318. Kerületi ülés, octob. 28-án: (délelőtt)
318. Kerületi ülés, octob. 28-án: (délelőtt)
elnökök: Rutkay, Szentpály; jegyzők: Palóczy, Vukovics, Szentkirályi, Ghiczy.
Napirend: főRRi izenet a’ hivatalképesség, és zsidók iránt, több királyi válasz a’ pénzügyi munkálat, ’s a’ közadó’ (hadi) megajánlása.
A’ főRR. tudatják, hogy midőn első válaszukban a’ hivatalképesség’ lépcsönkénti kiterjesztése mellett nyilatkoztak, tevék ezt azon okból, mivel a’ RR. hasonló szándékát tapasztalák, ’s fölvilágositást kértek, mivel a’ RR. kifejezését, miszerint a’ hivatalképesség a’ közigazgatási hivatalokra szoritatott, igen határozatlannak találák. A’ RR.’ ujabb izenete azonban meggyőzé a’ főRRket arról, hogy a’ megszoritásra nézve határokat szabni, ’s a’ kivételt alaposan védeni nem lehet; az alsóbb hivatalok’ kivétele pedig, mellyeknek lépcsőül kellene szolgálni magasabb hivatalokra, csak nem egész sikerét megszünteti a’ RR’. javallatának. Felszólitá ennélfogva a’ RRket a’ felsőház, hogy a’ hivatalképességet minden honfiakra általában kiterjesztvén, adjanak ösztönt mindenkinek magát kiképezni, ’s az értelmiségnek a’ hon’ érdekében nyissanak szabad versenyzési tért.
Örömmel irhatjuk, mikép’ a’ RR’. többsége engedett e’ fölhivásnak, ’s az ugynevezett municipális büzü utasitások’ ellenzése’ daczára is elfogadtatott, hogy ezentul a’ hon’ nem nemes fia, miként egy dunántuli megye’ ifjabb követe mondá, nem csupán cancellár vagy országbiró, hanem megyei eskütt és szolgabiró is lehessen. –
A’ zsidók ügyét illető II-ik főRRi válasznak csak azon kifejezésében nem egyezhetnek meg a’ RR., miszerint a’ bevándorló zsidók’ letelepedésére a’ helytartó-tanács’ engedelme kivántatnék. A’ RR. egy dunai megye’ követe’ inditványa’ értelmében elegendőnek tartják, ha az illető hatóságok az illy letelepedésekről vitt jegyzőkönyveket félévenkint fölterjesztendik. A’ főRRi észrevételek’ egyéb pontjai, a’ dolog’ siettetése’ tekintetéből, elfogadtattak.
Következett több királyi válasz’ tárgyalása.
A’ szekeres házalók’ eltiltásában ő felsége sérelmet nem lát. A’ RR. tehát ujabban fölirandják, mikép’ a’ törvény szekeres és nem szekeres házalás között különbséget nem tesz, ’s mit törvény nem tilt, szabad.
A’ törvénykezés’ folyamát tárgyazó kir. válasz elfogadtatott; ugy szinte az orsz.gyülési költségeknek a’ nemesség általi viselését helyeslő is.
Miután továbbá nem adaték meg a’ nemzet’ kivánata, hogy a’ kir. válaszok’ tartalma a’ törvényjavallatok’ egyes szavaira is kiterjesztessék: kijelenték a’ RR. mikép’ a’ concertatio’ megtörténését nem ellenzik ugyan, orsz. választmányukat mindazáltal, a’ mult törvényhozás’ példája szerint odautasitják, hogy a’ cancelláriával a’ törvény-szerkezetnek csupán szavai fölött értekezvén, a’ kiküldendő tagok magoktól semmi nemü változtatáshoz ne járuljanak, hanem időről időre vegyes ülésben tegyenek jelentést. Egyszersmind azonban a’ királyi válaszok’ egybevetése, törvényjavallatok’ szerkesztése ’s a’ szerkezetre felügyelés végett egy kerületi választmány is fog választatni, mint már régebben határozva volt.
’S azonnal e’ kerületi választmányhoz utasittaték törvényszerkesztés végett a’ birhatási-jog’ kiterjesztése iránt érkezett kedvező kir. válasz. Hazafiui örömmel fogadák a’ RR. e’ választ, ugy hivén, mikép’ a’ törv. czikkely, mellynek az anyagául szolgáland, nemzeti egységünk’, összeolvadásunk’ egyik alapköve, ’s nagy reformoknak fog lenni kezdete. Illy lépés után többé, istennek hála, veszteglenünk bajosabban lehet; ’s most mondhatjuk el, ha valaha, mikép’ sok tárgy, mi eddig nehány hübb kebel’ kegyes óhajtása volt, ezután önként kivivja magát, a’ viszonyok’ hatalmánál fogva.
A’ sérelmek ’s határszéli biztosságok iránti leiratokat is a’ kerületi választmány fogja összevetni a’ bennök érintett tárgyak’ előzményeivel.
A’ leirat pedig, melly az orsz.gyülésnek ujabb véghatárnapot tüze, hasonló ovásos nyilatkozattal fogadtatott, mint az előbbeni. Miután azonban ez orsz.gyülés’ tömérdek munkálatai czélt nem érhetének, ’s egyrészről az anyagi érdekek ellenállhatlanul hatnak, ’s más részről a’ nép óhajtva várja, hogy részesittessék jogokban, vagy legalább terhei könnyebbittessenek: ez okoknál fogva használá ez alkalmat egy mult orsz.gyülésről ismeretes szónok, Cs.– követe, inditványozni, hogy ő felsége kéressék meg, miszerint a’ törvényhozást a’ félbenmaradt számos dolgozatok’ befejezése végett, jövő évi novemberre ismét egybehivni méltóztassék. Az ujabb egybejövetel’ helyéül pedig szónok Pestet óhajtaná, fájdalmas érzettel emlitvén, mikép’ a’ nemzet’ e’ régi, forró ’s legtermészetesb kivánata’ ellenében a’ szállások iránti leirat közelebb a’ fejedelem’ nagyobb kényelmét emliteni elegendőnek véli.
A’ RR. egyértelmüleg pártolák ez inditványt, ’s egy ősz követ’ emlitése’ következtében izenetökben azt is kifejezendik, mikép’ a’ nemzet’ képviselői jövő évben már csak azért is óhajtanak ujolag egybegyülni, hogy nádorunk’ magas hivataloskodása’ félszázados évszakát együttünnepelhessék.
Olvastatott ezekután a’ vallási átmenet’ tárgyában érkezett kir. válasz. Ez iránt mindenekelőtt a’ tábla’ ősz jegyzője emelt szót. Nem kétkedik, hogy ő felsége e’ leirat által őszintén kiván bánni a’ nemzettel, ’s egyszersmind a’ törvényhatóságokhoz is bizalommal van, miszerint a’ balmagyarázatoknak helyt adni nem engedendenek. E’ hitben üdvözli szónok nemzetünk’ fejedelmét e’ téren, mellyen a’ protestansok’ sorsa e’ pontra nézve visszaállitaték valahára azon állapotba, hol volt a’ békekötések’ korában, biztositaték a’ lélekisméret-szabadság, mi számunkra fegyverrel szereztetett, miért őseink véröket onták, ’s szónoknak csak kevés észrevétele van e’ kir. válaszra. Hivatkozik ő felsége előzményül azon elvekre, mik előbbi válaszaiban foglaltatnak; de ez előzményeket törvénybe iktatni felesleges volna. A’ törvény nem okoskodik, csak parancsol. Azonban valódi hiánya e’ válasziratnak, hogy csupán az evangelicusokról szól, ’s az előbbi leiratokban fölállitott viszonyosság’ elvét nem alkalmazza minden vallásuakra. Szónok e’ hiányt ujabb fölirat’ utján véli kipótolandónak.
Ez észrevételek közhelyeslésre találtak.
A’ vallási ügy’ jegyzőjének még más ellenvetése is volt, ugy látván, hogy a’ válaszirat a’ protestanstól, ki kath. vallásra kiván áttérni, a’ viszonyosság’ elve szerint nem követeli, hasonló szertartások’ megtartását. A’ RR. többsége azonban a’ törvény’ alkotását, illy elvkérdés’ vitatásával akadályozni nem akará, miután az áttérés a’ lelkiisméret-szabadságot követelő protestans vallás’ hittanaival különben sem ellenkezik.
Majd ismét a’ pénzügyi munkálat, különösen az ajánlat’ személyenkénti kivetéséről szóló része olvastaték, ’s a’ szerkezet mindenben meghagyatott. Kisebb szóváltás csupán a’ tőkepénzesek iránt volt, kiket egy ősz követ, az 1807-iki törvényhozás’ rendelete szerint, most is adó alá kivánt vétetni.
Akkor pedig a’ nemzet a’ kincstár’ rendkivüli kiadásait pótolá ajánlatával, mennyivel igazságosabb, – ugymond – hogy áldozatra a’ tőkepénzesek most szorittassanak, midőn az ajánlat a’ nemzet’ saját szükségeinek fedezésére fog fordittatni.
Jegyző azonban figyelmezteté inditványozót a’ körülmények’ különböző voltára. 1807-ben az ajánlat csupán egy évre adatott, ’s akkor aránylag igen sok pénz volt. Most folyvást fizetendő adórendszerről van szó, ’s körülményeink kivánják, hogy a’ tőkepénzesek ne terheltessenek, hogy a’ kamatlábat ez által is ne emeljük. Mert bár kétségtelenül igazságos elv, hogy a’ tőkepénzesek is jövedelemaránylag járuljanak a’ közterhek’ viseléséhez, de mikép’ áll ez elv alkalmazásban? Két mód van megadóztatni a’ tőkepénzeseket: bélyegdij, ’s ugynevezett osztályi adó által. Az első módról szó sem lehet, miután az már inditványoztatván, megbukott; a’ másik uton pedig nem az vétetik adó alá, ki az adót fizeti, ’s jelen esetben különösen az adós fogna terheltetni. Olly nehézségek, mellyek nagy megfontolást kivánnak főleg pénzetlen viszonyaink között.
Az inditvány ezeknélfogva megbukott.
Befejeztetvén a’ pénzügyi munkálat’ tárgyalása, egy kárpátvidéki követ szólalt fel. A’ köz (hadi) adó’ megajánlását inditványozá, miután, ugymond, az orsz.gyülés vége közelget. Küldői nem idegenek megajánlani azon mennyiséget, mellyet a’ mult törvényhozás ajánlott. Azóta Europa’ viszonyai nem változtak, a’ katonaság’ száma, ’s adózó nép’ ereje sem fogyatkozott. Azon mennyiséget tehát nem sokalja szónok, tekintve főleg azon, minden europai nemzet’ történeteiben hallatlan körülményt, miszerint már 1765. óta a’ nemzet mindenkor ugyanazon öszletet ajánlja meg. Ebben csodálja szónok elődeink’ bölcseségét, ’s többet adni jelenleg sem kiván.
Egy dunántuli megye’ idősb követe ez inditványt igen jókorinak tartja. A’ RR. eddig ovatosak valának ezzel nem sietni, mintegy alkotmányos fegyverül tartogatván, kivivni általa némelly forró kivánataiknak hacsak töredékeit, hacsak rongyait is. Szónok csupán két analog állapot’ elintézését emliti; az élelmezési kérdést, melly az adózó népet annyi zsarolásoktól fogná megmenteni, ’s annyi millió családnak szerezé meg házi nyugalmát; – emliti továbbá a’ pénzügyi munkálat’ tisztába hozatalát, melly a’ közmunkák’ szabályozása által is jótékonyan hatván, megnyugvást eszközölne a’ népben már csak azért is, mert tanuságul lenne, mikép’ a’ nemesség is megérté immár az idő’ szellemét, nem kivánja többé ingyen élvezni a’ status’ jótékonyságát.
Egy dunántuli ifju conservativ követ ugy hiszi, hogy ha a’ nemzet’ bizalmának megtartása nem birja engedményekre a’ kormányt, – hasonló fegyverrel kényszerithetni alig fogjuk.
Sok részben igaznak tartja ez állitást egy nagy megye követe, ismervén a’ nemzet’ gyöngeségét. Tudja ő, hogy e’ megajánlásnak előbb utóbb megkell lenni, mert hiszen ez aristocraticus testület az adó-megajánlással szokta föltenni munkáira a’ koronát. E’ cselekmény azonban komoly megfontolást érdemel; illő ovatossággal szükség eljárni, mielőtt a’ terheket ismét vállaira raknók azon néposztálynak, mellyről ezen törvényhozás is többször kimondá, hogy terhei immár elviselhetetlenek. ’S valóban, ha Smith Ádám’ elmélete szerint kivánjuk értelmezni e’ szót: „adó”: ugy arról adózó népünk’ rendkivüli szegénysége mellett szó sem lehetne. Ne csodálkozzék tehát Sz– követe elődeink’ bölcseségén, hogy jobban már nem tudák terhelni a’ népet, ne csodálja, hogy nincs Europában nép, melly annyi éveken keresztül folytonosan illy csekély mennyiséget fizet: csodálkozzék inkább azon, hogy van Europában nemzet, mellynek minden terheit egyedül a’ legszegényebb néposztály viseli; csodálkozzék azon, hogy van alkotmányos ország, mellynek tömérdek’ jövedelmei róla nélküle kezeltetnek. – Illy szempontból tekinté szónok az adó-megajánlást, ’s az inditványt még igen időelőttinek tartja. Ne féljünk, ugymond, hogy a’ királyi válasz későn adatnék ki e’ tárgyban. Mi majd előadandjuk a’ nép’ sorsát, mostoha körülményeit, ’s kivánni fogjuk, hogy ő felsége kevesebbel – mert szónok ugyan a’ kisebb mennyiségre szavaz – elégedjék meg. Erre ő felsége’ tanácsosai válaszolandják, hogy ők is szivökön viselik sorsát az adózó népnek, de a’ financialis viszonyok miatt ajánlatunkkal beérni nem lehet. Ekkor következik aztán a’ másik stadium, midőn az egész 4,395,244 frt. 38 és 1/2 krajczárnyi öszletet megfogják a’ RR. ajánlani; ’s elvégre is aztán azon 1/2 kr. tarja fen a’ financialis viszonyok’ súlyegyenét.
E’ nyilatkozatok után szavazatra tüzetett tárgyaltassék e jelenleg az adómegajánlás’ kérdése? A’ többség előlegesen kivánta tárgyalni, halasztásra csupán következő megyék szavazván: Abauj, Szabolcs, Gömör, Borsod, Heves, Bereg, Bihar, Csongrád, Békes, Arad, Torontál, Nyitra, Vas, Nográd, Zólyom, Pest, Tolna.
Egy némelly követ csodálkozott, hogy: kik a’ pénzügyi munkálatot föl sem kivánnák ez orsz.gyülésen vétettetni; most a’ közadó’ megajánlását, mint némelly régibb sérelmekről mondatik, többnyire olly praeferenter előlegesnek találák.
Elhatároztatván e’ tárgy’ fölvétele, egy alföldi város’ követe kijelenté, mikép’ küldői a’ hadi adó’ megajánlását a’ városi ügy’ elintézésétől föltételezik.
V– követe illy föltételül a’ katonai élelmezést, B–g megye a’ kereskedelmi munkálatot, a’ vámok’ rendezését sürgeté.
Az inditványozó kárpátvidéki követ azonban mindezekről hallani sem kivánt. Szerinte csak a’ mennyiség iránt lenne a’ további kérdés.
Központi megyénk’ egyik követe azonban lehetetlennek mondá, hogy e’ tárgyon csak amugy könnyü módon átessenek. Alkotmányos országban az adó-megajánlás a’ kormányzási rendszernek szokott próba-köve lenni, ’s ő megkivánja vizsgálni, mikép’ törekvék a’ kormány a’ mult országgyülés utáni időszakban ’s a’ jelen törvényhozás’ munkálkodása alatt is megfelelni a’ nemzet’ igényeinek. Mult országgyülés, ugymond, kibékült érzemények között oszlék szét, ’s azóta nagyobb erőszak a’ nemzet’ alkotmányos jogain nem követtetett el. A’ RR’ többsége legalább nem találta sérelmeseknek azon lépéseket, mellyek Pest megye’ statuáűrius jogának megszoritására valának intézve, ’s mik szerint a’ kormány a’ törvényhatóság’ ellenében fegyveres erőre is hivatkozott. Szónokat azonban, mint a’ sértett megyének képviselőjét is épen ez eljárás győzte meg az iránt, hogy a’ végrehajtóhatalomnak a’ rendes kormányzási eszközöknem volt elegendők, ’s hogy ekkép’ törvényes korlátain tullépett. Nem vizsgálja szónok, a’ rendszernek tulajdonitassék e ez eljárás, vagy talán az egyéniségeknek; tulajdonittassék bármellyiknek, szóló követ kénytelen kimondani, mikép’ egyik esetben sem tehet olly lépést, melly akár az egyéniségek, akár a’ rendszer iránti bizalmat tanusitana. Emliti ezekután szónok a’ jelen orsz.gyülés’ eseményeit. A’ nemzet’ részéről, ugymond, semmi elmulasztva nem lőn, 763felelé mindenki a’ multakat, ’s azok, kik magokat ellenzéknek vallák, engedékeny magokviselete miatt szemrehányásoknak tevék ki személyöket; ’s tudta e’ a’ hatalom használni azon erőt, melly önmagát feledve tisztán a’ tárgynak adá át magát? Helyzetünkben, hol 52 szétágazó municipium’ utasitásival, ’s e’ municipiumokban ismét tömérdek egyéniségek’ eltérő véleményével találkozunk: rendszeres haladást képzelni alig lehet. A’ kormánynak kellene fölfogni a’ zászlót, neki kellene vinni az öszpontositó szerepet. Ez azonban nem történik, sőt a’ kormányzónak még csak véleménye sincs a’ nemzet előtt tudva sok tárgyra nézve. Ezek szerint a’ hatalomnak ez orsz.gyülés alatti viselete sem birhatja rá szónokot, hogy olly lépést tegyen, melly akár rendszer, akár az egyéniségek iránti részéről bizalmat tanusítana. Szónok tehát az adót megtagadja.
E’ megtagadást nem látja helyén egy hegyaljai követ. Szerinte nincs e’ nemzet olly állapotban, mellyben e’ jogot egész alkotmányos értelemben gyakorolhatná; ezt csak olly törvényhozás teheti, melly maga is viseli a’ közterheket, teheti saját felelős kormánya’ ellenében. Kérdi szóló követ, mi sikere lenne az adó-megtagadásnak? van azonban az adó-megajánlás-jog’ gyakorlásának egy módja, melly a’ népre nézve jótékony, ’s mellyel élnünk kell, ha azt akarjuk, hogy maga a’ jog pusztán képzeményivé ne váljék ránk nézve, – érti szónok a’ mostani adó-mennyiség’ leszállitását. Ezt az adózó nép’ szegénysége is szükségessé teszi. Mindenekelőtt tehát az alábbszállitást kivánja szavazás által elhatároztatni, előre kikérvén, hogy pártolói szilárdok legyenek ’s szavazatuk mellett szilárd állhatatossággal megmaradjanak a’ dolog’ későbbi stadiumába is.
Egy dunántuli megye’ ifjabb követe pártolá e’ fölhivást noha Z.– követe’ előzményeinek nem helyeslé eredményét. Igaz, hogy a’ kiváltságos osztály nem képviseli a’ népet, sőt ennek terheiben sem osztozik; de ebből nem következik, mintha nem volna joga az adót megtagadni, hanem inkább hogy megajánlani nincs joga.
A’ kormány, mondá továbbá, egy tiszai követ, azt 1840-ben állitott ujonczok’ 1/3-dat elbocsátván, önmaga sem követelheti azon mennyiséget melly akkor megajánltatott.
Nagy többség ezeknélfogva az alábbszállitást pártolá. A’ mostani mennyiség’ megajánlására csak következő megyék szavaztak: Bars, Baranya, Fejér, Árva, Bács, Pozsega, Szerém, Ung, Torna, Temes, Szepes, Torontál. A’ többség’ megyéi közül azonban, Somogy, Szatmár, Turócz, Ugocsa, Krassó és többen olly föltétel alatt szavaztak kevesebbre, ha lehet. E’ szavazatot többen igen különösnek találák. Furcsa neme, ugymond egy tiszai követ, az alkudozásnak, midőn az adó előre kijelenti a’ vevőnek, hogy kész többet is adni; e’ tárgyban a’ lehetőség csupán a’ követek’ egyéniségétől függ, miután tiz nap alatt sem változott utasitások nem érkezendenek, sem az adózó nép’ állapota jobbra nem fordul. A’ válasziratot tehát egy nagy megye’ követe próbakövül tekintendi. Egyébiránt nem hallgathatá el egy másik követ a’ rendkivüli ellentétet, miszerint akkor, midőn saját zsebökről vala szó, három milliót is subtrahálgattak, ’s nagy küldöttség dolgozott félév alatt azon, mint tudnák még e’ terhet is könnyebbé, elviselhetőbbé tenni; ellenben a’ szegény adózónép’ irányában, olly könnyen áll mind a’ megyékben, mind a’ követurak között még négy milliónál többre is a’ lehetőség.
Elég az hozzá, hogy a’ többség jelenleg rövid szóváltások után, négy millióban állapitá meg a’ közadót; ’s egy nagy megye’ követe kérte a’ RRket, ne feledkezzenek meg, ha majd a’ közigazgatás’ szükségei előhozatnak, a’ másik tényezőről, az adózónép’ szükölködéséről se, ne feledjék, hogy a’ nemzet’ méltóságával is ellenkezni annyit ajánlani, mennyit beszedni a’ legnagyobb igyekezet mellett sem lehetend. A’ mostani adótartozás is meghalad már egy évi mennyiséget.
Kevesebbre szavaztak négy milliónál: Abauj, Sáros, Szabolcs, Gömör, Borsod, Heves, Bereg, Bihar, Csongrád, Arad, Trencsin, Vas, Nógrád, Zala, Hont, Zólyom, Pest, Tolna.
