsiséget megőrizni szent kötelesség. Ha becstelenitőbb a’ bot azokra nézve, kik nem voltak alatta: ez áll más büntetésnemekre is. A’ botpártolók tehát csak akkor lennének következetesek, ha a’ műveletlenebbre mindenben szigorúbb büntetést határoznának. A’ parasztságról pedig általánosan elmondani, hogy a’ bot reá nézve nem olly becstelenitő, mint másokra, bélyegző igazságtalanság.
És – folytatá szóló – e’ rendelkezés nagyobb bünök’ elkövetésére is tár utat, a’ bot’ elkerüléseért büntettekre kényszeritvén azokat, kik rendőri kihágást követtek el. Ha például egy müvelt, de nem nemes-születésű szolgabiró elébe kisértetik: nem fog e józanul cselekedni, ha a’ bot’ kikerüléseért leüti az őrt.
Még egy nagy nevű gróf szólt az inditvány mellett, előre megjegyezvén, hogy a’ testi büntetéseket még más nemzetek sem tudák eltörleni; ’s mivel az anyag sokszor tulsúlylyal bir a’ szellem felett, kivánta azt is büntettetni. Tegyük fel – mond – hogy hazánkban a’ halál és testi büntetések egyszerre megszünnének: mi fogna akkor történni? Szép elméletek ’s philantropicus álmak olly magvakat vetnének el, mikből státus-reform’ tekintetében burján nőne. Ha e’ kérdések ezelőtt két évvel kerülnek vala szőnyegre: akkor alig lett volna hely e’ teremben; – Most mindenütt gyéren ülünk: jele, hogy kiment a’ divatból.
Szokásom – mond a’ gróf – ha estve gyomromat megterhelem, nehéz álmokat látni; – közelebb épen illy álmom volt. Álmomban gondolám, hogy nemzetnek, miként egyeseknek, van pillanata, mit, ha meg nem tagad, elfut; és láttam, hogy Csehországban az izraelitáknak dolguk roszúl megy, Magyarország pedig őket polgárositván, onnan mind idetódultak; ide Gallicziából is, hol a’ cath. papság őket üldőzi; és én szorongva vártam, mi szépen fogják ezek majd a’ magyarosodást és csinosodást eszközleni. Álmomban eltörlők a’ halál- és testi büntetést is, ’s a’ börtönben 400–600 lábnyi léget adánk minden személyre, és betódult még egy más faj is, mellytől várók Magyarország’ előmenetelét, és hogy magyar szellemben uj időszakot kezdjenek. Ezt álmodtam, de kinos szorongattatások között, és most ébren kérem a’ m. főRR-ket, ne tegyünk illy kisérleteket, miket még más nemzetek sem próbáltak. Haladjunk lassanként, a’ gyakorlat’ utján maradva.
Egy másik gróf a’ kisérleteket nem tartá olly veszélyeseknek, mint az előtte szóló: sőt azt hivé, hogyha valamelly nemzetnek kisérleteket kell tenni, a’ magyarnak mulhatatlanul kell, ki most élet és halál közt vív. Szóló csodálkozék, hogy épen gróf Sz. kárhoztatja a’ kisérleteket, ki e’ hazában legtöbb kisérleteket tőn, mellyek közül némellyek sikerültek, mások nem. Igy a’ gróf’ ujabb kisérletei közül a’ buda-pesti lánchid talán sikerülni fog, a’ jobbparti vasut nem; meglehet a’ két garasos terv is sikerül.
Erre az elébb szóló gróf felelé, hogy ő csak olly kisérleteket nem pártol, mikben a’ magyar akar első lenni. A’ híd, a’ két garasos terv épen nem uj kisérlet, mert hasonlóra vagy Britanniában, vagy a’ francziák’ szabadság-kapkodási közt találunk.
Végzés a’ baloldali inditvány’ értelmében mondatott.
A’ büntetéseknek az alsóházban elfogadtatott többi nemei ellenzés nélkül helybenhagyattak.
