323. Kerületi ülés, nov. 1-én;
323. Kerületi ülés, nov. 1-én;
elnökök: Szentpály, Rutkay; jegyző: Szemere, Szentkirályi.
Napi rend: különösen a’ vallás’ tárgya.
Az elnökség felolvasá a’ concertáló választmány’ tagjainak névsorát: a’ megyék’ részéről: Beőthy Ödön, Bezeredj István, Ghiczy Kálmán, Klauzál Gábor, Kubinyi Ferencz, Palóczy László, Szentkirályi Mjóricz, Zsedényi Eduárd; a’ városok’ részéről: Házman és Wirkner; kerületek’ részéről: Jozipovics Antal.
Hitelesittetett ezután az izenet ’s fölirat az irodalmi ’s müvészi jogok’ biztositása iránt.
Olvastaték továbbá egy főRRi viszonizenet, a’ f. évi mart. 25-kén kiadott vallásügyi kir. válasz’ tárgyában. Ennek tárgyalása, mint emlékezni fognak olvasóink, az átmeneti kérdés’ megoldásától függesztetett fel.
Fölolvastatván e’ válasziezenet, a’ tábla’ ősz jegyzője igy beszélt.
A’ keresztyén vallás’ eredete előtt és után a’ vallási viszályok, ’s ezek’ szülő anyja a’ túlbuzgalom, – ’s az emberi természetbe mintegy beoltva levő azon gyarlóság, miszerint sokan hiszik magokról, hogy tisztán értenek, sőt másoknak is megmagyarázhatnak olly dolgokat, miket emberi véges elme föl nem foghat, – évezredek óta mennyire rongálják a’ különben is sok bajokkal küszködő emberiséget; eléggé tanusitják a’ hajdan és jelen kor’ történetkönyveinek tárt lapjait.
Nem czélom, – ’s nincs is időm rá, azon viszályok’ vészteljes eredményeit hosszasabban fejtegetni; legyen elég ezuttal emlitenem, hogy e’ részben hazánkat is régóta sujtják a’ balsors’ csapásai. Hiszen, mióta – épen tegnap mult 327 éve – egy kezdetben kevés figyelemre méltatott augusztiannus szerzetes, 1517. évi oct. 31-ik napján, a’ wittembergi egyetem’ temploma’ ajtajára fölszegezé hires 95 thesiseit, ’s ez által, miként egy uj aeolus, kibocsátá felnyitott barlangjaiból a’ vallás-ujitás és tisztitás’ zúgó szélvészeit, ’s visszaszerzé a’ szabad gondolkodás’ jogait; azon 327 év óta, hogy hazánk föl nem emelkedett, sőt gyakran névtelen inségek alatt is nyögött, a’ vallási viszályok valának legfőbb okai; és habár az orkánok nem dühöngenek is már annyira mint hajdan, csend mindazáltal nincs maiglan.
Hazánk’ törvényhozói ujabb időkben is komolyan gondolkoztak módról, mikép’ lehetne a’ rosznak végét szakitni, ’s a’ honnak ugyanazon királyt, törvényt és alkotmányt tisztelő fiai között a’ szeretetet, egységet, és összetartást, – a’ polgári boldogságnak és a’ nemzet’ egykor nagygyá lehetésének e’ legfőbb tényezőit, – megörökiteni; ’s jelenleg is már harmadik országgyülésen keres a’ törvényhozás olly töredék-deszkadarabot, mellyen a’ vallási viszályok’ örvényéből menekülhessünk.
’S ugy látszik már csakugyan viradni kezd, a’ part nem messze mutatkozik. Hasztalan volt eddig minden terv, minden elmés számitás, mig a’ vallási átmenetel’ szabadsága helyre nem állitaték; most már azonban, e’ szabadság’ visszaállitásával ő felsége olly ariadne-i fonalat nyujta, melly alkalmasint kivezethet bennünket a’ vallási nyugtalanságok’ tömkelegéből.
Szónok megragadja e’ fonalat, ’s előterjesztendi gondolatait, mikszerint egyesithetni hiszi az egymástól eddig különbözőtt értelmeket, mikszerint gondolja, hogy az eddigi törvényjavallatok’ illető szakaszait a’ kir. válaszokkal öszhangzásba hozhatni.
Olvasván a’ mult évi julius’ 5-ik,és f. évi mart. 25-ik napján kelt válaszokat, őszintén meg kell vallanom – ugymond szónok – mikép’ azon toll, melly e’ válaszokat szerkezetbe vette, a’ homályosságban ugyan remekelt, az utóbbinak végéből azonban elég nyilván kiérthető, miszerint ő felsége arra szólit fel, hogy törvényjavallatunkat a’ válaszaiban felállitott elvekhez alkalmaztassuk, ’s azokat egész törvényen szőjük keresztül.
E’ törvényjavallat’ 1, §-a’ a’ reversalisokat jövőre erőnélkülieknek nyilvánitja. E’ §-nak maradni kell; mindazért, mivel iránta megkészült a’ két tábla között az egyezés, ’s igy többi vitatkozási térre nem vonható, azon §. tartalmát pedig valahol csakugyan ki kell mondani, de azért is, mert midőn a’ kir. válaszban mondatik: hogy a’ vegyes házasságban élő szülék kötendő szerződvények általok bármikor felbonthatók levén, azok’ teljesitésére a’ szülék sem törvénykezési, sem közigazgatási uton nem kényszeritethetnek: mindezek más szavakkal természetesen azt teszik, hogy ő felsége is kimondá a’ téritvényekre az érvénytelenség’ itéletét.
A’ 2-ik §. szerint „azok, kik 18 éves koruk’ eléréseig az evang. vallásban növeltetnek, a’ nőszemélyek pedig 773férjhez menetelök után, habár azon időkort’ még el nem érték is, sem magok, sem maradékaik vallásos kérdés alá többé nem vétethetnek.” Ezen §-nak is maradni kell, mert ha a’ főRRi tábla a’ reversalisokat multra nézve nem akarja is érvényteleneknek mondani: azt mindazáltal senki sem tagadhatja, hogy az eddig kiadottak’ erejének örökkévalóságot tulajdonitani, ’s valamelly megtalálandó téritvénynél fogva, bármennyi évek mulva is valaki ellen követelést formálni nem lehetvén, a’ kutatásoknak határt szabni, ’s háborgatások és lelki nyugtalanitások ellen a’ hon’ polgárait biztositani szükséges; ezt pedig csupán az idézett »-ban felállitott módon eszközölhetni. Egyébként e’ §-ban is megegyeztek a’ főRR., sőt helybenhagyta azt ő felsége is, midőn észrevételt rá nem tőn, ’s e’ fölött nyilván kimondá, hogy a’ vallási ügyben alkotandó törvények a’ lelkiismeret teljes szabadságu alapjára épittessenek, ’s egyenesen a’ lelkiismeret’ szabadságának kivánata foglaltatik e’ §-ban.
A’ 3. §. értelmében a’ rom. cath. pap’ áldása nélkül kötött vegyes házasságok érvényeseknek, ’s az azokból származott gyermekek is törvényeseknek tekintendők.” E’ §-nak is maradnia kell, ’s maradhat annyival inkább, mert maga a’ clerus is mind azon házasságokat, mind a’ belőlök származott gyermekeket törvényeseknek többször mondotta, ’s e’ mondását soha vissza nem huzta, visszahuzni nem is akarja.
A’ 4. §. szerint „kik vegyes házasságra kivánnak lépni, mindenkor a’ vőlegény’ vallásán levő lelkipásztor által adatnának össze.” E’ rendelet jó és üdvös ugyan, de mivel ő felsége ismételve kimondja válaszaiban, miszerint semmi parancsoló törvénynek alkotásában meg nem egyezhetik, ’s a’ felek’ egyezkedését mindenkép’ szabadon kivánja hagyatni: e’ §. tartalmához szónok közlekedés’ tekintetéből, szorosan nem ragaszkodik, ugy hivén, hogy azon férfi és nő, kik jegyet váltván, megtudnak magok között egyezni a’ legfőbb dolog iránt, hogy az élet’ bajai és örömei’ együttélvezése végett házassági örök szövetségre lépjenek, egymással az iránt is meg fognak egyezni, hogy mellyik vallás’ lelkipásztora eskesse őket össze. E’ §. tehát ekkép’ lenne szerkesztendő: a’ jelen törvény’ kihirdetése után vegyes házasságra lépni kivánó feleknek szabadságukban álland, hogy az egyikök vagy másikuk’ vallásán levő, ’s általok választandó lelkipásztor által eskettessenek össze, ’s az illy házasság, bármellyik vallásu lelkipásztor által adatik is egybe, teljesen érvényes.
Az 5. §. rendeli, hogy „az ezután kötendő vegyes házasságokból születendett mindkét nembeli gyermekek atyjok’ vallásában növeltessenek.” Én, – ugymond szónok – ezt törvényben kimondatni okvetlenül szükségesnek tartom; e’ nélkül az előforduló ezer meg ezer kérdésekből ki nem fejlődünk, ’s ne mondja senki, hogy a’ vegyes házasságokból születendő gyermekek’ melly vallásbani növeltetéséről törvényt akar hozni, ha e’ rendelkezést mellőzni kivánja. E’ nélkül mindig maradnak fel hátulsó ajtók, mellyeken kibuhatva, tetszése szerint boldogulhat, ki bajt és zavart kiván okozni. Szónok tehát e’ §-t meghagyá, miként van; követvén mindazáltal az utóbbi kir. válasz’ elveit, ’s még szavait is: utána nyomban következő uj §§-okat igtatná:
§. Azonban a’ szüléknek, ha e’ részben egyetértenek, szabadságokban állani, hogy a’ jelen törvény’ kihirdetése után kötött vegyes házasságokból szóletett mindkét nemü gyermekeiket törvényesen bevett bármelly vallásban növeltessék.
§. Azon egyezkedés, a’ mint a’ szülék között készült: ugy teljesitése és fentartása is a’ szülékre tartozik; ’s ha ez egyetértés közöttök bármi ok miatt megszünik: szerződvényök’ teljesitésére, történtek legyenek irásban vagy szóval, sem törvénykezési, sem közigazgatási uton őket kényszeriteni nem lehet.
A’ k. válaszokban több nem foglaltatik; azonban egyenesen fölszólitja a’ RRket ő felsége, hogy az e’ tárgyhoz tartozó egyéb intézkedések iránt is javallatot terjesszenek föl. Ezeknél fogva a’ fentebbiekhez, még e’ §. adatnék:
§. Ha a’ vegyes házasságban élő szülék’ egyike vagy másika, vagy mindketten gyermekeik’ kiskoruságában elhalnak, ’s azoknak melly vallásban növeltetése iránt közöttök semmi egyesség nem volt, vagy hogy lett volna, hitelesen nem bizonyittatik, vagy volt ugyan, de felbontatott: gyermekeikre nézve azon köztörvény szolgáland szabályul, hogy az atya’ vallásában növeltessenek.
’S ezek lennének, miket szónok rendes szerkezetbe véve, külön felirat’ kiséretében ő felsége’ jóváhagyása alá kiván terjeszteni. Javallati’ megfontolását a’ RR.’ bölcsességére bizza. Tudom, ugymond, hogy a’ nemzet’ képviselői, kik előtt szólani szerencsém van, elismervén a’ vallásügyi bajok’ orvoslásának továbbá nem halaszthatását, mindent megteendenek, mit törvény és igazságszerüleg tehetnek, ’s törvényhozói koszorujok’ legszebbikének fogják tekinteni, ha a’ polgárok’ családi körében, ’s ez által a’ hazában is a’ lelki nyugalmat, szerettet és békét erős lábra állitják. Hiszem egyszersmind, – mond továbbá – hogy miután ő felsége az átmenetel’ azon szabadságát, mellyet ezelőtt több mint hét századdal a’ fegyver’ hatalma annyi köny- és vérözön után adott meg, önként visszaállitá: fejedelmünk, ki a’ magyar nyelv és nemzetiség’ virágzásának emelése által is többet, sokkal többet tett, mint eldődei három századok által is összességgel cselekvének, ’s ezzel (mit az ország’ RRei is minap egyik feliratukban nyilván kimondának) örök emléket állita magának hű magyarjai’ szivében, – azon dicsőség’ megszerzését sem fogja utódaira áthagyni, miszerint a’ vallási surlódásokat megszüntetni nem tartalék fel.
Közhelyeslés kisérte az inditványozó ősz követ’ szavait; ’s beszédének tartalma végzésül azonnal ki is mondatott.
Csupán Cs.– követének volt rá egyetlen észrevétele: szükségtelennek tartván törvényben kimondani, mit soha senki kétségbe nem vont, hogy a’ cath. pap előtt, áldás nélkül kötött házasságok érvényesek.
’S ez észrevétel is elfogadtatott, noha jegyző azt, mint a’ vegyes házassági sérelem’ constatirozását, ’s egyetlen emlékét, továbbra is a’ törvényjavallatban kivánta hagyatni.
