MÉG EGY SZÓ AZ ORSZÁGHÁZI PÁLYADOLGOZATOK’ ÜGYÉBEN.
MÉG EGY SZÓ AZ ORSZÁGHÁZI PÁLYADOLGOZATOK’ ÜGYÉBEN.
E’ lapok’ mult számában Sz. K: ur azon kétes helyzetről szólt, mellybe a’ pályázók épitészek az által jöttek, hogy a’ magyar lapokban nekik más zsinórmérték tüzetett ki, mint a’ német ujságokban, nevezetesen az augsburgiban. Hogy e’ két zsinormérték közt nevezetes különbség létezik, az számtanilag bizonyos, azonban e’ súlyos elnézést nem annyira az orsz. választmánynak mint azon szakembereknek tulajdonithatni, kik a’ felszólitást szerkeszték, mert hogy szakemberek által szerkesztett, egyébről nem szólván, már csak abból is világos, miszerint a’ német szöveg, a’ technikai kellékek’ megfontolásában kisebb mértéket kiván az alaprajz’ számára, nagyobbat pedig az átmetszetek és a’ homlokrajz’ számára. E’ tény sejteti velünk, mikép’ a’ magyar szövegnek e’ tekintetben igy kellett vala lennie. „A’ terv olly scálában legyen készitve, hogy 3 bécsi hüvelyk 10 a’ homlokrajzban és átmetszetekben, az alaprajzban pedig 20 bécsi ölet képezzen.” ’S igy talán csak e’ az alaprajz maradt ki, melly kimaradás azonban a’ szakembert nem zavarhatta, mivel mint mondva volt, a’ kisebb mérték jobban illik az alaprajzra mint a’ homlokrajzra vagy átmetszetekre. A’ nagyobb elnézést tehát kétségkivül a’ két különböző zsinormértékben van, mivel ebből szükségkép a’ beküldött munkák’ szembetünő különbségének kell következni, és első pillanatra a’ dolog könnyen ugy tüntethetnék elénkbe, mintha képesek lennénk azon beküldőkben, kik magukat a’ kisebb mértékhez tartották, mint magyarokra rá ismerni, azokat pedig, kik a’ nagyobbat használták, külföldieknek tudni, miért is Sz. K. ur, hogy t. i. e’ ráismerhetés elkerültethessék, a’ csőd’ határnapja’ elhalasztását javasolja; ezáltal a’ beküldők időt nyervén, munkáikat ugyan azon mérték szerint átdolgozhatják. – Azonban elvonatkozva azon rosz hatástól, mellyet a’ saját hibának illy bevallomása a’ külföld előtt bizonyosan előidézne, nem állithatni egyenesen hogy a’ kisebb vagy nagyobb mérték’ használatától vett ráismerés eldöntő okot nyujt a’ határnap’ elhalasztására, mivel meglehetünk arról győződve, mikép’ nem csak a’ külföldiek, hanem saját épitészeink’ nagy része is inkább a’ nagyobb mint a’ kisebb mértéket használta, mert először, mit sajnálattal meg kell jegyeznünk, talán épen legjelesebb épitészeink nem annyira jártasok a’ magyar, mint német nyelvben, ’s mert másodszor, nem minden épitészeink tartózkodnak Magyarországban, és mert harmadszor azok közül is, kik tökéletesen magyarul értenek, alkalmasint találkoztak ollyanok, kik a’ munkájukra bizonyosan sokkal kedvezőbb nagyobb, t. i. az augsburgi ujságban kihirdetett mértékhez tarták magukat. Ha ez okok’ ellenében az uj csődet azzal akarnók védeni, hogy a’ munkálatok’ birái majd nehezebben járandnak el a’ kisebb mértékü tervezetek’ megbirálásában, válaszolhatni, mikép’ a’ magyar lapokban hirdetett zsinormérték sem olly kicsin, hogy a’ szerinte klészült tervekben ne lehessen a’ nagyobb téreket egész két; a’ kisebbeket pedig egy ölig kimérni. De különben sem várhatjuk a’ legcsekélyebb részletekig kidolgozott terveket, miért a’ birálatnak is inkább az egészre kellend szemügygyel lennie, például a’ térek’ csoportozatára a’ főarányokkal egyetemben, mikről bővebben szólani talán még leend alkalmunk.
Henszlmann Imre.
