ZALA.
ZALA.
Z. Egerszegh, sept. 27-én*
Egyik levelezőnk már szólott e’ gyülésről, mellynek jellemzésére most más levelezőnk’ tudósitását is közöljük. – Szerk.
Még jőni kell, még jöni fog
Egy jobb kor, melly után
Buzgó imádság epedez
Száz ezrek’ ajakán.
Egy jobb kor, melly után
Buzgó imádság epedez
Száz ezrek’ ajakán.
Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A’ nagyszerü halál,
Hol a’ temetkezés fölött.
Egy ország vérben áll.
A’ nagyszerü halál,
Hol a’ temetkezés fölött.
Egy ország vérben áll.
És bár megérné nemzetem azon jobb kort, melly után e’ hon’ jobbjai csüggedetlenül törekednek, – bár be ne következnék a’ nagyszerü halál! mert kínos egy nemzetnek a’ népek’ családjából kitörültetnie, és mert a’ Philippi mezőkön a’ szabadságért utólszor harczolt Róma’ fijainak porait még most is népek’ áldása lengi körül, de nemzetem’ buktát nem kisérendné népek’ részvéte, ’s felejtve hullana örök sirjába! – Pedig, ha e’ nemzet, mellynek széles e’ világon rokona nincs, igazságos lenni nem fog, ha a’ kor’ kivánatait megérteni nem tudja, ’s nem is akarja; akkor neki jövendője nincs. – ’S fájdalom! alacsony önzés, ármány, roszlelküség, ’s előitéletek’ hosszu sora bástyaként áll ae’ nemzet’ jövendője előtt, ’s ezen már magában is erős bástyát, az ezt alkotó részeknek hasonmásaival bő mértékben ellátott vezérek alatt, elcsábitott korteseknek dorongjai védik. És mit vél a’ szives olvasó, – valljon Zala megyében e’ képnek hű másolatja föltalálható e? A’ honnak atyjai átlátván e’ nemzetnek sok szükségeit, segedelmet kivánnak, ’s mi a’ tegnapi napon, azaz sept. 26-án, e’ tárgy fölött rendkivüli közgyülésben tanácskoztunk, ha ugyan gyülésnek mondható, olly hely és tér, mellyben F– G–’ és R– K–’ vezérlete alatt mintegy 500 bérlett torok, betanult „nem fizetünk, semmit nem adunk” kedvencz dalát rekedésig hangoztatja. Elnök másod alispán ur a’ gyülést megnyitván, előterjeszté: hogy nékünk mindenünk terem, de nincs kinek eladni, pénzünk nincs, ’s meg kell vallani, szegények vagyunk, ezen tehát segiteni kell; – és a’ viszhang sokszorosan adá vissza „nem kell! –”
Ezután fölvétetett az országgyülési tárgyakkal foglalkozó megyei választmánynak munkálata, mellyben egyedül a’ nemesi rend által fizetendő 3 millió segedelempénz 4 évre megajánltatni, ’s a’ vukovár-fiumei vasutra országos kölcsön által fedezendő külön ajánlat tétetni javasoltatik; – de mielőtt a’ megyei választmány’ munkálatának többi pontjai felolvastattak volna, felkelt F. Gy., ’s nyilvánitá azon meggyőződését, hogy ott, hol a’ közjó kivánja, felszólalni mindenkinek kötelessége; azért ő is felszólal e’ tárgyban, ’s kinyilatkoztatja: hogy ő a’ haza’ oltárára áldozni akar, de hogy kivihető legyen, csak keveset. Ő elfogadja az országos költségeket, hitelintézetet, de tegyük mindezt csak kicsinyenként, ’s haladjunk fontolva. – És ki hinné? a’ kortessereg ezen előadást helyeselte, ’s talán voltak a’ jobb részről is, kik e’ pillanatban nemcsak azt hitették el magukkal, hogy a’ kortesek kivánnak valamicskét áldozni a’ haza’ oltárára, hanem még azt is, hogy F. Gy. tiszta meggyőződését nyilvánitotta, ’s népét fizetésre rábirni akarta. De ha voltak illy könnyen hivők, azok csak hamar rémitő valóságra riasztattak föl, – mert a’ kortessereg, hihető a’ vezéreknek egy intésére, köpenyeget forditva, „semmit nem adunk” kiáltozásával, szeretve tisztelt D.–unkat szóhoz alig engedé jutni. De ő, ki volt idő, volt tér, hol polgártársai’ szabadsága mellett akkor is szót emelt, midőn az veszedelemmel járt, hatalmas szónoklatával kiküzdé szólási jogát, kijelentvén, hogy ebbeli jogától csak erőszakosan lehet őt megfosztani, minek azonban utolsó pillanatig elleneszegül; azért valamint ő tiszteli másoknak ezen jogát, ugy azt a’ maga részére is követeli. – ’S ezzel a’ szőnyegen lévő tárgyra áttérve:
Hazánk’ állapotáról van szó – ugymond ő – nem béke, hanem háboru’ idején t. i. a’ vetélkedés’ korában. A’ hajdani háborúk nem voltak a’ magyarra nézve olly veszedelmesek, mint e’ tulajdon értelmében vett béke’ ideje, mert a’ háboru’ szüntével kiemelkedett a’ magyar veszteségeiből, de béke’ ideje óta azt kell tapasztalnunk, hogy mind inkább elszegényedünk, ’s arra kell fakadnunk: hogy nincs rajtunk isten’ áldása igazságtalanságunkért. Europa’ többi nemzetei a’ béke’ ideje óta óriási lépésekkel haladtak előre, ’s nekünk nem csak illy minket messze elhagyott népeknek iparával ’s kereskedésével kell vételkednünk, hanem helyzetünkből szármozó állapotunkkal is küzdenünk kell. Egy kis tekintet helyzetünkre meg fog bennünket győzni, hogy a’ magyar gabnát a’ morvai ’s gallicziai nem sokára kizárja a’ bécsi piaczról. Fiume felé volna tehát még kivitelünk, de nevetséges mit kiviszünk, ’s a’ magyar tengerpart orosz, kenyérrel látja el magát. És az ujabb időkben uj versenyzője támadt a’ magyarnak, a’ kicsiny Oláhország, melly évenként 5 millió m. gabnát visz ki, midőn a’ magyar alig 2 1/2 millió mérőt, – mi ha igy megy, a’ külföld kizár bennünket minden kereskedésből, ’s végső elszegényedésünktől semmi sem ment meg bennünket. Pedig mennyire viszi az elszegényedés egy országot, tudhatják, kik a’ világ’ történetében jártasak. A’ hajdan népes és gazdag Sicilia, Rómának tárháza, most alig bir 1 millió három százezer lakossal, ’s ezen csekély népességének is alig termeszt elegendő gabonát. – Azonban nincs itt erről szó, fizetünk e? mert a’ fizetés’ elve már el van határozva, a’ RR. elfogadták a’ fizetést. – Erre „nem fogadtuk, nem fizetünk” nagy zaj által a’ beszéd félbeszakasztott, mellynek lecsendesülte után, a’ szónok mintegy figyelmeztetve a’ lármázókat imigy folytatá előadását: csak imént, midőn F. Gy. ur ugyan ezt mondotta, helyeselték a’ RR., ha azonban mielőtt tudnák, mi szent czélra kiván az országos választmány segedelmet, már azon határozattal jöttek ide, hogy semmi subsidiumot nem fizetnek, ha ez az akarat, akkor a’ tanácskozás’ tére – ugymond a’ szóló – rá nézve be van zárva; valamint azonban a’ nemes urak kötelességöknek hiszik kimondani, hogy nem fizetnek, ugy ő is szent és elmulaszthatatlan kötelességének hiszi kimondani: hogy valaha ezen szegény haza felvirágozhassék, részéről többet fizetni is kész. – Ezután lelkesedéssel festé a’ haza ’s utódaink iránti kötelességeket, ’s kétes jövendőnket, ’s befejezé előadását azon buzgó óhajtással, „adná isten, hogy e’ megyéből a’ haza’ szeretet soha el ne távozzék, adja isten, hogy a’ segedelem későn ne jőjön, mert ha ez a’ nemesi rend öszveroskad, ha sirja’ szélén állunk e’ hazánkat, akkor még a’ jobb érzésü ember is azt fogja mondani, hogy az illy anarchiát tovább türni nem lehet, ’s épen a’ köznemesség leend legnagyobb áldozat. Bármi történjék azonban, ő szégyennel és szivsérelemmel hagyja el e’ helyet, de keble megnyugtatva leend, mert polgári kötelességének eleget tett, ’s ám történjék bármi, de a’ melly nemzet magán nem segit, sorsát megérdemli. Az érző kebelnek mélyéből meritett ékes szónoklat meghatotta az egész gyülekezetet, ’s részvétre látszék gerjeszteni a’ köznemességet is, ’s lőn halálcsöndesség közöttünk. Több szemeken könycseppeket láték ragyogni, és én lelkemből meg vagyok győződve, hogy ha a’ tudatlan tömeg elcsábitva nincs, lelkesedéssel nyujtja fillérjeit a’ haza’ oltárára. De elragadtatásából vezéri intések ’s mozdulatok ébreszték föl a’ szerencsétlen tömeget, ’s ujra felhangzott a’ „nem fizetünk, semmit sem adunk” szégyent hozó lármája. – Szólottak még e’ tárgyban az adó’ elvének pártolói közül Cs. P. ’s T. K. urak, az első éles satyrával, a’ második hazánk’ boldogsága, ’s megyénk’ becsülete e’ tekintetéből kivánván az elcsábitottakat a’ jó utra visszavezetni. – Felszlaltak az adó’ elvének egykori megbuktatói: B. J., ki nagy fontossággal kimondá, hogy ő szivesen kiad egy forintot, ha kettőt nyer vissza, de mielőtt fizetést ajánlana, tudni akarja előbb, van e’ szüksége a’ hazának, és mire? mert tudja ő azt, hogy a’ katonai, ’s kamarai javak és posták 40 millió forintot hoznak be az országnak, – továbbá H. K, F. K., és B. L. urak is, de mind hijába, mert mint magától R. K. kortesvezértől hiteles kutfők után tudva van, F. Gy. és R. K. korteseiket olly utasitással hozták be, hogy bármit mondjanak is ők a’ gyülésen, jelszavok csak az legyen: „nem fizetünk, semmire, és semmit sem adunk.” Következve elnökileg is kimondatott, hogy Zala megye’ RReinek többsége, a’ haza’ szükségeire semmit sem fog ajánlani. – és most, kortesvezérek! még csak önökhez van egy pár szavam, ’s engedjék meg azt a’ haza’ színe előtt elmondanom, azután elfogok önöktől azon óhajtással búcsuzni: Vajha többé e’ téren ne találkoznánk! – Önök, kortesvezérek! igen jól tudják azt, hogy ezen korteskedés sok pénzbe kerül, ’s bőlcsen belátják azt, hogy tulajdon erszényeik erre nemcsak nem elég, sőt igen is szűk, következve elgondolhatják, hogy előttünk is tudva van, miszerint önök korteskedéseiket más’ erszényéből győzik, ’s vezérkedéseiket bérért teljesitik; azért a’ haza’ szent nevében kérem önöket, elégedjenek meg a’ hazán tett eddigi nyerészkedéseikkel, ’s adják tudtára azon lénynek, ki a’ haza’ adományát a’ haza ellen forditja, hogy önök már jobb utra tértek, ’s ne késsék ő is megmutatni, hogy nem csak szóval, de tettel is az örök igazság’ bajnoka. Különösen pedig R. K. önt még arra is kérem, hogy ha már adózó honfitársait nem szereti, ne szeresse annak pénzét is, ’s fizesse vissza a’ megye’ adózói pénztárának azon sommát, mellyet helytelenül magánál tartóztat, ’s melly iránt a’ megye’ ügyésze önt már hihető pörbe is fogta. És most Isten velünk! ugy terjessze e’ haza áldását önökre, mint önök annak jóllétét előmozditani törekednek.
Verbőczi.
