PEST, november’ 6-án.
PEST, november’ 6-án.
Mikorra e’ lap Pozsonyba érkezik, már csak nehány óra lesz hátra a’ jelen törvényhozás által még a’ haza ügyeinek szentelendő. – Legmelegebb ohajtásainkkal kisértük mindig a’ nemzet’ tolmácsait törekvéseikben a’ czél felé, melly csak egy lehet mindnyájunkra nézve, ’s mellyet nem szükség megneveznünk, mert az irva van még e’ hon’ árváinak szivében is, annyira csügg itt mindenki a’ magyar faj’ jövendőjének eszméjén, – ’s ezen óhajtások most forró imádsággá válnak lelkünkben.
Igy imádkozott hajdan a’ gyenge fenn a’ hegyen, mig Istennek választott népe küzdött a’ völgyben. ’S higgyétek nekem, megbocsátható, ha mi gyengék leszünk az aggodalomtól, mig az erősebbek, hosszu küzdés után a’ béke ’s a’ hasadó ujkor’ ünnepét üllik tán ismét, mint a’ hogy’ üllötték volt 1840-ben, mondván: vége a’ meghasonlás’ elveinek, vége a’ félreértések’ végetlen sorának, bekövetkezett a’ nemzet’ ’s a’ kormány’ menyekzőjének nagy napja.
’S legyen bár ugy. Mi nem kutatnók a’ mult’ aknáit, hogy felhozhassuk egy aggregét a’ lefolyt idők’ viszályairól, melly szájról szájra adva botránynyá váljék, ’s felbomlás’ eszközévé; mi nem sajnálkoznánk, nem aggódnánk, nem sirnánk égő könyűket a’ felek’ különböző hajlamaik felett, mellyek nem engedik, hogy tartós, hogy üdvhozó legyen a’ szövetség. Mi mondanók: a’ monarchiának szüksége van e’ nemzetre, ’s e’ nemzetnek a’ monarchiára, ma inkább mint tegnap, holnap inkább mint ma; mi mondanók: még a’ külérdekek’ fonalán kötött házasságban is felvirágzik nem ritkán a’ szerelem, ’s politicailag azon szövetség alapul legszilárdabban, mellynek básisa közös ellenségtőli ovakodás ’s anyagi érdekek’ közös volta, – mondanók, ’s legjobb áldásunkat adnók a’ frigyre.
Csakhogy híven járjon el mindkét fél kötelességében, csakhogy lehetségest kivánjon, csakhogy alkalmas ’s ollyatén eszközöket válaszszon, miszerint a’ frigy’ kötésének pillanata legyen egyszersmind a’ bomlás’ kezdetének első percze, bizodalomra van szükség; ’s hogy ez körülárnyékozhasson hazát és kormányt, érteniök kell egymást; mi csak ugy történhetik, ha eljárásáról számot adó, ha felelős kormány áll egy részről, más részről a’ nemzet’ plenipotentiáriusai; nem az izgatások’ forgószelének kényére ingadozó mandatariusok itt, ’s a’ hatalomnak olly neme odaát, mellynek határszéleit senki sem ismeri, ’s melly, ha ugy tetszik, a’ mandatariussal alkudozhatik a’ küldők ellenében, ’s ha máskép’ tetszik, a’ mandatarius ellenében a’ küldőkkel.
Azon elvek, mellyeket Talleyrand az assemblée constituanteban az utasitások’ megszüntetése mellett felhozott, állanak még ma is, ’s nem csak Francziaországra nézve; és innen van, hogy azon argumentumok, mellyek a’ jelen országgyülésen az utasitási rendszer ellen lapunk’ dolgozótársai által is több ízben előadattak, czáfolatlanul maradtak.
Ha azok, mik october’ 29-én a’ közpénztár’ jövedelmeinek beszedése ’s kezelésére nézve, gr. Széchenyi István’ előadása’ nyomán táblai határozattá váltak, talán némi módositással, mellyet lapjaink az illető választmányi különvéleményre vonatkozólag már régebben szerénytelenség nélkül inditványozhattak, elfogadtatnak: első alapját vetettük a’ felelős kormánynak; ’s ha az utasitásokat megszüntetjük, alapját vetettük a’ képviselők’ házának. Ekkor fog kezdődni az átalakulás’ termékeny korszaka: a’ lefolyt’ évek’ vajudásai csak álvajudások valának. Elkerülhetlenül szükséges, hogy a’ municipális rendszer, kivált a’ törvényhozás’ irányában, lényeges változásokon menjen keresztül, mert a’ jelen elvek mellett lehetetlen a’ felelős kormány, és lehetetlen a’ KK. és RR. rendszerének képviseletivé alakulása. Az october’ 28-án tartott kerületi ülésben ezekkel mondá az ellenzéknek egyik vezértagja: „helyzetünkben, hol 52 szétágazó municipium’ utasitásaival ’s e’ municipiumokban ismét tömérdek egyéniségek’ eltérő véleményeivel találkozunk: rendszeres haladást képzelni alig lehet. A’ kormánynak kellene felfogni a’ zászlót, neki kellene vinni az öszpontositó szerepet.”
E’ szavakban, ugy a’ mint megelőzve és kisérve a’ szóló’ egyéb jegyzeteitől, értendők, – e’ szavakban foglaltatik a’ haladás’ embereinek hite, kiknek eddig is bármi gyenge organumul szolgálhatni, dicsőségünknek tartottuk, ’s kiknek seregében, hogy ezentul is szolgáljuk a’ közügyet, – eszünk, szívünk sugallja. Felelős kormány és alkotmányos központositás, – e’ két eszmének kell átszövődni minden intézkedéseinken: ezeknek alkalmazásával nyissuk meg a’ jövő országgyülés’ tanácskozásait, – nagy haladás már az is, hogy ezeknek megismerésével rekesztjük be a’ jelent. Vége az 184 3/4-ki országgyülésnek; készüljünk a’ jövőre. Isten velünk!
