SOPRON.
SOPRON.
Sept. 27-én. A’ minő, mondhatnók részvétlenséggel határos csendben folyt le folyó hó’ 9-én tartott közgyülésünk – mellyen követeinknek mind az orsz.gyülése’ határnapját kitüző k. k. leiratot, ugy a’ törvényhozó testnek e’ körülmények közt kettőztetett munkássága’ eredményét közlő tudósitásai – választmányi előleges tárgyalás nélkül – egyszerü felolvasás után, tudomásul vétetvén, a’ jegyző-könyvhöz csatoltatni rendeltettek, – olly élénken mutatkozott mai rendkivüli közgyülésünkön az ettől hosszasb távollétben majd nem elszokott köznemességünknek a’ hazai közdolgok iránti részvéte. Tárgya tanácskozásainknak: az ország’ közszükségei’ fedezése’ érdemében készült orsz.-választmányi munkálat, mint közfizetésre alapitott tervezett, fenálló megyei végzés’ következtében az elnökség által eleve közhirré tétetvén, köznemességünknek rendkivüli számmal megjelenését egyedül e’ felhivásnak e; ugy annak a’ czélba vett segedelmezés iránt, már az ülés’ megnyitása előtt eléggé tanusitott ellenszenvét, magának a’ tárgy népszerütlenségének e; vagy: az aránylagos költség’ viselését megállapitó korábbi követ-utasitásunkból vonva a’ következtetést, más mellékes okoknak kellessen e tulajdonitani? – nem feladatom fejtegetni; – elég, hogy a’ rendkivüli közgyülést rendkivüli számmal megjelent köznemesség’ hozzájárulásával megkezdettük; – helyettes első alispán ur beköszöntő beszédében a’ tárgy’ fontosságát kiemelve, ’s a’ felveendő munkálatból a’ tervezett czélokra kivántató pénzmennyiséget egyes tételei szerint elősorolván, bemutatta az elnöksége alatt tartott ez érdembeni előleges tárgyalásról készült választmányi javaslatot, melly szerint bár mindazon intézetek és vállalatok, melleknek létrehozása az orsz.választmányi munkálatban terveztetik, szükségesnek, és czélszerüeknek elismertetnek; mégis, tekintve az ország’ jelen pénztelen állapotját; ugy szinte a’ fizetési kulcsnak bizonytalan és ingatag voltát, a’ négy évre fizetni tervezett, évenkénti 3 millió p.forint helyett, szinte négy évre, évenként csak 1,500,000 forintok, ’s ezen öszveg is egyedül a’ népnevelésre, fiumei vasutra, fiumei kikötőre, hitelintézet’ alapitására, mint a’ teendők’ sorában első helyen álló vállalatokra, olly megjegyzéssel javaltatnak ajánltatni: hogy az orsz. küldöttség által kidolgozott kulcs szerint, az adózó osztály az évenként reá esendő 125,000 ezüst forintot, szinte fizesse; a’ kivetési kulcs azonban azon törvényhatóságokra, mellyekre nézve az illy vállalatokból aránylag legtöbb haszon háramlik, a’ fizetésre nézvest is előbbi osztályozatba soroztatása; ugy az abból kihagyva lévő tőkepénzesekre, mint legbiztosabb és legkevesebb kezelési fáradsággal járó vagyonnal biró egyedekre kiterjesztése mellett megigazitassék; a’ hitelintézetről szóló azon rendelkezés pedig, miszerint a’ legkisebb kölcsön 200 p.frtban terveztetik meghatároztatni, odamódositassék, hogy az intézet 2000 forintnál kisebb sommákat is előlegezzen, hogy ekkép’ az intézet’ létrehozásához áldozattal járuló kisebb birtokos is, ki, az értéknek csak 1/3-ad részét lehetvén kölcsönözni, annak jótékonyságától különben elzáratnék, szükség’ esetén az intézet általi gyámolitásra számolhasson.
Ezen előzmények után a’ tárgy fölötti vitatkozást Cz. J. kezdé meg; ékes előadása’ bevezetéséül emlékeztetvén a’ RR-ket ama, két év előtti körünkbőli eltávozásakor tett, mint mondá: „szent fogadására”, melly szerint: „kötelességének ismeri mindannyiszor, valamikor fölöttünk vészfellegek tornyosulnak, közöttünk megjelenni, ’s lehető menekülésünkre tanácsával segélyünkre lenni”; – a’ vészfellegek e’ szerint tehát a’ tanácskozás alatti orsz.munkálatban rejlenek; lássuk tehát Cz. J. által felhozott hiányait előbb, mint sem az ajánlott, ’s elfogadott menekülési módot körülirnók! – Számitgatá mindenekelőtt a’ szónok az orsz.küldöttségi munkálat’ befejezése, ’s annak orsz.gyülésileg leendő felvételére kitüzve lévő határnap közti időrövidséget, melly alatt ezen fontos, és szerinte is közhasznu intézkedéseket tervező munkálatlan kellő megbirálására elegendő időnk nem lévén, nehogy elhamarkodással helyrehozhatlan károkat okozzunk min-magunknak, tanácsolá ezen egész munkálatot elmellőzni, ’s annak tárgyalását a’ jövő orsz.gyülésre hagyatni; – némi tájékozásul azonban, hogy tanuságát adja, illy rövid idő alatt is mennyi hiányait fedezte fel e’ munkálatnak; fejtegeté, miszerint a’ tervezett kivetési kulcs olly hiányos, hogy szerinte mi, mik, megyénk’ nevezetes részét elfoglaló, aránylag kevés haszonvételü hanságot, és hegyes vidékeinket nem tekintve, az 1-ső osztályba soroztattunk; ezen, ugy egyéb haszonvehetetlen téreknek a’ tervezett adóztatási kulcsra befolyásuk nem leendvén, minden nemesi hold után 1 ftnyi adó alá vonattatnánk; – ’s habár köznemességünk ezen holdonkénti egy forintnyi teherrel beelégedék; igyekezék mégis ő mélt. az orsz.küldöttségi munkálat’ azon szakaszát, melly a’ birtoktalanok által fejenként fizetendő 20 p.krnyi teherviselésről szól, odamagyarázni, miszerint ezen fizetés a’ telek utánni adózástól elválasztott, minden nemest egyaránt terhelő adó’ neme leend. Minekutána illy módon a’ felosztás’ igazságos volta, ugy magának a’ tervezett segedelmezésnek megviselhetése iránt a’ nevezetes többség’ aggodalmát nevelte, általért szónok a’ tervezett munkálatok’ fejtegetésére; ’s e’ műtétele közben különösen kiemelé a’ tisza-vidéknek a’ duna-vidékünk fölötti pártoltatását, erősségül felhozván; miszerint a’ Tisza’ szabályozására tetemesen több pénz-erő javaltatik fordittatni, mint sem a’ dunának az egész hazára kétségtelenül nagyobb befolyásu szabályozására. – Az utak’ jó karba’ helyhezésére forditandó áldozatot pedig mindaddig „sárba dobottnak” állitá, mig vámviszonyaink tisztába hozva nem lesznek, megfelejtkezvén arról, miszerint jó közlekedési eszközök nemcsak a’ külkereskedés, hanem a’ belforgalom’ élénkitésére is szükségesek; – a’ fiumei, ez ideig általunk hiven pártolt vaspályára nézve, a’ Károlyvár körüli bérczeken keresztül vasutat vezetni teljesen lehetetlennek állitá; de a’ kivihetőség’ esetére is, ezt olly veszélyes vállalatnak festé, mellre, pénztelen állapotunkban, csekély-pénzerőnket nem koczkáztathatjuk. – A’ népnevelésre forditandó öszvegre nézve megjegyzé: hogy az ő felsége által legközelebb felállitott négy praeparandiák által e’ szükségnek tökéletesen elég vagyon téve; – és midőn mindezekfölött megemlitené, hogy keblét leginkább a’ szegényebb sorsu „nemes társai” sorsa aggasztja, kik annyi áldozattal járultak a’ haza’ fentartásához, és kikre a’ példaként felhozott nemzeti színházból, museumból ’stb. ugy szólván: semmi haszon sem háramlott! – és kik, az eddig elvállalt subsidiumok után itélve, egy állandó, majdan a’ katonai adó’ elvállalásával tetézendő, rendes adóztatásnak vezettetnének elébe, nagy tetszés közt azon nyilatkozattal fejezé be előladását: miszerint a’ hitelbank’ felállitásától nem idegen, ’s annak pártolását követ-uraknak meghagyatni javaslá.
Ezen harsány „éljennel!” fogadott előadás után, még több órákig tartó, nem annyira vitatkozásnak, mert hiszen a’ nagy többség’ akaratja minden vitatkozást feleslegessé tészen, mint elmés előterjesztéseknek valánk tanui; – hallánk politicai hitvallomásokat előzmnyképen kimondatni, mellyek a’ következményt legkissé sem gyanittaták; igy az adó’ elvét sajátjának valló érdemteljes szónok a’ kivetési kulcs’ hiányai miatt (,inkább semmit, mint illy alapra épitett törvényt!) kivánta a’ munkálatot mellőztetni; – egy magát nyiltan „nem adózónak” valló t.biránk pedig a’ tervezett intézetek’ szükségét, és czélszerüségét nem csak elismervén, hanem alapos okokkal hosszason támogatván is, – a’ kivihetőség’ bizonytalanságán, kezelési visszaélések’ lehetőségén akadt fenn annyira, hogy a’ magasztalt sok tervek közül általa csak egyre sem javaltatott ajánlat tétetni. Sz. S. tb. ismeretes tárgyavatottságával kiemelvén mindazon áldozatokat, mellyeket a’ magyar nemesség közállományunkat fenyegetett zivatarok közben – annak épségben tartására a’ harcz’ mezején tanusitott, – a’ tanácskozás alatti tárgyra vonatkozólag felidézé a’ birtokos nemességnek az adó’ alapja’ meghatározásában 1815. évben bizonyitott nagylelküségét, mellyeknélfogva felteszi szónok, hogy szükség’ idején a’ mostani ivadék sem lesz idegen a’ haza’ boldogságán hasonló nagylelküséggel munkálni; a’ jelen tervet mindazáltal a’ kivetési kulcs’ hiányai miatt is pártolandónak nem véli, mire nézve számolás’utján igyekezék Cz. J-nak az egy hold utáni egy forintról felhozott nagyon merésznek látszó állitást valószínűebbé tenni, ovakodást ajánlván egyuttal ezen szokatlan teher’ kivetésére szolgáland kulcsnak megalapitásában, melynek későbbi igazitása, tekintve az adó’ kulcsának meghatározása körül századokon általi fáradozásunknak parányi sikerét, nem leend olly könnyen eszközölhető.- – A’ szembeszökő hasznáról magasztalt hitelbank’ felállitását – a’ köznemesség’ felvilágitására értelmezett cataster’ behozatalától függesztvén fel – a’ fiumei vasutra nézve megjegyzé szónok, miszerint kereskedésünk’ felvirágzását nem egyes vaspályák’ létrehozásától, hanem a’ külhatalmasságokkal kötendő kereskedői szerződésektől várja; ugyan azért ő felségének az iránt: kikkel és minő feltételek mellett lehetne kereskedői szerződésre lépni? –kegyelmes nyilatkozatát kikérni javallá; a’ tanácskozás alatti munkálatot közelebbről érdekelve pedig, miután, sem a’ tervezett munkálatok’ technika oldalát elégg kifejtve, sem a’ kivihetőség’ bizonyosságát, de az arra kivántató pénzerőnek mennyiségét is eléggé kimutatva nem találni – e’ munkálatot a’ jövő országgyülésre halasztatni, addig is pedig ezen hiányok’ pótlásával országos választmányt kiván megbizatni.
Ezen előterjesztések ellenében a’ tárgy iránti ellenszenvét épen nem palástoló köznemességet okokkal meggyőzni akarni, vesztett munka lett volna; mint ezt az orsz. munkálat’ szellemében nyilatkozó szónokoknak előadásaik közbeni lezajongtatásuk eléggé tanusitá; – előmondatott ugyan, milly bajos helyzetbe hozzuk követeinket, ha a’ munkálat országgyülésileg elvben elfogadtatván, annak részleteibe nem bocsátkozva, általános roszaló utasitást szabunk eleikbe! – élénk színekkel festetett továbbá egyérdemes tbiránk által a’ haza’ hátramaradott állapotja, – a’ kereskedésnek és mesterségeknek pangásbani állása, hivatkozva a’ kor’ kivánatának intő szavaira, mellyek szerint egyedül a’ nagybirtokuakkal aránylag viselendő közáldozatoktól lehet üdvöt reméleni, és felszólitatott a’ köznemesség előtt olly nagy pártolásra talált gróf: mutatna tehát más utat-módot ezen kétes állapotbóli menekülésre? – de a’ felszólitott gróf a’ felelettel adós maradott! – egy más tbiránk pedig, a’ részletes tárgyalás’ során, kiemelve a’ népnevelés, és fiumei vasut’ szükségét, további fejtegetésével a’ türelmetlen sokaság ellenében felhagyva – csak a’ végzésnek kimondása vala még hátra; – hogy fölötte hosszas előadásom még hosszabbra ne terjedjen, elhallgatva a’ végzés’ szerkezete körüli mozgalmakat, azt, mint a’ tanácskozásoknak reményén felül kedvező állásra fordulával a’ hitelbank’ pártolásától is eltért Cz. J. nagyszerü diadala’ örök emlékéül, jegyzőkönyvünkben letéve vagyon, ime szórul szóra közlöm – a’ határozat a’ gr.’ szerkezeti javallata szerint következő: „a’ KK. és RR. a’ választmányi munkálatban épen nem osztozván, az érintett orsz. választmányi munkálatot egészen elmellőzni ohajtják, – és valamint azt, mint az ősi, és vérrel szerzett, századok alatt fennálló nemesi jogok és szabadságoknak megsemmisitésére – sőt az egész hazai alkotmánynak felforgatására vezető adóztatási tervezetet – ugy minden rendes adó’ szinét viselő fizetés alá vonatatását czélzó bármelly egyéb illynemü intézkedéseket is egyáltalánfogva sem most, sem jövendőre, soha, semmi szín alatt el nem fogadnak” meghagyatik tehát követ-uraknak, – hogy e’ munkálat’ felvételét kitelhetőkép’ ellenezzék – felvétetvén mégis, el ne fogadják – a’ nem várt esetre pedig, ha az országgyülésen mégis pártolást nyerne, megyénket a’ felebb elsorolt tekintetekből az -ő osztályból valamellyik utóbbi osztályba soroztatni igyekezzenek. –
Igy lőn tehát befejezve e’ nagyszerü tárgy, – melly iránt előbbi utasitásainkat tekintve, nem egykét hazafi kebel viseltetik rokonszenvvel! – és egyuttal Pest megyének az ország’ közszükségei’ fedezésére kivántató költségek – ugy Verőcze megyének a’ fiumei vasut’ tárgyában érkezett leveleire is a’ „soha el nem fogadjuk” kárhozat’ igéje kimondva! –
Követeink által az ősiségről közlött ker. választmányi kettős javallat közül – anyautasitásunk’ nyomán a’ módositás’ elvére alapitottak vettük tanácskozás alá, ’s elvben vita nélkül elfogadtuk; a’ munkálatnak utasitásba adott részletes módositásáról, ugy közgyülésünk’ további folyamáról önt kevés napok mulva értesiteni el nem mulasztandom.
L. P.
