324. Kerületi ülés, november’ 3-én;
324. Kerületi ülés, november’ 3-én;
elnökök: Dobozy M. (Bihar); Farkas (Pozsega); naplóvivő: Botka; jegyzők: Vukovics, Palóczy, Demeczky, Ghiczy.
Napi rend: hitelesités, főRRi válasz az átmenet iránt, népnevelés, fiumei vasut.
Hitelesittetett az élelmezési ügy, ’s egy izenet, melly mellett a’ RR. a’ concertáló választmánynak kiadatás végett küldenek több törvényjavaslatot, az országgyülési költségeknek a’ nemesség által viselése, a’ törvénykezés’ folyama, birhatásjog, magyar nyelv, ’s az országgyülési szállások’ fizetése iránt.
Hitelesittetett továbbá egy törvényjavallat az iparegyesületnek, ’s egy másik a’ m tudós társaság’ részére 1839 óta tett ajánlatok’ beczikkelyezéséről.
Tárgyalás alá vétetett ez előzmények után a’ vallási átmenet’ tárgyában kelt főRRi válasz. Nem ellenzik a’ RR., hogy a’ törvényjavallat’ bevezető §-ban a’ római és egyesült görög szertartásu catholicusok között különbözés ne tétessék. Az 1790: 26. törv. czikk 13. §-nak megemlitéést azonban csak ugy fogadhatják el, ha eltöröltetése világosan kimondatik. Mi van e’ §-ban? Mondatik, hogy az átmenet ellenkezik a’ cath. vallás’ elveivel. Kérdi a’ tábla’ ősz jegyzője, miért a’ törvénybe hittanokat iktatni, ’s miért kivánják beiktatni épen az egyházférfiak, kik tagadják, hogy világi törvényhozás azokkal foglalkozhatnék. Benne van továbbá a’ homályos értelmü „tereme” szó, honnan kiokoskodák a’ hathéti oktatást; ’s miért tétetnék e’ homálynak fölidézésével homályossá az ujdon alkotandó törvény is, mellynek lelkiismeretes magyarázására számitani különben sem lehet. Aztán, monda egy dunai ifju követ, az idézni javaslott §. végén valódi a’ cath. vallásról más hitre csábitanak. Mennyi félremagyarázatra szolgálna alkalmalmul már csak e’ rendelet? Legjobb tehát az érintett §-t mellőzni, miután a’ későbbi törvény egyébként is eltörli az előbbit. Különben sem tekinthetik a’ protestánsok az 1790/1: 26. t. czikket alaptörvénynek, megsértése az a’ békekötéseknek, mellyek a’ lelkiismeret’ szabadságát teljesen biztositák.
Ezután egy alföldi nagy város’ követe irásban egy törv. czikkelyt nyújt be az örök-bevallások körül, némelly sz. k. városokban divatozó szokások iránt.
A’ népnövelést illetőleg is helybenhagyaték, legkisebb észrevétel nélkül, egy törv. javallat.
Végre olvastatott a’ főRRi válasz a’ fiumei vasut’ tárgyában. Az 1) és 2) pontnál, mellyekben a’ pályának vonala meghatároztatik, tengerpartunk’ egyik követe szólalt fel először, mintegy csüggedt reménynyel, ismervén a’ tárgy’ bonyolodott állását, ’s tudván mi sorsra juta már közelebb a’ másik táblánál a’ fiumei kikötő, ’s Luiza-ut’ épitése. Szolt továbbá a’ vasutak’ nagy jelentőségéről, mellyek mint olcsó, gyors és biztos szállitási eszközök, nem csupán a’ nemzeti jólét’ főtényezői, hanem immár hadműtani tekintetből sem nélkülözhetők; ’s mutatván egy kézzel az emberi nem’ fejlődése iránt kevés rokonszenvet tanusitó Oroszország’ vasuti mozgalmaira, állitá, mikép’ olly kevéssé áll immár hatalmukban közlekedési eszközeinket vasutakkal fölcserélni, mint őseinknek egyszer nem álla hatalmukban tüzelő fegyverekkel cserélni fel buzogányaikat. Ezeket előrebocsátván, elfogadhatónak tartja szónok a’ főRR.’ észrevételét, miszerint a’ Károlyvár és Fiume között létező természeti akadályok’ tekintetéből, ne mondassék ki kötelezőleg, hogy a’ vállalkozók a’ vasut-vonalat egész a’ tengerpartig tartoznak vezetni; azt azonban megjegyzi, mikép’ illy természeti akadály Károlyvároson tul egészen Brodig nem létezik, ’s hogy ha csak ennyivel tovább vitetik is Károlyvároson tul a’ vasut, már is hét vagy nyolcz mértfölddel közelebb leszünk a’ tengerparthoz.
Központi megyénk’ követe helyesnek találja e’ megjegyzést, egyszersmind azonban az induló és végpont’ határozását sem tartja közönbösnek kimondani, hogy a’ RR. Vukovártól, mint a’ legalkalmasabb fokhelytől kivánnak vasutat vezettetni a’ tengerpart felé, vagy ha lehet egészen a’ tengerpartig, még pedig a’ Kulpa’ völgyén, nehogy Zágráb felé vitetvén, később a’ trieszti vonallal összeköttessék. Ez pedig reánk nézve annál veszélyesb fogna lenni, minél nagyobb előnyökkel mozditja elő, jutalmazván még a’ státus’ pénztárából is, a’ szállitást Trieszt körül az ausztriai kormány. Miután továbbá például a’ bánáti repcze főleg a’ sok átrakodás’ következtében drágul majd kétszer annyira, szükség, hogy folytonos vonal vezessen, meddig csak lehet. A’ főRR. a’ Luiza-ut’ valamelly pontját kivánják Károlyvárosnál összekötni; ez nem lehet fő tekintet, a’ RR., sőt jelen válaszukban még magok a’ főRR. is megakarják váltani a’ Luiza-utat. Az épités’ lehetősége Bródig kétségtelen, ezt tehát kötelezőleg ki kell mondani. Azt azonban szónok is helyesnek tatja, hogy Bródon tul, olly tér’ kijelölése által, hol az pités kétséges, vállalkozó társaság’ alakulása ne akadályoztassék, ’s a’ választmány odautasittassék, hogy a’ vaspályának a’ Kulpa melletti Bródtól Fiumeig tart része iránt a’ társasággal kötelezőleg csak az esetben tartozzék egyezkedni, ha a’ vállalkozók a’ hátralevői részlet’ épitésére is ajánlkoznának. Ez esetben a’ bukkarii mellékvonal is kikötendő.
Ez inditvány elfogadtatván, helybenhagyaték, hogy a’ főRRi javallat szerint, a’ két végpont között, a’ közbeeső helyek ne neveztessenek meg.
A’ 4-ik pontban a’ főRR. a’ vaspálya’ elkészitésére, miután csak Károlyvárosig kivánják vitetni, ha évet, a’ RR. ellenben, mostani határozatuk szerint is nyolcz évet akarnak a’ vállalkozóknak engedni.
Az ötödik pontot illetőleg, mivel azon főRRi javallatot, hogy a’ pálya csak Károlyvárig épittessék, el nem fogadták, nem járulhatának a’ RR. az ezen alapitott bérszabályzathoz sem. Egy megyei követ a’ vitelbér iránt egyezkedésre a’ választmányt óhajtá megbizni. A’ RR. határozák, hogy árukra nézve a’ szállitási bér Vukovártól a’ Kulpa’ völgyéig egy mázsáért mértföldenkint 3/4 krnál, onnan Fiumeig pedig 1 és 1/4 krnál nagyobb ne lehessen. Ez azon esetre, ha vasut épittetik egészen a’ tengerpartig. Ha azonban vaspálya csak Bródig épittetnék, a’ vállalkozó társasággal e leebb, és mennyivel a’ Kulpavölgy’ kezdete, és Bród közötti vonal’ fuvarbére.
A’ 7-ik pontban az 1840: 40 t. czikk’ felfüggesztetésén kivül, melly a’ trieszti vonal kijelölés, a’ párhuzamok és mellékvonalok’ eltiltása foglaltaték. A’ főRR. egyedül az al-Dunára, magától a’ vasuttól épitendő szárnyvonalra nézve pedig csak addig kivánják a’ tilalmat elhatározni, mig az egész duna-károlyvári vasut föl nem épül. A’ RR. ellenben ugy hiszik, hogy a’ magyar külkereskedés’ érdekeivel ellenkezik, hogy a’ révpart helyett kereskedésünk’ fokhelyül az országon kivüli pontot jelölni ki, ’s egyszersmind vasutunk’ jövedelmét is csökkentené sőt talán létesülését is lehetetlenné fogná tenni, ha a’ vállalkozóknak attól kellene tartani, hogy a’ vaspályán szállitandó áruk’ egy része mielőtt a’ tengerpartra jutna, az ausztriai vonalra vezettethetik. A’ RR. ez ellen biztositást abban találnak, ha eltiltatik, hogy legalább husz évig sem általában a’ Dunának bármelly hazánkbani pontjától, sem ezen vukovár-fiumei vonaltól Trieszthez ’s Trieszt fel, sem az ország által vasut épittetni, sem épitésre engedelem adatni nem fog, sőt ettől a’ vállalkozók is eltiltatnak.
Van e’ pontban emlités a’ kamatbiztositásról is. A’ főRR. az 5 száztólinak 3, 4 és 5-ikét kivánják biztositani, ’s nem egy általános öszlettől, hanem felszámitva, mennyibe kerülhet egy mértföld vasut. E’ számitás szerint, az igaz mintegy két millió levonatnék a’ RR. által maximumul felvett 18 millióból; a’ RR. mindazáltal azt el nem fogadák, központi követünk’ előadása szerint, nem látván a’ vállalat’ sikere iránt másban biztosságot a’ nemzetre nézve, mint azon kedvezményekben, mellyek a’ vállalkozóknak nyujtatnak. A’ RR. tehát az 5%et továbbá is egészen biztositani akarják, ugy hivén, hogy e’ biztositás, ha a’ pálya jövedelmez, az ország’ terhével nem jár, ellenkező esetben pedig a’ vállalat’ létesitésére mulhatlanul megkivántatik. A’ biztositandó öszlet’ mennyiségének mértföldenkinti meghatározásához pedig már azon különbség miatt sem járulhatnak, melly az egy mértföldnyi vonal’ épitésére szükséges költségek’ öszlete között a’ pálya’ különböző részeire nézve a’ helyek’ változatossága miatt is létez. Megjegyzik azonban a’ RR. miszerint a’ kamatbiztositási kötelezettség a’ kiállitási tőke ’s veszteglési kamat 5%nél egy évre soha többre nem terjedhet.
Hogy a’ törlesztési alap kezelésének rendezése magára a’ társaságra bizassék: a’ RR. nem bánják, fő dolog az, hogy 70 év alatt egész vonal ingyen kerüljön a’ nemzet’ birtokába.
Ohajtják továbbá a’ főRR. megkérni ő felségét, miszerint a’ tervezett vaspálya’ elkészitését ugyan azon feltételek mellett, mellyek magányvállalkozókra nézve kitüzettek, kormányilag eszközölje. Midőn e’ pontra jutottak a’ tanácskozók, egy ifju dunai követ kérdést tőn: mit értenek a’ kormány alatt a’ RR. a’ magyar kormányt e vagy a’ németet? első esetben csak státus’ költségeni épités értetik, a’ második esetben, hogy t. i. ő felsége ausztriai kormánya pénzét jövedelmező magyar vállalatba fektesse, minden rosz megvan, mi felhozattathatik a’ státus-kölcsön ellen. E’ felett a’ társasággal rendelkezhetik a’ törvényhozás, de a’ kormány maga tetemes befolyást gyakorol a’ törvényhozásba. ’S aztán mondá a’ szónok, ovakodjunk azon kezekbe adni közlekedési rendszerünk’ kezelését, melly vámviszonyainkat ekkép’ szabályozza. Különben is eszmezavar van a’ főRRi javallatban, miután a’ kormány egyszersmind vállalkozó társaság a’ nemzet’ irányában nem lehet.
A’ magyar kormány, folytatá Cs.– követe, a’ magyar közállomány’ végrehajtó hatalmával ugyanaz levén, törvényhozó és végrehajtó hatalom között magányszerződés nem köttethetik; ha pedig a’ főRR. a’ magyar kormányt értik, javallatukat az alkotmányosság ’s önállóság’ tiszta fogalmával még kevésbbé lehet megegyeztetni tekintetet érdemel, mondá továbbá a’ jegyző, azon körülmény is, miszerint ha ő felsége a’ kivánat’ teljesitését megtagadná, ez által a’ tőkepénzek’ tulajdonosira olly kedvetlen hatást fogna gyakorolni, melly a’ kérdéses vállalatnak magányvállalkozás’ utjáni létesitését teljesen veszélyeztethetné.
Maradtak tehát a’ RR. előbbi határozataik mellett, nem fogadtatott el egy kárpátvidéki követ’ azon inditványa sem, miszerint a’ kormány legalább csak általánosan lett volna felszólitand a’ vállalat’ nehézségeinek elháritása végett. E’ követ ugy hivé, hogy a’ kormány igen kedvező föltételek alatt vállalkoznék. –
