322. Kerületi ülés, november’ 2-án;
322. Kerületi ülés, november’ 2-án;
elnökök; naplóvivő: kik az előbbi napokon; jegyző: Ghiczy.
Tárgy: a’ katona-tartási terhek’ megváltása.
Emlékezni fognak olvasóink, mikép’ a’ katonai élelmezés’ és szállásolás ügyében kiküldött országos választmány, miután a’ kormány biztosaitól határozott nyilatkozatot nem nyerhete, ’s ez iránt a’ RR-ket értesité, ujabban odautasittaték, hogy egy bizonyos váltságöszlet iránt, mellyet a’ nemzet initiáljon, ’s egyszersmind a’ kormány által kijelentett föltételekre nézve is adjon véleményt. E’ választmány’ jelentése volt tárgya a’ jelen ülésnek. A’ jelentés’ lényege röviden következő: a’ kir. biztosok ismét megjelenvén, ’s a’ már előadott föltételeken tul figyelmessé tevék a’ választmányt az iránt is, hogy a’ váltságul ajánlandó öszlet a’ közadóval össze ne kevertessék, ’s ha idővel a’ körülmények’ változása miatt elég nem lenne, aránylagos fölemelését ő felsége a’ szokott törvényhozási uton követelhesse. Hivatkoztak a’ biztosok az 1715. 8 és 1723. 1 és 2 t.czikkekre is; az utóbbira mi okból, jegyző különösen nem értheté.
Ezeknek taglalásába a’ választmány nem bocsátkozván, dolgozatában azon elvből indult ki, hogy midőn az ország az élelmezés és szállásolásból eredő veszteségeket általános öszlettel örökre megakarja váltani, jogi viták helyett, főfigyelmet a’ terhek’ azon mennyiségére kell forditani, melly az adózó népet jelenleg nyomja, mitől azt megszabaditani ohajtjuk. Eltért tehát a’ jelen választmány az 1840.-kinek javaslatától, mennyiben amaz csak a’ törvényes terheket vette véleménye’ alapjául, ’s ez pedig a’ jelen állapotot, mellyet, ha ignorálhatunk is mi jogillusionkban, nem ignorálhat a’ szegény adózó, kinek vállait nyomja. A’ jelenleg hazánkban tanyázó katona-tartásból pedig, az adózó népnek felszámitható veszteségét 1,210,937 p.frtra teszi a’ választmány, ’s javasolja, hogy e’ veszteség’ váltságául az ország’ részéről kerek számban egy millió ezüst forint állapittassék meg, olly kikötés mellett, hogy, ha az 1840-iki orsz. választmány által tervezett katonai laktanyák az ország által fölépittetnének, a’ most ajánlott válság-öszletből mindazon mennyiség, melly a’ házankénti szállásolás’ megváltásaért fizettetik, levonandó legyen. Addig azonban, mihelyt az általános váltság-öszlet a’ kincstár által elfogadtatik, a’ szállásolás, ’s minden egyéb kiszolgáltatások, mik eddig akár hadszabályzat, akár más fenálló szokás szerint követeltettek, egyszerre ’s azonnal megfognak szünni. Ugy van meggyőződve a’ választmány, ’s adatokkal is bizonyitja, hogy e’ megváltásból tetemes haszon háramlik a’ kincstárra, ’s mi főtekintetet, az adózó népnek is nemcsak anyagi, de erkölcsi ereje is szilárdulni fog megszüntetése által azon számtalan kárositásoknak, mellyek a’ közterhek’ kiszolgáltatásában létező hiányok ’s visszaélések miatt előfordulnak.
Felolvastatván a’ választmány’ jelentése egy tiszán inneni követ’ rövid nyilatkozata után, mellyben kijelenté, hogy az alkudozásban tisztán jogi téren kiván maradni, központi megyénk’ egyik követe szólalt fel. Sajnálná, ha eloszlanék e’ törvényhozás a’ nélkül, hogy e’ tárgyban olly lépés ne tétessék, melly annak legalább jövendőjét biztositaná. Szónok e’ czélra két utat ismer, mellyeket nem egyszerre, hanem egymásután szükséges követni a’ törvényhozásnak. Nemcsak azon részletek’ mennyiséget, nem csupán a’ követelt terhek nyomják az adózó nép’ vállait; a’ nép’ felszámithatlan vesztesége, közvetett károsodása meg annyira tétethetik. Mielőtt tehát jogkérdések’ vitatásába bocsátkoznék a’ törvényhozás, mellyeknek megoldása – ugy szólván – élére állitja a’ dolgot, javalja megkisérteni az általános egyezkedést; ’s ha ennek sikere nem lesz, akkor jő el az idő, mellyben fejtegetni fogjuk, hogy a’ hadszabályzata (regulamentum) nem is törvényes teher, csak alku a’ nemzet és kormány között a’ teherviselő osztály’ javára, ’s hogy annak, miután az adózó népre nézve, mostani körülmények között, rendkivül sulyossá változott, önként megkell szünni. Ugy hiszi szónok, érdekében van a’ kormánynak nem várni be ez időszakot, melly közötte és a’ nemzet között olly rendkivüli szakadást fogna előidézni; hiszi szónok, hogy a’ kormánynak is megkell ragadni ez alkalmat, nem lehet idegenkednie olly általános alkutól, mi mellett maga semmit nem veszt, az adózó nép ellenben nem keveset nyer. Másrészről azonban ez általános egyezkedés a’ nemzet’ jogait sem fogná veszélyezni. Hogy tiz, vagy tizennégy ezered tartassék e a’ hazában, ’s a’ megajánlandó öszletből idegen, vagy magyar katonaság élelmeztessék e? – Mindezek később kérdés alá jöhetnek, valamint eddig is az élelmezési ügytől különválva, nem egy orsz.gyülésen szólalt fel irántok a’ nemzet. ’S mind más volna a’ dolog, ha 774azon terhek, mikről itt szó van, saját vállainkat nyomnák, ekkor talán még tölthetnők jogi vitákkal az időt; de itt egy harmadikról, az adózó népről van szó.
Ez okoknál fogva egy dunántuli követ inditványozá, hogy az országos választmány által ajánlott egy millió p frt. váltságul ajánltassék meg.
Több megyei követ ez általános ajánlatot nem pártolhatja. Vizsgálni kivánják ők, melly terhek törvényesek, ’s mellyek nem azok, ’s több, mint tiz ezred’ élelmezésének megváltásáról, követve az eddigi orsz.gyülések’ példáit hallani sem akarnak. Az 1802-iki törvényhozás meghatározta a’ magyar-katonaság’ számát, ’s ehhezképest az eddigi választmányok 800 ezernél többre nem számiták a’ váltsági öszletet, mi II-ik József’ korában is csak 840 ezer volt.
Ezekre különösen egy nagy megye’ követe válaszolt, elmondván a’ katonatartási számtalan terheket. A’ választmány, ugymond, csak a’ felszámitható károkat vette javaslata’ alapjául, mennyi veszteség van még e’ fölött, mit felszámitani nem lehet? A’ közvetett ’s erkölcsi veszteség sokkal sulyosabb, sokkal több itt, mint az egyenes. Már magában az elhelyezésben rendkivüli aránytalanság van, sőt nem egy vidéken valódi kegyelem-osztás tapasztalható. Egyes nagy kereskedők’ érdekére több tekintet van sok helyen, mint az adózó népre. Van idő, mikor rendkivüli drágaságra emelkedvén az élelmezési szerek, az adózó népnek szinte azon arányban szaporodik vesztesége. Emlékszik szónok, hogy katona-korában élt időt, mikor a’ katona, hogy maga és lova is éhen ne vesszen, az inséggel küzdő nép között erőszakkal is vett, hol tudott. És rendesen is, vegyk csak a’ mostani viszonyokat, midőn az őszi esőzés, mig a’ magtárakhoz vergődik a’ rosz utakon, megrontja a’ szegény ember’ termékeit, micsoda dúlást követ el benne a’ biztos. Van megye, hol menet és jövet 18 mértföldet kell vontatni a’ termékeket az összevonulás’ helyére Kiszámithatja be a’ szegény adózónak csak az elvesztett kényelmet is, mert hiszen ő is csont és vér. – Illy körülmények között megkell vallanunk, a’ jog kissé máskép’ viszonyul, ’s magunk alkotmányunk’ érdekében eleget teszünk, ha jogaink’ fentartását kijelentjük, ha a’ föliratban is kimondják a’ RR., minő alkotmányos jogokkal és törvényes igényekkel bir a’ nemzet. Nehogy azonban az mondassék rólunk, mintha itt nem volna szándék, ’s elhatározott akarat, mit mi szoktunk mondani a’ hatalom’ ellenében, ki kell a’ RR-nek lépni a’ cselekvés’ terére, ’s ezt tevén, szónok elfogadja a’ választmányi javaslatot.
Szavazatra tüzetett tehát e’ javallat, ’s a’ többség az inditványozott egy milliónyi váltságdij megajánlá. A’ töbség’ megyéi voltak: Abauj, Zemplén, Sáros, Szathmár, Heves, Bereg, Ugocsa, Bihar, Békes, Csanád, Arad, Temes, Krassó, Pozsony, Nyitra, Sopron, Vas, Zala, Komárom, Győr, Baranya, Fejér, Mosony, Pest, Tolna, Árva, Bács, Turócz, Pozsega, Verőcze, Szerém: 31.
Ezen váltságöszlet a’ közadóval együtt országgyülésről országgyülésre fog megajáltatni, olly kikötéssel, mint a’ választmányi jelentésben foglaltatik. A’ házankénti szállásolás csak az általkelő katonaság’ részére tartatnék fel, a’ kincstár által fizetendő háló pénz mellett, melly országgyülésenkint fogna szabályoztatni.
Sok megye valami nagy isten’ áldásának tekinti, ha valamelly törvényhatóságokban katonaság szállásoland, ’s arról beszél, hogy a’ váltság-öszlet’ kivetésekor ezen megyékre tekintet legyen. A’ választmány e’ balvéleményt meg megczáfolja. Nincs, – ugymond – Europában status, hol hasonló ok miatt a’ közterhek’ kivetésében valamelly különbség volna. Kérdés, azon látszólagos haszon, melly valamelly vidéken a’ katonaság által megszaporitott pénzforgalomból ered, az adózó népre háramlik e, vagy azon földes urakra, kik a’ kir. haszonvételeket monopolisálják. A’ termények’ vásárlásából származó haszon nem csak bizonytalan, de kiszámitása lehetetlen, ’s adóztatása csak emésztési adó által eszközöltethetnék. ’S aztán az adózó népre, melly fölösleges táraiba nem gyüjthet, terméketlen években csak drágitólag hat a’ fogyasztók’ csődülete.
Mi továbbá a’ kir. biztosok által annyiszor emlegetett biztositási föltételt illeti: a’ választmány nem idegen olly intézkedéstől, mi által egy részről a’ váltsági öszlet’ pontos behajtása biztosittassék, – másrészről a’ nemzet’ alkotmányos állása ’s kifejlése ne szenvedjen. Mennyiben tehát a’ hivatalnokoknak helyhatósági rendszerünk szerint gyakori változtatása mellett, pontos eljárásra számot nem tarthatni, rendelkezést kiván a’ választmány, miszerint a’ váltsági öszlet’ kezelésével foglalkozó tisztviselők hivatalos eljárásukért hanyagság vagy mulasztás’ esetében felelősekké tétessenek; ’s egyszersmind ezen öszlet az adónak semmi más nemével össze ne kevertessék, ugy szinte ez által a’ hadi adó’ behajtása se szenvedjen hátramaradást.
Illy rendelkezéseket tenni, a’ RR. sem vonakodnak, noha meg vannak győződve, hogy az általok megajánlott egy milliónak behajtását a’ törvény’ szentsége teljesen biztositja.
A’ jelentés’ végén emlittetik még a’ katonaságnak az országbani elhelyezése is; mire nézve választmány a’ most divatozó rendszert véli fentartandónak, mig kaszárnyák nem épittetnek, melly esetben aztán az 1840-ki orsz. küldöttség által felállitott tervet, ’s elveket javasolja szem előtt tartani.
A’ RR. azonban kijelentendik, hogy miután az általok elfogadott javallatnak a’ jelen viszonyokra alkalmazása a’ tárgy’ részletesb kifejtését különben is szükségessé teszi: a’ katonaság’ elhelyezése, ’s a’ megajánlott öszletnek a’ törvényhatóságok közötti igazságos kivetése iránt is akkor kivánnak rendelkezni, midőn fölterjesztésökre a’ fejedelem ki fogja adni válaszát.
