243. Országos ülés a’ főRRnél, oct. 11-én d. e. 10 órakor.
243. Országos ülés a’ főRRnél, oct. 11-én d. e. 10 órakor.
Tárgy: középponti vasut.
Fölolvastatván e’ tárgyban a’ RR’. izenete az orsz. választmány’ javaslata, némelly választmányi tagok’ különvéleményével, ’s a’ helyt.-tanácsnak a’ középponti vasuttársaság’ megbizottjával 1844. mart. 13-án kötött szerződése: mindenekelőtt egy tiszai megye’ főispáni helyettese szólalt fel, ki ezen egyoldalu szerződésétől a’ helyt.-tanácsnak minden áron menekülni kiván, mellyben a’ kisajátitási jog szinte minden biztositás nélkül adatott át a’ társaságnak. E’ szerződést szóló vasutainak’ jövendőjére nézve károsnak találta, mivel benne egyéb positivitas nincs annál, hogy a’ pest-pozsonyi, és pest-debreczeni pálya’ épitése egyszerre kezdendő és folytatandó; de mennyi idő alatt köteles a’ társaság a’ két pályát felépiteni, vagy mi történik akkor, ha kötelezésének eleget nem tesz? – ’S a’ vasut az engedményes 80 év’ elteltével kit illet? – Mindezekről a’ szerződésben szó sincs, ’s igy a’ kisajátitási jog örökre és minden biztositék nélkül van a’ középponti vasuttársaságnak átengedve a’ nélkül, hogy csak az árszabályzat is tisztán meg lenne állapitva; mert a’ szállitandó áruk’ osztályzatához képest 3, 2 és 1 1/2 pengő krajczárra van ugyan határozva mértföldenként minden mázsának vitelbére, de mellyik osztályba, minő áruczikkek tartoznak arról ismét hallgat a’ szerződés.
Ezen, törvény’ ótalma alatti bizonytalanságban kell a’ nemzetnek örökre sinlődni, ha a’ kedvező alkalmat most meg nem ragadja. Most az országos választmány ismét megkezdvén az alkut az illető társaság’ képviselőivel, ezek oda nyilatkoztak, hogy készek mind a’ két pályát hét év alatt teljesen elkésziteni, – azt 80 év mulva a’ nemzet’ birtokába bocsátani, – addig pedig a’ 3-ik osztályu czikkeknek mértföldenkint 1 1/2 krajczárral határozott vitelbérét 1 krajczárra leszállitani: ha a’ nemzet az egész középponti vasut’ felépitésére szükséges 18 millió pengő forintnak 3. és 4-dik, ’s igy két száztuli kamatját – azon esetre, ha a’ két pálya a’ befektetett összes tőkének 5 száztuli kamatját be nem hozná – 30 évre, ’s a’ pályát a’ párhuzamu vonalok ellen 15 évre biztositja. Ezt ajánlja az orsz. választmány is, olly módositással, hogy az engedményezett 80 év, 60-ra szállitassék, ’s a’ társaság a’ nemzet’ biztositására egy millió forintot jelöljön ki, ’s ha ezek mellett 7 év alatt az egész pálya’ alapzatának két harmada letéve, ’s középponti vasut Debreczentől az ausztriai határszélekig 8 év alatt tökéletesen felépitve nem lesz: a’ társaság minden kedvezményeit az általa leteendő egy millió forint biztositékkal együtt veszitse el.
A’ helyt.-tanács’ amaz egyoldalu szerződésétőli menekülés maga elegendő ok arra, hogy a’ nemzet elfogadja a’ választmány’ javallatát, melly csak az engedményes évek’ számának 80-ról 60-ra szállitásában, ’s a’ nemzet’ részére kikötendő egy millió pengő forintnyi biztositékban különbözik a’ társasági küldöttek’ ajánlatától, e’ két pont felett pedig az egyesülés könnyen megtörténik.
A’ lánczhid- ’s gőzhajózási-társaság’ irányában a’ nemzetnek semmi olly kötelezettsége nincs, melly – mint némellyek szeretik hinni – a’ középponti vasut-társaság’ biztositásában őt gátolhatná. Efféle követeléseket azon két társaság legtávolabbról sem alkothat.
Helybeli érdekeknek – ugy hivén szóló – itt emlitésbe sem kellene jőni; mert midőn az ország’ nagy része sinylik, beteg az egész hon, ’s igy a’ tiszai részeknek ezen vaspálya által eszközlendő felsegélését a’ közérdek kivánja, melly minden hazafit egyiránt érdekel.
Azok’ aggodalmát sem tartá alaposnak, kik attól tartanak, hogy ha ez országgyülés a’ pénzbeli biztositást megajánlja, azt a’ jövő orsz.gyülések teljesiteni nem fogják; – mert ha most minden befektetés nélkül tisztán csak jó reménység’ fejében kész azt az ország megajánlani, lehetetlen, hogy később, midőn majd az épitendő vaspályának hasznait teljes mértékben fogja élvezni; – egypár nyomorult ezer forintért vonakodnék a’ fizetéstől.
Ezen okokból a’ kamatbiztositásra nézve pártolván ő mlga a’ RR. izenetét, javaslá, hogy – mellőzve a’ párhuzamok elleni biztositék’ elvállalását, mit a’ középponti vasut-társaság utolsó közgyülésében nem is nyilvánitott mellőzhetlen feltételnek – az orsz. választmány újonnan küldessék ki, a’ középponti vasut-társaság’ megbizottjával leendő alkudozásra, ’s hatalmaztassék fel a’ kivánt kamatbiztositéknak az orsz. választmányi jelentés’ utmutatása szerinti felajánlására, olly meghagyással, hogy a’ társasággal kötendő szerződését végső jóváhagyás végett a’ törvényhozásnak mutassa be.
Következő szónok a’ párhuzamok elleni biztositást a’ nemzet’ részéről nem ellenzé; de azt csak 8–9 évre kivánta megadatni; párhuzamu vonaloknak pedig tartá azokat, mik egy pontból indulnak, ’s egy pontban végződnek, illyen a’ jobbparti vasut a’ balparti’ irányában. Ezt maga a’ jobbparti vasut-társaság is elismeré, midőn kijelenté, hogy a’ jobbparti vasut a’ középponti – mint parallel vaspálya mellett – létre nem jöhet.
Ezen inditványok felett megkezdődvén a’ különböző érdekek’ harcza, egy duna menti megye’ főispánja, azért ellenzé a’ biztositást; nehogy a’ középponti vasut fölépüljön, és az alföldi termékek a’ felföldiekkel versenyezve, a’ pesti piaczon olcsóságot szüljenek; és hogy az 5 száztóli kamat’ biztositásával a’ kamatláb országszerte – mint mondá – 5-re ne csigáztassék. E’ mellett azonban ő mlga a’ párhuzamu vonaloknak barátja, ámbár teljesen meg van győződve, hogy vámviszonyaink’ jelen helyzetében a’ debreczen-pozsonyi vonal is be fog gyepesedni.
Más érdekek’ csoportozata azt akará, hogy csak a’ pest-debreczeni vasut biztosittassék, de az 8 millió biztositási tőke mellett egész 5 száztóli, ’s igy évenként 400,000 p. ftig, midőn a’ társaság’ ajánlata szerint 4. ’s 5-dik száztuli biztositék a’ debreczen-pozsonyi egész vaspályára csak 360,000 p.ftra megy évenként.
Ezt különösen pártolá a’ jóoldalnak két nagy tekintélyü grófja, kik a’ pest-ausztriai vonal’ biztositását azért ellenzék különösen; mivel az néhány fenálló (hid-gőzhajózási) társaság’ rovására történnék.
Egyik veszélyes egyedáruságot lát kivált a’ párhuzamok elleni biztositékban, melly a’ dunántuli rész’ egész kárával jár: sőt a’ felső, vagy pest-ausztriai vonalat sem sürgetőnek, sem kivánatosnak nem tartja; mivel ez termékeinknek csak olcsóbb keletet biztosit, de jobb árt nem, ’s mivel a’ bécsi vonalon elébb arról kellene magunkat kereskedési szerződéssel biztositani, hogy mit e’ vasuton nyerünk, saját zsebünkben marad. Mert mig a’ közbeneső vámok ugy vannak rendezve, hogy az ausztriai termék kelljen jó áron, ’s a’ magyarországi termesztményekre csak akkor kerüljön sor, ha az ausztriaiak már elfogytak: addig remélenünk nem lehet, hogy egy vasut által nyomaszt állapotunkat jóra forditjuk. E’ szerint ő mlga a’ felső vonalt biztositani egyáltalában nem kivánta, az alsót, vagy pest-debreczenit is csak ugy, ha az a’ tengerparti vasuttal együtt biztosittatik.
Másik, a’ jobbparti vasuttársaság’ nyilatkozatára hivatkozó fentebbi gróf ellenében azt jegyzé meg mindenekelőtt, hogy abból, mert a’ mult orsz.gyülésen egy két szónok a’ balparti vonalt a’ jobboldalira nézve párhuzamunak mondá, biztos következményt vonni nem lehet, mivel nincs könnyebb, mint valakit naplóbeli buvárkodások után látszatos következetlenségbe hozni. Nálunk – ugymond – gyakran használják e’ kifejezést „köpönyeget forditott valaki;” holott csak arra kell forditani a’ köpönyeget, merre a’ szél fú, a’ hajós is csak arra forditja vitorláját mindenkor, különben nem halad. Igy ha a’ dolgok’ állása változik, változni kell azzal a’ nézeteknek is, ’s ma minden következetlenség nélkül állithatom épen ellenkezőjét annak, mit ezelőtt tiz évvel mondtam.
Ötödfél évvel ezelőtt a’ gróf jóslá, hogy e’ szóban forgó egész vonalból nem lesz semmi, ’s jóslata teljesült. Akkor még e’ kérdés ollyan volt, miért az embert mindegyre korbácsolták, ’s pisztoly nélkül az utczán sem lehete miatta bátorságban járni; most a’ paroxismus elmult ’s talán lesz már belőle valami. És most a’ kérdés egyedül az: sárba mocsárba üljünk e továbbra is, vagy ezer theoriák közt valahára már kiemelkedjünk?
Ha két társaság surlódásba jő, ’s egyik a’ másik’ vállalatát gyalázza: ezt szóló természetesnek tartja, mert mindenik a’ maga körében jár el, ’s egyik ollyan mint másik. De a’ tőzsérek sem mindenhatók; – ha az általok felfogott eszmét a’ közönség nem kedveli: hasonlitanak a’ hajóshoz; ki szél ’s gőz nélkül helyéből sem mozdulhat; ’s ha részvényeik 50–60-ra szállanak le: szelök, gőzük nincs; vállalatuk megakad. Nálunk a’ papirospénzzel kereskedés’ vágya nem szünt sőt növekedett, ’s e’ pillanatot meg kell ragadni; mert egy véletlen körülmény könnyen hideg vizet önthet reá, ’s maradunk helyzetünkben, mi pirulásra méltó.
Legszükségesebbnek hiszi ő mlga a’ pest-debreczeni, ’s pest-szegedi vonalt, ’s a’ nemzet’ áldozatát ezekre kivánná forditani, de a’ középponti vasutat is egy részben szivesen biztositja; ’s valahára már helyét látja, hogy a’ nemzet kezeskedjék a’ vaspályák iránt a’ jövedelem’ bizonyos fokáig, mi a’ kezelés’ részéről könnyen fizetést vonhat maga után. És e’ kezesség- és fizetésben – mond a’ gróf – mi felső megyék’ lakosi is részt veszünk, még pedig alkalmasint aránylag tulterhelve a’ választmány’ terhe szerint, mi az általam ajánlott kivetési kulcstól távol áll, ’s inkább valami jövedelem-adó, mint az általa megpenditett telekdij. De azért ő mlga a’ fizetéstől, teherviseléstől nem idegen, ha három vagy tiz annyit raknak is hátára, mint mennyi illetné; mert hazafisága szivében el, nem csak ajkain peng. – Ezért a’ pest-debreczeni vonalt, mellyből, hacsak egészen nem biztositatik, ismét előre láthatni, hogy nem lesz semmi – 720száztólig egészen kivánja biztositani; mivel akarja, hogy Pest Debreczen közt legyen vasut, Pesttől pedig Bécsig ám épitsen a’ társaság maga hasznára; vegye hasznát ama’ brillant szerződésének, mit a’ helyt.-tanácstól nyert, ez ugy is kirekeszt minden börzespeculatiot, ’s az ország’ szükségét a’ pest-ausztriai vonalra eléggé fedezi. – A’ felső vonal’ biztositására mint ő mlga nyiltan vallá, más intézetek iránti kötelesség-érzetnél fogva nem állhat, nem akarván a’ lánczhid-gőzhajózási- ’s más társaságok felett kizáró egyedáruságot biztositani a’ duna-balparti vonal’ részére. A’ javalt biztositék – ugymond – csak fegyvert ád egyik társaság’ kezébe a’ többiek ellen; mire a’ nemzetet a’ közjó épen ugy nem jogositja fel, mint rablásra nem a’ haramiát a’ sok pénz. A’ gőzhajó-társaságra különösen azt jegyzé meg szóló, hogy az soha sem birt népszerüséggel, és működik szerencsésen, népszerű vállalatok pedig létre nem tudnak jőni. Ez mutatja, hogy árnyék után kapkodunk.
Csak egyszer legyünk Pesten – mond a’ gróf – hol annyi szállitási mód van, ott majd inkább boldogulunk. Azért mindenekelőtt a’ pest-debreczeni vonal épittessék fel, mi 5 száztóli egész jövedelemnek biztositása nélkül történni nem fog. Ha az egész pályának csak két száztólija biztositatik, könnyen ugy járhatnánk, mint az, ki ebédet rendel 5 forintért, ’s nem készittetvén el ebédje azzal vigasztaltatnék: hogy hiszen 5 forintja ugy is zsebében marad, ’s kárt nem vall; köszönöm én az illy vigasztalást, akkor, mikor nekem ebéd, mikor debreczeni vasut kell; mert a’ vesztett idő, ’s a’ lucrum cessans nagy veszteség. Illyen ebédünk 4 év előtt is volt már, de attól nem laktunk jól. – Ohajtja ugyan a’ gróf, hogy a’ középponti egész vonal minél elébb létre jőjön, ’s igérte, hogy ha Debreczentől Gänsendorfig kész lesz a’ pálya, ő leend első, ki Debreczentől Bécsig ki sem száll a’ kocsiból; de reménye hozzá nincs; mert „qui veut trop, ne veut rien.”
Szóló elismeré, hogy itt van már valahára ideje, hogy a’ helybeli érdekek mellőztessenek, ’s hogy átlássuk, miként, ha a’ hazának olly nagy része sinylik, minő a’ tiszai vidék, sorvad az egész haza is: de azért nem találá igazságosnak, azt mondani az ország’ másik részének: „Csak te fizess, habár inkább terhel is a’ kivetés mint minket, vásáraitokat majd elrontjuk mi, és pro coronide nektek még épiteni sem lehet.” Erre könnyen az lehetne a’ felelet: hogy olly igen jók, bármi nagy hazafiságunk mellett is mégsem vagyunk; inkább szünjék meg az egész kérdés, mert ez olly igazságtalanság, min isten’ áldása nem lehet.
Állitása’ igazolására a’ gróf felhozá, mit egy ebédnél a’ középponti vasut-társaság’ egyik megbizottjától hallott. Ez – ugymond szóló – néhány héttel ezelőtt engem részvények’ vásárlására szólitván fel, kérdé: miért nem veszek részvényeket a’ középponti vasutra? Én felelém: mert az egész vállalatban nem bizom, ’s attól tartok, hogy mikép’ a’ gőzhajózási társulat, mit Bécstől Zimonyig nyer, azon alul elveszti: ugy a’ középponti vasut-társaságnak is azon jövedelmét, mit a’ pest-ausztriai vonal hajt, a’ pest-debreczeni pálya felfogja emészteni. Erre a’ társaság’ megbizottja csodálkozva kérdé: hát azt hiszi a’ gróf, hogy mi a’ debreczeni vonalt felfogjuk épiteni? Csodálkozom – ugymond – hogy a’ gróf okos ember’ létére, annyi financialis jártassága mellett, (én e’ bókokat meg is köszöném neki) át nem látta, hogy a’ duna-balparti vonalt azért kelle nékünk Debreczenig kinyujtani, hogy a’ nemzet’ közvéleménye, az ifju óriás annál inkább kapjon rajta; ezzel kelle nékünk elsőséget szerezni, a’ jobbparti-társaság felett. Majd felépitjük először a’ pest-ausztriai vonalt, ’s ha a’ debreczeni pályára kerül a’ sor, felhagyunk az épitéssel. – Igen de – mondám én – igy a’ nemzet az egész pályától megvonja a’ 4. ’s 5-dik % biztositását. Hát tartsa meg, – mond a’ megbizott – magának a’ nemzet, majd előállunk akkor vele, hogy a’ pest-ausztriai vonalon is roppant veszteségünk van; hogy a’ debreczenit felépitnünk teljes lehetetlen. E’ mellett szóló azon feltételben, miszerint az egész pálya 80 év mulva a’ nemzetre visszaállna, sem látván több hasznot, mint azon igéretben, miszerint valakinek arra nyujtatnék remény, hogy a’ 80 éves özvegyet suo tempore ő veendi el: kivánta hogy a’ pest-debreczeni vonal’ egész 5% jövedelme biztosittassék, a’ pest-ausztriai vonal pedig magára hagyassék.
Azonban végtére is kijelenté, hogy ha kivánsága többséget nem nyer, a’ tiszai megye’ főispáni helyettesének inditványát pártolja; ’s az alku végett azon utasitással kivánja az osz. választmányt kiküldetni, hogy mind az alsó mind a’ felsővonal 18 millió pengő forintra állapitott összes tökéjének 4. és 5-dik száztoliját akkép’ biztositsa, hogy a’ fizetés csak akkor álljon elő a’ nemzet’ részéről, ha a’ pest-debreczeni vonal is fel leend épitve; ’s hogy a’ nemzetet a’ társaság’ részéről is egy millió forintnál nagyobb summával igyekezzék biztositani. E’ két feltételt a’ társaság, ha benne legkisebb jó szándék van, elfogadhatja; mert itt a’ társaság’ részéről kikötendő biztositási summának hervertetés végetti letételéről szó nincs, attól a’ kamatot folyvást szedheti. Illy föltételekre, ki vállalatában biztos, könnyen ráállhat. –
E’ nézeteket többen oszták; kik azonban az ultima analysi a’ tiszai megye’ főispáni helyettesének inditványát pártolák, nehogy a’ tehermentessé’ mozdulatlan baráti többséget nyerjenek, mitől ugyan tartani épen nem lehet.
A’ többség az egész középponti pályának két száztóli biztositását pártolá, mert biztositás nélkül nálunk minden vállalat bizonytalan, ’s mert a’ külföld’ tapasztalása eléggé tanusitja, hogy vasutakat magántársulatok’ nyerészkedésére bizni, czéliránytalan. Ezért a’ kormányok a’ kamatokat külföldön mindenütt bizonyos mértékig biztositják, hogy a’ szállitásibér’ megállapitásában magoknak befolyást szerezzenek. Sőt Francziaországban a’ kamat, ’s a’ parallelák elleni biztositás mellett a’ kormány legközelebb magára vállalta a’ terassirozást, ’s két harmadrészben a’ kisajátitást is. Szükséges tehát a’ biztositás nálunk is, mit ha a’ gőzhajózási társaság’ egyedáruskodásának nyilt tért hagyni nem akarunk, ’s ha akarjuk, hogy az egész középponti pálya elkészüljön, a’ felső vonalra is ki kell terjeszteni, máskép’ a’ pest-ausztriai pályából, mint eddig, ugy ezután sem lesz semmi. Különben is gróf Sz. I. javaslata szerint, csak a’ pest-debreczeni vonal’ évenkénti biztositéka 8 millió pengő ft tőke mellett 400,000, a’ társaság ajánlata szerint pedig a’ két pályának száztóli biztositéka 18 millió pengő ft tőkével nem menne többre 360,000 forintnál, ’s igy az egész kevesebb lenne magánál a’ pest-debreczeni vonal’ biztositékánál is. E’ terhet a’ nemzet, ha majd a’ vasut’ hasznait élvezendi, könnyen fizetheti, ’s akkor ezt áldozatnak sem lehet mondani.
Attól, hogy a’ debreczeni vonal az ausztriai határszélekig vezetendő pálya’ jövedelmét elnyeli – mint elnök ő főhgsége megjegyzé – tartani épen nem lehet, mert az mindenütt térségen menvén keresztül, felépitése olly nehézségekkel járni nem fog, mint a’ felső vonalé; azon folytonos közlekedés pedig, melly Pest Debreczen között létezik, a’ vaspályának illő jövedelmet biztosit; melly közlekedés az év’ némelly részeiben most a’ legnagyobb nehézségek’ daczára is fenáll. Sokszor tapasztalhatni, hogy a’ fuvaros egész teherrel indul ki Pestről, ’s utközben a’ roszutak miatt félterhet lerak, ’s kettős fuvarozással szállitja Debreczenbe az áruczikkeket, de a’ szállitás mégis megtörténik. Olcsó ’s biztos közlekedés mellett mennyire fog még e’ szállitás emelkedni? E’ mellett Szolnokról Pestre évenként mindig nagy mennyiségü só szokott fuvaroztatni. Ez maga szép jövedelmet biztosit a’ debreczeni pályának, melly a’ pest-ausztriai vonalnál is nagyobb jövedelmet igér. Ezért inkább hihető, hogy a’ debreczeni pálya minden biztositék nélkül felépül, mint sem hogy az elmarad, ha csak részére egész 5 száztóli jövedelem biztosittatni nem fog.
Azon ellenvetésre, miszerint sokan attól tartanak, hogy vámviszonyaink’ rendezése nélkül a’ pest-ausztriai vonal be fog gyepesedni, egy baloldali gróf megjegyzé, miként a’ vasutak a’ külföld’ tapasztalása szerint olly válhatlan kapcsolatba hozzák egymással a’ különböző nemzetek’ érdekeit, hogy attól félni nem lehet; mert jóközlekedési eszköz mellett nincs erő, melly a’ magyar termékek’ kifolyását meggátolhassa. Elébb aláás a’ vasutrendszer a’ nemzetiségeknek, mintsem a’ vasutak begyepesednének.
Azon ebéd feletti párbeszédre, mellyet gr. Sz. I. előhozott, egy baloldali gróf hasonlóval felelt. Ha már az okokat – mond a’ czáfoló – csakugyan magánytársalgás’ köréből kell meriteni, én is megemlithetem, mikép’ nekem egy ismerősöm egykor azt mondá: Majd meglássa az ur, ha orsz.gyülésen a’ középponti vasut’ biztositása szőnyegre kerül, azon urak, kik mult orsz.gyüléseken a’ jobbparti vonalt pártolák, ’s kik a’ pesti hid’ jövedelmét minden áron szeretnék emelni, minden törekvéseiket oda fogják irányozni, hogy a’ kamatbiztositást az egész vonalra a’ nemzet meg ne adja, csak a’ pest-debreczeni vonalra; mert akkor a’ pest-debrczeni vonal elkészül, a’ pest-ausztriai pedig elmarad, ’s azon urak’ reménye továbbra is fenmarad az iránt, hogy a’ jobbparti vonal’ részére kedvezményeket eszközöljenek a’ balparti felett. És ez igen természetes, mert a’ pesti hidvám bizonyos hasznot hajtand sokaknak.
Szóló a’ tehermentesség’ vezérszónokán csudálkozik, hogy vállait minden tehertől félti, holott azok elég izmosak. Minő teher fekszik most e’ vállakon, szóló nem vizsgálá, csak azt jegyzé meg lelkesülten, hogy mig a’ közteherviselése iránti ellenszenvünket az alkotmányosság’ leplével takargatjuk, addig a’ haza mindig siralmas állapotban tesped, ’s hogy a’ magyar aristocratia csak akkor lesz erős, ha a’ közteherviselésben résztveend. Egyszersmind kérte szóló ama’ dunamenti főispán ő mlgát, ne tekintse a’ pest-debreczeni pályát olly bácsországi szempontból, hogy mivel annak felépülésével a’ szabolcsi búza könnyen versenyezni találna a’ bácsival, tehát tőle minden biztositékot meg kell tagadni; mert abból még nem következik, hogy a’ bácsi buza’ és repcze’ ára azonnal csökkenjen; hanem csak az, hogy a’ magyarországi termékek nagyobb mértékben fognak Pesten összegyülni, ’s nagyobb mértékben fognak onnan különböző irányzatokban külföldre hrodatni. A’ bácsi búza’ egyedárusága mellett felhozott illynemű okok igen gyengék a’ biztositás’ megtámadására.
Azon gróf, ki a’ híd, gőzhajózás ’s jobbparti vasut’ emlegetése által érdekelve találta magát, válasz helyett kérdé: bűn e mindezeket pártolni, kivált annak, ki ezen intézetek’ némellyikében sajátjoggal is bir, ’s kinek ez intézetek létrejöttöket nagyrészben köszönhetik?
És ez bűnnek nem is tartatott; de – mint mások hivék – a’ gróf sem tarthatja olly nagy igazságtalanságnak s haramiáskodásnak, ha azon intézeteket, mindenki a’ tulajdonjog’ ’s az atyai indulat’ egész tulságával nem pártolja.
Ugyanezen grófnak ama’ fentebbi hasonlatára, mellyet a’ köpönyegnek ’s vitorlának szél utáni forgatásából vett, azt jegyzé meg egy más gróf, hogy jó ugyan néha szél ellenében forditani a’ köpönyeget, de ki azt mindig szél után forgatja, igen hasonlit a’ szélmalomhoz.
Azok, kik a’ biztositást az egész pályára nézve kivánták megajánlani, nem mindnyájan értettek egyet a’ párhuzamú vonalok iránt, sokan ezek’ eltiltásával igazságtalanságot találtak; mások párhuzamoknak nem tarták azok vonalokat, mik egy pontból indulnak ugyan, de nem egy ponton végződnek; ’s igy sokan a’ buda-soproni vonalt a’ balpartival, némellyek pedig még a’ jobbpartit általában véve sem tarták a’ balpartival parallel vonalnak.
Ezek ellenében azonban mások álliták, hogy a’ nemzettesten mindenekelőtt ott kell segiteni, hol az sinlik, ’s e’ részt a’ tiszai vidékek teszik, mik a’ dunántuli részeknél sokkal szomorúbb állapotban vannak. Ezeken kell tehát előbb segiteni, ’s ha ezek felgyógyulnak, meg fogja azt érzeni az egész nemzet, megérzik a’ gazdag dunai vidékek is. És ha a’ párhuzamok elleni biztositás örök időkig tartana, nem pedig csak 15 évig – mit némellyek még kevesebb számra véltek lealkudhatnak – ’s ha a’ világtapasztalás ellenére a’ párhuzamú vonalok’ eltiltása nélkül a’ középponti vasut’ felépitését reméleni lehetne: inkább megfogható lenne ama’ fennen hirdetett igazságtalanság. De midőn a’ párvonalok’ biztositása nélkül sem jobb, sem a’ balparti vonal’ felépüléséhez nincs remény, nemcsak 15 évre, de továbbra sem: ’s midőn a’ jobbparti vonal, ha jövendője van, csakugyan létrejöhet 15 év mulva: igazságtalanság nincs a’ biztositás’ ezen ágában sem. Azoknak pedig, kik a’ jobbparti vonalt a’ balpartival párhuzamnak nem tarták, válaszoltatott; hogy a’ jobbparti társaság önmaga nyilvánitá párhuzamnak a’ balparti pályát a’ jobbpartival azon közgyülésben, mellyben az 1836-ki törvény’ kedvezményéről lemondott.
Sokan elsőséget a’ magyar tengerpart felé vezetendő vonalnak kivántak volna adni; de ez tanácskozás’ tárgya nem levén, ez iránti ohajtásukat csak mellékesen jelenték ki.
A’ többség, mint érintők, a’ tiszai megye’ főispáni helyettesének inditványát teljesen elfogadá.
A’ vitatkozást rövid időre vegyes ülés szakitá meg, mellyben felolvastattak a’ magyar nyelv, orsz.gyülési szállások ’s némelly sérelmi pontok iránt érkezett kir. válaszok.
Végre némelly áthozott alsótáblai izenetek mellett köziratra adattak: a’ hajózás, világos örökösödés ’s az ausztriai levonási adó’ tárgyában kelt főRRi válaszok.
