AZ UGOCSAI LEVELEZŐ’ HIBÁS LOGICÁJA ZSIDÓK’ IRÁNYÁBAN.
AZ UGOCSAI LEVELEZŐ’ HIBÁS LOGICÁJA ZSIDÓK’ IRÁNYÁBAN.*
Régebben érkezett, de közlendőink’ halmaza miatt csak most adhatjuk. Ki fogja a’ szerzőnek, kivált fiatal szerzőnek, rosz néven venni, ha tűzzel kél ki azok ellen – legyenek emberek vagy dolgok – kik és mellyek az emancipatio’ üdvös igéjének testté válását hátráltatják. De tartunk tőle, tüzében ollyasokat is néz elleneinek, kik az ügy’ buzgó pártolói; ’s mi különösen a’ vallásróli nyilatkozást, ’s általában a’ státus’ jogá, illyes nyilatkozást bármelly vallástól követelni, illeti, – eziránt a’ czáfoló nagyon apodictice ollyast állit, mi egy részről a’ „status” fogalmát szerfelett keskenyitené, ’s mi más résztől abstract, terméketlen szabadság volna a’ concret polgári szabadság’ rovására. Az emancipatio’ ügyére rövid idő mulva visszatérend a’ Hirlap. Szerk.
Az ugocsai levelező, bár nem tartozik a’ fontolva haladókhoz, a’ zsidóknak általa is igazságosnak tartott ügyében részint még az őket undokitó némelly jellemfoltok miatt, mellyektől egyébiránt egyetlenegy emberi osztály sem ment, részint mivel vallásuk a’ józan ész’ rostáján meg nem tisztult még, noha a’ létező ’s létesülendő vallások’ mindegyike azzal dicsekszik, de tőle ezen állitott elsősége a’ más-véleményüek által megtagadtatik, – nagyon is ajánlja az ovatosságot; ’s noha épen nem szófösvény, ’s liberalis létére megfoghatatlan ügyes mentekező, okoskodásának összefüggését egyáltalában elmulasztá kimutatni. Mert ha igaz az, hogy a’ legelvetemedettebb gonosztevőt sem szabad – ha elkövetett vétkeiért már lakolt, a’ józan ész szerint semmi politicai jogból kizárni; ha az előző büntetés csakugyan legnagyobb visszaélés és legborzasztóbb politica a’ törvényhozónál, ugy kétséget sem szenvedhet, hogy előre minden most élő, beköltözendő ’s születendő zsidót csak azért megbüntetni, mert feltétetik róla, hogy bizonyos bünökre hajlandó, ’s nem inkább azon törekedni, mikép’ lehessen őt azon, a’ legromlottabb haramia előtt is kedves helyzetbe hozni, hogy becsületességgel magát fentarthassa, – ez az igazságtalanságok’ legnagyobbika, hacsak azon másik által felül nem mulatik, melly amaz ok utáni kapkodás ’s bókteljes mentegetőzésből áll, melly a’ logicából ’s politicából liberiás, mindenre kész, egyforma szeszélylyel mindent erősitő vagy tagadó inasokat szeretne csinálni. A’ józan politica követeli, hogy az emberek közt eredet, vallás, gondolkozásmód, nyelv’ tekintetéből fenálló minden korlát romboltassék le; de fájdalom! ki a’ müveltebb rangúak’ elfogultságát, mellyben a’ bevallott elvek’ alkalmazásától irtóznak, tapasztalja ’s látja, hogy azok, kiknél mélyebb belátás feltehető, magok a’ tévedésnek áldozatjai: annak le kell mondania minden reményről, hogy valaha az igazságnak annyi századok óta hirdetett országa el fogna jőni. Ugyanis lehet e nyomorultabb logica annál, melly a’ zsidók ellen robotra hajtatik? Ők azt vetik szemünkre, hogy vallásunk nem tiszta, azaz nem ollyan, melly magas tetszésöket elnyerhetné, ’s valljon hányszor napjában pengetik ajkaikon azon régen elismert elvet, hogy vallás miatt senkit üldözni nem szabad? Melly joggal, hacsak az erősebb’ jogával nem, követelik, hogy vallásunkról tegyünk nyilatkozatot? Hisz’ vallás csak benső érzelmekből áll, ’s határai a’ szivben végződnek, hogy meritek azt itélőszéktek’ elébe idézni? mellyik törvény szerint fogtok itéletet reá mondani? mutassátok meg előbb a’ sinórmértéket, mellyel azt mérni fogjátok! Valóban eddigi büntetőtörvényeitek a’ tökéletesség’ tetőpontjához még távolról sem közelitnek, de ha már belátástok odáig ért, hogy vizsgálat ’s fenyités alá csak az elkövetett tettet lehet venni, hogyan akarhatjátok gondolkozásunkat vagy épen akaratunkat megitélni, ’s nem tudjátok e már a’ normalis iskolákból, hogy vallás’ dolgában csak alkotójának tartozik számolni kiki, hogy igazság szerint emberek közt vallásbeli viszony nem is létezhet. A’ vallást illetőleg, az egész zsidóság’ nevébeni nyilatkozattételre soha sem lesz jogositva semmiféle zsinat vagy képviselő kar; ez elárulása volna a’ szent szabadságnak, mellyet inkább nélkülözni, mint gyáva módon megkoldulni illik az utána igazán sovárgó szilárd férfiunak! De valljon léteszik e olly bárgyú zsidó, ki át nem látnál, hogy a’ vallomásra felszólitás, jőjön az bármelly tekintélyektől, nem egyéb, mint szemfényvesztés; mert a’ ki csakugyan igazán akar tiszta ’s alapos meggyőződést magának megszerezni, miért sajnálja azon az összes zsidó, de kivált theologicus, minden müvelt nyelveken tárgyalt irodalomnak magas állásánál ’s kiterjedtségénél olly könnyü fáradságot, valamelly kézen forgó iskolai könyvből vagy hirlapból ismereteket meriteni? A’ socianianusoktól, kikről minden lexiconban ellenkezőt lehet olvasni, kiknek vallásáról egyetlenegy ismeretes könyv sem tárgyal körülményesen ’s alaposan, kik Europában tán sehol sem birnak külön sajtó-organummal, kikről a’ kortesek’ tán tizedrésze sem hallott életében valamit, – kivántatott e vallástétel? Igen, de ők Erdélyben egyik uralkodó vallásfelekezetet tesznek, ’s az unio szavazataiktól is függ, ’s igy nagyon természetes, hogy más húrt kelletik irányukban megpenditeni, ’s minden lehető módon édesgetni, azért tehát hasznát lehete venni ezen jó szavaknak: „türelmesség és keresztyénszeretet”, mi Svécziában, Angliában, Oroszországban a’ catholicusokra; Horvát-, Olasz-, Spanyolországban, Portugalliában a’ reformatusokra nem igen alkalmazható. De aztán természetes, hogy a’ zsidó ellen a’ tett nyilatkozatban sem fog megnyugodni, ’s állitandja, hogy a’ veszedelmes elvek mind el vannak hallgatva; ellenben az, ki nem szűkkeblű, el tudja nézni a’ gyarló, a’ hibás, az alaptalan hiedelmet is, ’s ’s a’ statuspolgártól törvény-megtartásnál ’s a’ szegés’ esetére büntetőtörvény’ alkalmazásánál egyebet nem kivánhat.
’S a’ „risum teneatis amici” volt e valaha alkalmazhatóbb, ’mint a’ nemzetiségi vád’ emlegetőire? Hihető e, hogy ollyan emberek, kik a’ közönséges belátás’ olly csekély adagjával birnak, mellyel épen az őrültek’ házát kikerülhetni, hogy inkább az orosz vagy oláh nyelvet fogják megtanulni, mintsem a’ magyart? Engedelmével a’ phrasisgazdag tudósitónak, ez nem hihető; mert nincs megfogható propaganda’ ügynökei volnának, sem arra nincs elegendő ok, hogy a’ magyarismusnak ellene szegüljenek, hacsak a’ minden nyelvek’ legszebbikét, a’ zsidót terjeszteni nem akarnák, mellyet alkalmasint köztök Ugocsában tiz ember sem ért.
Azt mondja még az ártatlan levelező, hogy legalsóbb fokán állnak a’ művelödésnek az ugocsai zsidók. Én ugyan az oda való zsidókat nem ismerem, de azok szerint, miket tudok azon vidék’ általános culturájáról, nem is kételkedtem soha, hogy nem különbek a’ keresztyéneknél, de hogy alábbvalók sem azért kezeskedik a’ közönséges ’s régi tapasztalás, hogy a’ zsidók mindenütt, kereskedőkre a’ müveltség’ ’s felvilágosultság’ tekintetében a’ középosztályba tartoznak; ’s igy csak annyiban igazságos azon kivánat, hogy a’ müveltség’ nagy fokát elért kanizsai ’s pesti zsidók fáradozzanak ’s áldozzanak az ugocsaiakért, mennyiben ezen kötelesség magasb szempontból a’ zalai ’s pesti egész népességet is terheli az ugocsai’ irányában, ’s mennyiben a’ philantropismus Angliától is követeli, hogy a’ chinaiakat nem megmérgezni, de boldogitani törekedjék, ’s nem is kell várni addig, mig ezek ezt belátandják magok, ’s nem is igaz az, hogy őket előbb „képesiteni” kellene – mi lehetetlen – vagy velök ,megismertetni’ a’ valóságos boldog létet; mert akkor már el volna érve a’ czél, a’ czél pedig eszköz nem lehet; annál inkább nem igaz, hogy a’ zsidókat arra, mire az eszkimó és a’ néger már képes, előbb képesitni kell, és csak azután a’ tőlök elfoglalt tulajdonokat visszaadni, mert az ellenkezik a’ józan ész’ és a’ nemes sziv’ követeléseivel, melly mindenkinek a’ magáét, bár hiányát nem is érzi, visszaadni parancsolja; a’ polgárjog pedig mindenkinek benszületett legszentebb joga. – NVárad, oct. 4-én 1844.
Friedmann Gyula.
