FOLYTATÁSA az octob. 27-ikei ker. ülésnek. Tárgy: honositások.
FOLYTATÁSA az octob. 27-ikei ker. ülésnek. Tárgy: honositások.
A’ honositások’ ügyében a’ városok’ követeire fájdalmasan hatott a’ szavazás. A’ városi ügy ez orsz.gyülésen a’ főRR. ellenzése miatt megbukott; a’ RR. nem ültethetének alkotmányunk’ földébe élőfát, ’s ime, mond egy ős város’ követe, az aristocratia saját tagjait szaporitván, virágokkal dísziti föl a’ korhadt czölöpöt. Különösen fájlalá pedig ezt, egy kis város’ ifju követe. A’ városok’ ügye, ugymond, e’ hongyülésen megbukott, ’s az indigenatus győzött. Lesznek tehát nemesek, kiknek, meglehet, egy része eddig, mint külföldi, ’s ezentul mint magyar munkáland érdekeink ellen, lesznek nemesek ollyak is, kik épen ellenkező érdekek’ szolgái voltak. Valóban fájdalmas dolog, miként a’ magyar nemesség, hogy valakit keblébe vegyen, csak egy conditio sine qua nont kiván, hogy – a’ folyamodó külföldi legyen; fájdalmas, hogy egy folyamodvány nemessé teszi az idegent, mig a’ szorgalmas magyar polgár sem vagyoni, sem személyes bátorsággal nem bir. Jutalom adatik a’ külföldiségért, a’ magyar hazafiság fölött, adatik idegen érdemnek a’ magyar fölött. ’S nem botránkoznék meg szónok, ha e’ jutalom-osztásban tekintet lenne gyáriparosokra ’s egyebekre, kik vagyonnal telepedtek meg e’ hazában. Csak egyet emlit szónok, kit ha már honositani kivánnak, különösen ajánl a’ RR. figyelmébe; – emliti Valerót, ki számos ezernyi tőkével, gazdagon települt le e’ 762szegény hazában, ’s nemzeti iparunk’ sivatagában annyi mostoha körülményeink között, állitá följeles gyárát.
Központi megyénk’ egyik követe, miután már elhatároztatott, mikép’ a’ RR. honositani fognak, óhajtá, hogy e’ cselekmény valódi honositás, ’s több ne legyen, ’s valamint mult. orsz.gyülésen megtagadtatott a’ felsőházi szavazat, ugy a’ most honositandóknak a’ polgárjog fölött ne adassék még nemesi kiváltság is.
Egy tiszántuli követ pedig csak azt kivánja, hogy a’ honositandó Magyarországban lakjék, magyarul tudjon, fizessen, ’s felsőházi szavazatot ne kapjon.
A’ többség csak a’ felsőházi szavazat’ megtagadását mondá ki előzményül általánosan. ’S ezek után jegyző olvasni kezdé a’ honositandók’ névsorát.
Először olvastatott gróf Crouy Miklós, ki magát velenczei András’ utódjának állitja. Ez okból egy nagy megye őt visszakebelesittetni óhajtván; ennek támogatásául arra hivatkozott, hogy folyamodónak családja mindenkor de Hongrie melléknévvel élt, régi időktől fogva. Mások azonban kétségbevonák hogy a’ nevezett Croy vagy Crouy velenczei András’ utóda volna. Egy követ különösen inkább hiszen Schwartnernek, mint Koppynak. A’ többség előtt ez okok tulnyomóbban levén, folyamodónak csak honositását fogadták el. E’ többség’ megyéi voltak: Abauj, Zemplén, Sáros, Ung, Szatmár, Szabolcs, Gömör, Heves, Bereg, Torna, Ugocsa, Bihar, Arad, Temes, Krassó, Pozsony, Nyitra, Trencsin, Zala, Nógrád, Komárom, Bars, Somogy, Esztergom, Zólyom, Tolna, Verőcze.
Másik kérdés volt a’ honositási dij megvétessék e tőle? A’ többség ismét kétségbevonván állitott származását, követeli tőle a’ dijt.
Nagyobb pártolásra talált uralkodó herczeg Lippe-Schaumburg; noha központi megyénk’ követe olly alattvalót, ki egyszersmind souverain, nem ohajta. Egy megyei követ, ki e’ folyamodót ajánlá, érdemül emlité, hogy harmadik szülött fia mellé, kinek számára vette a’ jószágot magyar földön, magyar tanitót rendelt. A’ dij’ lefizetésére önként ajánlkozott.
Honosittattak továbbá, mindnyájan dij-fizetés mellett, a’ következő egyének.
Báró Lederer Károly, érdemül emlittetvén, hogy jól tud magyarul.
Watman József, bécsi orvostanár, műtételeiről nevezetes.
Báró Myrbach Károly, a’ középponti vasut-vállalat körüli érdemeiért is.
Báró de Pont Alfonz.
Báró Wuesthof Károly és Fridrik, kikről mondatott, hogy mint katonák, mindenkor jó viszonyban voltak a’ polgári hatóságokkal.
Gróf Bombell Henrich, főherczeg Ferencz-Károly’ fiainák növelője.
Paravicini Alajos, főhadnagy.
