BORSODBÓL.
BORSODBÓL.
(Válasz a’ B. P. Hiradó’ borsodi levelezőjének handabandáira). Kinek alkalma volt ollykor vidéki városaink’ társadalmi életén végig tekinteni, kétségen kivül nem kerülték el figyelmét bizonyos cotteriák, mellyek kisebb nagyobb mértékben illy városokban mindenütt feltalálhatók. Értem azon hollózugocskákat, hol a’ mindennapi élet’ kisszerű eseményei a’ jó nénikék’ aegise alatt olly con amore trantséroztatnak, ’s a’ közös szin- és ruhatárból – mellyben különösen a’ fekete szinnek mérhetlen ürege vagyon – uj szint és alakot nyerve repíttetnek ki uj életökre. – És meg kell vallanunk, hogy kisebb városokban illy társaságok nincsenek minden haszon nélkül, mert nálok nélkül valljon, hogy ölhetné el a’ napot a’ jámbor kereskedő az ő rideg boltjában, a’ szegény kézmüves egyszerű mühelyében és a’ derék táblabiró – kivált, ha a’ választottak’ sorából kimaradt – a’ sovány juristitionalis időszakban? Ámde hirlapszerkesztőnek épen olly veszedelmes szolgálatot tesznek ők, mint csalárd kalauz a’ jámbor utasnak. – E’ tekintetből, midőn a’ B. B. H. nagy reményü pályájának kezdetén a’ volt miskolczi biró’ ügyében egy rövid czikket közölt, egész bizalommal kértem őt, hogy óvakodjék, mert már e’ rövid sorokon az érdeklett szin és typus félreismerhetlenek valának. – Azonban a’ tudósitónak mind e’ mellett is szabad tér engedtetvén, mig pletykát pletykára halmozna, nem mulasztá el a’ visszatorlást sem, kihivó modorban. Én pedig szem előtt tartva a’ hirlap’ magasabb hivatását, az általa egyre halmazott pletykák’ özönéből csak néhány pontocskát szemelék ki, általa bizonyitandók gyanánt, és ezekkel is koránt sem a’ tárgy, hanem a’ hirlapi hitelesség’ érdekében. Ő ezekre ismét szokott modorban felelt; mire a’ szerkesztő a’ vitát részéről berekesztettnek nyilvánitá. Legyen tehát részünkről is ez utólsó szó, hiszen az első a’ nélkül is övék volt. – első kérdésemre azt mondja: hogy K. M. volt főbiró: januar 20-án 100, febr. 14-én 60, mart. 11-én 40, mart 15-én 20, és igy még a’ juliusi tüz előtt 220 p.frtot vett ki 260 p.frtnyi fizetéséből, mi a’ tudósitó szerint egyik oka volt a’ biztositás’ elmaradásának. Hivatkozom már most az elfogulatlan olvasóra, ha csakugyan ekkép’ szedte volna is fel fizetését egy miskolczi biró, valljon mi épületet, vagy mulatságot nyer annak olvasásával a’ nagy közönség? hogy pedig e’ néhány p.frtnyi előlegezés Miskolc városa’ pénztárát a’ biztositásra hónapokon át tehetetlenné tette, ez ugy hiszem még a’ rabulisticának is olly félszeg fogása, melly felett bizonyosan maga a’ hanyag-pénztárnok is elmosolyodnék. ’S eddig a’ kérdés’ nevetséges oldala. Most már kérdem a’ tudósitót: valljon, hol szedte az idézett adatokat? Ő ugyan ez előre sejtett kérdésnek elébe akart menni azon hamis tannal: „hogy bizonyitó okleveleket hirlaphoz csatolni, nincs gyakorlatban.” Ugyan ugy e? mi ellenkezőt hiszünk, ’s azt tartjuk, hogy ha igaz oklevél van, az mindenütt előmutatható. De illyet a’ tudósitó alig fog mutathatni, mert az érdeklett birónak az illető pénztárnoki számadáshoz rekesztett, ’s mindenki által megtekinthető eredeti nyugtatványából nagyon világos, hogy az fizetését egyszerre, és pedig az év’ vége felé, nevezetesen december hó’ 22-én vette ki, ’s igy a’ tűz után hónapokkal. E’ szerint tudjuk, mit kell az ön által idézett adatokról tartani. És most menjünk tovább. A’ 2-ik kérdésre azt mondja az én felelőm: „hogy az előbbi biró’ utólsó évében határoztatott el, miszerint a’ számadók biztositó levelet adni kötelesek; de ő azt foganatba azért nem vette, mert e’ határozat csak jövendőre szólhatott.” E’ soroknál mindenekelőtt felötlő az, hogy a’ tudósitó által annyi erőködéssel magasztalt birónak a’ város’ biztosságát tárgyazó illy szükséges lépés csupán hivataloskodása’ esthajnalán ötlött eszébe.” Valljon nem volt e ennek oka az, hogy ez ében a’ tisztviselők’ sorába véletlenül olly egyén csúszott be, ki az érdemes birónak embere, vagy – szerinte szólva – cortese nem volt? ezt én nem vizsgálom. Annyi azonban jegyzőkönyvileg áll, hogy a’ kérdéses egyén minden határozat nélkül ’s az egész tiszti karból egyedül szorittatván biztositó levéladásra, ennek ő addig, mig számadás alatt álló tiszttársaival a’ hasonló nem történnék, férfiasan reclamált, minek következménye lőn aztán azon határozat, melly szóról szóra igy hangzik: „meghatároztatott, hogy minden számadás” terhe alatt lévő tisztviselőktől a’ tanács ugy jelenleg, mint jövendőben mindenkor cautionalist vegyen, ’s ennek teljesitéséről esetről esetre a’ legközelebb tartandó közgyülésre tudósitását adja be.” – Imé tehát itt van a’ dicséretes határozat’ genesise és corpusa. ’S kérdem már most az én felelőmet, valljon csak jövendőre szól e az? és e’ szerint az ön’ védencze (ha ugyan egy személyt nem képeznek), ki saját gyermekét mostohán ellökte magától, nem vétkesebb e, mint utódja, ki – mint önmaga állitja – a’ három számadás alatt lévő tisztviselő közül kettővel megtartatá azt? Hogy pedig egy elmaradt, azt már e’ lapokban is kimondottam hibának, bár mentő körülménynek nem venni lehetetlen, hogy az is e’ kötelesség’ teljesitésére mindaddig zaklattatott, miglen inkább hivatalátóli búcsúvételét emlegette, mit időközben – helyettes’ nemléte, ’s a’ hivatal’ szakadatlan folyamu természete miatt elfogadni nem kevés crisissel járó volt. Azonban a’ tűz után a’ hiány ez egyre nézve is kipótoltatott. Tehát mégis csak megfelelt ez az utóbbi biró némileg jelszavának, melly igy hangzott: „nem nem ugy, mint eddig.” – A’ 3-ik kérdésemre, melly az engedetlenség’ vádját kérte bizonyittatni, a’ megyei választmányhoz utasit a’ felelő. Azon küldöttség’ néhány tagja ellen semmi kifogásom. A’ 4-ikre mégsem ismeri el, hogy a’ pénz’ ki nem adásának többek közt a’ szorult állapot is adatott okául. Pedig ez a’ tanácsnak a’ megyéhez kiadott nyilatkozatában első helyen áll. Jaj hijába! – a’ szenvedély, melly sérült hiuságból fakad, siket és vak, mint a’ mámoros vitéz. – Az 5-ikre azt mondja, hogy a’ nádori körlevélből világos azon körlevélnek lázitó ’s nemzet-lealacsonyitó volta. Itt csak azt jegyzem meg, hogy a’ megye már két gyülésén ellenkezőt mondott, és e’ tekintetben fel is irt; pedig az utóbbi gyülés az értelmiség’ diadala miatt a’ tudósitó által meg is énekeltetett. Alkotmányos embernek elég legyen annyit most megjegyeznünk. A’ 6-ik pontnál az én felelőm a’ pénzkezelésre nézve összehasonlitja védenczét az utóbbi biróval mondván: „hogy amaz négy évi birósága alatt több ezer p.frtnyi adósságtól szabaditá mig a’ várost és leléptével közel 1000 p.frtot hagyott a’ pénztárban, mig ez utóbbi alatt az alpénztárnokok közel 3000 frtig buktak.” Az illy szerény kérkedés édes felelőm az idegen olvasót elámithatja ugyan, de bizony nálunk servit derisui. Mert fájdalom! A’ kérdéses időbeli iratok és emberek azon ezerekre menő adósságbeli megszabaditásáról egyáltaljában nem emlékeznek, ha csak ez alatt azon néhány száz – és nem ezer – forintnyi régibb contókat nem érti, melleket hivatalkodása’ első egypár évében a’ városi pénztárból kifizettetett. De az illy szajkóféle kérkedés igen rosz illatuvá válik, ha megemlitjük, hogy azon évek’ egyikében a’ 9587 frtot ütő adóbeli restantia 12,411 frtra szaporodott, a’ másikban pedig a’ városra kivetett 2320 ftból csak 126 frt. adatott be a’ megyei pénztárba. Hivatalából kiléptével pedig hagyott az érdemes biró utódjára 440 ftr 59 krnyi készpénzt (mi, közbevetőleg legyen mondva, az ezertől kissé távol áll) és – mit természetesen kár lett volna emlitenie – kétszer annyi fizetetlen contót ’s 16,514 frtnyi adóbeli restantiát. – Illy kérkedési elragadtatással kár volt egyuttal már emlitést nem tenni azon határjárásról is, mellyet a’ dicséretes biró, nagy részben a’ nemesi rend’ javára, igen lelkiismeretesen egyedül’ a’ szegény adófizetők’ tetemes költségével tétetett meg; – de már azt ismét igen helyesen hallgatá el, hogy az alpénztárnokok’ bukása – melly egyedül az utóbbi biró’ rovására tétetik ki – ugyancsak ezen biró alatt vette kezdetét.” Mindezek’ ellenében talán nagyobb joggal és szerénységgel emlithetők meg: hogy azon utóbbi biró, valahányszor a’ szükség kivánta, saját vagyonai’ lekötésével szerzett kölcsönt a’ megszorult városnak, hogy tűz előtt és után százakat kölcsönzött saját erszényéből, és korántsem nyerészkedés végett. A’ 7-ik kérdésemre még sem mondja meg: hogy ki’ rendeletéből jártak azon gyülést hirdető tizedesek? hanem felszegül csak annyit felel, hogy e’ szerencsében eddig más tárgy még nem részesittetett, ’s az felötlő nála: „hogy e’ becsőditett nép pártfőnökök körül csoportozott, és orditott.” – Mi a’ szerencsét illeti, azt bizony már sokszor élveztük, de soha olly botránkoztatólag, mint azon dicséretes biró’ idejében a’ házi adó’ köpönyege alatt egy országos tiszteletben álló gyermeke ellen megyénknek. Egyébiránt olly igazság mellett, mit két gyülés már annak ismert, ’s mi józan észszel kétségbe sem vonható, orditni alig ha disztelenebb, mint bosszúvágygyal annak elnyomására titokban működni. A’ 8–8ikra még sincs megfelelve: „ha valljon a’ gyülési teremből szabadelmüleg kiutasittatott nemtelen polgárok garázdálkodtak e jobban, mint a’ küldöttségbeliek?” – Ezek szerint édes felelőm! a’ hallgatás tanácsosb lett volna, mert, mint láthatja, examene nagyon roszul ütött ki. És most belefáradva a’ pletyka és rabulisticus önmagasztalgatás’ üldözésébe, tollamat hajlandó volnék letenni, azonban egy van még, mit szó nélkül nem hagyhatok. Ugyanis az én jó felelőm et compagnie, elleneik’ ellenében bármi csekély jellembevágó vádakkal is elő nem állhatván, corteskedést, itatást, népámitást ’stb. hányogatnak minduntalan szemökre. És mi valahányszor e’ vádakat halljuk, mindannyiszor csak az jut eszünkbe, ki saját bűnének másrakiabálásával keres menekülést. – Ezen derék urak ugyanis azon dicséretes miskolczi birónak hivatalából lett kimaradása után ugy vélekedvén, hogy egyedül bor az, mi mindent még elvesztett bizodalmat is elővarázsol, a’ következett megyei tisztujitás előtt boszúvágygyal telve volt birájokat ollyatén hivatalra tűzték ki, melly az elvesztettel legközvetlenebb felsőségi érintkezésben áll. És négy egész hónapon át a’ legbotrányosab utczai kiabálások, kóborlások, vérengzés és pocsojába fuladozás közt folytak a’ dombérozások szakadatlanul és olly mértékben, minőre példa megyénkben még soha nem volt. Azonban a’ süker meggyőzte őket, hogy az áldotthoni nectár magában bizalmat még nem teremt. – Jött más választás. És ők okulva a’ tapasztaláson, Bchus patronus mellé Mammon atyát hivták segédül, és nyilvánosan osztogattattak a’ drága forintok, mi szinte első példa volt Borsodban, de kivált a’ városi tisztválasztásoknál. Az érdemlett süker azonban itt se maradt el, mert az uradalmi főkormányzó’ ’s józanabb polgárság’ kedélyét annyira felizgatá e’ propaganda, hogy kitüzött emberök a’ tanácskozmány’ egyező akaratával még a’ kijelöltek közül is kihagyatott. – Azután jött a’ követválasztás, ’s vele előállott az ámitás’ fegyvere. Annak idejében elmondák e’ lapok, mikép’ használtatott ifj. országgyülési követünk’ ellenében ámitási fegyverül adó, anglus börtön, zsidópártolás ’stb. Azonban mind hijába! az adó’ szentügye áldozatul esett ugyan, de a’ személybe vetett bizalmat nem renditheték meg a’ hitvány károgások. Ennyi sükeretlen próbatétel után végre a’ polgári élet’ mezejéről általcsapnak az egyházi világban, hol egyébiránt már egykor egy papválasztás’ alkalmával a’ tanuló ifjuságnak a’ népakarat’ elnyomásár cortesekül alkalmazása miatt a’ felingerült városi nép által megkalapoztattak; a’ mult tavaszi r. egyházkerület’ gyülésén azonban az egész honban ez ideig hallatlan vakmerőséggel, cortesekkel választották el jegyzőül kitüzötteket. És ezek tények egész pártot érdeklők, nem, mint ti szoktatok, egyes személyek közül forgó rágalmi pletykaságok. ’S most már itéljen a’ nyájas olvasó, kinek ezek után fogalma lehet a’ hiradói tudósitó’ hitelességéről, többek között pedig azon közléséről is, melly a’ mult t. birói választásról szól, hol a’ cortes-diadal miatt a’ jámbor tudósit kihajtja Miltont a’ paradicsomból és a’ béke’ reményét egy nemzedéken tul kergeti. ’S mind ezt miért? mert néhány t.biró ’s köztök ő is egy évig az igazság’ mérlegét nem billegtetheti. Oh ominosus nap!! Oh szánakozásra méltó. Bizony, mi nem zavarnánk az ő keserveit, ha közlése itt is félszeg nem volna, ’s megvallaná őszintén, hogy köztünk csak számban volt a’ különbség. Egyébiránt a’ megactiózott v.biró’ elválasztatásában is megnyugodhatik, ha visszaemlékezik, hogy erélyes m. alispánunk hasonló actió mellett tovább egy évnél választott elnök volt, ’s itélt is, mit a’ biró nemigen teend; és ha visszaemlékezik, hogy a’ mult országgyülésre megyénk – talán az ő megnyugvásával is – utasitásában kimondotta, hogy actió még nem büntetés, ’s igy hivatalvezetést még nem vonhat maga után. Lám lám! ennyire zátonyra juttatja egy gyűlölt személy az alkotmányos magyar hazafiui’ elveit. ’S most isten velünk édes kesergő ur! az idő talán nem lesz olly kegyetlen iránta, mint gondolja, ’s megorvosolandja sebeit, mielőtt más nemzedék elkövetkeznék.
A’ magyar gazd. egyesület’ részéről ’s a’ honi mezőgazdaság’ érdekében kedves kötelességének tartja alúlirt, következőkre nézve az illető tisztelt közönség’ figyelmét ismételve fölhíni. 1ör. Közelgetvén az időszak, mellyben a’ gyümölcstenyésztés’ előmozditása körül munkás hazafia, főleg a’ lelkészek és néptanitók’ köréből az egyesület’ részéről ezüst érdemjelekkel megtiszteltetni szoktak, az illető t. cz. megyei és városi hatóságok, nemkülönben a’ gazdasági fiók-egyesületek sürgetve kéretnek ez ügyben inditványaikat ’s ajánlásaikat még f. évi november’ havában a’ titoknoki hivatalhoz beküldeni. 2-or. Miután korábbi jelentés szerint az országos gyümölcskertből ez őszszel már a’ csemeteeladások az őszi baraczkfajjal megkezdetnek, ’s annak lajstroma a’ f. félévi „Magyar Gazda” 22. 23ik számaiban már közöltetett is; mindazon kertbarátok, kik ezen alkalmat használni kivánják, ne terheltessenek rendeléseiket a’ titoknoki hivatalnál mennél előbb megtenni. Elültetésre tökéletesen alkalmatos ’s erőteljes csemeték’ egy példányát kertrészvényesek 10 pgő krért, idegenek kétszer annyiért kapják. 3-or. A’ már lemorzsolt kukoriczacsövek, vagyis kukoriczacsuták’ zuzására és őrlésére szolgáló ’s mtgos Czindery László főispáni-helytartó ur’ részéről egyesületi megbirálás után 25 aranynyal megjutalmazandó legalkalmasb gépek’ bemutatásának határideje november’ 30ra határoztatik, ’s az illető gépészek és szakértők találmányaik’ bejelentése és előmutatása végett ezennel újolag felszólittatnak. 4er. Azon hazánkfiainak, kik a’ mtgos Németh-Ujvári gróf Batthyány Kázmér ur által a’ robot és dézma’ tárgyában kitüzött ’s három rendbeli jutalommal kisért kérdésre pályázni ohajtanak, szives emlékezetökbe hozatik, hogy a’ pályázási határidő f. évi december’ utolsó napjára lévén tűzve, illető dolgozataikat ezen időszak alatt az első hirdetésben kijelölt óvmódokkal az egyesület’ titoknoki hivatalához beküldeni ne terheltessenek. 5ör. Miután a’ f. évi medárd-vásári közgyülés’ alkalmával tett jelentés 759szerint azon jutalom-kérdésre, melly a’ szarvasmarha-tenyésztés fölött az 1842ik évi junius’ 6kán tartott közgyülésből kitüzetett, dijazásra érdemes válasz nem érkezett, ugyanazon közgyülés’ határozata’ következtében e’ jutalom-kérdés pályázásul ujolag kitütetik következő foglalatban: „Minő szarvasmarha-fajok tenyésztetnek hazánkban annak külön vidékein? Mellyik tenyésztése’ elaljasodásának okai, Mellyik a’ legczélszerűbb tenyésztés’ elvei és módja erő, tejelés és hizékonyság’ külön tekintetében, ’s mikép’ lehetne különösen a’ köznép’ körében az elhanyagolt szarvasmarha-tenyésztést jelen elaljasodásból hazánk’ kedvező körülményeihez illő fokra emelni? ’s végre egyes esetekben vérkeverésre minő fajok legalkalmatosbak? ’s minők volnának netalán e’ czélra a’ külföldről behozandók?” – A’ legjobbnak ’s kiadásra méltónak itélendő pályafelelet’ jutalma 100 ar., az azt megközelitőé ezüst érdempénz. A’ pályázás’ határnapjául 1845ik évi december’ utolsó napja van kitüzve, melly napra tehát mindazok, kik pályázni szándékoznak, munkáikat idegen kézzel irva és lapozva, ’s névrejtő jeligékkel ellátva, az egyesület’ titoknoki hivatalához akár postán, akár más biztos alkalom által beküldeni ne terheltessenek. – Pesten, octob. 27-kén 1844.
Török János, egyes. titoknok.
